Névnapok: Annamária, Tihamér, Anilla, Anna, Annabell, Annabella, Annamari, Áron, Denver, Detre, Dévald, Előd, Gyula, Lévi, Ninett, Ninetta, Ninon, Olivér, Tábita, Talita, Teobald, Teobalda, Tibald, Tibold
Események:
1689 – az Edo-kori Japán egyik leghíresebb zen költője Macuo Basó (Matsuo Bashō) tanítványaival és inasával, Kavai Szorával, útnak indulnak Honsú északi tartományai felé. A 150 napos utazásról verses útinaplót írt, amit három éven át szerkesztett (magyarul Keskeny út északra).
1816 – zátonyra fut és elsüllyed a Méduse francia haditengerészeti fregatt. A szerencsétlenségről a 27 éves 
Théodore Géricault francia romantikus festő készít festményt A Medúza tutaja címmel, amely fontos hidat képez a neoklasszicista és a romantikus stílusok között.
1841 – a világ legnagyobb ismert barlangrendszerét is magába foglaló Mamut-barlang Nemzeti Park létrehozása (45.310 hektár) Kentuckyban (USA).
1862 – II. Sándor orosz cár több reformja mellett, könyvkiadási jogot ad a zsidóknak.
1862 – a moszkvai Rumjancev Múzeum részeként megalapítják Oroszország és a kontinentális Európa legnagyobb könyvtárát (világviszonylatban a negyedik), az Orosz Állami Könyvtárat. Mai elnevezését 1992 elején kapta.
1933 – az Arabella (Op. 79, TrV 263), Richard Strauss háromfelvonásos vígoperájának premierje a drezdai Semperoper Operaházban. Szövegkönyvét Hugo von Hofmannsthal osztrák költő írta. Magyarországon először 1934 decemberében adták elő a Magyar Állami Operaházban.
1952 – Michael Ventris angol építész, filológus bejelenti, hogy megfejtette a XX. század egyik legnagyobb nyelvi 
rejtélyét a Lineáris B írást. A lineáris B írás egy szótagírás, melyet a mükénéi görög civilizáció használt (kb. i.e. 1450-től néhány évszázadon keresztül). A legtöbb fennmaradt írás Knósszoszból (Kréta szigetéről), illetve Püloszból (a Peloponnészoszi-félszigetről) került elő.
1960 – Benjamin Britten angol zeneszerző a bázeli egyetem alapításának 500. évfordulójára írt Cantata Accademica (Carmen Baseliense) kantátájának ősbemutatója Bázelben, a Bázeli Kamarakórussal és a Bázeli Kamarazenekarral, Paul Sacher vezényletével.
1973 – megalakul az önálló British Library, mint az ország nemzeti könyvtára és törvényes letéteményese. A világ egyik legnagyobb könyvtára, több mint 170 millió tétellel. Korábban a British Museum része volt.
1996 – a többszörös Grammy-díjas spanyol operaénekest (tenor), karmestert, a „Három Tenor” egyikét, Placido Domingo-t nevezik ki a Washington Opera művészeti igazgatójává.
2018 – Kolumbia legnagyobb nemzeti parkját, a Chiribiquete Nemzeti Természetvédelmi Parkot a világörökség részévé nyilvánítja az UNESCO. A feltűnően gazdag élővilág mellett, a nemzeti park területén rengeteg ősi sziklarajz található. Érdekesség, hogy a park hivatalosan sem látogatható, bár megközelítése amúgy is rendkívül nehéz lenne.
Meghalt Erik Satie (1866-1925) francia zeneszerző, zongoraművész.
1879-ben felvették a párizsi Konzervatóriumba, de hamarosan tehetségtelenként könyvelték el a tanárai. Barátságot kötött Claude Debussyvel. 1892 közepére megszülettek a maga alkotta zeneszerzői módszertan első darabjai, aminek hatása megfigyelhető Maurice Ravel első műveiben, akivel szintén barátságot kötött. 1905 októberében beiratkozott Vincent d’Indy Schola Cantorum iskolájába, hogy kabarébeli munkája mellett a klasszikus ellenpontot tanulmányozza. 1912-től kezdődően sikereket aratnak rövid, humoros zongoradarabjai. 1919-től kapcsolatba került Tristan Tzarával, aki a dadaizmus elindítója volt. Man Ray-vel 1921-ben, a találkozásuk első napján, elkészítették a világ első objet trouvé (ready-made) alkotását, amely nem más, mint egy vasaló, a talpához ragasztott szögekkel. Satie hozzájárult az 1931-es Dadaista Kiáltványhoz is. Részese akart lenni minden egyes progresszív mozgalomnak, amely Párizsban felbukkant az elkövetkező években. Ezek a mozgalmak viharos tempóban követték egymást (Divertissement, Mercure, La belle excentrique). ––> BMC: Satie és Liszt egy lemezen
Megszületett Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884–1975) kétszeres Kossuth-díjas, nemzetközileg is ismert és elismert szobrászművész, kiváló művész.
Nagy tehetsége volt a mozgásábrázoláshoz, a karakterformáláshoz, a szimbólumok megragadásához, de ha a megrendelő úgy kívánta, akkor készített „valóságábrázoló” emlékműveket. Az Iparművészeti Iskolában 1901 és 1904 között tanult, ezután egy évig Bécsben. Hazatérése után Radnai Béla és Székely Bertalan voltak a mesterei a Mintarajziskolában. Első gyűjteményes kiállítása 1909-ben volt, 1912-ben a Rudics-díj segítségével bejárta Nyugat-Európát. Tökéletesen elsajátította Adolf von Hildebrand klasszikus fegyelmet sugalló esztétikáját, e hivatalos művészeti irányzat követelményeit, amelyet nála hamarosan oldottabbá tett a szecessziós áramlat iránti vonzalma, s saját romantikus lelkületéből fakadóan a neobarokk stíluselemek alkalmazása. Az 1920-as évektől számos első világháborús hősi emlékmű elkészítésére kapott megrendelést. 1921 és 1960 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Portrészobrai kiemelkedően jelentősek, de a szobrászat többi területén is: aktjai, domborművei, kisplasztikái, érmei, porcelán figurái, de gyakran monumentális emlékművei is nagy formagazdagságot, s anyagismeretet, anyaggal való bánni tudást mutatnak (Szabadság-szobor, Szent Imre herceg, Hősök szobra).
Meghalt Walter Matthau (Walter John Matthow, 1920-2000) Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színész.
Főleg vígjátékokban játszott. Számtalan filmben szerepelt együtt kollégájával, Jack Lemmonnal, akihez élete végéig szoros barátság fűzte. Bár már az 1950-es években megkapta első filmes szerepét a Kentucky vadász című westernben, igazán a hatvanas évektől kezdte jegyezni a nevét a szakma, az olyan filmekért, mint az Amerikai fogócska és a Bombabiztos. Majd 1966-ban szerepet kapott a Sógorom a zugügyvéd című komédiában, és ezért az alakításáért nyomban elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. Ebben a filmben szerepelt először együtt Jack Lemmonnal (Napsugár fiúk, A szomszéd nője mindig zöldebb, Dennis, a komisz).
Meghalt Marlon Brando (1924-2004) kétszeres Oscar-díjas amerikai színész, a 20. század egyik legnagyobb 
hatású filmszínésze.
1947-ben a Broadwayen Tennessee Williams: A vágy villamosa című színdarabjában Stanley Kowalski szerepét játszotta, a kritikusok lelkesen üdvözölték azt a színészt. A darabot négy évvel később filmre vitték. Brando mind a közönség, mind a kritikusok körében sikeres lett áttörő alakításaival. Elia Kazan rendezte A rakparton című film főszerepéért megkapta első Oscar-díját. 47 éves volt, amikor Don Vito Corleonét formálta meg A Keresztapa című filmben. Akkoriban mindenki nagy visszatéréséről beszélt, tüntető távolmaradásáról az Oscar-ceremóniáról. Színészgenerációkra volt hatással a játéka, és miatta választották ezt a szakmát: a Brando által „pocsék életként” jellemzett színészlétet. Hollywood mai legnagyobbjai vallják, hogy az ő hatására léptek erre a pályára, és minden egyes munkájukat most is ő inspirálja (Oroszlánkölykök, Utolsó tangó Párizsban, Apokalipszis most). ––> Az utolsó tangó
Ezen a napon született:
Gottfried Leibniz (Gottfried Wilhelm Leibniz, 1646-1716)
német polihisztor: jogász, diplomata, történész, matematikus, fizikus és filozófus. Nagy Frigyes azt mondta róla: „önmagában egy akadémia”. 17. század végén és a 18. század elején alkotott, egyike volt a német felvilágosodás alapítóinak (Értekezések, Újabb vizsgálódások az emberi értelemről).
Georg Christoph Lichtenberg (1742-1799)
német író, matematikus, a kísérleti fizika első német professzora, az első német nyelvű aforizmaszerző. Kimeríthetetlen türelemmel és kíváncsisággal jegyezte fel megfigyeléseit, ötleteit, terveit, olvasmányainak tanulságait. Az 1764-ben megkezdett naplóját Fércmű-irományoknak nevezte. Ezekben a rendszeresség teljes hiányával odavetett gondolatokat, megjegyzéseket, világról alkotott elképzeléseket jegyzett fel, mintegy korának kaleidoszkópszerű tükröződéseit.
George Sand (Baronne Dudevant, 1804-1876)
francia írónő. Párizsban számos íróval ismerkedett meg, többek közt Jules Sandeau-val is, akivel a Rose et Blanche című regényét együtt írta meg. E regény a közös Jules Sand álnév alatt jelent meg (1832-ben, 5 kötetben), amelyből későbbi álneve keletkezett. Miután Indiana című kitűnő regényével önálló utat tört magának, egymás után adta közre regényeit, melyekben olykor tévedések fordulnak elő, s melyekben a képzelete szabadon csapongott. Leírásai azonban mesterien frissek, stílusa vonzó, élénk (A talált gyerek, Egy ódon vár története, A megszelídült farkas).
James M. Cain (1892-1977)
amerikai író, újságíró. Bár Cain joggal tiltakozott a besorolás ellen, mégis az ún. hardboiled krimi egyik mesterének tekintik. Több regényéből is sikeres filmadaptáció készült. Első regénye, A postás mindig kétszer csenget 1934-ben látott napvilágot. Két évvel később a Liberty magazin közölte folytatásokban Dupla vagy semmi című regényét. Szeretete a zene és az opera iránt három regényében is visszaköszön. 1946-ban javasolta, hogy hozzák létre az Amerikai Szerzői Hatóságot, amely képviseli az írók jogait a szerződésekről szóló tárgyalások, illetve a bírósági viták során. Ez a felvetés a Cain-terv nevet kapta a médiában (Szerenád, Szenvedély, Gyilkos vagyok).
Charles Laughton (1899-1962)
Oscar és Grammy-díjas angol színpadi és filmszínész, rendező. 1926-ban debütált mint színpadi színész Londonban, ahol A revizor című drámában megmutathatta színészi sokoldalúságát. Az igazi áttörést 1933-ban érte el, amikor a VIII. Henrik magánélete című filmben nyújtott alakításáért elnyerte az Akadémiától a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart. Egyetlen rendezése A vadász éjszakája című nagyjátékfilm, ami az ötvenes évek egyik legnagyobb bukásának számított, a Nemzeti Filmarchívum mégis kiválasztotta megőrzésre (A canterville-i kísértet, A vád tanúja, Spartacus).
Ignotus Pál (Veigelsberg, 1901-1978)
író, újságíró, a Nyugat-alapító Ignotus Hugó fia. Alig 18 évesen a tanácsköztársaság idején aktív politikai szerepet vállalt. 1920 után polgári liberális publicistaként az Esti Kurír vezércikkírójaként vált ismertté. Többek között munkatársa volt a kor legbefolyásosabb irodalmi folyóiratainak, a Nyugatnak és a Toll című lapnak is. 1938 végén a zsidótörvény elől Angliába emigrált. 1945-től a londoni magyar követség sajtóattaséja volt, ahonnan 1949 nyarán hazarendelték. 1949 szeptemberében kémkedéssel és a szociáldemokrata „szervezkedésben” való részvétellel vádolták, majd 15 évi börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban rehabilitálták. Az ’56-os forradalom leverése után újra elhagyta Magyarországot és ismét Londonba ment (A horogkeresztes hadjárat, Csipkerózsa, Börtönnaplóm).
William Wyler (Wilhelm Weiller, 1902-1981)
Oscar-díjas amerikai filmrendező. Elzászban született a Német Birodalom területén. 1923-ban érkezett Los Angelesbe és az Universal Picturesnél kezdett el dolgozni, kezdetben a színpadot takarította és székeket pakolt. Később másod-és harmad rendezőasszisztensként dolgozott, majd 1925-ben az Universal stúdió legfiatalabb rendezője lett. Legnagyobb sikere kétségtelenül a Ben Hur volt, amely 11 Oscar szobrocskát gyűjtött össze (Hogyan kell egymilliót lopni?, Római vakáció, Üvöltő szelek).
Szabó Iván (1913–1998)
szobrászművész. 1933 és 1934 között a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán, majd 1934 és 1939 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1939-től a Százados úti művésztelep tagja. 1934-ben csatlakozott a Szocialista Képzőművészek Csoportjához. 1949 és 1952 között a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége főtitkára, majd elnökségi tagja volt. 1950 és 1981 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. Tagja volt a Gulácsy Társaságnak.
Rajczy Lajos (Ratkovics, 1914–1957)
Jászai Mari-díjas színművész. 1914-ben Budapesten született. 1936-1939 között a Színművészeti Főiskola hallgatója volt. Rövid ideig Szegeden játszott, majd a Nemzeti Színház tagja lett. 1956-ban elhagyta az országot, előbb Bécsben élt, majd Kanadába költözött (Garszonlakás kiadó, Különös házasság, Hannibál tanár úr).
Spéter Erzsébet (1915-2007)
mecénás, országosan akkor lett közismert, amikor egy televíziós műsorban felajánlotta, hogy a vagyonából 20 000 dollárt ajánl fel a Nemzeti Színház építésének javára. Nem sokkal ez után jelentette be, hogy magyarországi művészek támogatására létrehozta az Erzsébet-díjat, amely 200 000 dollár éves kamatát ajánlotta fel a díjazott művészek számára. A díjat 1995-ig osztották ki.
Olivia de Havilland (1916-2020)
kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő. A harmincas években kezdett színészettel foglalkozni, első filmszerepét 1935-ben a Alibi Ike című filmben kapta. Öt alkalommal jelölték az Oscarra, 1947-ben a Kisiklott élet című filmért, majd 1950-ben Az örökösnő című filmért el is nyerte a rangos díjat. 104 évesen hunyt el párizsi otthonában, álmában érte a halál (Milliomos szobalány, Elfújta a szél, Airport ’77).
Sydney Pollack (1934-2008)
Oscar-díjas amerikai filmrendező, producer és színész. Több mint huszonegy filmet és tíz televíziós műsort rendezett, több mint harmincban játszott, producerként jegyzett munkái pedig negyven fölötti számot mutatnak. Színészként megmaradt a mellékszerepeknél (A Keselyű három napja, Aranyoskám, Távol Afrikától).
David Prowse (1935-2020)
angol színész. Legismertebb alakítása Darth Vader az eredeti Csillagok háborúja trilógiában. Hangját James Earl Jones kölcsönözte, akivel sohasem találkozott személyesen.
Geneviève Bujold (1942)
Golden Globe-díjas kanadai színésznő. 1965-ben kapta meg élete első nagy filmjét A háborúnak vége című filmben. Sokat ígérő személyiség, aki több nagysikerű filmben bizonyította tudását (Anna ezer napja; Törvényes gyilkosság; Két test, egy lélek).
Bart István (1944-2019)
író, műfordító, könyvkiadó. 1968-ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett magyar–angol szakos tanári diplomát. 1971-ig nyelvtanárként dolgozott, majd 1971-től szabadfoglalkozású. Írói, fordítói munkássága mellett egész pályafutása során könyvkiadókban dolgozott. Mindemellett az 1980-as években a Magyar PEN Club főtitkára, illetve 1991-től 2008-ig a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnöke volt (A műfordítás ma, Elemér utca három, A könyvkiadás mestersége).
Maróti Gábor (1947–2010)
színész. 1973-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán elvégzése után a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1978-tól a Miskolci Nemzeti Színház, 1979-től a Szegedi Nemzeti Színház, 1980–1982 között a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 1983–86-ban szabadfoglalkozású, ezután egy-egy évadot töltött a győri Kisfaludy Színházban és a Nemzeti Színházban. 1990 óta ismét szabadfoglalkozású színművész (A törökfejes kopja, Beszterce ostroma, A fekete kolostor).
Dan Aykroyd (1952)
amerikai színész. Első főszerepeit az 1977-es Szerelem, vak vagy című romantikus vígjátékban, majd Steven Spielberg Meztelenek és bolondok című háborús komédiájában játszotta. A sorból mindenképpen kiemelkedik az Eddie Murphy oldalán forgatott Szerepcsere, Bill Murray-vel a Szellemirtók, vagy Kim Basinger oldalán a Marslakó a mostohám. De sokoldalú tehetségét jelzi, hogy első drámai alakításában, a Miss Daisy sofőrje című filmben Oscar-díjra jelölték a legjobb mellékszereplő kategóriában.
Bence Lajos (1956)
József Attila-díjas szlovéniai magyar költő, tanulmányíró, publicista, pedagógus, szerkesztő. Magyartanári oklevelet 1981-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte. 1994-ben Budapesten bölcsészdoktori fokozat nyert irodalomtudományból. Számos verseskötete, monográfiája és tanulmánya jelent meg itthon és külföldön. A szlovéniai magyar irodalmi élet szervezésének is aktív szereplője (Szíves szívtelen, Napraforgó-papagáj, Szóval vágok rendet).
Pleszkán Frigyes (1959–2011)
dzsesszzongorista. 8 éves korában kezdett zongorázni, még 14 éves kora előtt vendéghallgatóként vették fel a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola Jazztanszakára, ahol tovább tanult. 17 éves korában részt vett a finnországi Pori Jazz fesztiválon. Az 1980-as évek elején megalakította saját zenekarát, a Pleszkán Triót. A jazz mellett más műfajokban is játszott.
Andre Braugher (Andre Keith Braugher, 1962–2023)
Primetime Emmy-díjas amerikai színész. Leginkább televíziós sorozatokban szerepelt (A köd, Salt ügynök, Hazárdjáték).
Pamela Anderson (1967)
kanadai származású amerikai színésznő, modell és televíziós producer. 1989 óta él Kaliforniában. Első komoly televíziós szerepét a népszerű amerikai Home Improvement sorozatban kapta, 1996-ban jelent meg első egész estés filmje (Jó zsaru, rossz zsaru; Egy szőkénél jobb a kettő; Baywatch).
Lázár Balázs (1975)
színész. Felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára (ma Egyetem), az akkor induló színészosztályba, 1997-ben végzett. 1997-2000 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja. 2000-2001 között Fulbright-ösztöndíjasként végezte el a Dell Arte International School of Physical Theatre egy éves, fizikai színházi képzését. 2015-ben Örkény István drámaírói ösztöndíjat nyert. Színházi munkái mellett több magyar és külföldi filmben, reklámfilmben, hazai sorozatban szerepelt, irodalmi programok és könyvbemutatók rendszeres szervezője, moderátora, szerkesztője és fellépője, több alkalommal támogatták irodalmi terveit alkotói ösztöndíjakkal. 2022-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanára, egyetemi adjunktus (Csinibaba, Kontroll, Hacktion).
Liv Tyler (Liv Rundgren, 1977)
amerikai színésznő, modell. Legismertebb szerepei Grace Stamper az Armageddon című filmben, valamint Arwen Undómiel a Gyűrűk Ura-sorozatban. 1994-ben úgy döntött, feladja a modellkedést, inkább színésznő lesz. Először Bruce Beresford A csend fogságában című filmjében tűnt fel. Az 1998-as Armageddonban olyan sztárokkal szerepelt együtt, mint Bruce Willis és Ben Affleck. Ezután pályája még gyorsabban ívelt felfelé. A J. R. R. Tolkien méltán világhírű regényéből született film, A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége emelte Liv Tylert a filmszakma királynőjévé. A folytatásos filmben Arwen Undómiel tündehercegnőt alakította. Az UNICEF jószolgálati nagykövete (Halálkanyar, A hihetetlen Hulk, Ad Astra – Út a csillagokba).
Czitor Attila (1982)
színész. A Veszprémi Egyetem színháztörténeti szakán tanult két évig, majd 2002-ben jelentkezett és felvételt nyert a békéscsabai Fiatal Színházművészeti Szakközépiskolába, 2004-től szerepelt a színház előadásaiban. Miután végzett, a békéscsabai társulat tagja lett, rendezőasszisztensként kezdett dolgozni. 2014-től a Békéscsabai Jókai Színház színművésze. 2022-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakos hallgatója.
Csémy Balázs (1985)
színész. 2003-2004 között a torontói York University hallgatója, filmes tanulmányok szakon. 2004-2005 között az Új Színház stúdiósa, majd 2005-2009 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója. 2009-2014 között a kecskeméti Katona József Színház tagja, majd 2014-től szabadúszó. 2014-2015 között a londoni Royal Academy of Dramatic Art tanulója.
Ezen a napon halt meg:
Wilhelm Friedemann Bach (1710–1784)
Johann Sebastian Bach legidősebb fia. Híres orgonista, rögtönző és a kontrapunktikus szerkesztés mestere. Lipcsében tanult a Tamás iskolában, 1733-tól a drezdai Zsófia-templom orgonistája volt. 1747-ben elnyerte a hallei Miasszonyunk-templom zeneigazgatói posztját. Ezután szabadúszó életmódot folytatott egészen 1784-ig. Művei nagy része templomi kantátákból áll. Hangszeres művei nagy hányadát a billentyűs hangszerre írt fúgák, polonézek és fantáziák teszik ki. Leghíresebb műve a vonósokra, klarinétra és kürtre írt szextettje.
Harriet Beecher Stowe (1811-1896)
amerikai író, abolicionista, a Tamás bátya kunyhója című regény szerzője. A Tamás bátya kunyhója válaszként született az 1850-ben elfogadott „Szökött rabszolga törvény”-re. 1851-52 között folytatásokban jelent meg a National Era című lapban, majd 1852-ben könyvben. Néhány hét alatt 10 000 példány fogyott el belőle, két éven belül pedig 20 nyelvre fordították le. A 19. században a legnagyobb példányszámban eladott könyv volt a Biblia után, és nem kis része volt az amerikai polgárháború kirobbanásában.
Doby Jenő (1834-1907)
grafikus, rézmetsző, rézkarcoló, festőművész. Az 1860-as évek elejétől teljesen felhagyott a festéssel és csak rézmetszeteket és rézkarcokat készített. 1884-ben Trefort Ágoston a rézmetszés szaktanárává nevezte ki a budapesti iparművészeti iskolába. Huszonhárom éves művészetpedagógiai munkássága alatt egész grafikusnemzedékeket nevelt a magyar művészetnek. (A kassai Szent Mihály-kápolna, A Magyar Tudományos Akadémia, Holdas éj Aboson).
Pierre Monteux (1875-1964)
francia–amerikai karmester. A francia, orosz zene egyik legkiválóbb karmestereként ismerték, a világ jelentős zenekarai fogadták szívesen interpretációit. Hegedű- és brácsatanulmányai után egy évtizedig zenekari zenész volt. 1936 és 1952 között a San Francisco Symphony zenekar vezetője, és egész magas életkorban, nyolcvanhat évesen elfogadta a Londoni Szimfonikus Zenekar vezető karmesteri posztját.
Herman Lipót (1884-1972)
Munkácsy-díjas festő, grafikus. Azok közé a művészek közé tartozott, akik a 20. század első évtizedeinek minden jelentősebb művészeti törekvéseinél meghatározó szerepet játszottak. Későn érő típusnak tartotta magát, ezért művein – bár pontosan érzékelte a képzőművészet változásait – csak azokat a hatásokat engedte érvényesülni, amelyeket gondosan kiérlelt magában. Éjszakánként naplót írt, vagy művészbarátaival a kávéházak sorát járta, nappal több ezer tételt számláló életművét rajzolta, festette. A század tanúja -a század közreműködő, valódi átélője. A kortársak mindig anekdotázásra kész, vidám bohémnak írták le (Egy belső udvar tornácán, Modell a műteremben, Sámson és Delila).
Buckminster Fuller (1895-1983)
amerikai autodidakta formatervező, építész, író, feltaláló. Több mint 30 könyv szerzője, feltalálóként 28 fejlesztést szabadalmaztatott és munkássága elismeréseként 47 tiszteletbeli doktori címet adományoztak neki. Életében egyetlen központi kérdés foglalkoztatta: „Van-e esélye az emberiségnek arra, hogy hosszú ideig és sikeresen fennmaradjon a Földön, és ha igen, hogyan?”
Rajeczky Benjamin (1901-1989)
Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas ciszterci szerzetes, zenetörténész, népzenekutató, egyházzenész, zenepedagógus, a zenetudományok doktora. Kutatási területe a középkori magyar zenét, a gregoriánt és a magyar népzenét foglalta magában. Gyakorlatilag ő teremtette meg a magyar gregoriánkutatást. Ő kezdte el feltárni és közre adni a középkori magyarországi zeneművészet forrásait. Jelentős szerepet játszott a népzene felvételek hanglemez kiadásának előkészítésében is (Harmonia sacra, Többszólamú zenénk emlékei a XV. sz. első felében, A népzenekutatás története).
Breuer Marcell (1902-1981)
építész, formatervező, a Bauhaus mestere. 1920-1924 között tanult a Bauhaus-ban asztalosnak, majd inasvizsgát tett. Bútorokat és berendezési tárgyakat, valamint kiállításokat tervezett. 1937-ben a Harvard Egyetemen tanított építészetet. Szakmai sokoldalúsága révén annak az építőmesternek a jelképévé vált, amelynek megteremtését Gropius a Bauhaus oktatási céljaként – az intézet megalakulásakor – deklarálta (IBM-Kutatóközpont, Vaszilij-szék, Szalézi Szt. Ferenc-templom).
Karl Malden (1912-2009)
Oscar-díjas amerikai színész. Szerb és cseh bevándorlók gyermekeként született az USA-ban. Korábban acélgyári munkásként dolgozott és a Broadway fénykorában váltott a színészetre. 1934-ben kapott ösztöndíjat és színésztanonc lett. Előbb Broadway-darabokban játszott nagy sikerrel, majd 1951-ben jött a Tennessee Williams műve alapján készült A vágy villamosa című film, amelyben Marlon Brando oldalán játszott. Alakítását egy év múlva a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjjal jutalmazták. A színész ezután több filmszerepet kapott, de a világraszóló ismertséget az 1970-es években forgatott San Francisco utcáin című televíziós sorozat hozta meg számára (A rakparton, A Poszeidon kaland, Meteor).
Robert Mitchum (Robert Charles Durman Mitchum, 1917-1997)
amerikai színész, zeneszerző, énekes, író. Minden idők egyik legismertebb amerikai színésze. 1999-ben az Amerikai Filmintézet az elmúlt száz év legnagyobb hollywoodi filmsztárjai közé választotta, ahol az előkelő 23. helyre rangsorolták a férfiak listáján. Elsősorban film noir típusú művekből ismert. Első bemutatkozása a műfajban egy sorozatgyilkosról szóló, a When Strangers Marry című filmben volt. Több westernben is feltűnt és zeneszerzőként, énekesként is bemutatkozott (Kísért a múlt; Kedvesem, isten veled; A sas felszáll).
Tadeusz Borowski (1922–1951)
lengyel író, költő, publicista, a holokauszt túlélője. 1943 elején egy utcai razzia során a németek letartóztatták. Először a hírhedt varsói börtönbe, a Pawiakba került, ahonnan egyenes út vezetett a koncentrációs táborokba. A harmincöt kilóra lefogyott, Dachauban érte a háború vége. Megismerkedett Anatol Girssel, segítségével publikálta lágerben írott verseit Az áram nevei címmel. Magyarországon megjelent könyvei: Kővilág, Kihallgatás.
Gyenge Árpád (1925–1979)
Jászai Mari-díjas színész. Nagyváradon járt iskolába, majd vidéki színházakban játszott. 1945-től Magyarországon kezdett szerepelni Pécsett, később Sopronban és Debrecenben. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1954-től távoktatás keretében végezte el. Elsősorban kisemmizett, elesett karaktereket játszott. Első filmszerepe az 1954-ben készült Liliomfi című filmben, a vendéglős volt. Nevéhez olyan tévéfilmek és sorozatok fűződnek, mint a Le a cipővel, az Egy óra múlva itt vagyok…
Michael Landon (Eugene Maurice Orowitz, 1936–1991)
amerikai színész, író, rendező és producer. Első komolyabb feladatát 1957-ben kapta, leghíresebb szerepe A farm, ahol élünk című amerikai családi-western-dráma sorozat főszereplőjének megformázása. Munkásságáért csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Ismail Kadare (1936–2024)
albán író, költő, esszéíró. A kortárs albán irodalom legnagyobb, nemzetközileg is elismert alakja, ugyanakkor hazájában pártállami múltja miatt megítélése ambivalens. Francia nyelven írt műveit Ismaïl Kadaré név alatt jelentette meg.
