a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: Kerekes Tamás
Huxley (1894–1963) csodagyerekként kezdte, s a háború utáni csömör és kiábrándulás idején lépett föl. Két ok, hogy a nagy angolokra jellemző szigeti realizmus s a puritán gyökerű komolyság nehezen szabaduljanak föl. Eleinte csak a pillanat szülte, kápráztató modorra gondolt.
A puritán fordulathoz elég volt az angol vér. De ahhoz, hogy e fordulattal semmit se veszítsen a művész, lángész kellett. Kisebb ember belepusztult volna a változásba: elalszik okosan, fölébred kenetteljesen.
Képzeljenek el egy ragyogó eszű, mindentudó angol fiatalembert, a háború utáni gondtalan anyagi és erkölcsi széthullás biológusát. Ez Huxley húsz és harminc között. A négyéves halálfélelem fegyelme fölengedett, az aranyérmes harctéri hősből fizetett táncos lett, a hősi halott fiából romlott fiúszerető. Bourget társadalommentő regényt írt ebből a gyökérvesztésből: Le Danseur Mondain. Az ifjú Huxley, akárcsak a fiatal Morand, megütközés nélkül, derűs csömörrel hajolt az idegbeteg, jazzbandes világketrec fölé; a fehér egerek gyorsan pörögnek, gondolta kegyetlenül. Frivol, ábrándja vesztett fiatalember volt, a posztviktoriánus angol forradalom s a világháború mindentől megfosztotta, csak az öncélú elmejátékot hagyta meg. Irodalmi, művészeti, természettudományos emlékek alatt roskadt, amorális, ínyenc, előítélet-mentes olvasókhoz szólt. De a figyelmes olvasó már akkor észrevette, hogy cinikus, egyetértő mosolya keserűbb, mint a kortársaké: Morand egészen a fehér egerek közé szédült, angol pályatársa kezdettől fogva valami hiányérzettel küzdött, s szatírája – akárcsak Thomas Mann iróniája – volt annyira önvád, mint előkelő elzárkózás a félemberektől.
E rejtett kettősség ellenére mégis hosszú az út az ifjú szemfényvesztőtől a moralista színvallóig, s az 1931-es világtörténeti fordulat nélkül talán sose tette volna meg. Huxley pályája a csillogó frivolitástól egy új erkölcsiséghez vezet, a koravén kiábrándulástól s Dix-Huitiéme játékkedvtől a mai tömegcivilizáció megtagadásáig, a neurotikus pásztorjátéktól a gúnyiratig, a kor élettani torzképétől a kor bevádolásáig, az elvesztett hittől a pacifista hitvallásig. Csak egy zsoltáros, puritán nép ivadéka harcolhat olyan szenvedéllyel a békéért s a nemzeti ellenfelek: Itália, Japán és Németország emberi igazáért, mint a negyvenes Huxley.
A puritán fordulathoz elég volt az angol vér. De ahhoz, hogy e fordulattal semmit se veszítsen a művész, lángész kellett. Kisebb ember belepusztult volna a változásba: elalszik okosan, fölébred kenetteljesen. Csak ha ezekre a veszélyekre gondolunk, becsülhetjük igazán Huxley morális újjászületését.
A meszkalin megnyitja azt az utat, amelyen Mária már végigment, de bezárja azt, amelyen Márta jár… (Közjáték Huxley kísérleteiről)
Tiszarézvári Alkaloida Addiktológiai és Toxikológiai Osztály
Dr. Bodler (Bor és Hasis Szekció) adjunktus
Dr.Quincey (Ópiumevés) egyetemi tanársegéd, a Pszichotropbarát Társaság tiszteletbeli tagja
Anamnesis: Első alkalommal gyógykezeljük osztályunkon. Familiáris anamnesise lényegében negatív. Egyéni anamnesisében szerepel A lángész és az istennő és A szép új világ elkövetése. Felvételére beutaló alapján került sor Az észlelés kapui című művének megírása kapcsán. (Gönczöl Kiadó, 2002)
A beutaló szerint két hete vizionárius-acusticus hallucinációi alakultak ki, melynek hatására vonatkoztatásos doxasmák jelentkeztek. Nagyfokú dekoncentráltság, irritabilitás alakult ki. A felvételkor a környezet ingereit illuzórikusan meghamisítja.
A felvételi status rögzítésénél – annak ellenére, hogy az egyén betegségbelátással nem rendelkezett – nevezett Huxley által elmondottakra támaszkodtunk.
Az ambulancián elmondva Huxley közölte, hogy egy szép májusi nap bevett egy fél pohár vízben feloldva négytized gramm meszkalint, majd leült és várta az eredményt. Elmondása szerint problémát okozott számára, hogy valaha is el tud-e látogatni olyan világokba, ahol Swedenborg vagy Johann Sebastian Bach otthon voltak, mint az is, hogy sohasem fogja megtudni, milyen érzés Sir John Falstaffnak vagy Joe Louisnak lenni.
Beszámolója szerint a drog bevétele után fél órával arany fények lassú táncára lett figyelmes. Kevéssel később fényes, folytonosan változó, vibráló mintájú energia-csomópontokból pazar, vöröslő felületek kezdtek hömpölyögni és terjeszkedni. A látomások sem antropomorfak, sem ijesztőek nem voltak.
Elmondása szerint azt látta, amit Ádám teremtésének hajnalán, a puszta lét pillanatról pillanatra változó csodáját. Eltekintve attól, hogy mindez egy rózsacsokor láttán bontakozott ki benne (a rózsa, az rózsa, az rózsa /e. cummings), a páciens beszámolója valahol Heidegger létfelejtése után, de Wittgenstein Filozófiai vizsgálódásainak analitikus episztemológiája előtt helyezkedett el, önmagában alacsony flustratiós tolerantiára valamint maniace depressiv talajon kifejlődött megalomán doxasmára utal. Szintén a wittgensteini nyelvfilozófia pszichiátriai kórképeket megelőző hatására utal a páciens ama kijelentése, hogy első ízben értette meg nem verbális módon az Üdvözítő Látomást. További abúzusra utal a páciensnek az a közlése, miszerint: látta a könyveket, de térbeli elhelyezkedésük nem érdekelte, amit észrevett, hogy mindegyik élő fénnyel izzott és néhányból a dicsfény jobban sugárzott, mint a többiből, ami alapján dr. Plotinosz (jelenleg nem praktizál) terapeuta kísérlete következtethető ki. A realitás érzésének elvesztésére utal a páciens következő megjegyzése is: „Azon jelzők alapján ítélve, amelyeket Homérosz adott a trójai háború hőseinek szájába, az derül ki, hogy annak idején a színek megkülönböztetése terén alig múlták felül a méheket. Az emberiség fejlődése – legalábbis ebből a szempontból – bámulatos.” – holott Homérosz köztudomásúlag vak volt. Esztétikai aberrációit leginkább a Vermeerről elmondottakkal tudnánk megvilágítani: „Igen, Vermeer. Ez a titokzatos művész háromszorosan is tehetséges volt – rendelkezett azzal a látásmóddal, amely a kert végében lévő kerítést dharma testként érzékeli, azzal a tehetséggel, hogy annyit adjon át ebből a látomásból, amennyit még az emberi korlátok lehetővé tesznek, valamint azzal a körültekintéssel, hogy a festményeiben a valóság ábrázolható aspektusaira korlátozza magát, mert bár embereket ábrázolt, mindig is csendéletfestő volt.” S ezt azzal bizonyítaná, hogy Vermeer soha nem kérte a modellt álló lányokat, hogy úgy nézzenek ki, mint egy alma.
Kórlefolyás: Osztályunkon per os neurolepticus és polyvitamin therapiában részesült. Fenti therapia hatására pszychomotoros nyugtalansága, vizionárius beállítódása megszűnt. Adaptatiókat sikeresen absolvált.
Mai napon részlegesen kiegyensúlyozottan otthonába emittáljuk.
Kezelési javaslat: Szigorú meszkalintilalom!
3X1 tbl. Stazephine
Pszychiatriai szempontból potestalható.
Ideggondozói controll. dr. Havelock Ellis és Timothy Leary osztályán
Huxley: Az érzékelés kapui
De attól kezdve, hogy 27 éves korában megjelent a Crome Yellow (magyar fordításban Nyár a kastélyban) című, igen szellemes, nagyon szórakoztató regénye, otthon és külföldön nyilvánvaló volt, hogy a század jelentékeny prózaírói közt a helye. Bár idős korában – ötvenes-hatvanas éveiben – sokan azt mondták, hogy a kábítószerek lélektani hatásának ő a legnagyobb pszichológusa. Itt-ott filozófusnak is tekintették. A marxisták is elismerték, bár nehezményezték, hogy nem materialista. A többé-kevésbé vallásosak is elismerték, csak azt nehezményezték, hogy nem idealista. Csökönyös agnosztikus volt kezdettől mindvégig, aki azt hiszi és állítja, hogy nincs tudományos lehetőség Isten, a földi életen kívüli létforma, test és lélek azonosságát vagy különbségét akár bizonyítani, akár tagadni.
De gyakran járt a megismerhetetleneknek a határvidékén, és szakértője lett a buddhista vallásnak és misztikának. A technikai fejlődéstől pedig mindig nagyon félt, mert úgy vélte, hogy ellenőrzés nélkül fejlesztik a műszaki ismereteket és műszaki gyakorlatot, s az vagy lélektelen elgépiesedésbe viszi az emberiséget, vagy csodafegyvereivel elpusztítja az egész földi életet. Ám a szorongást is, a jövendő komor lehetőségeit is, az értékek – szépség, jóság, igazság – várható elenyészését is oly kellemesen, szellemesen, fordulatosan tudta elbeszélni, hogy nem egy olvasó elsősorban humoristának tartja, noha szatírája – ha nevettet is – felettébb komor. Annyi bizonyos azonban, akárhogyan is ítéljük meg, a század legjelentékenyebb írói közé tartozik, akkor is, ha regényei bestsellerszerűen népszerűek, könyvei óriási jövedelmet biztosítanak írójuknak, de akkor is, ha kelendőségük időnként a művelt olvasórétegekre zsugorodik, hiszen halála óta a múlhatatlan klasszikusok közé tartozik.
Egy angliai szellemeskedés szerint természettudományos szakkönyvek és magasztos tárgyú költemények közt született. Hiszen a Huxley-származás mellett édesanyja Matthew Arnoldnak, a XIX. század emelkedett stílusú, moralizáló költőjének az unokahúga volt.
Az angol értelmiségi eleve tudta, hogy akit Huxleynak hívnak, az vagy tudós, vagy költő, vagy mindkettő, és okvetlenül kellemes stílusa van.
Amikor első regénye megjelent, otthon azonnal, de hamarosan világszerte is sok pénzt hozó siker lett. A huszonhét éves szerző nem sokkal előbb nősült. A regény honoráriumából költséges nászútra tellett. Soha eszébe se jutott takarékoskodni, hiszen jómódú családból származott, és az első könyv után nőttön-nőtt a népszerűsége. A fiatal házaspár tehát nekiindult a nagyvilágnak. Bejárták Olaszországot, Franciaországot, átugorhattak Svájcba is. Ezek az úti élmények, a megismert tájak idővel sorra beépültek életművébe. Amiként boldog szerelmes házassága, később élete egyéb szerelmes epizódjai is mozzanatokként tértek vissza regényeiben és novelláiban. Voltak olyan túl komoly olvasók és kritikusok, akik szinte a szemére hányták, hogy társadalmi, lélektani és társadalomkritikai regényei mellett – mi tagadás – szórakoztató szerelmi regényeket, novellákat, sőt még bűnügyi tárgyú izgalmas történeteket is írt. Idővel tanulságos tényként emlegette, hogy legerotikusabb regénye, A lángész és az istennő, meg néhány könnyed színpadi műve több pénzt hozott a számára, mint legnagyobb remeke, az azonnal halhatatlannak ítélt A vak Sámson című regénye. Kétségtelen, bármiféle műfajjal játszott, mesternek bizonyult. Akkor is, ha szerelmes verset írt, akkor is, ha tanulmányt a kábítószerek testi-lelki következményeiről, akkor is, ha érdekes esszében ismertette a buddhizmus teológiáját.
Sok műfajú, összességében sok kötetet igénylő életművében alighanem három regény a legfontosabb, ezek adják klasszikus rangját. Ezek a Point Counter Point (egyik magyar fordításában A végzet bábjátéka), a Brave New World (Szép új világ) és az Eyeless in Ghaza (A vak Sámson). Huxley valamennyi művét érdemes olvasni, gazdagok, bölcsek, mulatságosak. De aki ezt a hármat olvasta, tudja, ki volt Aldous Huxley.
Az 1928-ban kelt Point Counter Point felváltva játszódik egyazon társadalom különböző köreiben. Különféle hitek, tévedések, lelkességek, nagyképűségek, egymás iránti érzelmek kavarognak a különböző körülmények közt élő emberek világában. A más-más téma, a körülmények befolyása, a meggyőződést játszó hazugságok különfélesége együtt mulatságos és elkeserítő összképet adnak a polgári értelmiségről. Valójában ez a regény avatta világhírűvé a szerzőt – a Brave New Worldöt később írta. Ez a legnevezetesebb, legismertebb, legmulatságosabb és egyben legkeserűbb könyve.
Talán csak Swift Gulliverjének a pesszimizmusán lehet ennyit nevetni. Ez a Szép új világ szatíra is, jóslás is az emberiség jövőjéről, kritika is a túlzásba vitt műszaki fejlődésről. Írták is, hogy negatív utópia.
Lényegében rettegés az elszabadult műszaki fejlődés következményeitől. Az Eyeless in Ghazáról talán azt is elmondhatjuk, hogy ez a legjobb, legszebb regénye. Mintha összefoglalása volna mindannak, amit ösztönökről és tudatról, társadalmi és lélektani erők hatásáról, vonzásokról és taszításokról tudni vél.
Mindig is jelen lévő szorongásai között itt már a legnagyobb veszély az erősödő, világégéssel fenyegető fasizmus. Harcosan antifasiszta és pacifista célzatú nagyepika. Szerkezete különös. Egy szerelmespár, egy halom összekeveredett fénykép a férfi múltjából. A cselekmény úgy halad előre, hogy ötletszerűen kezükbe kerülnek a különböző időszakokból való tanúk a múltból. A kezdeti zűrzavar lassan rendszeres egységbe áll össze. A legvégén válik világossá, hogyan is kezdődött az az eseménysor, amely a regény témája.
Amerikában azonban sok minden megváltozott, más témavilágok foglalkoztatták, mint azelőtt. 25 évig élt távol a hazájától. Egy pillanatig se pihent, de alig írt regényt. Ezekből is kettő fokozottan szorongásos ellenutópia a pusztító háború utáni jövőről. Volt azután néhány erotikus novella és egy mulatságos szerelmi háromszögregény: A lángész és az istennő. Azután, a film fővárosában élve, nem tudott ellenállni a számára merőben új műfajnak: írt néhány forgatókönyvet, leginkább klasszikus angol regényekből. Ezek mellett néhány könnyed színdarabot is.
Mindezeknél sokkal több esszét a legkülönbözőbb témákban. Amióta Amerikában élt, izgatták a kábítószerek, a vegyi úton történő kábítás lélektani következményei. Különösen a meszkalin és az LSD – ezek számítottak akkor divatos drognak – hatása a testi állapotra és főleg a lelki életre. Emellett azonban egyre jobban érdekelték a különböző misztikák. Ugyanúgy nem hitt bennük, mint természettudósként a materializmusban. Igazi agnosztikus volt.
Sokáig bestseller írónak tartották, most már elég régóta a legértelmesebb értelmiség klasszikus szerzője. Ez alighanem a végleges helye…
Irodalom:
Hegedüs Géza és Cs. Szabó László Huxleyról írt cikkei
