Névnapok: Bernát, Felícia, Balabán, Bernárd, Bernarda, Bernardina, Galamb, Gerle, Hanna, Hannadóra, Hannaliza, Hannaróza, Johanna, Kolomba, Kolombina, Palóma, Tália
Események:
1293 – IV. Sancho kasztíliai király engedélyt adott Toledó érsekének (Gonzalo Pérez Gudiel), hogy hozzon létre 
egy Studium Generale-t, azaz az Alcalai Egyetem (1977) elődjét Alcalá de Henaresben (Madridtól 35 km-re).
1570 – Abraham Ortelius térképész kiadja a Theatrum Orbis Terrarumot, az első modern térképet.
1609 – Shakespeare szonettjeit először adják ki Londonban (Thomas Thorpe).
1861 – Seattle-ben lerakják a Washingtoni Egyetem sarokkövét.
1867 – Viktória királynő hozzájárult a Royal Albert Hall of Arts & Sciences megépítéséhez. Az épületet 1871-
ben adták át Londonban, Royal Albert Hall néven.
1882 – Chicagoban bemutatják a „modern dráma” atyjának tekintett Henrik Ibsen Kísértetek című drámáját.
1891 – Thomas Edison kinetoszkópjának első nyilvános bemutatása.
1896 – a párizsi Palais Garnier operaház hattonnás csillárja ráesik a tömegre, aminek következtében egy ember meghal, sokan pedig megsérülnek.
1912 – a Városligetben megnyílt az újjászervezett Állatkert.
1945 – megjelent a Ludas Matyi című szatirikus hetilap első száma.
1960 – a 13. Cannes-i Filmfesztiválon a Federico Fellini rendezte Az édes élet olasz-francia filmdráma nyeri az Arany Pálmát.
2009 – Quentin Tarantino Becstelen brigantik filmjének premierje a Cannes-i Filmfesztiválon (főszereplők: Brad Pitt, Michael Fassbender és Diane Kruger).
Megszületett Honoré de Balzac (1799–1850) francia regényíró, a francia realista regény megteremtőinek egyike, 
neve a világirodalom legjelentősebb alakjai között szerepel.
1819-ben, félbehagyott jogi tanulmányok után írnok lett. Irodalmat hallgatott a Sorbonne-on, de tudományos előadásokra is járt. Verses tragédiákat kezdett írni. Álnevek alatt, megélhetési célból nagyjából harminc romantikus ponyvaregényt publikált. Betűöntödét alapított, ebbe a vállalkozásba belebukott. 1829-ben sikert aratott A házasság fiziológiája című könyve, és ugyanekkor jelent meg a Huhogók című történelmi regénye. Remekül írt, de némi kivetnivaló akad azért bennük. Az első szempont Balzac gyakori íráshibái, a helyesírás már az iskolái során is nehezére esett. A másik, hogy a ma olvasott regényei közül többet átírt az első megjelenése után. Ennek oka, hogy állandóan pénzszűkében volt és gyorsan kellett dolgoznia, ezért kevés ideje volt a minél jobb kidolgozásra. Regényei céljának a „társadalmi élet törvényszerűségei”, valamint az emberi szenvedélyek tudományos igényű pontos ábrázolását tartotta (Goriot apó, A szamárbőr, A kispolgár természetrajza).
Megszületett Orbán Ottó (Szauer, 1936-2002) költő, esszéíró, műfordító, egyetemi vendégoktató, a Magyar PEN 
Club alelnöke, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Már egészen fiatalon, diákkorában kezd verseket írni, hamarosan „csodagyerekként” tartották számon. 1958-tól szabadfoglalkozású író. Első kötete 24 éves korában jelent meg. 1962-től tagja a Magyar Írók Szövetségének. Az 1960-as évekbeli verseire jellemző az erős, közvetlen érzelmi telítettség, mely elsősorban a háborús élményekből táplálkozik, poétikailag pedig a metaforahalmozásban, a strukturális metafora alkalmazásában nyilvánul meg. Az 1970-es évek második felétől költészetében egyre nagyobb teret kapott a versbeszédben az irónia. Lírája a magyar és a világirodalom legkülönfélébb alkotóinak hatását hordozza. Verseiben egyaránt megtalálhatók a hagyományos, a modern és a posztmodern beszédmódok szemléleti-poétikai elemei. Műfordítói tevékenysége kivételesen széles körű volt. 1981-1991 között a Kortárs című folyóirat rovatvezetője, 1991-1998 között főmunkatársa volt. 1998-tól az Élet és Irodalom munkatársa volt. Első tanulmányútján Indiában járt 1968-ban, 1976-ban pedig az USA-ban. 1987-ben a St. Paul-i Hamline Egyetem, valamint a Minnesotai Egyetem meghívott tanára volt (A teremtés napja, A kozmikus gavallér, Boreász sörénye). ––> Vörösmarty Mihály és Orbán Ottó
Ezen a napon született:
Johann Gottfried Schadow (1764–1850)
német klasszicista szobrász. Olaszországban az ókori szoborműveket tanulmányozta, majd visszatérve Berlinbe, 1788-ban udvari szobrász, 1805-ben az akadémia rektora, 1816-ban igazgatója lett. Számos szobrot készített a német történelem és művészet nagyjairól.
Hector Malot (1830-1907)
francia író. Élete során több mint 60 regényt írt. A maga korában nagyon népszerű volt. Ma már azonban főként csak ifjúsági regényeit olvassák. Jogot tanult, egy jegyzőnél írnokoskodott. A jogot azonban hamarosan befejezte és onnantól kezdve az irodalomnak hódolt. Újságíró lett, aki főként napilapokba írt cikkeket. 30 éves korában jelent meg az első regénye (A világ szállodája, A tengerész fia, Talált gyerek).
Beke Ödön (1883-1964)
nyelvész, finnugrista, az MTA tagja. Finnugrisztikai munkásságának legjelentősebb eredményei saját nyelvjárási-népköltészeti gyűjtésein, terepmunkáin alapuló mari szövegkiadásai. Pályája korai szakaszában tanári munkája mellett nyelvjáráskutatással foglalkozott, mintegy nyolcvan kemenesalji és bakonyalji faluban végzett népnyelvi gyűjtést, amelynek során számos népmesét, találóst és szokásdalt jegyzett fel. Életművének legjelentősebb eredményei a mari nyelv leíró kutatásához, illetve tágabb összefüggésben a finnugor nyelvek hangtörténeti, alaktani és mondattani vizsgálatához fűződnek.
László Miklós (Nikolaus Laszlo, 1903-1973)
színész, színpadi szerző, író, forgatókönyvíró. A Színiakadémián 1924-ben végzett. Színészi pályája a Belvárosi Színházban indult. Feltűnt kisebb filmszerepekben is. 1938-ban elhagyta Magyarországot és az USA-ba távozott, New Yorkban telepedett le. Írói munkássága nagyrészt bohózatokból, burleszk jellegű tréfákból, mulatságos jelenetekből, szkeccsekből, zenés epizódokból áll, de foglakozott kabaréírással, írt drámákat és filmforgatókönyvet is. 1940-ben létrehozta a New York-i Fészek Színházat.
James Stewart (1908-1997)
Oscar-díjas amerikai filmszínész, aki főleg Alfred Hitchcock és Frank Capra filmjeiben játszott szerepeivel írta be magát a filmtörténelembe. 1932-ben egy cserkészelőadáson játszott először amatőr színészként. 1935-ben szerződött le az MGM stúdióhoz. 1940-ben kapta meg az Oscar-díjat a Philadelphiai történetben szereplő újságíró alakításáért. A háború utáni első mozifilmje Az élet csodaszép lett, Frank Capra rendezésében (Hátsó ablak, Szédülés, Becsületből elégtelen.).
Gáldi László (Göbl, 1910-1974)
nyelvész, irodalomtörténész, romanista, műfordító, szótárszerkesztő. Görögországban folytatott nyelvészeti és irodalomtörténeti kutatásokat. 1942-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, és kinevezték egyetemi tanárnak Kolozsvárra, ahol 1944-ig tanította a romanisztikát. A felszabadulás utáni években az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője mint a Petőfi-szótár irányítója és A magyar irodalmi nyelv nagyszótára munkatársa.
Faludy László (1911-2000)
színész, érdemes művész, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja. Színi tanulmányait Aradon, Hetényi Elemér színiiskolájában végezte, majd Budapesten vizsgázott 1930-ban, közben az aradi színház tagja volt. A háború után előbb magánszínházakban játszott, majd 1950–54-ig a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 1955-ben lett a Pécsi Nemzeti Színház tagja.
Kozák László (1913-1997)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. Az Országos Színészegyesület színésziskolájában tanult, majd 1938-ban szerződött a Magyar Színházhoz. Játszott vidéki társulatokban. 1947-től a Belvárosi Színház tagja volt, ezután a Petőfi, a Jókai, a Magyar Néphadsereg és a Madách Színház művészeként lépett színpadra, később pedig a Vígszínház szerződtette (Körhinta, A tizedes meg a többiek, Nápolyt látni és…).
Wolfgang Borchert (1921–1947)
német író, költő, drámaíró. Ifjúkorában könyvkereskedő tanuló volt, majd színész lett. Élesen háborúellenes magatartása miatt hamar összeütközésbe került a hadsereggel, és többször börtönbe zárták. a háború utáni német elveszett nemzedék első nagy hatású, nagy tehetségű írója volt. Rövid életműve a híressé vált Gruppe 47 írócsoport közvetlen irodalmi előzménye. Írásművészetét a német expresszionizmus hagyományai, erőteljes költőiség, és végtelen, kétségbeesett pesszimizmus jellemzi (Az ajtón kívül).
Végvári Tamás (1937-2010)
Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész. Több vidéki és fővárosi teátrumhoz kötötte szerződés, 1982-ben a budapesti Katona József Színház egyik alapító tagja volt. A főiskolát 1962-ben végezte el. 1971-től egy évtizedet a Thália Színházban töltött. 1981-ben a Nemzeti Színház társulatához csatlakozott. 1982-ben több társát követve a Budapesti Katona József Színház alapító tagja volt. 1996-tól szabadúszó, 2004-ben csatlakozott a Madách Kamara a későbbi Örkény István Színház társulatához. Drámai hősök mellett karakter szerepeket is alakított. Sokat foglalkoztatott szinkronszínész volt, több mint kétszáz filmet szinkronizált (Két félidő a pokolban, Szerencsés Dániel, Napló szerelmeimnek).
Kovács Klára (1939)
bábművész, színésznő. Bábszínészi pályáját az Astra Bábegyüttes tagjaként kezdte 1962-ben, 1985-ig játszott itt. 1972-ben végezte el a Bábszínészképző Tanfolyamot. 1973-tól szabadfoglalkozású művésznő. 1990-től a Budai Bábszínház alapító igazgatója és művésze.
David Proval (1942)
amerikai színész. Pályafutása kezdetén Martin Scorsese Aljas utcák című filmjében szerepelt, illetve több kisebb-nagyobb alakítása volt különböző filmekben és sorozatokban. Legismertebb sorozatbeli szerepe egy New Jersey-i maffiózó, Richie Aprile volt az HBO Maffiózók című sorozatában. Filmes és tévés munkái mellett színházi szerepeket is elvállal (A remény rabjai, Szükségállapot, Füstölgő ászok).
Levente Péter (1943)
Jászai Mari-díjas színész, rendező, színpadi szerző, tanár. Tanulmányait az Állami Bábszínház Színészképző Stúdióban végezte 1961–1965 között. 1961–1970 között az Állami Bábszínház tagja volt. 1965–1979 között a Magyar Televízió Zsebtévé című sorozatának Móka Mikije. 1970–1978 között pedig az Operettszínház tagja volt. 1978–1994 között a Mikroszkóp Színpad gyermekrészlegének színész-rendezője volt. 1987–2001 között a Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházak Szövetségének magyar központi alelnöke. 1994–1995 között a Komédium Színház igazgató-főrendezője volt. 2001 óta a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének meghívott tanára.
Joe Cocker (John Robert Cocker, 1944-2014)
Grammy-díjas angol blues- és rock-énekes. Jellegzetes rekedtes, mély hangon énekelt. Amikor 1968-ban felfedezte a Procol Harum együttes menedzsere, első lemezén olyan nagyságokkal szerepelt együtt, mint Jimmy Page és John Paul Jones, akik később a Led Zeppelin együttessel lettek világhírűek, részt vett a Woodstocki fesztiválon. Bár ezután szinte évenként jelentkezett egy-egy nagylemezzel, az 1970-es években nem tudta megismételni korábbi sikereit. Az 1990-es években ismét újítani tudott, gyakran koncertezett, ott volt például a berlini fal ledőltét ünneplő hangversenyen (Come Together, Unchain My Heart, Summer In The City).
Petrovits István (1945)
erdélyi magyar képzőművész. Kis- és térplasztikákat, plaketteket, köztéri szobrokat készít. Egyaránt otthonos a fa, a kő és a bronz megmunkálásában, de dolgozik alumíniummal, kerámiával és vasbetonnal is. Köztéri művei az erdélyi és a magyar történelem kiválóságait ábrázolják.
Cher (Cherilyn Sarkisian LaPiere Bono Allman, 1946)
Oscar-, Emmy-, Grammy- és Golden Globe-díjas cseroki és örmény származású amerikai énekesnő, színésznő, a „popzene istennője”. Minden idők egyik legsikeresebb énekesnője, több mint 200 millió albumot adott el világszerte. Ő az egyetlen Madonna mellett, akit kétszer is Európa vezető énekesének választottak.
Magasházy István (1948-2014)
Aase-díjas színész, operetténekes. 1970-ben fejezte be zeneiskolai, majd opera-továbbképző tanulmányait. 1969 és 1975 között az Állami Déryné Színház tagja, 1975 és 2014 között a Budapesti Operettszínház színésze volt.
Pattantyús Anikó (1949)
Liszt Ferenc-díjas táncművész. Az Állami Balett Intézetben 1967-ben végzett és attól az évtől a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, 1970-től magántáncosnak nevezték ki. 1971-től Fővárosi Operettszínház táncosnője, vezető szólistája, 1991-től címzetes magántáncos. Az Operettszínház önálló balettelőadásaiban is szólista szerepeket osztottak rá. Részt vett az együttes külföldi turnéin. 1988-tól a Rock Színháznál is dolgozott balettmesterként. Koreográfus asszisztensként több produkció létrehozásában részt vett.
Soltis Lajos (1950-2000)
vajdasági magyar színész, rendező, író. Ösztöndíjasként 1973-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Diplomás színészként pályája a Szabadkai Népszínházban indult. 1975–76-ban és 1980–1989 között az Újvidéki Színház tagja volt. 1990-től az egri Gárdonyi Géza Színház, 1994-től haláláig a Veszprémi Petőfi Színház művésze volt és amatőrrendezői tanfolyamokon tanított. Autóbalesetben vesztette életét.
Szakácsi Sándor (1952-2007)
Jászai Mari-díjas színész. A színészet vonzásába tizenévesen a Pinceszínháznál, amatőrként került. Tanulmányait 1974-ben fejezte be a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1974–75-re a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött, majd 1975–1987 között a Vígszínház társulatához tartozott. 1987–1989 között a József Attila Színházhoz szerződött. Ebben az időszakban részese volt a Rock Színház megalakulásának is. 1989-től 1992-ig szabadúszó színész, majd a Nemzeti Színház, illetve 2000-ben, az átnevezést követően is a Pesti Magyar Színház tagja volt. A prózai művektől a zenés darabokig, a stúdiódaraboktól a nagyszínpadig otthonosan mozgott. Színházi szerepei mellett számos televíziós filmben, tévéjátékban is kiemelkedőt alakított, de talán szinkronszínészként volt a legismertebb (A bunker, Redl ezredes; Napló apámnak, anyámnak).
Peremartoni Krisztina (P. Nagy Krisztina, 1956)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1978-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1978 és 1981 között a Vígszínház színésze volt. 1981-1982 között a Népszínházban lépett fel. 1982-től 1989-ig a Nemzeti Színház tagja volt. 1989-1990 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésznője volt. 1990-1991 között a Pécsi Nemzeti Színházban szerepelt, utolsó bemutatója 1997-ben volt. Közel 20 évig élt Amerikában, és a világ több pontján, majd a 2020-as évek elején visszaköltözött Magyarországra. Később a Városmajori Szabadtéri Színpad művészeti tanácsadója lett (Égigérő fű, Ki beszél itt szerelemről?, Eszterlánc).
Juhász Ibolya (1957)
bábművész, színésznő. 1977-ben végezte el a a Bábszínészképző Tanfolyamot. 1976-tól az Állami Bábszínházban szerepelt. 1981 és 1983 között a színház bábszínész továbbképző stúdiójában folytatott tanulmányokat. 1992-től az utódszínház Budapest Bábszínház művésze.
Lucélia Santos (1957)
brazil színésznő, rendező, producer. Színészi karrierje 1976-ban kezdődött, amikor a Rabszolgasors című sorozat Isauráját alakította. A sorozatot 80 országban, köztük hazánkban is nagy sikerrel játszották.
Tony Goldwyn (Anthony Howard Goldwyn, 1960)
amerikai színész, filmrendező, filmproducer, énekes és politikai aktivista. Általában negatív főszerepei voltak, rendezőként is jegyzik (Ghost, Nyomtalanul, A hatalom hálójában).
Bősze Ádám (1968)
zenetörténész, zenei antikvárius, 2008 óta a Bartók Rádió műsorvezetője, 2010 óta a Magyar Antikváriusok Egyesületének elnöke, több kulturális rendezvény és zenei közvetítés moderátora. Zenei ismeretterjesztő előadássorozatokat is tart.
Timothy Olyphant (Timothy David Olyphant, 1968)
amerikai színész, producer. Legismertebb filmjei a Die Hard 4.0 – Legdrágább az életed és a Hitman – A bérgyilkos.
Quirin Ágnes (1970)
képzőművész, könyvillusztrátor, animációsfilm-rendező, oktató. A BME Építészeti Karára iratkozott be, ahol 1988-tól 1990-ig folytatott tanulmányokat, majd a Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol 1997-ben diplomázott vizuális kommunikáció szakirányon, mint grafikus tervező művész. 1993-tól több csoportos és önálló grafikai kiállításon vett részt, többek között az 1996-ban Bolognában tartott Meseillusztrációs Biennálén. 2010-től a Színház és Film Intézet kreatív tárgyalkotás és filmkép tanárává nevezték ki.
Rácz Kármen és Kriszta (1977)
iker színésznők és bábművészek. Középiskolásként Földessy Margit drámastúdiójában kezdtek színházzal foglalkozni. Pályájuk is hasonlóan alakult. A nővérek a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzetek, 1999-ben, és mindketten azóta a Kolibri Színház művészei.
Györfi Anna (1986)
színésznő, énekesnő. Zenei általános iskolába járt, majd a Városmajori Gimnázium ének-zene szakán folytatta tanulmányait. 1993 óta szinkronizál. 2000-ben felvételt nyert az Angelica Leánykarba, amelynek tíz évig volt a tagja. Emellett hat évig zongorázott, s két évig járt ütő tanszakra. 2007-ben elvégezte a Budapesti Operettszínház Pesti Broadway Musical Stúdióját. Jelenleg a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagja.
Dósa Mátyás (1987)
színész, énekes. Néptáncos ismereteinek köszönhetően egy válogatáson bekerült az Operettszínház gyermekszereplői közé. Tízéves korában megkapta Nyilas Misi szerepét a József Attila Színházban. Életében nagy fordulatot jelent, hogy beválasztották a Barátok közt című televíziós sorozatba. Mivel nagyon kevés ideje maradt a színjátszásra, kilépett a sorozatból. Közben a Veszprémi DAL-VIA-DAL nemzetközi énekversenyen első díjat nyert.
Ezen a napon halt meg:
Ráday Pál (Ráday I. Pál, 1677-1733)
kuruc író, költő, könyvtáralapító, II. Rákóczi Ferenc kancellárja. Gyermekéveit és élete nagy részét Nógrádban töltötte. 1693-ban Selmecbányán, 1694-ben Körmöcbányán tanult philosophiát és theologiát. Híres stiliszta és szónok volt. 1704-ben Rákóczinak belső titkára volt s ő fogalmazta a Recrudescunt kezdetű híres kiáltványt. A szatmári béke után hazajött és Bécsben letette a hűségesküt. Egyike volt a legelső könyvgyűjtőknek, a hungarikákból először állított könyvtárt. Ő vetette meg a híres Ráday-könyvtár alapját. Énekei, melyeket Szenczi Molnár Albert zsoltárainak formájában szerzett, a protestáns énekköltészetet új hangokkal gazdagították.
Alexy Károly (1816-1880)
szobrász. A bécsi akadémia növendéke volt. 1840-től szerepelt kiállításokon. 1841-től készített kisbronzokat. 1844-ben kezdte el híres hadvezérekről készített kisbronz-sorozatát. 1848-ban Batthyány Lajos mellszobrát mintázta meg. Az 1848–49-es szabadságharcban való részvételéért hosszabb várfogságot szenvedett. Kiszabadulása után 1852-ben Londonba emigrált. 1861-ben tért haza és Pesten dolgozott mint szobrász és rajztanár. Stílusa átmenetet képvisel a klasszicizmus és a romantika között.
Clara Schumann (Wieck, 1819-1896)
romantikus német zeneszerző és zongorista, Robert Schumann felesége. férje műveinek interpretációjával nagy sikereket aratott. Ő volt az egyetlen előadó, aki teljes mértékben meg tudott felelni Schumann igényeinek, és úgy tudta előadni a műveit, ahogy azt ő elképzelte. eközben egymás után írta zeneműveit, de zeneszerzőként nem igazán tudott nagy hírnévre szert tenni. Életében csak mint kiváló tanárt és előadóművészt ismerték el széles körben (a-moll zongoraverseny, g-moll zongoraszonáta, Kadenciák Beethoven G-dúr zongoraversenyéhez op. 58).
Ifj. Ábrányi Emil (1850-1920)
író, költő, műfordító, id. Ábrányi Kornél zeneszerző fia. Tanulmányai végeztével írói hivatásának élt, és több lapnál tárcaíró és színikritikus volt. Első verse 1866-ban jelent meg. 1885-ben a Koszorú című hetilap szerkesztője. 1873-tól a Pesti Napló, 1879-től a Magyarország, 1896-tól a Budapesti Napló, 1904-től 1907-ig A Nap belső munkatársa volt. Verseinek nagy hatása volt a századvégi ifjúságra, melyeket a „szerelem, haza és emberiség” ihlették. Kisebb sikere volt saját drámáival. Működésének legkiválóbb oldalát műfordításai jelentik (A végrehajtó, Szabadság – haza, Márcziusi dalok és egyéb költemények).
Barbara Hepworth (Dame Jocelyn Barbara Hepworth, 1903–1975)
brit modernista és absztrakt szobrászművész. Szobrászatot kezdett tanulni a Leeds College of Artban 1920-ban, majd 1921-től 1924-ig Londonban, a Royal College of Artban képezte tovább magát Henry Moore-ral együtt. A diploma megszerzése után West Riding ösztöndíjával egy évre Olaszországba utazhatott. Firenzében tartózkodott, és Toszkánában tanulmányozta a román és reneszánsz művészeti stílust és építészetet. 17 országban láthatók szobrai különböző múzeumokban, galériákban, köztereken és szoborkertekben.
Bene József (1903-1986)
grafikus, könyvművész és festő, a görög enkausztika újrafelfedezője. A bukaresti Szépművészeti Akadémián festészeti és iparművészeti szakot végzett. 1945 után Kolozsvárt kapcsolódott be a magyar könyvgrafikai tevékenységbe. Érzékeny, mesélő kedvű részese a romániai magyar ifjúsági és gyermekirodalom fejlődésének. Plakátjaival és az általa tervezett borítóval indult útjára a Napsugár, melynek sokáig szerkesztőbizottsági tagja volt.
Somogyi László (1907–1988)
karmester, a magas színvonalú magyarországi karmesterképzés megteremtője. Zenei előtanulmányai után a budapesti Zeneakadémián 1935-ben végzett Kodály Zoltán növendékeként. 1935-ben Brüsszelben Hermann Scherchen tanítványa volt. 1932-től 1936-ig a Budapesti Hangversenyzenekar hegedűse volt. 1936-ban vezényelte első hangversenyét a Zeneakadémia nagytermében. 1956-ban elhagyta Magyarországot és előbb Nyugat-Európában, majd az 1960-as évektől az Egyesült Államokban dolgozott.
Jean-Pierre Rampal (1922–2000)
francia fuvolaművész. Az első hangszeres művész volt, aki reflektorfénybe helyezte a fuvolát a nemzetközi hangversenyéletben, és az elsők között tette repertoárjának központi részévé a barokk zenét. Stílusa óriási hatással volt az utána következő fuvolaművészekre. Több mint négyszáz hangfelvétele felöleli a teljes alap fuvolarepertoárt, a rengeteg átiratot és számos ismeretlen darab első felvételeit. Egy legendás aranyfuvolán játszott.
Tyll Attila (1923-2002)
Jászai Mari- és Aase-díjas színművész, érdemes művész. 1945-1947 között hadifogoly volt Szovjetunióban. 1951-ben kezdte pályáját Debrecenben. A Színház- és Filmművészeti Főiskola levelező tagozatán 1955-ben szerzett diplomát. 1959-ben Szolnokra szerződött 1961-ig, majd 1962–1979 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1983-tól a Népszínház nyugdíjas művésze volt. Színészi tehetsége a bonyolult karakterek megformázásában teljesedett ki. Megnyerő, kedves személyiségével gyorsan megbecsült tagja lett társulatainak. A film és a televízió világa is gyorsan felfedezte magának az egyedi képességű művészt. Nagyszámú történelmi- és mesefilm szereplője lett (Egy magyar nábob, A fekete város, A vörös grófnő).
Kónya Sándor (1923-2002)
operaénekes (tenor). Az olasz és német repertoár világszerte ünnepelt megszólaltatója volt, neve főként Wagner műveivel kapcsolódik össze. Könnyed, olaszos hangjával megosztotta a közönséget a Wagner-éneklésre való alkalmasságban. Lemezeket főként pályája elején készített, ma főként élő kalózfelvételek CD-kiadása kapható.
Raksányi Gellért (1925–2008)
a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész. 1947-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, végül a Nemzeti Színház társulatának tagja lett. Kisebb karakterszerepekben alakított nagyot, de számos filmben és tévésorozatban is szerepelt (A beszélő köntös, Kakuk Marci, Sose halunk meg).
Galgóczi Erzsébet (1930–1989)
Kossuth- és József Attila-díjas írónő, a magyar irodalomban páratlan hitelességgel tudósít a paraszttársadalom modernizálódásának konfliktusairól. A budapesti Színművészeti Főiskolán szeretett volna továbbtanulni, de szülei ezt nem engedték. Még ebben az évben beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára. 1950-1955 között a budapesti Színművészeti Főiskola hallgatója volt dramaturg szakon. Sok műfajban alkotott, regényei, elbeszélései mellett színműveket, hangjátékokat illetve szociográfiai műveket, riportokat is írt. Műveinek megjelenését az ötvenes és hatvanas években folyamatosan akadályozta a politikai hatalom, mert felismerte azok leleplező erejét, igazságát (Pókháló, Vidravas, Idegen a faluban).
Ray Manzarek (Raymond Daniel Manczarek, 1939–2013) lengyel-amerikai zongorista. A The Doors együttes billentyűse volt 1965-től 1973-ig, majd 2001-től újra. Philip Glass-szel együtt elkészítette Carl Orff Carmina Burana című művének rock-adaptációját. A Rock and Roll Hall of Fame tagja.
Háromszéki Péter (1942-2016)
színész, a Veszprémi Petőfi Színház örökös tagja. Színészi pályáját a Békés Megyei Jókai Színházban kezdte 1963-ban. 1973-tól a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1975-től a Veszprémi Petőfi Színház társulatának színművésze volt.
Rajhona Ádám (1943-2016)
Jászai Mari-díjas színész, szinkronszínész, érdemes művész. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett. Tagja volt 1966–1974 között a temesvári Állami Magyar Színháznak, majd 1974 decemberében Magyarországra települt. 1975–1982 között a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1982–1989 között a budapesti Katona József Színház alapító tagja. 1998-tól haláláig a Vígszínház tagja volt (Egészséges erotika, Európa expressz, Sorstalanság).
Gilda Radner (Gilda Susan Radner, 1946–1989)
Grammy-díjas amerikai humorista és színésznő. A Saturday Night Live eredeti szereplőinek egyike volt. Előadásai során gyakran parodizálta a televíziós sztereotípiákat.
Lang Györgyi (1957-2023)
színész, énekes, a Pa-Dö-Dő együttes tagja. 20 évesen kezdte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. A diploma megszerzése után 1988-ig a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1988-ban Falusi Mariannal megalakították a Pa-Dö-Dő együttest. Betegsége miatt (sclerosis multiplex) évekig kerekesszékkel közlekedett (Szerelmem Elektra, Eldorádó, Ámbár tanár úr).
