Névnapok: Kincső, Kinga, Krisztina, Csenge, Lujza, Bernát, Borisz, Dániel, Kaplony
Események:
1847 – Richard March Hoe amerikai feltaláló New York-ban megkapja a rotációs nyomdagép szabadalmait. Korábban Josiah Warren 1832-ben mutatta be a gépet, de nem szabadalmaztatta. A feltaláló rotációs nyomdája kő helyett egy fémhengert használt.
1911 – Hiram Bingham amerikai felfedező megtalálja az inkák elveszettnek hitt városát, a festői szépségű Machu Picchut. 
A várost 1450 körül Pacsakutek Jupanki inka király (1438-1471) parancsára építették, és 1570-ben hagytak el. 1983-ban az UNESCO az Emberiség Kulturális és Természeti Örökségévé nyilvánította. 2007-ben a Világ Új Hét Csodájának egyike lett.
1942 – Irving Berlin orosz származású amerikai Oscar-és Grammy-díjas zeneszerző, szövegíró Ez a hadsereg (This Is The Army) című musicaljének premierje New Yorkban, a Broadway-n. A nyitó estén 300 színész szerepelt.
1965 – a The Animals angol rockegyüttes első alkalommal kerül a brit slágerlisták első helyére A felkelő nap háza (House of the Rising Sun) című dalukkal. Az amerikai népdalt sokszor feldolgozták, de talán az általuk előadott változat a legnépszerűbb és legismertebb.
1982 – a Survivor együttes Eye Of The Tiger című kislemeze, ami a Rocky III. című film főcímdala, hat hétig az első 
helyen van az amerikai listákon (Grammy-díjat kapott a legjobb rockelőadásért az együttes).
1998 – megjelenik a Ryan közlegény megmentése (Saving Private Ryan) Steven Spielberg rendezésében, Tom Hanks, Edward Burns és Matt Damon főszereplésével (öt Oscar- és két Golden Globe-díjat kap 1999-ben). Spielberg egy riportjában megemlítette, hogy a magyar származású Robert Capa képei ihlették a film partraszállás-jeleneteit.
2002 – születésének 200. évfordulóján id. Alexandre Dumas francia író hamvait a párizsi Panthéonban temették el. A nyilvános ceremónia során az új, kék bársonnyal leterített koporsót a négy muskétásnak – Athos, Porthos, Aramis és D’Artagnan – beöltözött köztársasági őrök kísérték ünnepélyes menetben. Eredetileg Dumas sírja a Villers-Cotterêts-i temetőben volt.
Megszületett id. Alexandre Dumas (Dumas Davy de la Pailleterie, 1802–1870) francia író, legismertebb művei kalandos 
történelmi regények, amelyek a világ legolvasottabb francia írójává tették.
Több regényéből készült filmadaptáció, de írt színműveket, újságcikkeket is, és rengeteg emberrel levelezett. Ifjú korában elolvasott mindent, amit csak a kezébe tudott kaparintani. Húszévesen Párizsba költözött, ahol a Palais-Royalban kapott állást. Amíg Párizsban dolgozott, Dumas elkezdett újságcikkeket és színdarabokat írni. 1829-ben aratta első nagyobb közönségsikerét a III. Henrik udvara című drámával. Több sikeres színdarab megírása után Dumas figyelme a regények felé fordult. Teleki Sándor ismertette meg vele Petőfit, és több Petőfi-verset lefordított franciára (A három testőr, Monte Cristo grófja, A vasálarcos).
Megszületett Alfons Mucha (Alfons Maria Mucha, 1860-1939) cseh származású francia festőművész, plakátművész, grafikus, illusztrátor és nagy sorozatú nyomtatott grafikai művek alkotója, aki a szecesszió egyik kiemelkedő képviselőjének számít.
Bár művészetét a szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés, szépséges nőalakok jellemzik, nem vallotta magáénak az art nouveau elveit, nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította. Művészetében a dekorativitás anatómiai pontossággal párosul. Plakátjai csík alakúak, a századforduló reklámiparának különleges, egyedi termékei. Roppant sokoldalú művész volt. A Világkiállítás alkalmával Párizsba költözött, ami ekkor a művészetek Mekkája volt. Itt szerény körülmények között élt és különböző festő-tanároknál tanult tovább. 1888-tól a párizsi Julian Akadémián, majd a Colarossi Akadémián tanult. Ebben az időben gyakran kellett nélkülöznie. Könyvillusztrációs feladatokkal kereste meg a megélhetését. Rövid ideig Paul Gauguinnel volt közös műterme. 1894-ben díjat nyert a párizsi Salon kiállításán. (Gyümölcsök, Évszakok, A kaméliás hölgy).
Megszületett Robert Graves (Robert von Ranke Graves, 1895–1985) brit költő, történelmi regényíró, kritikus.
Önmagát költőnek tartotta elsősorban, és regényeit pénzkeresetnek tekintette, amely lehetővé tette számára a függetlenséget. Ennek ellenére prózai műveinek köszönheti ismertségét és elismertségét világszerte. Élete során körülbelül 140 művet írt. A Charterhouse College-ben töltötte meglehetősen boldogtalan diákéveit, viszont ekkor támadt fel az érdeklődése a költészet iránt. A háború alatt érett költővé, 1916-ban adta ki első kötetét (Over the Brazier), amelyet hamarosan követett a többi. Néhány elvetélt vállalkozás után úgy döntött, hogy írásból próbál megélni. 1929-ben jelent meg a nagy vitákat kiváltó Isten hozzád Anglia, amelyben kíméletlen élességgel számol be háborús élményeiről. Kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett szerte a világban, de néhány magyarral különösen jó kapcsolatot ápolt. Így például Devecseri Gáborral, akivel találkozásuk első napja súlyos veszekedésbe torkollott, amelyből aztán évekig tartó barátság lett. A magyar irodalomra közvetlen hatással az általa alapított Robert Graves-díj révén lett. 1968-as látogatása során a honoráriumokat nem konvertibilis forintban kapta, ezért nem tudott mit kezdeni vele, díjat alapított (Én, Claudius; Görög mítoszok; Jézus király).
Meghalt Isaac Bashevis Singer (1904–1991) irodalmi Nobel-díjas zsidó-lengyel származású amerikai író.
A háború alatt a nehéz gazdasági helyzet miatt a család szétvált, édesanyja Isaac-kal és öccsével a Lublin melletti Biłgorajba költözött. Bátyja, Israel közbenjárásával 1923-ban egy varsói modern jiddis újság korrektoraként kezdett dolgozni, majd saját maga is írni kezdett. Már a második elbeszélését Bashevisként – vezetéknév nélkül – írta alá, hogy megkülönböztesse magát bátyjától. Rövid idő alatt népszerű lett. Bátyját 1933-ban New Yorkba hívták, 1935-ben sikerült követnie. Művei a vallás és korszerűség, a miszticizmus és racionális belátás pólusai között állnak. Ugyanúgy merít a zsidó misztikával, etikával, hagyománnyal és folklórral való mély kapcsolatából, mint a haladó filozófiai irányzatokat érintő természettudományi ismereteiből. Írásai az élet alapkérdéseit kutatják, visszafogott iróniával mutatják be számkivetett hőseiket: lengyel falusi zsidó közösségeket, megrokkant, magányos, megszállott embereket (A rabszolga, Gólem, A rabbi előtt).
Meghalt Peter Sellers (1925–1980) Golden Globe- és BAFTA-díjas brit színész, komikus.
Az ordító egér, a Dr. Strangelove című filmekben hármas szereposztást kap, a Puha ágyak, kemény csaták-ban pedig hat szerepet játszik el. Ezt nem csak színészi kiválóságának köszönhette, hanem hangi adottságainak is, rendkívül sok akcentust tudott megjeleníteni, különböző hangmagasságokon, különböző egyéni hangokon. A Brit Királyi Légierőnél a katonaideje alatt dobolt, zongorázott és mókamester volt. Miután leszerelt, önálló műsorokban lépett fel, különböző színházakban. Az ötvenes évek közepén televíziós munkákat kap, tévéjátékokban játszik, majd egész estés filmekben. Legjelentősebb szerepe Clouseau felügyelő a Rózsaszín Párduc filmsorozatokból (Estély habfürdővel; Puha ágyak, kemény csaták; Meghívás egy gyilkos vacsorára).
Ezen a napon született:
Adolphe Adam (Adolphe-Charles Adam, 1803–1856)
francia romantikus zeneszerző. Konzervatóriumban folytatott tanulmányai mellett esténként zenekarban játszott és számos sanzont írt. Korán megmutatkozó tehetsége elismeréséül már 1825-ben megkapta a Római Díjat. 1844-ben az Institut de France-hoz tartozó Francia Szépművészeti Akadémia tagjává választották. Műveinek nagy része nem maradandó, de operái közül főleg A longjumeau-i postakocsis, balettjei közül pedig a korszakalkotó Giselle, az ún. ballet fantastique, amelyben a táncosok először álltak lábujjhegyre spicc-cipőben, ma is ismert és népszerű.
(Péterfalvi) Szathmáry Károly (1831–1891)
író, tanár. A Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagja. Az 1848-1849. évi forradalomban és szabadságharcban több csatában küzdött, mint honvédfőhadnagy, a bukás után börtönbüntetést kapott. 1858-ban beutazta Nyugat-Európát. Mint szépirodalmi író a maga korában egyike volt a legtermékenyebbeknek. Kevés kivétellel minden szépirodalmi lap, album, folyóirat, évkönyv, gyűjteményes munka és nagy naptár hozott tőle írásokat (Georgia utolsó királynője, Az emberi művelődés története, A kiengesztelt átok).
Henrik Pontoppidan (1857–1943)
Nobel-díjas dán író. Munkásságának első szakaszát az éles társadalomkritika jellemzi. Első könyvét 1881-ben adták ki, ezt követően az írásaiból élt. Elbeszéléseiben szakított a parasztság idealizált ábrázolásával. Talán legismertebb műve a nyolckötetes, részben önéletrajzi jellegű Szerencsés Péter.
Ábel Jenő (1858-1889)
klasszika-filológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. 1877-ben doktori diplomát szerzett, majd hosszabb tanulmányutat tett Nyugat-Európában. Ő volt a budapesti Philologiai Társaság első titkára, majd az Egyetemes Philologiai Közlöny szerkesztője. Nagy jelentőségűek a magyarországi humanizmus történetére, a középkori latin irodalomra és a görög epikusok kézirataira vonatkozó kutatásai (Corvincodexek, Adalékok a humanizmus történetéhez Magyarországon, Egyetemeink a középkorban).
Frank Wedekind (1864-1918)
német drámaíró. Stílusa expresszionista, szecessziós, de a jelenetek ábrázolásában gyakran naturalisztikus: ezek csak egymásutánjukban keltenek groteszk hatást. Strindberggel együtt őt nevezhetjük az expresszionizmus előfutárának. Első darabját A tavasz ébredését 1891-ben írta (A hőstenor, A Föld szelleme, A szerelem elvakít).
Lord Dunsany (Edward John Moreton Drax Plunkett, 1878–1957)
angol-ír fantasy író, drámaíró. Élete során több mint kilencven könyve jelent meg, ezek sok száz novellát, színdarabot, regényt és esszéket tartalmaznak. 1910-es években az angol nyelvterület egyik legnagyobb élő írójának számított. ma leginkább Elfland lányának királya és A pegāna istenei című 1924-es fantasy regényéről ismert (Az álmodozó meséi, A Gibbelinzek kincse, Csodák könyve).
Ernest Bloch (1880-1959)
svájci-amerikai zeneszerző. 1903-ban, a Svájci-Német Zenei Fesztiválon lépett először a nyilvánosság elé a kompozícióival, a kritikusok azonban durván lehúzták. A fordulatot amerikai évei hozták meg, követői a Bach, Beethoven és Brahms utáni negyedik „B”-nek tartják. Művei Európában feledésbe merültek. A második világháború utáni művei nagy stílusbeli változatosságot mutatnak, jóllehet alapvetően romantikus maradt (Héber meditáció, Látomások és próféciák, Kiáltvány).
Antalffy-Zsiross Dezső (1885-1945)
orgonaművészként kora legjelentősebb előadói közé tartozott, zeneszerzőként is jelentős. A budapesti Zeneakadémia orgonatanára, a Rochesteri Egyetem zenei fakultásának, az Eastman School of Musicnak professzora, a Radio City Music Hall, a New York-i Filharmonikusok orgonistája volt. Zenekari, kamara-, kórus-, zongora- és orgonaműveket alkotott (Instruktív művek, A halottak szigete, Csudákkal tündöklő…).
Zelda Fitzgerald (Zelda Sayre, 1900-1948)
amerikai regényíró, festő, drámaíró és társasági hölgy. 1920-ban férjhez ment F. Scott Fitzgerald íróhoz, debütáló regénye után.
Károlyi Amy (Károlyi Amália Mária Franciska, 1909–2003)
József Attila-díjas költő, műfordító, 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Budapesten magyar-német szakos tanári oklevelet szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, később Bécsben tanult. 1940-ben első verseit Babits Mihály közölte a Nyugatban. Korai kötetei mesék és verses képeskönyv. Később is szívesen írt gyermekkönyveket férjével, Weöres Sándorral közösen is. A kozmikus és mitologikus távlatot a mindennapi élet részleteinek megfigyelésével ellenpontozta, tömör, intellektuális stílusába játékos elemek kevert (A kislány, aki fütyülni tudott; Cili cica kalandjai; Egy marék por).
Ruggiero Ricci (1918-2012)
olasz-amerikai hegedűvirtuóz, akit „a XX. század Paganinije” néven tiszteltek. Csodagyerekként, 10 éves korában, San Franciscóban Felix Mendelssohn-Bartholdy hegedűre és zenekarra írt Concertójával mutatkozott be a nagyközönségnek. A második világháborúban belépett az USA hadserégbe, de ott is főként művészetével szolgálta Amerikát. 1946-tól visszatért a hangversenyezéshez, az egész világot elbűvölte főként Paganini műveinek utolérhetetlen interpretálásával. Virtuóz adottságai párosultak szokatlan technikájával.
Hetés György (1921-1998)
színész, szobrász, éremművész. 1943-ban kapott színészi oklevelet az Országos Színészegyesület Színiiskolájában. 1947-től a Madách Színház, 1952-től a kecskeméti Katona József Színház, 1953-tól a Miskolci Nemzeti Színház színésze volt. 1954-től nyugdíjba vonulásáig az Állami Faluszínház illetve a jogutódok Állami Déryné Színház majd a Népszínház színművésze volt. 1981-től a Vígszínházban szerepelt. Színészi munkája mellett színházi rendezéssel is foglalkozott. Szobrászként autodidakta módon képezte magát. Számos egyéni kiállítása volt országszerte. Főleg éremművei és színészeket ábrázoló szobor-karikatúrái lettek ismertek.
Somorjai Éva (1924)
színésznő. Hegedűművésznek készült, de a színház is vonzotta. Színésznőként Rózsahegyi Kálmán Színészképző Iskolájában végzett 1946-ban. Pályáját Kaposváron kezdte, naiva-primadonna szerepkörben. Békéscsaba, Kecskemét, és Szolnok után 1949-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz került, ott kezdett prózai szerepeket játszani. 1959-től nyugdíjba vonulásáig, 1980-ig a debreceni Csokonai Színház művésze volt.
Máthé Eta (1931-2003)
Aase-díjas színésznő, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház örökös tagja. Pályáját 1951-ben a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte. 1953-tól a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1968-tól Szegeden, 1970-től Miskolcon játszott. 1980-tól a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatának volt a tagja. Utolsó éveiben a debreceni társulathoz szerződött és utoljára itt lépett színpadra.
Hetényi Pál (1935-1994)
Jászai Mari-díjas színész. 1961-ben a Mafilm Filmszínészképző Stúdiójában végzett. 1967-től Honvéd Művészegyüttes tagja volt. 1970-től a kecskeméti Katona József Színház, 1978-tól a Népszínházban, 1982-től a Nemzeti Színházban, 1985-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban szerepelt. 1989 óta a Vígszínház tagja volt (Megáll az idő, Viadukt, Miss Arizona).
Kalapos László (1937)
színész, fotóművész. Rózsahegyi Kálmán Színészképző iskolájában 1959-ben kapott színészi oklevelet. 1962-től a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. 1964-től az Állami Déryné Színháznál, majd Egerben dolgozott. 1978-tól ismét Miskolcon szerepelt. 1982-től 1998-ig, nyugdíjba vonulásáig a Békés Megyei Jókai Színház tagja volt. A színészet mellett fotózással is foglalkozott.
Brenner György (1939-1993)
Munkácsy Mihály-díjas karikaturista, grafikusművész. Nyomdász végzettséggel 14 évig dolgozott mélynyomó fényképész-retusőrként, és volt a bélyeggyártási osztály munkatársa is az Állami Nyomdában. Autódidakta módon képezte magát, 1959-ben jelent meg első rajza. 1971-től lett a Ludas Matyi belső munkatársa. Számos szöveg nélküli karikatúrát is készített, amelyekben a társadalomra leső veszélyekre figyelmeztetett. Számos könyvet, tankönyvet, nyelvkönyvet illusztrált.
Dan Hedaya (1940)
amerikai színész. A Tufts University-n szerzett BA diplomát irodalomból és ebben az intézményben kóstolt bele először a színészetbe. A filmvásznon számos műfajban kipróbálta magát, hosszú pályafutása alatt egyebek mellett szerepelt akciófilmekben, bűnügyi filmekben, vígjátékokban és sci-fikben is (Kommandó, Közönséges bűnözők, Diszkópatkányok).
Tarján Tamás (Hovhannesian Arakhel, 1949–2017)
József Attila-díjas örmény származású magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár, színikritikus, dramaturg. Irodalmi, film- és színházi kritikát, esszét, irodalmi paródiát publikált, rendszeresen dolgozott a Magyar Rádiónak és a Magyar Televíziónak (Százszorszínház, Susztermatt, A tragédia emberei). ––> Tersánszky Józsi Jenő: Két zöld ász
Michael Richards (1949)
Emmy-díjas amerikai színész, humorista. Pályafutását stand-up-komikusként kezdte. Áttörése 1979-ben történt, amikor Billy Crystal első kábeltévés műsorában szerepelhetett. 1980-ban az ABC Fridays című televíziós műsor társulatának tagja lett, ahol Larry David íróként dolgozott. 1989-ben Richards megkapta Cosmo Kramer szerepét az NBC Seinfeld című szituációs komédiájában, amelyet a Fridays-beli kollégái, Larry David és Jerry Seinfeld humorista alkotott.
Gus Van Sant (1952)
amerikai filmrendező, fényképész, zenész és író. Független filmesként indult, de Good Will Hunting című filmjével betört a hollywoodi filmek világába is. A munkás származású zseni történetét feldolgozó film több Oscar-díjat is nyert (Otthonom, Idaho; Majd megdöglik érte; Fedezd fel Forrestert!).
Szatmári György (1957)
Aase-díjas színész, rendező, díszlettervező. 1980-ban szerzett színészi diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1982–1986 között a Radnóti Miklós Színpad, 1987-től az egri Gárdonyi Géza Színház tagja volt, majd szinkronszövegek írásával foglalkozott. 2003-2019 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt, 2019-2022 között a Pesti Magyar Színház színésze (Fábián Bálint találkozása Istennel, Ki beszél itt szerelemről?, Az öreg tekintetes).
Segesvári Gabriella (1961)
színésznő. 1986-ban színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Abban az évben a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházhoz szerződött. 2000-ig játszott Zalaegerszegen, 2001 óta szabadfoglalkozású színművésznő.
Podmaniczky Szilárd (1963)
József Attila-díjas író, költő, újságíró, tanár, forgatókönyvíró és dramaturg. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen kezdte meg 1982–1983 között. Ezt követően 1983–1987 között a Szegedi Tanárképző Főiskola matematika–fizika szakán szerzett diplomát. 1989-1996 között a Délmagyarország című napilap munkatársa. 1996-tól szabad szellemi vállalkozó. 2006-tól könyvkiadót működtet, 2010 őszén elindította a www.librarius.hu kultmagazin weboldalt (Haggyatok lótuszülésben, Szép magyar szótár, Balatoni borozó). ––> Aegon-est a nanopróza körül – Podmaniczky Szilárddal
Jennifer Lopez (Jennifer Lynn López, 1969)
Puerto Ricó-i énekesnő, színésznő, táncos, divattervező és producer. 2011-ben az amerikai People magazin több százezer szavazat alapján a világ legszebb nőjének választotta, a Forbes magazin szerint 2012-ben a világ legbefolyásosabb híressége. Karrierje során jelölték Grammy-, illetve Golden Globe-díjra is.
Rose Byrne (Mary Rose Byrne, 1979)
ausztrál színésznő. Első szerepét tizenkét éves korában kapta, később az ausztrál tévéműsorok sokaságában tűnt fel. Első találkozása a nagyköltségvetésű mozikkal akkor jött el, mikor Dormét, Padmé Amidala kísérőnőjét alakította a Star Wars II. rész – A klónok támadásában (Trója, A kém, X-Men).
Anna Paquin (Anna Helene Paquin, 1982)
kanadai születésű új-zélandi Oscar- és Golden Globe-díjas színésznő. 2000 és 2007 között számos filmben játszott főszerepet. 2008-tól Paquin a True Blood – Inni és élni hagyni című HBO-tévésorozatban Sookie Stackhouse pincérnőt alakítja, aki a sorozat főhőse. (Zongoralecke, Majdnem híres, X-Men: Az ellenállás vége).
Ezen a napon halt meg:
Gyöngyösi István (1629-1704)
költő, alispán, országgyűlési követ. Költészetét leginkább Ovidius tanulmányozása befolyásolta, Kovásznai Sándor egyenesen magyar Ovidiusnak nevezi (Márſal Tárſolkodó Muranyi Venvs, Porábúl meg-éledett Phoenix…, Igaz barátságnak és szives szeretetnek tüköre).
Sebeők Sári (Charlotte von Seeböck, 1886-1952)
opera-énekesnő (szoprán), a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Énektanulmányait 1898-ban a budapesti Zeneakadémián kezdte, majd Bécsben fejezte be. Pályája elején koloratúrszoprán, aztán drámai szoprán szerepeket énekelt. Repertoárja gerincét a romantikus szerzők művei alkották.
Hans Albers (1891-1980)
német színész és énekes, férfias megjelenésű, sokoldalú, lendületes jellemábrázoló volt, aki néhány komikus szerepe mellett elsősorban drámai erejével ragadta meg a nézőt (Peer Gynt, A kék angyal, Münchhausen).
Akutagava Rjúnoszuke (1892–1927)
a Taisó-kor japán írója, a modern japán novella mestere. Nagyszerű stílusában megírt, leheletfinoman és pontosan kidolgozott történetei az emberi természet sötét oldalát térképezik fel. Egyetlen nagyregényt sem írt. Jelentős lírai életműve mellett (haiku) sikerét elsősorban novelláinak köszönhette, melyekből 150-nél is többet írt rövid élete során (A vihar kapujában, A hottoko álarc, Az éneklő borz).
Harmatta János (1917-2004)
Széchenyi-díjas klasszika-filológus, nyelvész, az MTA tagja. A magyar nyelv iráni eredetű szavainak területén alapvető fontosságú feltáró és rendszerező munkát végzett (Forrástanulmányok Herodotos Skythika-jához, A hun birodalom felbomlása, Egy finnugor nép az antik irodalmi hagyományban).
Tassy Klára (1922–2001)
festő-, képző- és iparművész. 1941–1948 között a Budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1943-ban Nagybányán járt, 1945-ben a tápiószelei művésztelepen dolgozott. 1951-től volt kiállító művész. 1957-től Nagymaroson és Hódmezővásárhelyen dolgozott. 1960-tól a Százados úti művésztelep tagja volt. Festményei és gobelinjei fő témája a természet volt. A lét- és nemlét kérdései, az élet keletkezése, az ember és világa, az űrkérdések foglalkoztatták.
David Warner (David Hattersley Warner, 1941–2022)
Emmy-díjas brit (angol) színpadi és filmszínész. Karakterszínészként éles arcvonásaival, mély hangjával, marcona megjelenésével hatásosan formált meg gonoszokat, félelmet keltő, kiismerhetetlen alakokat. Ismertebb szerepeit az Ómen, A francia hadnagy szeretője és a Tron filmekben alakította, de szerepelt a Twin Peaks sorozatban is. Egy 1984-es Frankenstein-filmben ő alakította a Teremtményt.
Borbás Tibor (1942–1995)
Munkácsy-díjas szobrász- és éremművész. Monumentális köztéri munkákat, kisplasztikákat, és érmeket egyaránt készített (Babits Mihály szobra – Esztergom; Kosztolányi Dezső szobra – Budapest; Csillagnézők – Taliándörögd).
Varga Lajos Márton (1942-2017)
József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus. 1962–1967 között az ELTE BTK magyar-könyvtár szakos hallgatója volt. 1972–1977 között a Népszava irodalomkritikai rovatvezetője volt. 1983–1994 között a Rádió irodalmi osztályának szerkesztője, 1991–1993 között főszerkesztője. 1994-től a Népszabadság kulturális rovatvezető-helyettese, majd nyugdíjba vonulásáig rovatvezetője volt (Szívzuhogás, Írók Budapestje, Expander).
Szegedy-Maszák Mihály (1943-2016)
Széchenyi-díjas irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a regényelmélet, az összehasonlító irodalomtudomány és a magyar irodalom 19. századtól a 21. századig. A szerkezeti elemzés és a befogadás esztétika meghonosításában vállal szerepet. Szerepe jelentős az összehasonlító irodalomtudomány magyar örökségének külföldi elismertetésével kapcsolatban (Világkép és stílus, Újraértelmezések, A mű átváltozásai).
