X. Savaria Történelmi Karnevál
a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: Rozmán Zoltán
Korok és kultúrák keveredése. Történelem, művészetek, mesterségek és hagyományok. A szeretett város ünnepe, művelődés és szórakozás. Augusztus 20–23-a között tizedik alkalommal rendezték meg a Savaria Történelmi Karnevált, Szombathely belvárosa ismét színes kavalkáddá vált. Az évente megrendezett karnevál mára teljesen egybeforrt a város nevével, s a térség egyik legnagyobb és legnépszerűbb rendezvénysorozatává nőtte ki magát: idén 19 helyszínen megszámlálhatatlan fellépővel várták az érdeklődőket.
Bár az időutazás augusztus 20-án este kezdődött, az ünnepélyes megnyitóval, a Karneválszínház már egy héttel korábban is várta vendégeit: Molière Scapin furfangjai című komédiájával. A hét végére aztán történelmivé alakult a város: az utcákat ellepte a kemencék füstje, a langallók és kürtőskalácsok illata, s a csendet a karneváli forgatag zaja váltotta fel. Koncertek, artistabemutatók, római vagy éppen reneszánsz kori ruhákban járó emberek.
A fő attrakció még ma is a jelmezes felvonulás. Idén az elsőt, a nappalit pénteken, hat órakor tartották (a szombati fáklyás felvonulást az eső igencsak megkurtította). Történelmi korok szerint haladva követték egymást a jelmezesek: előbb a város hírességeit szállító bigák és lovas kocsik, aztán a Savaria Legio katonái, majd a jelmezbe öltözött városlakók és fellépők. Barbár népek csapatai, honfoglaló magyarok, reneszánsz kori zászlóforgatók, artisták, dobosok, a Fekete Sereg katonái, a város világbajnok ugróköteles csoportja.
Másfél óra alatt több száz év pergett le a néző szeme előtt. Számos érdekességgel fűszerezve az egyes korok harci szokásairól, fegyvereiről, öltözetéről – a helyi egyetem egy történészének tolmácsolásában.
A színes kavalkád végigvonult a város központján, érintve minden helyszínt, integetve, ágyút és puskákat elsütve, gólyalábas „lovakon” ügetve, végig a sok ezer néző tömege által kirajzolt útvonalon. És nem csupán a múlt vonult végig péntek késő délután Savariában, hanem a közeljövő is: a hét végén a nézők a felvonulók és egyes csoportok produkcióit külön, más-más helyszínen is láthatták.
Például a Történelmi Témaparkban, ahol a három nap során időrendben haladva elevenedett meg a látogatók előtt a római kori város kétezer éves története. A nézősereg átélhette, milyen is lehetett a római arénákban ülve végignézni a gladiátorok küzdelmét; a mutatványosok és artisták előadása alatt megtapasztalhatta a „Panem et circenses” (Kenyeret és cirkuszt!) népszerűségének okát. De szemtanúja lehetett a római kor hanyatlásának is: láthatta a barbárokkal való küzdelmet, majd a hunok térhódítását; később pedig a magyarok felbukkanását a Kárpát-medencében. S az idő kereke csak forgott tovább: elérkezett a középkor, jöttek az íjászbemutatók és a lovagi tornák.
Eközben a Romkert számos műsorral várta a békét és művészetet jobban kedvelőket – és az erős rekeszizommal rendelkezőket. Kálloy Molnár Péter, Kálid Artúr és Tóth Gáspár András előadásában láthatták Shakespeare „összes művének” rövidített változatát; nevethettek többek között a Rabszolgaválság című, a római kort a jelennel aktualizáló előadáson; de részt vehettek rendhagyó történelemórán, a Savaria Legio női tagozatának gyógyító szertartásán, jósoltathattak vagy éppen jógázhattak a szabadban.
A gyerekeket és a nagyobbakat várta a Kalandvár, mely számos játék mellett többek között bábszínházzal, kézműves-foglalkozásokkal színesítette a programot.
Aki azonban csak sétálni vágyott, ellátogathatott az alkotások mellett azok elkészítését is bemutató „Művészetek utcájába” vagy az „Öreg város vásárába”, ahol a fegyverek, jelmezek, bőráruk, faragott edények, üvegékszerek és kovácsolt tárgyak kínálata a népit és a hagyományost; a pólók, virágok, képek a mait; míg a langallót, kürtőskalácsot, csokoládét és marcipánkülönlegességeket árulók az ízek világát képviselték. S aki szomjas volt, választhatott a Borok utcája és a Sörkert között…
Mellé pedig válogathatott a legkülönfélébb koncertek és előadások között: a karneváli hangulathoz jobban illő nép- és világzene éppoly népszerű volt, mint a kortárs rockbandák vagy éppen a dzsessz és a szimfonikus zenekarok produkciói.
Ám mindez még csak a fesztivál része, a karneváli élet ugyanis nem csak a színpadokra és egyes helyszínekre korlátozódott: a vásár forgatagában végigmasírozó légiók, a honfoglalók vagy éppen a zenélő, doboló gólyalábasok, az ágyút cipelő és olykor egy-egy „vaktöltényt” a tömegbe lövő pár fős „hadsereg” hol itt, hol ott tűntek fel – népes tömeget gyűjtve maguk köré. S a tüzes attrakciók, a zászlóforgatók és hastáncosok utcai produkciói tették még látványosabbá a programot. De volt itt talpig ezüst élőszobor, a kötélfonás mesterségét rögtönzött, interaktív műsorral bemutató betyár, vagy a Kalandvár programját humoros versekben ismertető, egy-egy gyermeket itt-ott felkapó gólyalábas csoport. Valamint számtalan jelmezbe öltözött „civil”, akik erre a pár napra igazi római patríciusnak, reneszánsz úri hölgynek vagy éppen honfoglalók gyermekének érezhették magukat. Fakardokkal párbajozó fiúk, ördögpálcát forgató lányok, rögtönzött dobkoncertet adók.
Három nap, amikor egy kicsit mindenki különlegessé válhat. Három nap, amikor a 2000 éves múlt újraéled.
