Névnapok: Klotild, Bercel, Berec, Cecília, Cecilián, Célia, Cicelle, Cilla, Heliodor, Héliosz, Kelvin, Kevin, Seila, Sejla, Tilda, Zília, Zille
Események:
1620 – megkezdődik a Notre-Dame-des-Anges (Angyalok Szűzanya) építése a Szent Károly kolostor részeként. 
A hely ma plébánia település Quebec városában, mindössze 6 hektár területtel és közel 241 lakóssal, így a legkisebb bejegyzett önkormányzati egység Kanadában (a Quebeci Általános Kórház otthona).
1938 – az elfogadott német „Degenerált művészet” (Entartete Kunst) törvény legalizálja a műkincsrablást (lefoglalás, elkobzás, eltávolítás).
1939 – a lillafüredi Palotaszállóban megnyitották az első Nemzeti Filmhetet.
1948 – Korczak Ziolkowski lengyel-amerikai szobrász megkezdi a Crazy Horse emlékmű építését a Rushmore-hegy közelében.
1967 – megjelenik Aretha Franklin Grammy-díjas Respect című (Otis Redding dalának feldolgozása) lemeze, ami több listán is az első helyre kerül (Billboard Hot R&B/Hip-Hop Songs).
1969 – megjelenik Eric Carle amerikai író, gyermekkönyv-tervező és illusztrátor A telhetetlen hernyócska című képeskönyve, amelyet több mint 66 nyelvre fordítottak le és több mint 50 millió példányban adtak el.
1976
– a Queen együttes Bohemian Rhapsody című kislemeze aranylemez lett (1975. október 31-én jelent meg). A 
bonyolult, speciális technológiával felvett dal munkálatai három hétig tartottak. A Rolling Stone magazin a „minden idők 500 legjobb dala” listáján a 17. helyre sorolta 2021-ben.
– az Egyesült Államokban bemutatták a Magna Carta Libertatum legrégebbi ismert példányát. A „Nagy szabadságlevél” az 1215. június 15-én Földnélküli János angol király által kiadott, a rendi jogokat biztosító szabadságlevél, az angol alkotmányfejlődés egyik legfontosabb állomása.
2002 – The Party at the Palace koncert II. Erzsébet királynő arany jubileumára a londoni Buckingham Palace Gardenben. Fellépők: Queen, Annie Lennox, Tony Bennett, Tom Jones, The Corrs, Ozzy Osbourne, Brian Wilson és Paul McCartney. 10 évvel később megtartották a Gyémánt Jubileumi Koncertet, majd 2022-ben a platinát.
2005 – 135 évvel a szerző halála után Claude Schopp befejezi Alexandre Dumas Szent Hermina lovagja című könyvét, amely a Szent Hermina trilógia záró kötete, és megjelenik Franciaországban az Editions Phébus kiadásában.
2017 – Piet Mondrian holland festőnek, a geometrikus absztrakció képviselőjének eddigi legnagyobb kiállítása nyílik meg a hágai Gemeentemuseumban a De Stijl művészcsoport és mozgalom századik évfordulója alkalmából.
2017 – megnyílik a Pulitzer-díjas Dr. Seuss (Theodor Seuss Geisel) német származású amerikai író, karikaturista Dr. Seuss csodálatos világa Múzeuma (The Amazing World of Dr. Seuss Museum) Springfieldben (USA).
Meghalt ifj. Johann Strauss (1825–1899) osztrák zeneszerző, többek között a Kék Duna keringő és A denevér 
megkomponálója, már életében a „keringőkirály” becenévvel illették.
Bécsben született, zeneszerző család tagja. Apja, idősebb Johann Strauss kedvelt és elismert zeneszerző, karmester volt. Hatéves korában komponálta első dalát, de mivel apja nem a muzsikus pályát szánta neki, titokban tanult. Apja elhagyta családját, így a jó megélhetést biztosító zenész pályát választotta. 1844-ben alapította meg első zenekarát, s emiatt összetűzésbe került apjával. Legnépszerűbb művét, a Kék Duna keringőt 1867-ben mutatták be Párizsban hatalmas sikerrel. Nemcsak kiváló zeneszerző és karmester volt, hanem kiváló szervező is. Az akkori Európának majdnem minden jelentősebb zenekritikusa, esztétája megemlékezett a bécsi „keringőkirály” diadalútjáról. Művei közül a keringők a legjelentősebbek. Zenéjében az osztrák néptánc szellemét jellegzetesen bécsi fogalmazásban érvényesítette kedélyes könnyedséggel vegyítve, és mindezt az osztrák népies muzsikálásból megőrzött naturalisztikus hangszereléssel párosította (Egy éj Velencében, A cigánybáró, Bécsi vér).
Meghalt Georges Bizet (Alexandre-César-Léopold Bizet, 1838–1875) francia zeneszerző.
Első szerzeményét 11 évesen alkotta, első jelentős művét, a C-dúr szimfóniát 17 éves korában írta, és ezzel elnyerte a Római-díjat, amelynek révén három évet tölthetett az olasz nagyvárosban. Kortársai idegenkedve fogadták színpadi kísérleteit és drámai zenéjének szokatlan, realisztikus hangját, a Gyöngyhalászok című opera sem nyerte el a nézők tetszését. 1871-ben besorozták a Nemzeti Hadseregbe a francia–porosz háború miatt, így kevés ideje maradt a komponálásra. Élete utolsó alkotása a Carmen című operája volt, amellyel azt remélte, hogy ez végre áttöri a francia közönség közönyét. A várt siker elmaradt, és a bemutató után néhány nappal a nagybeteg zeneszerző elhunyt. A Carmen későbbi előadásai viszont már hatalmas sikereket arattak, a mű pedig a közönség egyik nagy kedvence lett és a mai napig az egyik legismertebb és leggyakrabban játszott opera. Stílusában érződtek az olasz, francia és német jellegzetességek. A verizmus megelőlegezője volt, ami azonban francia követőinek kezén elfakult, és inkább a századforduló olasz komponistái tanultak tőle (Don Procopio, A szép perthi lány, Gyöngyhalászok). ––> Carmen, a vadító
Meghalt Franz Kafka (1883-1924) német nyelven alkotó csehországi születésű, zsidó író, a 20. századi irodalom 
egyik legkiemelkedőbb alakja.
Műveiben a realizmus és a fantasztikum keveredik, tipikus szereplői elszigetelt emberek, akik furcsa, vagy szürreális helyzetekbe kerülnek, vagy érthetetlen társadalmi és bürokratikus erőkkel kerülnek szembe. Jogásznak készült, az írással csak szabadidejében foglalkozott. Élete során levelek százait írta családjának, közeli barátainak és édesapjának, akivel feszült és formális volt a kapcsolata. Életében kevés műve jelent meg és megjelent művei alig keltettek figyelmet. Nem fejezte be egy regényét sem, műveinek nagyrészét elégette. Végrendeletében arra utasította Max Brod barátját és irodalmi hagyatékának kezelőjét, hogy semmisítse meg befejezetlen műveit. Brod azonban nem tette ezt, hanem gondoskodott arról, hogy kiadják a műveket. Kafka írói munkássága a 20. és 21. század íróinak, kritikusainak, művészeinek és filozófusainak széles körére hatott. A műveit átható reménytelenséget és abszurditást az egzisztencializmus jellegzetességének tartják (A per, Az átváltozás, A kastély). ––> Olvas(s)atok – „Kétsíkú valóság”, Franz Kafka művészi kifejezőeszközei
Meghalt Frans Eemil Sillanpää (1888-1964) Nobel-díjas finn író.
Korán kezdett el írni. Verseivel, elbeszéléseivel már diákkorában feltűnt, de igazi nagy sikerét 1916-ban megjelent Élet és napsugár című, első nagy regényével érte el. Első alkotását hamarosan újabbak követték: elbeszéléskötetek, kisregények, regények. A Jámbor szegénység című regényében a polgárháború áldozatának, Juha Toivolának állít emléket. Alig egy évvel a polgárháború után leplezetlenül ír a győztesek kegyetlenségéről és ostobaságáról. A mű a polgárháború valódi arcát mutatja meg, s négy évtizedig nem is született hasonló finn mű, amely ezt a kort hitelesen ábrázolta volna. Megélhetési gondjai voltak, állást vállalt, egyre kevesebb ideje maradt az írásra. De egy izlandi utazás után, 1931-ben megszületik Silja című regénye, amelyért 1939-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki (Egy férfi útja, Napsugaras élet, Hiltu és Ragnar).
Meghalt Nâzım Hikmet (1902-1963) török költő, drámaíró, regényíró, az egyik legismertebb modern török 
költő, kit világszerte a 20. század legnagyobb költőinek egyikeként tartanak számon.
Nemzetközi hírnévre lírájával tett szert. Többször hivatkoznak rá, mint „romantikus kommunistára”, illetve „romantikus forradalmárra”. Politikai nézetei miatt többször letartóztatták, illetve száműzték. Műveit több mint 50 nyelvre fordították le. A fiatal futurista szovjet költők nagy hatást gyakoroltak rá. Mikor visszatért Törökországba, a török avantgard vezéregyénisége lett, innovatív verseivel, drámáival és forgatókönyveivel. A szillabikus verselés formáit megtörve szabadverselésbe kezdett, mely jobban harmonizált a török nyelv hangzásával. Több versét megzenésítették. Az 1940-es években a költő-írót politikai nézetei miatt börtönre ítélték, ami külföldön népszerű beszédtéma lett az értelmiség körében. 1949-ben Pablo Picasso, Paul Robeson és Jean-Paul Sartre is kampányolt a szabadon engedéséért, később egy általános amnesztia keretében szabadon engedték (Huszadik század, Kihallgatás, A szerelmes felhő).
Meghalt Anthony Quinn (Antonio Rodolfo Oaxaca Quinn, 1915-2001) mexikói származású kétszeres Oscar-díjas 
amerikai színész, producer, filmrendező, tiszteletbeli görög állampolgár.
Tanulmányait az Egyesült Államokban végezte, majd itt is diplomázott. Színészet is elkezdett foglalkozni és kisebb darabokban kapott szerepeket. Folyamatosan csiszolgatta tehetségét, amelynek idővel meg is lett az eredménye, hiszen 1936-ban már a kamerák elé léphetett és 1947-ben már a Broadwayen játszott egészen 1950-ig. Az ötvenes években gyakorlatilag berobbant a neve a köztudatba. 1952-ben ugyanis az Elia Kazan által rendezett Viva Zapata!-ban nyújtott olyan pazar alakítást, a főszerepet játszó Marlon Brando mellett, hogy az Amerikai Filmakadémia Oscar-díjjal jutalmazta a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Ezek után már csak úgy záporoztak rá a jobbnál jobb szerepek. 1964-ben jött a talán legismertebb szerepe, a Zorba, a görög, melyben a főhős megformálásáért a legjobb férfi főszereplő kategóriában jelölte őt az Akadémia és külön érdekesség, hogy Görögországban annyira nagyra tartották a színészt ezen játékáért, hogy jutalmul megkapta a görög állampolgárságot (Arábiai Lawrence, Navarone ágyúi, Az utolsó akcióhős).
Megszületett Tony Curtis (Schwartz Bernát, 1925–2010) kétszeres Golden Globe-díjas magyar zsidó származású 
hollywoodi színészlegenda, aki 130 alkotásban szerepelt, szexszimbólum, producer, író.
1959-ben Oscar-díjra jelölték. Családja Magyarországról települt ki az USA-ba. 1943-ban, 18 évesen, bevonult a haditengerészethez, majd a háború után színészként folytatta pályafutását Kaliforniában, az Universal Stúdiónál, ahol rengeteg fantáziát láttak színészi tehetségében. A színészkedésen kívül a lovaglás és a vívás érdekelte. Karrierje kezdetén vette fel a Tony Curtis nevet, amivel később bevonult a filmtörténelembe. Remek humora miatt főként vígjátékokban szerepelt, de a komolyabb hangvételű Spartacusban is remekül helytállt, bizonyítva, hogy sokkal többre is képes. A televízió aranykorában az 1970-es évek elején Roger Moore társaként a The Persuaders című sorozatban alakított nagypályás amerikai üzletembert, aki nem félt verekedésekbe keveredni sem. A sorozat Magyarországon Minden lében két kanál címmel futott. A filmezést később lecserélte a festészetre. Festményei híres galériákban láthatók. Magyar származására büszke volt, többször is Magyarországra látogatott (Van, aki forrón szereti; Verseny a javából; Spartacus). ––> Nem csak habos torta: Hollywood hercege
Meghalt Darvas Iván (Darvas Szilárd, 1925-2007) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és 
kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész.
A Színiakadémiát nem fejezte be, részben a második világháború miatt, részben azért, mert már 21 évesen szerepet kapott a Művész Színházban Várkonyi Zoltánnál, 1949-ig. Ekkor vette fel az Iván keresztnevet, hogy Darvas Szilárd költő, humoristától megkülönböztesse magát. 1949–1956 között a Madách Színházban játszott. Az 1956-os forradalom idején forradalmi bizottságot szervezett, hogy bátyját kihozza a börtönből. Ezért a forradalom leverése után 32 hónap börtönre ítélték, 1957-ben Kistarcsára került, majd évekig nem játszhatott. 1963-ban kerülhetett újra színpadra. Az 1963–64-es évadra a Miskolci Nemzeti Színházba, majd 1964–65-ben a József Attila Színházba szerződött. 1965–1989 között a Vígszínházba szerződött újra Várkonyihoz, 1990-től szabadfoglalkozású színész volt (A tizedes meg a többiek, Isten hozta, őrnagy úr!; A Pendragon legenda).
Ezen a napon született:
Apor Péter (Báró altorjai Apor Péter, 1676–1752)
történetíró, költő, főispán, királybíró. Viharos életének nyugodtabb szakaszaiban pontos és igen érdekes történelmi jegyzeteket készített. Hátrahagyott művei a 18. századi Erdély legnagyobb történetírói közé emelik (Erdély változása; Apor Péter verses művei és levelei 1676-1752; Az élőknek és holtaknak, kik életemben hatvanhat esztendeig voltanak, összeszedése és száma, valakik eszembe jutottanak).
Szabó Endre (1849-1924)
költő, író, hírlapíró, műfordító. A Petőfi Társaság tagja. Mint ember és mint költő az 1870-es évek merész titánjai közé tartozott. Költészetének az elmésség, a humor és a szatíra az egyik legfőbb erőssége. Haragosan ostorozta a képmutatást, a gőgöt, kíméletlenül támadta a hatalmukkal visszaélőket. Műfordítói munkássága külön érdeme (Három víg beszély, Sírva vigadók, Villámlások).
Flinders Petrie (1853-1942)
angol egyiptológus, a régészet tudományos módszertanának egyik úttörője. Számos munkálatot vezetett, melyek közül a legnevezetesebbek a gízai platón végzett felmérései mellett Naukratisz, Tanisz, Abüdosz és Tell el-Amarna területén végzett feltárásai. Sokak szerint egyik legjelentősebb lelete a Merenptah-sztélé. A predinasztikus korral kapcsolatos „sorrenddatálási” módszere volt az első próbálkozás a történelem előtti Egyiptom kronológiai rendszerének létrehozására.
Mosshammer Ottó (1872-1957)
osztrák-magyar hárfás, Mosshammer Román hárfaművész öccse. Bátyja korai halála után a főiskola tanára lett, életéről és munkásságáról kevés írásos emlék maradt fenn. Nem tudni, hogy mi volt az oka korai visszavonulásának és hogy hogyan töltötte életének utolsó évtizedeit.
Raoul Dufy (1877-1953)
francia fauvista festő, textiltervező, illusztrátor. A festészet iránti érdeklődésének megfelelően 1895-től a helyi képzőművészeti iskola esti tanfolyamain vett részt. 1900-ban ösztöndíjjal Párizsba ment. Eredeti tehetségének legvitathatatlanabb értéke csodálatos rajzkészsége. Pontos és gyors jelekkel dolgozott, akár grafitceruzát, fekete vagy színes tust, olajat vagy vízfestéket használt. Élete vége felé igyekezett visszafogni páratlan palettájának színhatásait.
Kozma Lajos (1884-1948)
Kossuth-díjas építész, iparművész és grafikus, műegyetemi tanár. 1909–1910-ben ösztöndíjasként Párizsban Henri Matisse mellett tanult festeni. A fiatal építészek népies szecessziós irányú, a Kós Károly törekvései nyomán alakult szellemi körének – Fiatalok Társasága – volt a tagja. Igyekeztek korszerű, egyben nemzeti jellegű építőművészetet megvalósítani. Somogy megye és Erdély tájairól gyűjtötték a népi építészet, a pásztor-faragóművészet díszítő motívumait. Vázlatokat, rajzokat, metszeteket készítettek a falusi épületekről, templomokról, kapukról és e stílusjegyeket beépítették terveikbe.
Korda Zoltán (1895–1961)
filmrendező és producer. Testvérével, Sándorral dolgozott együtt Magyarországon és az Egyesült Királyságban. 1918 és 1920 között Magyarországon két, 1927-ben Németországban pedig egy némafilmet készített, első igazi sikere azonban az 1935-ben, az Egyesült Királyságban készült Sanders of the River volt. Több háborús filmet is forgatott Afrikában és Ázsiában. 1940-ben csatlakozott a bátyjához, Korda Sándorhoz Hollywoodban, ahol producerként dolgozott (Négy toll, A dzsungel könyve, A bagdadi tolvaj).
Josephine Baker (Freda Josephine McDonald, 1906-1975)
amerikai táncosnő. afroamerikai származású francia énekesnő, táncosnő, előadóművész. 1937-ben lett francia állampolgár. Becenevei a „Bronz Vénusz”, „Fekete Gyöngy” és a „Kreol Istennő” voltak. Baker volt az első afroamerikai nő, aki egy jelentős filmben játszott főszerepet. Élharcosa volt a faji egyenlőségnek, emiatt – különösen az USA-ban – rengeteg támadás érte. 68 éves korában lépett fel utoljára.
Badiny Jós Ferenc (1909-2007)
történész. A szaktudományokban el nem fogadott munkásságú autodidakta történetíró, „nyelvész”, „sumerológus” és vallásalapító. A sumer–magyar nyelvrokonság (nyelvazonosság) és Jézus pártus származásának hirdetője. Hazai és külföldi megítélése is negatív, érvelése tudományos megalapozottsága tekintetében (A sumir-magyar nyelvazonosság bizonyító adatai, A Táltos Isten, Trianon és a harmadik világháború).
Máriássy Félix (1919-1975)
Kossuth-díjas filmrendező, főiskolai tanár, vágó, forgatókönyvíró. Húszévesen jelentkezett a Hunnia Filmgyárba gyakornoknak, vágóként és forgatókönyvíróként is működött a kor neves filmrendezői mellett. A Valahol Európában elkészítésében és a Talpalatnyi föld vágásában közreműködött. 1945-től a Magyar Filmgyártó Rt. (MAFIRT) számára dokumentumfilmeket készített. Első nagy játékfilmjét, a Szabónét 1949-ben a munkásélet és a mindennapi problémák, gondok ábrázolása ihlették. Ezután készült művei a munkások mindennapjait ábrázolják (Teljes gőzzel, Budapesti tavasz, Imposztorok).
Forgács László (Forgách, 1921-1996)
színész. 1945-ben tette le a színész vizsgát a színész-szakszervezet előtt. 1949-től a Kamara Varietében lépett fel, 1951-től a Vidám Színpad tagja volt. Kabarék és prózai, illetve zenés vígjátékok kisebb karakterszerepeinek avatott megformálója, közkedvelt művelője volt. Fanyar humorú színészegyéniség, számos filmben szerepelt, köztük külföldi: amerikai, francia, német és angol játékfilmekben is (Két emelet boldogság, A dunai hajós, Rab ember fiai).
Palánkay Klára (1921–2007)
Bartók–Pásztory-díjas opera-énekesnő (mezzoszoprán), érdemes művész. A Zeneakadémián 1938 és 1944 között tanult, befejezése után azonnal szerződtette az Operaház. A társulatnak 1970-ig volt tagja, egyben kiemelkedő mezzoszoprán énekese. 1990-től az intézmény örökös tagja volt. Hangjának drámai ereje különleges színészi temperamentummal párosult. Számos európai nagyváros operaszínpadán fellépett.
Alain Resnais (1922-2014)
francia filmrendező. Gyermekkorában amatőrfilmeket készített. Később színész akart lenni. Másfél évet tanult filmfőiskolán és közben sikeres rövidfilmeket készített. Első nagyjátékfilmje, a Szerelmem, Hirosima világhírűvé tette. A film Oscar-díjra volt jelölve 1959-ben.
Allen Ginsberg (1926-1997)
amerikai költő. A Columbia Egyetem elvégzése után bejárta a fél világot, és rengeteg foglalkozást űzött. Ezalatt tanulmányozta a klasszikus irodalmat, költészetet, a keleti filozófiákat és a tudatmódosító szerek hatását az emberi tudatállapotra. New Yorkban ismerkedett meg Jack Kerouackal, aki nagy hatással volt rá. 1955-ben San Franciscóban telepedett le. Költészetét az amerikai életforma és kultúra elutasítása, emellett később a miszticizmus jellemzi. Járt Magyarországon és fellépett Hobo-koncerten, sőt, a Kopaszkutya című film kezdőjelenetében önmagát alakítja (Üvöltés, A leples bitang, Halál Van Gogh fülére!).
Bíró József (1932)
színész. 1954-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Diplomázását követően a Békéscsabai Jókai Színház tagja lett, majd 1957-ben a Magyar Néphadsereg Művészegyütteséhez szerződött. Hatéves tagság után, 1963-ban újra a békéscsabai Jókai Színházhoz szerződött. 1966-tól 1970-ig az Állami Déryné Színház, 1970 és 1992 között pedig a Budapesti Gyermekszínház és az Arany János Színház tagja volt. 1992-ben nyugdíjba vonult, attól fogva főleg költészettel foglalkozott, és szerzői-előadói esteket tartott műveiből.
Czigány Lóránt (1935–2008)
író, irodalomtörténész. 1954–1956 között a Szegedi Tudományegyetem magyar–történelem szakos hallgatója. Az 1956-os forradalom idején Nyugat-Európába távozott. A BBC magyar adása és a The Times külsős munkatársa volt. 1995-ben a Miskolci Egyetem vendégprofesszora és díszdoktora volt (A magyar irodalom fogadtatása a viktoriánus Angliában, Nézz vissza haraggal!, Irodalom kényszerzubbonyban).
Gulyás Gyula (1944–2008)
Kossuth-díjas szobrász. Autodidakta művészként indult, csak képzőművészeti köröket látogatott. Korai művei a minimal art a koncept art és a konstruktivizmus jegyében születtek. 1968-ban készítette első jelentős nonfiguratív, az organikus és a minimalista formavilágot a kocka geometrikus alakjában egyesítő tekervény című kisplasztikáját. Az 1970-es években szobrász alkotótelepeken dolgozott, itt születtek első monumentális munkái. Római utazásai a 90-es évek derekától új színekkel gazdagítják művészetét.
Suzi Quatro (Susan Kay „Suzi” Quatro, 1950)
amerikai énekesnő, zeneszerző, basszusgitáros és színész. Ő az első női basszusgitáros, aki komoly sikereket ért el a rockzenében. Az 1970-es években a kislemezeivel sorozatos sikereket ért el ami megalapozta a még nagyobb sikert Európában és Ausztráliában, de hazájában, Amerikában nem.
Hágai Katalin (Hágelmayer, 1961)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, érdemes és kiváló művész. 1980-ban végzett a Magyar Táncművészeti Főiskolán. 1980–1981-ben ösztöndíjasként a Moszkvai Balettintézetben tanult. 1981-ben lett a Magyar Állami Operaház tagja, 1985 óta magántáncosa.
Keleti Andrea (1969)
táncművész. Két egyetemi diplomát szerzett: a táncpedagógusit Budapesten, illetve Szegeden a közoktatási intézményvezetőit. 12 évesen kezdett el táncolni, volt ifjúsági magyar bajnok, később 10-szer lett magyar bajnok. Profiként férjével táncolt és lett ötször magyar bajnok. Tánciskolát nyitott, gyerekeket tanít táncolni.
Jean-Philippe Biojout (1971)
francia basszbariton operaénekes. 2014-től a Szegedi Nemzeti Színház vendégművésze.
Elek Ferenc (1974)
Jászai Mari-díjas színész. A főiskolán 1998-ban végzett. Azonnal a Katona József Színház szerződtette, melynek azóta is tagja. Karakterszínész „buffós” külsővel, anyaszínházában azonban a szerepek széles skáláját nyújtja. Rendszeresen vállal feladatot független, alternatív társulatokban is (Made in Hungária, 9 és ½ randi, Állítsátok meg Terézanyut!).
Zámbori Soma (1979)
színész, szinkronszínész. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett diplomát 2002-ben. Játszott a Budapesti Kamaraszínházban, a szolnoki Szigligeti Színházban. Számos alkalommal szinkronizált. A Voyage Project elnevezésű nemzetközi színházi produkció tagja 2001 óta.
Both Miklós (1981)
zeneszerző, előadóművész, a Napra együttes énekese, gitárosa és zeneszerzője. A Rendhagyó Prímástalálkozó állandó szólistája. A Polyphony Project ukrán zenefolklór kutatására alakult csoport alapítója, vezetője. Tekintélyes filmes adatbázist rögzített többek között Ukrajnában, Kínában, Oroszországban, Erdélyben, Iránban és Indiában. 2021-től a Hagyományok Háza főigazgatója.
Ezen a napon halt meg:
Kármán József (1769-1795)
író. Az 1790–91. évi országgyűlés nagy befolyással volt, az onnan kiáramlott eszmék őt is magukkal sodorták. Az európai műveltség szükségének tudata és a nemzeti érzés fölébredt benne; elérkezettnek látta az időt, amelyben hazája javáért ő is tehet valamit; elég erőt, tehetséget érzett magában, hogy hazáját, ha mással nem, legalább tollával szolgálja. Fő műve, a Fanni hagyományai napló- és levélformában írt szentimentális regény rendkívül finom lélektani elemzésével tűnik ki. 1794 elején megindította az Uránia című negyedéves folyóiratot. Anyagának nagyobb részét Kármán maga írta, fordította.
Ludwig von Köchel (1800-1877)
osztrák jogász, zenetörténész és természettudós, a Köchel-jegyzék megalkotója. 1850-ben császári-királyi tanügyi tanácsossá és Felső-Ausztria gimnáziumi szakfelügyelőjévé nevezték ki, de két év múlva lemondott salzburgi állásáról. Már ott tanulmányozta Wolfgang Amadeus Mozart életművét. 1862-ben kiadta első jegyzékét, amelyben a Mozart-zeneművek keletkezési sorrendjükben növekvő számozást kaptak.
Ifjabb (alsó-torjai) Vastagh György (1868–1946)
szobrászművész. Első mestere a nála mindössze egy évtizeddel idősebb Zala György volt. 1889 és 1891 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult. Állatszobrait aranyérmmel jutalmazták, a londoni British Museum is vásárolt belőlük, ezek egy része ma a Londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) gyűjteményében találhatók. Művészetét agrár-muzeológiai szempontból különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy szobrainak döntő többsége egy-egy konkrét állatról készült portré értékű alkotás (Csikós – Budavári Palota, II. Rákóczi Ferenc lovas szobra – Szeged, Hadik András lovas szobra – Budai Vár).
Bornemisza Géza (1884–1966)
festő. Rendszeresen a nagybányai szabad iskolában tanult, 1903-ban utazott először Párizsba, a Julian Akadémia növendéke lett. A magyar Vadak közé tartozott. Könnyed, szellemes tájképeket, csendéleteket festett választékos artisztikummal, végül igazi posztnagybányai stílusban alkotott. Művei főleg magántulajdonba kerültek, de közgyűjteményekben is megtalálhatók.
Vadász Endre (1901-1944)
festőművész, grafikus. Elsősorban rézkarcai, fa- és linóleummetszetei híresek, de tempera- és olajfestményeket is készített. 1918-19-ben a szegedi képzőművészeti szabadiskolában tanult. Később Fényes Adolfnál, majd a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár osztályában tanult. 1926-27 nyarán Mohácson vezetett a főiskolai tábort, ahol is nagy hatással van rá a színes mohácsi népviselet és a dunai táj. Varázslatos festményei ezt az idillt örökítik meg. 1933-ban és 1935-ben között Nagybányán festett. Számos kiállításon vett részt és sok díjat is nyert. Amikor 1944-ben feleségének a budapesti gettóba kellett vona vonulnia, öngyilkosságot követtek el (Fürdőházak, Mediterrán tengerpar, Muzsika).
Roberto Rossellini (1906-1977)
olasz filmrendező, a neorealizmus egyik leghíresebb alkotója. Az 1930-as években kezdett az olasz filmgyártásban dolgozni, elsősorban rövidfilmeket készített. Ellentétben a kor befutott rendezőivel, az ideológiáktól kötetlen valóság érdekelte, amelyet a díszletek között felvett filmek nem tudtak visszaidézni. Csillaga 1945-ben ragyogott fel, amikor az olasz társadalom, belefáradva Benito Mussolini diktatúrájába és a háborúba, nyitottá vált a korábbi társadalmi-politikai berendezkedés filmes kritikájára és a szembenézésre önmagával (A fehér hajó, Stromboli, Itáliai utazás).
Robert Morley (1908-1992)
angol színész, filmszínész, író (Afrika királynője, 80 nap alatt a Föld körül, Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?).
Anna Margit (1913-1991)
festőművésznő, Ámos Imre felesége. A Képzőművészeti Főiskolán 1936-ban fejezte be tanulmányait. 1937-ben ellátogattak Párizsba, ahol találkoztak Marc Chagall művészetével, amely mindkettőjükre mély benyomást tett. A második világháború idején férjét behívták munkaszolgálatra a délvidéki, majd a keleti harctérre, a háború vége felé feltehetően egy szászországi táborba hurcolták, s ott halt meg 1944-ben. Ekkor formálódott festészetében az ember bábuvá, aki ki van szolgáltatva a sorsnak. Kifejezésmódja fokozatosan expresszívvé és szürrealistává vált (Beteg lelkek kertje, Katona, A dögcédula).
Erdélyi Ágnes (Glatter, 1914-1944)
költő, író. Első írásai a Brassói Lapok hasábjain és a budapesti Gondolatban jelentek meg. 1944-ben deportálták, a náci terror áldozatául esett (Kovácsék, Kórus három hangra, Bukaresti strófák).
Papp Gábor (1918–1982)
Munkácsy-díjas (alkalmazott) grafikus, érdemes művész. 1937 és 1941 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult. 1975-ben jubileumi kiállítást rendezett a megelőző évtizedek magyar plakátjaiból, amit saját maga kutatott fel. Saját költségén indította meg a Grafikai Értesítőt, mely egy oldalból áll. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége szakosztályának titkára, valamint a Szerzői Jogi Szakértő Testület tagja volt.
Füzessy Ottó (1928-1988)
színész. 1946-tól lépett színpadra. 1949-ben szerzett színészi diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Az Ifjúsági Színházban kezdte pályáját. 1951-től a szolnoki Szigligeti Színház, 1954-től a Békés Megyei Jókai Színház szerződtette. 1964 és 1966 között a győri Kisfaludy Színház, 1967-től a Miskolci Nemzeti Színház művésze volt. 1975-ben ismét Győrben játszott, majd 1976-tól haláláig a Vígszínház, illetve a Magyar Szinkron Társulatának tagja lett. Pályája elején hősszerepeket, operett szerepeket, majd klasszikus és modern drámák epizódszerepeit alakította (Lila ákác, Egy erkölcsös éjszaka, Dóra jelenti).
David Carradine (John Arthur, 1936-2009)
amerikai színész. Az 1970-es években hatalmas divatja volt a kungfunak, s ez kihatott a filmkészítésre is. Carradine legendás hírnevét is ennek köszönheti. A hatvanas évek közepén tűnt föl a televízióban és a vásznon, alkatának, jellegzetes arcának köszönhetően elsősorban negatív szereplők megformálását bízták rá. Színészi tehetsége vitathatatlan volt (Fuss az életedért!, Piszkos zsaruk, Kill Bill).
Térey János (1970-2019)
József Attila-díjas író, költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Legjelentősebb munkája a Paulus című verses regény. Verseit 1990-től kezdődően közölte többek között az Élet és Irodalom, a Holmi, a Jelenkor, az Alföld és a 2000. Első verseskötete 1991-ben Szétszóratás címmel jelent meg a Cserépfalvi Könyvkiadó Poetika című könyvsorozatában. 1998-tól kezdődően szabadfoglalkozású íróként dolgozott (A Nibelung-lakópark, Átkelés Budapesten, Őszi hadjárat). ––> Északi és déli bábok
