a papiruszportal.hu archívumából [2013]
Szerző: szabói
Nielsen hat szimfóniája mellett több viszonylag rövid zenekari darabot is írt, ezeket adta közre a Naxos. Nielsen neve csaknem ismeretlen itthon, holott a dánok legnagyobb zeneszerzőjüknek tartják. Két operája mellett kantátákat, verseny-, kamarazenei műveket, dalokat, közzenéket is írt, karmesterként és hegedűsként is dolgozott. Arcképét bankjegyen láthatja a Dániába látogató szerencsés zenebarát, turista. Zenéjére leginkább Brahmsé és Griegé volt nagy hatással (de felfedezhetjük más szerzők stílusjegyeit is). Nielsent a köztudatba Leonard Bernstein emelte, a dán szerző V. szimfóniájának bemutatásával.
Érdekes zenei világot ismerhetünk meg, ha Nielsent hallgatjuk. Ez a zene talán nem kiemelkedően magas, de zeneszerzés-technikailag jól megírt, bár a dallamosság nem a legfőbb jellemző a lemezen közreadott, javarészt nem nagy ívű darabokban, mégis változatos, kellemes muzsikát hallunk. A hangszerelés tartogat izgalmakat, és egyedi: az ütőhangszerek, különösen a nagydob használata, a fúvósok kezelése igen jó.
A közzenének írt, majd szvitbe ültetett héttételes Aladdin tánctételek sorozata, a keretet az Ünnepi induló és a Néger tánc szolgáltatja; mindkét tétel más-más szempontból érdekes. Az Ünnepi induló hangvétele megfelelő, bár az egyedi megoldásokkal Nielsen adós maradt, de nem is ez volt a célja. Az Aladdin álma és a reggeli köd című tételben egészen érdekes számomra, mennyire érezhető az a skandináv, északi dallamvonulat, belső világ mind az álom lefestését, mind a táncot figyelve. Ez a fajta zenei világ a lemez során többször megszólal. Az érzelmes Hindu táncban gyönyörű oboaszólót hallunk, a zene különlegessége a bővített szekund, egyéb koloritot nem igazán találunk a népcsoport jellemzésére. A lassú, kicsit misztikus, jó értelemben vett szürrealista zene után újabb tánc következik, a Kínai tánc, bátran állítható, hogy a kínai zenéhez nincs köze, sem a dallamszövés (hangsor), sem a hangszerelés tekintetében, egy képzelt, idealizált kínai táncot hallunk.
Az ispahani piac izgalmas tétel, ezt tartják a legjobbnak, nem véletlenül. A kezdeti, számunkra magyaros zene után hihetetlen jó zenei anyag jön, mely egyszerre érzékelteti többek között a táncosságot, a félelmetességet, a fúvós hangszerek gajdolását, az összevisszaságot. A többrétű zene lecsengését is érdemes megfigyelni, hogyan szállnak ki az egyes dallamok, a hangszercsoportok, hangszerek, hogy végül csak a klarinét szóljon, nyitva hagyva a darabot a dúr skála ötödik fokán.
A tánctételek sorában A rabok tánca a nagydobütésekkel jól jeleníti meg a makacsságot, a szilajságot, a kezdő motívum mellett a hangszerelés a legérdekesebb. Itt is szerepet kap a bővített szekund és a XX. századi zenére jellemző hangzatok, Nielsennél ez igen ritka. A négerek tánca ritmikus, és természetesen nincs köze az afrikai népzenéhez. Itt is következetlennek érzem a címet alá nem támasztó hangszerelést, hol iszonyú dobütések, hol egész lágy részek színezik a táncot, a bővített szekund itt is alapvető.
A Cupid és a költő nyitány Nielsen egyik utolsó műve (csak 1967-ben jelentették meg), érdekességét az adja, hogy két dallam áll egymásnak mellérendelve, a kontrapunktikus szerkesztés az egész műre jellemző. A barokk szerkesztésmódhoz Nielsen csak késői éveiben nyúlt, mindenesetre igen izgalmas színt hoz a harmóniákkal együtt a zenébe. Míg az Aladdinban az egyszerűbb megoldásokat használja, itt egy nagyszerű zeneszerzőt ismerünk meg.
A Sagaálom (Saga-Dream) érdekes zene, de mind az oboaszóló, mind az orgonapont, mind az ütőhangszerek használata már előkerült korábban. A himnikus részek viszont szépek, mi több, felemelőek. Kissé hosszú a darab, több zenei anyag indokolatlanul ismétlődik. Az 1904-es, természetfestő Helios nyitány Nielsen egyik legismertebb darabja, az Égei-tenger fölött kelő és nyugvó napot ábrázolja, a nyitó ütemek fantasztikusan érzékeltetik a nyugalmat, később a zizegést, a mindent elöntő napsütést. Egészen más karaktert hallunk második operájának két részletében, a Maskarade nyitánya helyenként a mendelssohni, weberi tündérvilágra asszociál, kellemes fugatóval, a II. felvonás előjátéka is ezt a hangzásvilágot nyújtja.
A Pán és Szürinx című (talán szimfonikus költemény) darab atmoszférája igazán varázslatos, tele ötletes megoldásokkal, hangszerelésbeli finomságokkal. A két szereplő jellemei nagyszerűen jelennek meg a szólóhangszerek segítségével – a Dél-jütlandi Szimfonikus Zenekar szólistái igen jók –, a tájfestés, az ókor sejtetése nagyszerű. Rendkívül invenciózus a darab, változatos. Ezt a művet mindenképp érdemes meghallgatni.
A Dél-jütlandi Szimfonikus Zenekart Niklas Willén vezényli, a művek tolmácsolása nagyon jó, a hangszínek remekek, esetenként a formai szakaszoknál érdemes lett volna nagyobb cezúrákat használni. Nielsen még felfedezésre vár, itt az alkalom, hogy rövidebb művein keresztül mélyedhessünk bele életműve egy részébe.
Naxos, 747313216420
Comments on “Carl Nielsen zenekari darabjai, lemezen”