Névnapok: Janka, Zsanett, Dezsér, Dezsider, Dezső, Ditta, Dzamilla, Dzsamila, Dzsenet, Dzsenna, Dzsenni, Félix, Ferdinánd, Ferdinanda, Fernanda, Fernandó, Hanna, Hannadóra, Hannaliza, Hannaróza, Jamina, Jana, Janina, Jenni, Jente, Johanna, Luna, Nanda, Nandin, Nándor, Vaszília, Vazul, Vázsony
Események:
1527 – I. Hesseni Fülöp megalapítja Marburgi Egyetemet (Philipps-Universität Marburg). Ez az első és legrégebbi 
protestáns egyetem. 1901–2011 között 11, az egyetemhez köthető személy kapott Nobel-díjat.
1723 – Johann Sebastian Bach bemutatja az Esznek a nyomorultak (Szentháromság ünnepe utáni első vasárnapra, BWV 75) című kantátáját, a lipcsei Szent Miklós-templomban.
1866 – Bedřich Smetana Az eladott/elcserélt menyasszony című művének premierje 
a prágai Ideiglenes Színházban. Az eredeti ősváltozatot kétfelvonásos daljátékként, a negyedik, végleges változatot háromfelvonásos vígoperaként tartják számon. Utóbbit Magyarországon a Magyar Királyi Operaház mutatta be 1893. szeptember 21-én.
1898 – Kossuth Lajos első egész alakos szobrát felavatják Miskolcon, az Erzsébet téren (Róna József alkotása).
1921 – bemutatják Lord Dunsany híres Ha (színdarab négy felvonásban) című drámáját Londonban.
1923 – Howard Hanson amerikai zeneszerző, karmester 1. („Nordic”, e-moll, Op. 21) szimfóniájának bemutatója Rómában az Augusteo Zenekarral, a szerző vezényletével.
1962 – Benjamin Britten Háborús rekviem című művének ősbemutatója az új a coventry-i Szent Mihály-székesegyházban. Műve alapjául Wilfred Owen Különös találkozó című versét választotta.
1964 – Kodály Zoltán jelenlétében megnyílt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye.
1967 – Buenos Airesben kiadják Gabriel García Márquez kolumbiai író Száz év magány című nagy sikerű kötetét. A regény a mágikus realizmus stílusának egyik kiemelkedő alkotása, világirodalmi remekműként tartják számon. Megjelenése óta 46 nyelven, összesen több mint 50 millió példányban adták ki világszerte.
2006 – a budapesti Müpa (korábban Művészetek Palotája) nyerte az építészeti szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix d’Excellence díjat.
Meghalt Balassi Bálint (Balassa, 1554–1594) költő, törökverő nemes.
A magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja. A magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa. Ő szervezte először ciklusba szerelmes verseit, a magyar szerelmi költészet megteremtőjeként tisztelhetjük. Verseiben érzékelhető a reneszánsz ember öntudata, a szerelmet az emberi értékek csúcsának tekinti. Sok szerelmi költeménye fordítás, művein érezhetjük az itáliai reneszánsz és főleg Petrarca hatását. A tőle fennmaradt versek közül a legtöbb vers szerelmi témájú. Balassi egyetlen drámája, a Szép magyar komédia. Az udvari dráma szövegét egyetlen kéziratos másolat őrizte meg (Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról, A végek dicséretére, Hymnus secundus).
Meghalt Sir Peter Paul Rubens (1577-1640) flamand festőművész, Rembrandt mellett kora művészetének legjelentősebb alakja, a 17. századi flamand festészet egységes arculatának megteremtője.
Sajátosan egyéni stílusa nagy hatást gyakorolt az európai festészet fejlődésére. Fiatalkori képei teljes egészében a flamand festészet hatását tükrözik. Itáliai és a spanyolországi utazásai során megismerkedik a legjelentősebb olasz és spanyol festők műveivel, amelyek nagy hatással voltak rá. Képeit a lendület és az erő jellemzi, színei finoman olvadnak egymásba. Élete vége felé, vidéki kastélyába húzódva egyre több tájképet festett. Ezeken a műveken a természeti táj szépségét ragadja meg sallangok, utalások nélkül. Életműve túlmutat korán: belőle sarjadt ki a rokokó, s olyan klasszicista festők műveiben érezhető hatása, mint Eugène Delacroix. Angol és itáliai követként politikai feladatokat is sikerrel megoldott (Háromkirályok imádása, A kereszt felállítása, A három Grácia).
Meghalt Alexander Pope (1588-1744) angol költő, az angol nyelv harmadik legidézettebb írója Shakespeare és 
Tennyson után.
A 18. század első felének legnagyobb költőjeként tartják számon. Leginkább szatirikus művéről és Homérosz angol nyelvű fordításairól híres. Betegsége miatt (TBC) 137 centiméternél nem nőtt nagyobbra. Nagynénje tanította olvasni, majd egy titkos katolikus iskolába járt, amiket egyébként a törvény tiltott. A katolikusellenes törvények miatt el kellett hagyniuk Londont, önállóan tanulmányozta az angol, a francia, az olasz, a latin és az ókori görög irodalmat. 1710-ben kiadott első verseskötete (Poetical Miscellanies) azonnali sikert hozott a fiatal költőnek. Ezután írta meg híres irodalmi kritikáját An Essay on Criticism címmel. 1711 környékén barátságot kötött John Gay, Jonathan Swift és John Arbuthnot írókkal. 1712-ben megalapították a Scriblerus Klubot, amelynek célja az volt, hogy kifigurázza a nemtörődömséget és a tudálékosságot. Ő volt Angliában az első költő, aki egyedül az írásból el tudta tartani magát (Esszé a kritikáról, Fürtrablás, Az embernek próbája).
Meghalt Voltaire (François-Marie Arouet, 1694–1778) a francia felvilágosodás egyik legnagyobb alakja; író, költő 
és filozófus.
Éles eszéről, filozófiai témájú írásairól és a polgári szabadságjogok védelméről vált világszerte ismertté. A cenzúra megszegőinek szigorú büntetésével dacolva a társadalmi reformok nyílt támogatója volt Franciaországban. Szatirikus szerzőként műveiben gyakran kritizálta korának dogmatikus katolikus egyházát és más intézményeit, ezért többször meg is büntették. Rendkívül termékeny író volt, szinte minden irodalmi műfajban alkotott, számos színjáték, epigramma, eposz, vers, esszé, kritika, elbeszélés, regény, krónika, életrajz, történelmi, politikai, filozófiai és tudományos értekezés, kommentár, pamflet, napló, valamint több mint húszezer levél alkotja munkásságát (Oidipusz, Filozófiai levelek, Candide).
Meghalt Benedek Marcell (1885–1969) Kossuth- és Baumgarten-díjas egyetemi tanár, író, irodalomtörténész és 
műfordító, színházigazgató.
1904-ben Lukács Györggyel és Bánóczi Lászlóval a Thália Társaság alapítója. 1919-ben a budapesti egyetemen a francia irodalom előadója volt. A Tanácsköztársaság bukása után megfosztották tanári állásától. 1947–1962 között az ELTE-n tanított. 1952-ben a tudományos minősítő bizottság – addigi életműve alapján – odaítélte neki az „Irodalomtudományok doktora” fokozatot. Regényeiben együttérzéssel ábrázolta a modern társadalomban a humanizmus szellemiségét követő, magányosságra ítélt hősöket, tragikussá váló egyéni sorsokat. Irodalomtörténeti munkái népszerű stílusban foglalták össze a magyar és a világirodalom történetét. Műfordítóként mintegy kétszáz szépirodalmi művet ültetett át magyarra (Irodalom-esztétika, Magyar irodalmi lexikon, Irodalmi hármaskönyv).
Megszületett Kocsis Zoltán (1952-2016) kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester és 
zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója, érdemes és kiváló művész, a kortárs magyar zene egyik legnagyobb alakja.
Hároméves korában kezdett el zongorázni. Nemzetközi ismertséget 18 éves korában szerzett, amikor a Magyar Rádió Beethoven-versenyét megnyerte. 21 évesen megkapta a legrangosabb zenei kitüntetést, a Liszt Ferenc-díjat. Néhány év alatt meghívás meghívást követett a világ minden jelentős zenei központjába és fesztiváljára. Huszonöt évesen megkapta a magyar állam által adható legmagasabb kitüntetést, a Kossuth-díjat, és fellépett a világ számos vezető zenekarával. A zeneszerző Kocsis Zoltán a hetvenes évektől lép közönség elé, legfontosabb művei: Bemutató; Fészek; Utolsó előtti találkozás; 33 December; Kopogtatások – A vacsora – Kiállítás (operák); Mementó (gyászzene Csernobil áldozatainak emlékére, 1986); Utolsó találkozás (1990, az Amadinda ütőegyüttes számára). ––> „Ennek az operának a főszereplője tényleg az opera”
Ezen a napon született:
Fáy András (1786–1864)
író, politikus és nemzetgazda, a magyar reformkor irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik legtevékenyebb alakja, 1837-től 1841-ig a Kisfaludy Társaság igazgatója. A „nemzet mindenese”. 1802-ben jelent meg első verse a Magyar Kurírban, majd versei kéziratban terjedtek, mígnem megjelent első könyve. Az általa írt állatmesék, parabolák, aforizmák, melyekbe életelveit, tanácsait, észrevételeit burkolta, nagyon sok emberi vagy nemzeti gyarlóságot és előítéletet tett nevetségesekké (Hasznos házi jegyzések, A szutyog-falviak, Állatmesék).
Arányi Jelly (1893-1966)
hegedűművésznő. Eleinte zongoraművésznek készült, de végül a budapesti Zeneakadémián végzett hegedűművészként. Az európai hangversenyéletbe nővérével, a szintén hegedűművész Arányi Adilával együtt adott koncertjeivel kapcsolódott be, és csakhamar világhírre emelkedett. Több zeneszerző ajánlotta neki szerzeményeit.
László Endre (Páskuj, 1900-1987)
író, dramaturg, rajzfilm- és rádiós rendező, sci-fi-író, festőművész. A Képzőművészeti Főiskola festő tanszakán szerzett diplomát, később a Nemzeti Zenedében tanult és mozikarmesterként. A kísérleti televíziónál eltöltött időszak után 1948-tól a Magyar Rádiónál dolgozott, előbb mint zenei munkatárs, majd mint rendező. Ő volt az első magyar rádiós szappanopera, A Szabó család rendezője 1959-től 1987-ig. Számos adaptációt, hangjátékot készített, rendezett (Szíriusz kapitány, Mikrobi, Kíváncsiak Klubja).
Donáth Lili (1906-1971)
színésznő. Műkedvelőként a Csepeli Munkásotthon színjátszó csoportjában kezdett a színészettel foglalkozni, 24 évig itt szerepelt. 1951-ben szerződtette az Állami Faluszínház, illetve a jogutód Állami Déryné Színház, amelynek egyik alapító tagja volt. 1966-ig, nyugdíjba vonulásáig a társulat színésznője volt. Főleg karakterszerepeket alakított.
Kamjén István (1907–1976)
József Attila-díjas író. 1937-ben kapcsolatba került a népi írók csoportjával. 1939-ben belépett az illegális kommunista pártba. 1947–1949 között a Nemzeti Parasztpárt országgyűlési képviselője volt (Emberpiac, Szakad a part, Hányódás).
Benny Goodman (1909-1986)
amerikai klarinétművész, zenekarvezető. Tízéves korában a chicagói Kehelah Jacob Zsinagógában kezdett klasszikus klarinétjátékot tanulni, 1921-ben lépett fel először. 1934-ben létrehozta első big bandjét. Mint klasszikus muzsikus is hírnevet szerzett. 1938-ban a Budapest Vonósnégyessel is együtt dolgozott. Ő rendelte meg Bartóktól a Kontrasztokat, és 1939 januárjában bemutatta a Carnegie Hallban.
Hugh Griffith (1912-1980)
Oscar-díjas wales-i színész. Az 1930-as évek végétől filmezett. Az 1960-as években volt pályafutása csúcsán. Haláláig folyamatosan foglalkoztatták, elsősorban szórakoztató kalandfilmek és vígjátékok kisebb, de fontos szerepeiben. Pályafutása első igazi világsikere William Wyler rendezése, a Ben-Hur volt, amelyben az életvidám Ilderim sejket formálta meg. Alakításáért Oscar-díjjal jutalmazták. Folyamatosan dolgozott a televízió számára is, hollywoodi korszaka alatt pedig a Broadway-n is fellépett (Lázadás a Bountyn; Canterbury mesék; Zűrzafír, avagy hajsza a kék tapírért).
Doncsecz Károly (1918-2002)
szlovén nemzetiségű kétvölgyi fazekasmester, a népművészet mestere. Inasként tanulta el mesterségét, a fazekasságot, amit gerencsérségnek is hívnak. Idővel ő lett a megye leghíresebb fazekasmestere. Az évek alatt látogatók tömegei fordultak meg, elsősorban szlovénok, magyarok és osztrákok. Barátságossága, kedvessége és vendégszeretete miatt igen nagy népszerűségnek örvendett.
Miklósy György (1925–2007)
Jászai Mari-díjas színművész, szinkronszínész, érdemes művész. 1945-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, 1949-ben végzett. Karrierje a Szegedi Nemzeti Színházban indult. 1956–1960 és 1983–1991 között adjunktusként tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Színpadi szerepei mellett számos filmben és tévésorozatban játszott mint színész vagy szinkronszínész, egészen haláláig (Meztelen diplomata, Csak semmi pánik, Napló apámnak, anyámnak).
Szvetnik Joachim (1927–1988)
Kossuth-díjas ötvösművész. Nagy nehézségek árán jutott be 1951-ben a Képzőművészeti Főiskolára. Szobrász szakon kezdett el tanulni, de hamarosan a Magyar Iparművészeti Főiskola ötvös tervezőművész szakára váltott. Részt vett az Esterházy-kincsek restaurálásában. 1977-ben közreműködött a koronázási jelvények azonosításában és hazaszállításában.
Agnès Varda (1928-2019)
francia filmrendező. Az egyetlen nő a francia új hullám rendezői között. Művészettörténetet tanult a Sorbonne-on Párizsban, aztán a Théâtre National Populaire fotósa lett. Első filmjét Chris Marker és Alain Resnais biztatására készítette 1954-ben. A film az új hullám egyik első darabja. Számos dokumentumfilmet és esszéfilmet is készített.
Doina Cornea (1929-2018)
román költőnő, ellenzéki személyiség. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának francia tanszékén volt tanársegéd. 1980-ban gyártotta az első szamizdatot A labirintus próbatétele címen. 1983-ban elbocsátották az egyetemről, és vizsgálatoknak, kihallgatásoknak, veréseknek és fenyegetéseknek vetették alá. Ezután gyakorlatilag házi őrizetben volt, részt vett az 1989. december 21-ei utcai tüntetésen. Alapító tagja a Csoport a Társadalmi Párbeszédért, a Civil Szövetség és a Memoria Kulturális Alapítvány szervezeteknek.
Rab Edit (1930–2015)
színésznő, előadóművész. 1959-től előadóművészként kezdte pályáját. 1971-től 1989-ig az Irodalmi Színpad, illetve a Radnóti Miklós Színpad tagja volt. Nemcsak színésznőként vett részt a színház életében, hanem irodalmi összeállításokban előadóként is fellépett, valamint szerkesztő és rendezőasszisztens is volt. Önálló esteken és iskolákban rendhagyó irodalomórák előadójaként is szerepelt.
Mezey Katalin (1943)
Kossuth- és József Attila-díjas prózaíró, költő, műfordító. Felsőfokú tanulmányait az ELTE BTK magyar–népművelés szakán végezte 1961 és 1967 között. 1963 óta jelennek meg írásai. Irodalomszervezői munkássága jelentős. Kezdeményezte az Írók Szakszervezete létrehozását. 1987 és 2008 között a szervezet titkára volt. 1989 óta tagja az Írószövetség elnökségének. 1990 óta az Írók Alapítványa és a Széphalom Könyvműhely alapítója és vezetője. 2004 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2012-ben megválasztották az MMA Irodalmi Tagozata vezetőjének (Ajánlott énekek, Levelek haza, Ismernek téged).
Kobzos Kiss Tamás (1950–2015)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekes, hangszeres zenész, zenetanár. Zongorázni, majd magánúton gitározni tanult, a Főnix színjátszó együttes, majd a Délibáb népzenei együttes tagja lett, s az ének mellett több hangszeren megtanult játszani. 1981 januárjától a bécsi Clemencic Consort tagja, ezzel az együttessel több száz alkalommal lépett fel Bécsben és Európa számos országában. 2007 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is tanított kobozjátékot. Több tanulmányt írt a népzenetanítás témakörében.
Colm Meaney (1953)
ír film- és sorozatszínész, legismertebb szerepe Miles O’Brien a Star Trek: Az új nemzedék és a Star Trek: Deep Space Nine sorozatokban. Szerepelt az Esküdt ellenségekben, A Simpson családban és a Hell on Wheels sorozatban. A mozivásznon többek között Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le, Az utolsó mohikán vagy az Úszó erőd filmekben szerepelt.
Bodor Böbe (Bodor Erzsébet, 1968)
színésznő, rendező. 1993-ban színészként diplomázott a Színművészeti Főiskolán. 1994-től a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. Jelenleg szabadfoglalkozású színművésznő. Rendezéssel, művek színpadra alkalmazásával is foglalkozik.
Ezen a napon halt meg:
Christopher Marlowe (Christopher „Kit” Marlowe, 1564–1593)
angol drámaíró, költő és műfordító. William Shakespeare előtt ő volt a legkimagaslóbb drámaíró, hatalmas karriert futott be drámaíróként és költőként is. Ahogy a kor más művészéről, például Shakespeare-ről, róla is kevés dolgot tudunk bizonyosan. A legtöbb adat jogi iratokból és más hasonló dokumentumból származik, ám ezekből nem túl sok minden derül ki. Marlowe életéről is sok legenda született: esetleg titkos ügynök volt, eretnek, homoszexuális, varázsló, párbajhős és pénzhamisító. Ezek közül egyikre sincs kézzel fogható bizonyíték (Doktor Faustus, Szentségtörők és mártírok, II. Edward).
François Boucher (1703-1770)
francia festő, a rokokó stílus kiemelkedő képviselője. 1734-ben nagy feltűnést keltett Rinaldo és Amira című festményével, a kép XV. Lajos francia király tetszését is elnyerte, így tagja, később professzora, utóbb rektora lett a Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémiának. Műveivel nagy társasági sikereket aratott. Korai munkái idillikus tájképek és mitológiai témájú festmények voltak, azonban hamarosan az erotika felé fordult. Mestere volt az életképek műfajának is (Diana kiszáll a fürdőből, Szent Péter megpróbál vizen járni, Az őszi pásztorális idill).
Josef Kriehuber (Kriehuber József, 1800-1876)
osztrák festő, litográfus, a bécsi biedermeier kedvelt és jellegzetes képviselője. A bécsi akadémián tanult. Ezután 1821-ig Galíciában élt, e korszakából számos, lovakat ábrázoló festménye maradt fenn. Tájképeket is alkotott, nagy precizitással.
Juhász Árpád (1863-1914)
festőművész. 1890-ben elvégezte a budapesti Mintarajziskolát. Képzőművészeti tanulmányait 1894–1897 között Lotz Károly növendékeként folytatta. 1905-ben Gödöllőre költözött, s az egy évvel azelőtt megalakult gödöllői művésztelep tagja lett. Munkásságában kiemelkednek a matyó és az erdélyi népviseletekről, népi díszítőművészeti motívumokról készített, néprajzi vonatkozású tusrajzai és akvarelljei.
Marcel Dupré (1886-1971)
francia orgonista, zeneszerző és pedagógus (Az akusztika alapjai, Előkészítő gyakorlatok a szabad improvizációhoz, Ellenpont).
Hermann Broch (1886-1951)
osztrák regényíró, novellista, lírikus és filozófus, a huszadik századi világirodalom egyik legnagyobb alkotója. Abból az egzisztencialista megfontolásból indul ki Broch, hogy mihelyt tudatára ébred az ember önmagának és a világnak, feltámad benne a „metafizikai félelem” a haláltól. A legnagyobb értékrendszert Broch felfogása szerint mindenkor a vallás jelentette, amelynek lényege, hogy abszolút értéket tűz ki az irracionalitásban az abszolút nem-értékkel szemben. Broch értékelméletének lényege, hogy a középkorban a katolikus vallás és egyház olyan abszolút és transzcendens értéket képviselt, amely minden értékalkotó emberi tevékenység végcélja, legfőbb erkölcsi fóruma, értékközpontja volt (Az alvajárók, Vergilius halála, Néhány megjegyzés a giccs problémájáról).
Borisz Leonyidovics Paszternak (1890-1960)
Nobel-díjas orosz költő, esszéíró, műfordító, író. Zeneszerzőnek készült, de történelmet és filozófiát hallgatott a moszkvai egyetemen. 1912-ben a németországi Marburgba utazott. Első verseskötetén már látszott páratlan természetleíró képessége, úgy festette a kertet, a szelet, az esőt, a tavaszt, hogy azok őróla, a természetben élő, ám a természetet kultúrává nemesítő emberi lényről valljanak. Amikor 1958-ban, a Zsivago doktorért, neki ítélték a Nobel-díjat, durva lejáratókampány indult ellene a Szovjetunióban. Művét szemétnek, őt magát árulónak titulálták, belső emigránsnak nevezték. Így lemondott a díjról (Éjszakai szél, Luvers gyermekkora, Karácsonyi Csillag).
Hajdú Henrik (1890-1969)
író, műfordító. 1909-ben jelent meg első kötete Versek címmel. 1912 és 1919 között a fővárosnál szociálpolitikai munkát végzett. Közben a Nyugat szerkesztőségi titkára és két évtizedig állandó cikkírója volt a skandináv irodalom köréből. Magánúton tanult meg norvégül, majd svédül és dánul is, és 1915-től jelentek meg fordításai. 1939-ben a Norvég Írószövetség műfordításaiért tagjává választotta. 1945-től a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója volt és nevéhez köthető a Szabó Ervin könyvtárpolitikájához való visszatérés megindítása. 1948-tól 1953-ig a Fővárosi Levéltárat vezette (Skandináv líra, A zsargon dicsérete, Skandináv költők).
Wäinö Aaltonen (1894-1966)
finn szobrász, a modern finn szobrászat jelentős egyénisége. Előbb festészettel foglalkozott, szobrászatot a vesterholmi kőfaragó iskolában kezdett tanulni. Főképp szoborportrékat és emlékműveket készített. Sokoldalú művész volt, aki a népi hagyományoktól a modern irányzatokig terjedő stílusban alkotott. Az 1937. évi párizsi világkiállításon nagydíjat kapott. Még életében megalapították a turkui Wäino Aaltonen Múzeumot.
Vadas Ernő (Weisshaus, 1899-1962)
fényképész, fotóművész, a Magyar Távirati Iroda főmunkatársa volt. Pályafutását amatőrként kezdte, 1918-ban készítette el első fényképét. A második világháborúban munkaszolgálatos volt. 1945-ben került haza Mauthausenből. A második világháború után témaköre kibővült és reálisabb színezetet kapott.
Kalmár László (1900-1980)
Kossuth-díjas filmrendező, érdemes művész. Korda Sándor, Kertész Mihály, Bolváry Géza és Balogh Géza mellett tanulta a filmezést, dramaturg, forgatókönyvíró, később pedig felvételvezető lett. Első rendezése az 1938-ban készült Süt a nap című film volt. Kiemelkedik életművében az 1939-ben készült Halálos tavasz című film. 1951-ben rendezte meg a Déryné című filmet. Az 1957-ben készült A nagyrozsdási eset című filmjét betiltották.
Dékány András (1903-1967)
ifjúsági író. 1920-tól volt tengerész, műszerész, ügynök, asztalos, 1930-tól újságíró, kritikus, Angliából küldött tudósításokat budapesti lapoknak. Hazatérve 1927-től a Magyarság, 1934 és 1944 között az Új Magyarság belső munkatársa, de más lapokban is publikált. Már a harmincas évektől írt regényeket, színműveket. Csínom Palkó című rádiójátékából Farkas Ferenc zenéjével népszerű daljáték. A legkedveltebb ifjúsági szerzők közé tartozott. Különösen népszerű volt – és népszerű ma is – tengerészregény-sorozata, amelynek főhőse Turkovich Daniló kapitány, a tudós természetbúvár, a hajók, tengerek és szelek ismerője és ismertetője (Matrózok, hajók, kapitányok; Kossuth Lajos tengerésze; A folyam dala).
Genthon István (1903-1969)
művészettörténész, akadémikus, a művészettörténeti tudományok doktora, kivételes műveltségű tudós, főként a magyar művészet kutatója volt. Évtizedeken keresztül végzett topográfiai adatgyűjtést és leírást, amelynek eredménye volt a három kötetes Magyarország művészeti emlékei című könyve, amely 1959 és 1961 között jelent meg.
Szivler József (1923-1995)
színész, rendező, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1957-ben kapott rendezői diplomát. Pályáját a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte. 1958-tól a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, itt már leginkább színészként láthatták a nézők, de természetesen rendezéssel is foglalkozott.
Bokros László (1928-2017)
festőművész, grafikus, szobrász. A Képzőművészeti Főiskolán tanult, tanulmányait 1956-ban fejezte be. Korai alkotásain az alföldi iskola hatása tükröződik. Mindig a természeti élményből, a formák és a színek hatásából indult ki, ezeket absztrahálta, de olyan mértékben, hogy eredeti kontextusuk felismerhetősége a modern, már-már absztrakt formavilág elnyerése mellett is felismerhető, illetve legalábbis sejthető legyen. A hetvenes évektől működő ellenzéki Inconnu csoport egyik alapítója volt.
Bánky Róbert (Buchstabler, 1930-1991)
színész, bábszínész, rendező. A színészakadémián elvégzett egy év után nem sokkal bevonult katonának. Az I. világháború alatt orosz hadifogságba esett, s itt magyar színtársulatot szervezett. A háború után több társulatnál is megfordult. A Magyar Komédia Kamaraszínház vezetője lett 1933–1939-ig. 1945-ben az Igazoló Bizottság a Horthy-korszakban betöltött vezető beosztása miatt, s a szélsőjobboldaliság vádjával Bánkyt „örökre” eltiltotta a pályáról (Lelki klinika, Elkésett levél, Pista tekintetes Úr).
Lengyel Gyula (1943-1990)
karikaturista, grafikusművész. Rajzai megjelentek az Esti Hírlapban, a Lobogóban, a Magyar Ifjúságban, a Fülesben. 1969-ben került Szabó Béla főszerkesztő jóvoltából a Népsporthoz grafikusnak. Készített vicckarikatúrákat, majd egyre inkább a portré karikatúra rajzolás felé fordult. A Ludas Matyi című lapnál főleg kül- és belpolitikai témákat dolgozott fel. Tervezett plakátokat és reklámgrafikái is megjelentek. Rajzolt képeslapokat is.
Balogh Zsuzsa (1943-2020)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1961-1965 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1965-1969 között a Nemzeti Színház színésznője volt. 1969-től 5 évig a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1974-1975 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1975-től 11 évig a Budapesti Gyermekszínházban lépett fel. 1986-1993 között a debreceni Csokonai Színházban szerepelt. 1993 óta szabadfoglalkozású színművész (Karambol, Szindbád, Lila ákác).
Czigány Zoltán (1965–2011)
író, költő, filmrendező. 1983-1984 között az Állami Balettintézet diákja volt, itt is érettségizett. Érettségi után két évig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban zeneszerzést tanult. 1992-1997 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt magyar szakon. Már gimnazista korában rendszeresen publikálta verseit irodalmi-, napi és hetilapokban. 1990-ben rendezte első dokumentumfilmjét, Nagycsütörtök címmel. Ezután egyedi és sorozatműsorok rendezője, szerkesztője volt.
