a Csodálatos játék közép-európai köntösben
a papiruszportal.hu archívumából [2006]
Szerző: Shaga
„Andrew LLoyd Webber arra hatalmazta fel a magyar alkotótársakat, hogy az alapvonalak megtartásával nyelvileg, érzelmileg és a konkrét problémaérzékelés tekintetében teremtsék meg a darab közép-európai változatát… Webber társszerzőként fogadta maga mellé Szirtes Tamást, aki legfontosabb alkotó- és munkatársaként Bródy Jánost kérte fel erre a különleges feladatra. A honosítás szabadsága, az együttműködésnek ez a foka rendkívüli esemény, amelyre a magyar színház történetében még nem volt példa…”
…olvasható a műsorajánlóban. – De vajon mit is jelent mindez, és miről is szól a musical?
A magyar nyelv sokrétűségének, változatosságának, és ebből adódóan, a nyelvi szabadságunknak köszönhetően igen kifejező lett a darab címe: „Volt egyszer egy csapat” az eredeti Csodálatos játék helyett…
A színdarab műfaja musical, de aki azt gondolja, hogy ennek megfelelően – a zene fülbemászásának köszönhetően – egy könnyen emészthető szellemi táplálékot kap, téved… A mögöttes mondanivaló, a percről percre alakuló események, amelyek hol örömöt, hol bánatot csalnak a szívünkbe, legalább ugyanolyan intenzitással, pillanatszerű gondolatváltásokkal veszik igénybe elménket, miközben azért a musical sajátosságainak köszönhetően valóban teljes odaadással adhatjuk át magunkat a zene élvezetének.
Volt egyszer egy csapat – biztosan mindenki emlékszik a saját életében legalább egy olyan időszakra, amikor egy csapathoz, kórushoz, baráti körhöz stb. tartozott, és kedves emlékek elevenednek fel benne a múltra gondolva.
A csapat fogalma, amely egyrészt az összetartozást, a közösségvállalást jelenti, másrészt – ha jobban belegondolunk – egy bizonyos életformát is kijelöl számunkra. Csapattagként az ember önös céljai háttérbe szorulnak, a közös siker és győzelem a lényeg, amelynek elérésében éppúgy osztozik mindenki, mint egy esetleges kudarcban. Ezért is vannak a többiek, akik ha úgy adódik, velünk örülnek, de ha kell, velünk sírnak. Utóbbi esetben a talpra állás is sokkal könnyebb, mert van támaszunk. Egyet azonban nem szabad elfelednünk: nem csak mi kerülhetünk bajba vagy olyan helyzetbe, amikor a másik segítségére szorulunk. Vagy ahogyan már megtanultuk Saint-Exupéry A kis hercegéből a rókától, mi is felelősek vagyunk a másikért…
Más megközelítésben, egy széjjelszóródott csapat már csak fényképeken, albumokban lehet szép emlék, mert a valóságban erejét, lendületét, érzéseit vesztett játékosok véletlenszerű összképe – összhang nélkül. A fájdalom, a halál szükségszerűen elválaszt minket egymástól, de mi a helyzet az önzéssel, árulással, féltékenységgel? És az eszmékkel, amelyek a történelem során már oly sokszor okoztak tömegkatasztrófákat, akár vallásos, akár politikai köntösbe bújtatták őket? Andrew Lloyd Webber „ír focicsapatában” minden előfordul: barátság, szerelem, önzés, vallási ellentét, hazugság, gyűlölködés, gyilkosság, béke- vagy épp harcvágy… Ezek az érzések, eszmék univerzálisak, akármelyik részén éljünk is a földkerekségnek… csipetnyi nacionális fűszerezettséggel. Mégsem könnyű a darabot az adott országnak megfelelően – alapmondandójának, érzésvilágának megtartásával – átültetni. Hiszen az, ami Írországban vallási téren kibékíthetetlen érdekellentét, az Magyarországon egészen más síkon probléma. Hogy mégis mi segíthetett Andrew Lloyd Webbernek és Bródy Jánosnak a musical zseniális hazai megfeleltetésében? A zene magával ragadó bűvölete, amely nem ismer országhatárokat, nyelvi különbségeket, és épp ugyanott hat mindenkiben, aki átadja magát az élvezetének…
Volt egyszer egy csapat
Zene: Andrew Lloyd Webber/szöveg-versek: Ben Elton/magyar változat: Bródy János
Hangszerelés: Andrew Lloyd Webber – David Cullen
Musical két részben
John: Miller Zoltán, Nagy Sándor, Nagy Balázs
Mary: Krassy Renáta, Mahó Andrea, Nádasi Veronika
Christine: Gallusz Nikolett, Nyári Szilvia, Polyák Lilla
Frank: Arany Tamás, Balog János, Pankotay Péter
Thomas: Barát AttilaFeke Pál, Serbán Attila
Daniel: Sándor Dávid, Szemenyei János, Szente Vajk
Bernadette: Balogh Anna, Szegő Adrienn, Vágó Zsuzsanna
Göndör: Nagy Lóránt, Ömböli Pál
O’Donell atya: Dunai Tamás, Koltai János
Patrick: Morvay Bence és Morvay Gábor
Valamint Bognár Zsolt, Póka Éva, Szilvássy Annamária, Veszelinov András
Kisebb szerepekben a Madách Színház stúdiósai, valamint kórusa és tánckara
Rendező: Szirtes Tamás
A rendező munkatársai: Kutschera Éva, Paál Gergely
Díszlet: Kentaur
Zenei vezető: Kocsák Tibor
Zenei munkatárs: Gillay András, Zádori László
Korrepetitor: Szegeczky Ágnes
Jelmez: Szakács Györgyi
Koreográfia: Tihanyi Ákos
Dramaturg: Fodor Géza
Világítás: Götz Béla
Madách Színház, 2006. november 3.
