Névnapok: Aurél, Apollinár, Attila, Atilla, Etele, Flamina, Flávia, Fulvia, Galina, Pálma, Palmira, Peregrina, Petra, Placid, Szendile, Tulipán, Tullia
Események:
1665 – Christian Albert, Holstein-Gottorp hercege megalapítja a Kieli Egyetemet Németországban (Academia Holsatorum Chiloniensis, ma Christian-Albrechts-Universität zu Kiel, CAU). 1864/66-ig nemcsak Németország legészakibb egyeteme volt, hanem Dánia 2. legnagyobb egyeteme is (Kiel 1773 után Dánia fennhatósága alá került). Oktatói, öregdiákjai és kutatói tucatnyi Nobel-díjat nyertek el.
1750 – Carlo Goldoni olasz színműíró, A komédiaszínház (Il Teatro Comico) című vígjátékának premierje Velencében. A 
szereplők színészek, akik egy vígjáték eljátszásához álarcot viselnek.
1762 – a bécsi Burgtheaterben mutatják be először, I. (Lotaringiai) Ferenc német-római császár névnapi ünnepségén, Christoph Willibald Gluck német zeneszerző Orfeusz és Euridiké (Orfeo Ed Euridice) című háromfelvonásos operáját. Az előadáson részt vett Mária Terézia magyar és cseh királynő, Lotaringiai Ferenc császár hitveseként, mint német-római császárné.
1919 – Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok megakadályozza a budapesti Nemzeti Múzeumnak a megszálló román hadsereg általi szervezett kirablását.
1921 – megalakul az írókat, költőket, esszéistákat és prózaírókat tömörítő nemzetközi szervezet, a Nemzetközi PEN Club (Poets, Essayists, Novellists). Céljuk nemzetközi szinten a nemzetek irodalmának megismertetése és a PEN klubhoz tartozó írók munkakapcsolatának segítése. Konrád György író 1990-1993 között elnöke, majd utána alelnöke volt a Nemzetközi PEN Clubnak. Magyarországon 1926-ban alakult meg a PEN Club.
1932 – a Komédia Orfeumban bemutatják Rejtő Jenő első jelenetét, a Gengszteridillt (Al Capone otthon), amit Nádasi Lászlóval közösen írt.
1946 – véget ért az első cannes-i filmfesztivál (Festival de Cannes). A világ legismertebb és legnagyobb presztízsértékkel bíró filmfesztiválját minden év májusának második felében tartják Cannes-ban.
1957 – megnyílt a Magyar Nemzeti Galéria a volt Kúria épületében a Kossuth téren. Gyűjteményének alapját a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtára modern szobor- és éremgyűjteményének, valamint grafikai gyűjteményének magyar anyaga képezte. Önálló múzeumként 1957 és 2012 között működött. Jelenlegi helyére, a Budavári Palota épületébe 1975-ben költözött. 2012-ben beolvad a Szépművészeti Múzeum szervezetébe.
1961 – bemutatják a Truman Capote novelláján alapuló Álom luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany’s) című romantikus 
filmvígjátékot, Blake Edwards rendezésében, Audrey Hepburn, George Peppard és Buddy Ebsen főszereplésével.
1962 – Nagy-Britanniában megjelenik az első Beatles kislemez, a Love Me Do (Love Me Do / P.S. I Love You).
1978 – Isaac Bashevis Singer zsidó-lengyel származású amerikai író megkapja az irodalmi Nobel-díjat. Indoklás: „Szenvedélyes elbeszélőművészetéért, mely a lengyel-zsidó kulturális tradíciókban gyökerezik, és univerzális emberi feltételeket hív életre”. Műveit jiddis nyelven írta.
2005 – Stephenie Meyer amerikai írónő Alkonyat (Twilight) című vámpírregényét először a Little Brown adta ki. Az Alkonyatból filmet is forgattak. A jogokat 2007 elején vásárolta meg a Summit Entertainment, 2008 év elején kezdték meg a forgatást, a bemutató pedig 2008. november 21-én volt az Egyesült Államokban.
2018 – rekord összeget fizettek egy aukción egy élő művésznő alkotásáért. Jenny Saville kortárs brit festőnő Propped című művét 9,5 millió fontért adták el Londonban.
2023 – az irodalmi Nobel-díjat a minimalista Jon Fosse norvég író kapta. Indoklás: „újszerű darabjaiért és prózáiért, amelyek hangot adnak a kimondhatatlannak”.
Meghalt Madách Imre (1823–1864) költő, író, ügyvéd, politikus, a Kisfaludy Társaság rendes tagja, akadémikus.
A magyar irodalom és drámaköltészet kiemelkedő alakja. Korának klasszikus és modern irodalmát is jól ismerte. Első drámai művét még 16 éves korában írta meg. Fő műve Az ember tragédiája, a magyar drámairodalom egyik legismertebb darabja, számos nyelvre lefordították, színpadi változatát Magyarországon és külföldön is rendszeresen műsorra tűzik. Verseket egész élete folyamán írt, de életében nem jelent meg több verseskötete mint az 1840-ben kiadott Lantvirágok kötete (Csák végnapjai, Vadrózsák, Mózes).
Meghalt Jászai Mari (Krippel Mária, 1850–1926)
színésznő, a Nemzeti Színház nagyasszonya, az egyik legnagyobb magyar tragika.
1872-ben lett tagja a budapesti Nemzeti Színháznak, 1901-től örökös tagja. A Petőfi Társaság nemcsak írói tehetségét, hanem a Petőfi-kultuszban szerzett nagy érdemeit is méltányolta, amikor 1908-ban tiszteleti tagjává választotta. Az első világháború alatt minden szabadidejét a sebesült katonák között töltötte, és minden jövedelmét rájuk költötte. Utoljára 1925. december 3-án lépett fel Az arany emberben mint Teréza mama. Őstehetség volt, ismereteit folyamatos tanulással mélyítette. Mindenekelőtt tragikus sorsú szerepekben tündökölt. Összesen mintegy 300 szerepet játszott.
Megszületett Szabó Magda (1917–2007) Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, a Digitális Irodalmi 
Akadémia alapító tagja.
Az eredetileg költőként indult, 1958 után már regény- és drámaíróként is számon tartották. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget, ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal. Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. Az ajtó című regénye felkerült a The New York Times 10-es listájára (Pilátus; Abigél; Az a szép, fényes nap). ––> Újraolvasva – Szabó Magda: Abigél
Megszületett Václav Havel (1936–2011) cseh író, politikus, csehszlovák, majd cseh köztársasági elnök.
1963-ban mutatták be első darabját. Ebben az időben már nyíltan hirdette azt a véleményét, hogy vissza kellene térni a két világháború közötti liberális, demokratikus tradíciókhoz. Az 1968-as csehszlovákiai invázió után eltiltották a színháztól, ezután fizikai munkás lett. Mivel részt vett a Charta ’77 mozgalomban, mint szóvivő, öt és fél évre bebörtönözték. Mint az ország erkölcsi és szociális lelkiismerete működött, személyes presztízse nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Csehország iránt a nemzetközi szimpátia megerősödött. Drámái a cseh neoavantgárd dráma abszurd irányzatába tartoznak (Largo desolato, A kiszolgáltatottak hatalma, A szabadság igézete).
Ezen a napon született:
Francesco Guardi (1712-1793)
velencei vedutafestő, a Velencei Köztársaság ünnepeit és a város mindennapjait örökítette meg. Canaletto tanítványaként először oltárképekkel kezdett, majd miután mestere elhagyta Velencét, vedutákat festett szülővárosáról és néhány capricciót is készített. Érett képein határozott ecsetvonásokkal dolgozott, pontokat vitt fel, és ezt a stílust a francia impresszionisták száz évvel később lelkesen üdvözölték.
Denis Diderot (1713-1784)
francia materialista filozófus és író, a nagy francia enciklopédia, az Encyclopédie főszerkesztője, szervezője, a francia és az egyetemes kultúra egyik legnagyobb hatású alakja, a világ további sorsára döntően ható szellemi mozgalom, a felvilágosodás egyik kiemelkedő gondolkodója. Jelentős szépirodalmi munkássága, 1760-ban készült legismertebb regénye, Az apáca, melyben egy kolostorba zárt lány tragédiáját mutatja be. A Mindenmindegy Jakab című 1773-ban készült, de csak 1796-ban megjelent munkája újító erejű volt a regények struktúrájának és tartalmának szabályait illetően, egyúttal filozófiai gondolatokat közvetített a szabad akaratról (Fecsegő csecsebecsék, A törvénytelen fiú, Színészparadoxon).
Horace Walpole (1717-1797)
angol író, horror-történetek szerzője, politikus. Nem vett részt a törvényhozásban, és 1758-ban visszavonult Strawberry Hill nevű birtokára, amelyet középkori várrá alakított át és ahol könyvekből, műkincsekből és egyéb drágaságokból értékes gyűjteményt rendezett be. Kísértetregénye, a The castle of Otranto, amely 1764-ben jelent meg először, mintául egy egész regénysorozatnak. Walpole igazi hírnévre leveleivel és memoárjaival tett szert, amelyek szellemesek és a kort, valamint szereplőit érintő kíméletlen gúny hatja át (Az élet felé. Egy pompás fiú regénye).
Xantus János (John Xantus de Vesey, 1825–1894)
író, természetkutató, néprajztudós, akadémikus. Növény- és állattani kollekciójával jelentősen gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét, ő volt a Fővárosi Állat- és Növénykert és a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának első igazgatója, négy kalandos útikönyv és több mint kétszáz ismeretterjesztő írás szerzője (A természet kalendáriuma, Utazás Kalifornia déli részeiben, Borneo szigetén).
Ditrói Mór (Himmelstein Móric, 1851–1945)
színész, rendező, színházigazgató. A Vígszínház alapító igazgatója, az Országos Színészegyesület örökös díszelnöke. Ő alakította ki az úgynevezett vígszínházi stílust, kemény rendezői módszerével, melynek lényege: átélésre és őszinteségre törekvő, sallangmentes, tökéletesen összehangolt színészi játék.
Louis Lumière (Louis Jean Lumière, 1864–1948)
francia mérnök, aki feltalálókként és filmkészítőkként korszakalkotó szerepet játszott a fotográfia és film történetben. Nevét többnyire együtt emlegetik testvérével, Auguste Lumièrel (Lumière fivérek). Számos, fényképészeti szabadalmuk mellett a legfontosabb a mozgókép rögzítésére és vászonra történő kivetítésére, valamint másolásra egyaránt alkalmas kinematográf elkészítése volt.
Kázmér Ernő (Klein, 1892-1941?)
esszéíró, kritikus. 1915-től A Hét munkatársaként közölt irodalmi és képzőművészeti kritikákat, ezekkel vált ismertté. A Tanácsköztársaság leverése után, 1920 február végén letartóztatták, május elsején kiengedték. Ezután elhagyta az országot és Pozsonyban telepedett le. 1941-ben a németek mint zsidót elfogták, a pancsovai koncentrációs táborba hurcolták, ahol az egyik legelső áldozatok között lehetett.
Kumorovitz L. Bernát (Kumorovitz Lajos, 1900-1992)
történész, levéltáros, az MTA tagja, a magyarországi pecséttani kutatások kiemelkedő alakja. Számottevő eredményeket ért el az oklevéltan és a címertan területén is (Az authentikus pecsét, A magyar közép- és nagycímer kialakulása, Budapest történetének okleveles emlékei).
Ferdinandy Mihály (Hidasnémeti Ferdinandy Mihály Béla Mária, 1912–1993)
író, történész, egyetemi lektor. Ferdinandy Mihály Füzetei címen, a szerző által írt és szerkesztett valamint kiadott füzetsorozatban a magyar nyelvű tanulmányokon és cikkeken kívül olykor német és spanyol nyelvű írások is megjelentek (Mi magyarok, Góg és Magóg, A magyar honfoglalás mítoszai).
Nemes Katalin (Frieder, 1915-1991)
Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és -tanár. Megélhetésért egy szalonzenekarban zongorázott. A Zeneakadémián, öt évre tanársegédként, majd egyetemi tanár lett, s főtárgyként oktatta a zongorát. Tanári pályájával párhuzamosan koncertező művész is volt.
Donald Pleasence (Donald Henry Pleasence, 1919-1995)
angol színész. Gépét 1944-ben Franciaország felett lelőtték, a háború végéig német hadifogolytáborban volt. Számos közismert filmben is látható volt, többnyire jellegzetes karakterszerepekben. Gyakorta alakított negatív figurákat, pénzre és hatalomra vágyó, nem túl jellemes embereket, vagy zavart, okkult figurákat, orvosokat, lélekbúvárokat (Dühöngő ifjúság, Nyugaton a helyzet változatlan, Tíz kicsi indián).
Stig Dagerman (1923-1954)
svéd novellista, drámaíró. Szindikalista újságíróként kezdte, aztán a fikció felé fordult. Ezután egyre növekvő érdeklődést tanúsított a színház iránt. Első drámája, A kiátkozott expresszionista jellegű, az emberi igazság abszurdításásról szól (Akik az üvegtengernél énekelnek, A stréber, Nem menekülhetsz).
Iványi József (1926–1979)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. Színészi diplomáját 1955-ben kapta meg a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Szép orgánuma és alkata alapján drámai hősök, karakterfigurák megformálójaként ismerhették meg a nézők (Két félidő a pokolban, Kitörés, Talpuk alatt fütyül a szél).
Szitás György (1926-2000)
grafikus és képregényrajzoló. 1948-ban felvételizett az Országos Magyar Iparművészeti Főiskola grafika szakára. 1951-től az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat alkalmazásában állt, és innen is ment nyugdíjba. Első önálló képregényét 1954-ben rajzolta. Az összes Rodolfo könyvet és bűvészdobozt ő illusztrálta.
Hertay Mária Anna (1932–2018)
Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész. 1955–1959 között a Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult. 1959–1963 között ugyanitt elvégezte a grafikus szakot is. Litográfiákat, majd rézkarcokat, tűzzománcot készített, nagyrészt bibliai témákban, továbbá templomi falképeket. 2005-ben nyílt meg állandó kiállítása a Csornai Múzeumban.
Gergely Ágnes (Guttmann, 1933)
Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas író, költő, műfordító. Vers- és prózaírói munkája is az 1960-as években indult az Ajtófélfámon jel vagy, illetve a Glogovácz és a holdkórosok kötetekkel. Írói életművének legdúsabb ága a lírai költészet. Regényei – az elsőt leszámítva – valójában összetartoznak, egy önéletrajzi fogantatású, de fikciós elemekkel átszőtt, laza tetralógia darabjainak tekinthetők. Tevékenységének markáns területe a műfordítás (Válogatott szerelmeim, Őrizetlenek, Útérintő).
Kenyeres Gábor (1938-2001)
rendező, operatőr. 1957-1961 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt operatőr szakon. 1961-1968 között a Magyar Televízió operatőre volt. 1961-1974 között a Balázs Béla Stúdió operatőre volt. 1968-tól a Mafilm, majd ismét a Magyar Televízió operatőreként dolgozott. 1971-től rendező is volt (Apák és fiúk, Gyertyák, Hét krajcár).
Marie Laforêt (Maïtèna Marie Brigitte Doumenach, 1939-2019)
francia énekesnő, színésznő (Keressétek a bálványt!, Katonalányok, Tűzsivatag).
Halasi Erzsébet (1940-2014)
erdélyi magyar színművész. Édesapja Halasi Gyula színművész a nagyváradi magyar színjátszás maghatározó alakja volt. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett 1961-ben. Ettől az évtől a nagyváradi színház tagja nyugalmazásáig. Sok lírai és karakterszerepet játszott, főként talpraesett lányokat, asszonyokat.
Inna Mihajlovna Csurikova (1943-2023)
orosz színésznő. Még a színiiskola elvégzése előtt több filmben epizódszerepet kapott. Első filmfőszerepével későbbi férje (Gleb Panfilov) filmjében, A tűzön nincs átkelés, hazájában és külföldön egyaránt átütő sikert aratott. Első közös filmjüktől kezdve férje alkotótársa, részben valószínűleg ihletője is, filmjeinek állandó szereplője, főszereplője lett (Harctéri regény, Égető Eszter, A pokol tornáca).
Csiki László (1944-2008)
költő, elbeszélő, drámaíró, forgatókönyvíró, műfordító. A második Forrás-nemzedékhez tartozott: Esőt kaszáló című verseskötete Szőcs István bevezetőjével 1968-ban jelent meg. Egyfajta „szegényemberes-urbánus” szemléletmód és erős társadalmi felelősségtudat: az egyén és társadalom viszonyának előítéletektől mentes szemlélete, a mindent újraértelmező, újra mérlegre tevő fiatalos merészség jellemezte. Az abszurd és a groteszk az uralkodó esztétikai minőség drámáiban, abszurd színpad eszközeivel jeleníti meg a személyiség belső és a társadalom külső világa közötti kapcsolathiányt (Cirkusz, A kaptár, Ártatlanok).
Várhegyi Teréz (1945-2011)
színésznő. 1968-ban szerzett oklevelet a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ezt követően tagja volt a Fővárosi Operettszínháznak, a Filmgyárnak, 1986-tól pedig az Arany János Színháznak. 1994-1995-ben az Új Színházban játszott, majd szabadfoglalkozású színművésznőként dolgozott (Hatholdas rózsakert; Jó estét nyár, jó estét szerelem; Cha-Cha-Cha).
Szabados Zsuzsa (1950)
színésznő. 1977-ben színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1977-től 1983-ig a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1985-től az Arany János Színházban, 1994-től az Új Színházban szerepelt. 1994-ben elvégezte Színház- és Filmművészeti Főiskola drámapedagógusi szakát. Beszédtanárként és drámapedagógusként tanítással is foglalkozik. Szabadfoglalkozású színművésznő (Lány a nagyvárosban, Budakeszi srácok, Lámpaláz).
Sir Bob Geldof (Robert Frederick Zenon Geldof, 1951)
ír énekes, zeneszerző, színész, politikai aktivista. Saját zenekara és a rock élvonalának együttesei részvételével megszervezte az 1985. július 13-án tartott Live Aid szuperkoncertet, amelynek a célja az etióp éhezők megsegítése volt. A koncert után Nobel-békedíjra javasolták, amit nem kapott meg, II. Erzsébet azonban lovaggá ütötte.
Karen Allen (1951)
amerikai színésznő. 1978-ban szerepelt először filmben. 1981-ben szerepet kapott a Steven Spielberg által rendezett Az elveszett frigyláda fosztogatói című filmben, ahol Harrison Ford volt a partnere (Szellemes karácsony; Viharzóna; Segítség, válnak a szüleim!).
Bukszár Márta (1953)
színésznő, énekművész. A pécsi konzervatóriumban érettségizett, és a Pécsi Zeneművészeti Főiskola zongora-magánének szakán végzett. Második diplomáját 1979-ben magánénekből Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte meg. 1984-től a Pécsi Nemzeti Színház tagja és énekmestere is, 1995-től szabadfoglalkozású művésznő.
Gedai Mária (1958)
színésznő. 1978-ban a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte pályáját. 1982-től a debreceni Csokonai Színházban játszott. 1985 és 2000 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatának színművésznője volt. 1991-ben tanári diplomát szerzett.
Kate Winslet (1975)
Oscar-díjas és négyszeres Golden Globe-díjas angol színésznő. Legismertebb filmjei: Mennyei teremtmények, Titanic, Egy makulátlan elme örök ragyogása. A Brit Birodalom Rendje lovagrend tagja. Néhány jelentéktelen szerep után 19 évesen, 1994-ben tört be a film világába, amikor Peter Jackson ráosztotta az egyik főszerepet a Mennyei teremtményekben. A felolvasóért című filmeben nyújtott alakításáért az Oscar-díjat is megkapta. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Értelem és érzelem, A szabadság útjai, Steve Jobs).
Fándly Csaba (1983)
színművész, rendező. 2002-2005 között a Pesti Magyar Színiakadémia tanulója volt. Diplomáját 2008-ban szerezte a Kaposvári Egyetem színművész szakán. 2008-tól a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja. 2022-től a Kaposvári Egyetem színész szakán osztályvezető tanár.
Ficza István (1983)
színész. A 2003/2004-es évadban a Vidám Színpadon (mai Centrál Színház) dolgozott stúdiósként, ahol díszítőmunkás és világító is volt. A 2004/2005-ös tanévben a Keleti István Művészeti Szakközépiskolában tanult, a 2005/2006-os évadban a Kolibri Színházban, itt a bábszínészetet tanulta meg, ezt követően a 2006/2007-és évadban az Új Színházban alkalmazták mint stúdióst, itt szerezte meg a színész II. minősítést. Negyedszeri próbálkozásra bekerült a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. 2010 áprilisától harmadéves korában került az Örkény István Színházba gyakorlatra, 2012 februárjában szerződött a társulathoz..
Jesse Eisenberg (Jesse Adam Eisenberg, 1983)
amerikai színész, dramaturg. Broadway-i debütálására 1996-ban került sor, a képernyön 1999-ben tűnt fel. Legismertebb szerepe a Social Network – A közösségi háló című 2010-es filmben volt, melyben Mark Zuckerberget alakította (A falu, Szemfényvesztők, Az Igazság Ligája).
Ezen a napon halt meg:
Oreszt Adamovics Kiprenszkij (1782-1836)
a 19. század első évtizedeinek kiemelkedő orosz portréfestője. Munkásságának nagy ellentmondása, hogy miközben kitűnő arcképeket készített és művészetét elismerték, ő maga a portréfestést csak megélhetési forrásnak tartotta. Hivatásának a történeti festészetet tekintette és nagy történelmi tablók létrehozásáról álmodott (Hvosztova, Zsukovszkij, Puskin).
Jacques Offenbach (Jacob Eberst, 1819-1880)
német születésű, a romantika korában élt francia zeneszerző, csellista, az operett egyik úttörője. A 19. századi Európa zenéjére óriási hatással volt, több művét mind a mai napig játsszák. Operettzenéjét ragyogó, friss szellem, elegancia jellemzi. Illúzió nélküli, s ezért csúfos, de szívből kacagó humort jelenít meg. Zenéjére jellemző a finoman stilizált deklamáció és a táncszerű dallamok alkalmazása. Egyik legismertebb szerzeménye a kánkán, az Orfeusz az alvilágban című operettjének második felvonásából (Eljegyzés lámpafénynél, Rajnai sellők, Hoffmann meséi). ––> Offenbach és a cigánylány
Marian Zdziechowski (Marian Ursyn Zdziechowski, 1861-1938)
lengyel filozófus, nyelvész és művészettörténész, a második világháború előtt a lengyel–magyar kapcsolatok kiemelkedő alakja. Munkáiban történelmi, irodalmi, filozófiai és regionális kérdésekkel foglalkozott. Az orosz és a magyar történelem, illetve néplélek kutatója és elismert szakértője volt. Szemben állt a fasizmus és a bolsevizmus totalizmusával, írásaiban a konzervativizmus, az európai civilizáció válságát tudatosító katasztrofizmus és a filozófiai pesszimizmus érvényesült (A szláv nemzetek lélektanából, Tanulmányok a lengyel irodalom és filozófia terén, Szemben a végzettel).
Tevan Andor (1889-1955)
nyomdász, könyvművész, könyvkiadó, nyomdászati író. Első nagyobb sikere Major Henrik és Kürthy György karikatúráinak Harsányi Zsolt humoros rigmusaival való megjelentetése volt. Ezt követte Major Panoptikum című munkája, majd Lovászy Károly Ugat című Nyugat persziflázsa. Ezek a művek országosan is ismertté tették a kis nyomdát, s felkeltették az érdeklődést a további Tevan kiadványok iránt. 1912-től jelentek meg a Tevan Könyvtár sorozat kis, olcsó, sárga füzetei, amelyek mind szellemi, mind tipográfiai és könyvművészeti szempontból kiemelkedő jelentőségűek voltak, s rendkívül népszerűvé váltak. Tevan a sorozatban elsősorban jelentős kortárs magyar és külföldi írók műveit adta ki, mint például Kosztolányi Dezső, Nagy Lajos, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Mark Twain vagy Anatole France.
Székely Zoltán (1903-2001)
hegedűművész, zeneszerző. Tanulmányait Hubay Jenőnél végezte a budapesti Zeneakadémián, Kodály ajánlotta Bartók Bélának kamarapartnernek. Így már tizennyolc évesen szoros kapcsolatot építhetett ki Bartókkal. Kettejük alkotói kapcsolatának vizsgálata mára bevonult a zenetudományi szakirodalomba.
Jurij Petrovics Ljubimov (1917-2014)
orosz színész, rendező; a világhírű Taganka Színház alapító-igazgatója, egyetemi tanár. 1983-ban elhagyta Oroszországot. 1984-ben, miután a The Times brit napilapnak adott interjúban bírálta a szovjet kultúrpolitikát, állampolgárságától megfosztották, ezután izraeli állampolgárságot kapott és Jeruzsálemben élt. 1987-ben hazatért, 1989-ben visszakapta állampolgárságát, 1997-ben hazatelepült. 1999 óta magyar állampolgár is volt.
Vass Károly (Velczer, 1921-1987)
Jászai Mari-díjas rendező, a magyar és a világirodalom szinte valamennyi jelentős prózai művét színpadra állította. 1942-ben jogi diplomát szerzett. 1943-tól a Színművészeti Akadémia rendező szakos hallgatója volt. 1949-től a Pécsi Nemzeti Színház majd a Miskolci Nemzeti Színház főrendezője volt. A József Attila Színház egyik alapító tagja. 1955–1958-ban a Békéscsabán, 1962-ig Egerben dolgozott. 1962 őszétől a Békés Megyei Jókai Színház főrendezője, majd 1963 és 1968 között igazgatója volt. 1972-től a győri Kisfaludy Színház rendezője, 1979–1982-ben pedig ügyvezető igazgatója volt.
Neil Postman (1931-2003)
amerikai író, média teoretikus és esztéta, aki legismertebb könyvével, a Szórakozzuk magunkat halálba című kötetével vált ismertté 1985-ben. Humanista volt, aki hitt abban, hogy a modern technológiai vívmányok sosem helyettesíthetik az emberi értékeket. Élete folyamán Postman 18 könyvet és több, mint 200 cikket publikált olyan folyóiratokban.
Körmendi Vilmos (Keilwert, 1931-2016)
EMeRTon-díjas zeneszerző, karmester, zenei rendező. 1957-ben saját együttest alapított. 1960–1990 között több európai rádió és hanglemezcég stúdiózenésze volt. 1962–1996 között a Magyar Rádió zenei főosztályának munkatársa, hangszerelője, karmestere, zenei vezetője és rendezője volt.
Fürtös György (1939–2010)
Munkácsy-díjas kerámiaművész, szobrászművész. A Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult, 1962-ben, diplomázása után, a Zsolnay porcelángyárban helyezkedett el. Munkássága jellegzetesen formázott, gyakran humorosan torz elemekkel gazdagított szobrokból, domborművekből, plasztikákból tevődik össze. Művei között pop-artos szobrok, konstruktív pirogránit falképek és plasztikák, kutak, épületkerámiák stb. találhatók.
Miskolczy Ambrus (1947–2023)
Széchenyi-díjas romániai születésű magyar történész, a történettudományok doktora, professor emeritus. Kutatási területe a magyar-román-szász erdélyi együttélés története; a polgárosodás társadalom- és eszmetörténete. Kutatómunkája az erdélyi együttélés problémakörére összpontosul, ideértve a mítoszteremtés eszmetörténeti okait és mikéntjét (Egyház és forradalom, A múlt megszelídítése, A Hunyadi-per).
Henning Mankell (1948-2015)
svéd színházi rendező és író. Miután Zambiában és más afrikai országokban is élt, meghívták a Teatro Avenida színházba Mozambik fővárosában, Maputóba. Érkezés után legalább fél évet töltött Maputoban a színházzal és írással foglalkozva. Napjainkban saját kiadóját működteti (Leopard Förlag) fiatal afrikai és svéd tehetségek támogatására. 2007-ben 15 millió svéd koronával (1,6 millió euró) támogatta az SOS Gyermekfalut Mozambikban. Részt vett a Tetthely című német krimisorozat két epizódjának forgatásában, majd a Svéd Televízió számára írt forgatókönyvet apósa, Ingmar Bergman életéről (A csillagkutya, Tűzfal, Arctalan gyilkosok).
Sárvári Győző (1954–2021)
színész. Színészi diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1978-ban szerezte. A főiskola után a Veszprémi Petőfi Színházhoz szerződött. 1980 és 1986 között a Madách Színház tagja volt. 1987-től szabadfoglalkozású művész volt.
