Névnapok: Mihály, Stella, Acsád, Akács, Arzéniusz, Décse, Dezideráta, Gécsa, Gejza, Géza, Gyécsa, Győző, Iduna, Ottokár, Péter, Pető, Ulla
Események:
1254 – a Salamancai Egyetem (scholas Salamanticae, IX. Alfonz León és Galícia királya alapította 1218-ban) X. 
Alfonztól királyi oklevelet kapott. Ez a harmadik legrégebbi egyetem, amely még mindig működik.
1777 – Richard Brinsley Sheridan A rágalom iskolája című vígjátékának premierje Londonban. Magyarországon először 1838. február 21-én mutatták be a Pesti Magyar Színházban.
1835 – Hans Christian Andersen Tündérmesék című művének első kiadása Koppenhágában.
1843 – a Horváth-kertben megnyílt Huber Ignác Budai Színköre.
1912 – a magyar születésű Adolf Zukor (Cukor Adolf) megalapítja a Famous Players Film Company átszervezésével a Paramount Pictures filmstúdiót.
1924 – Arthur Honegger Pacifica 231 (tiszteletadás gőzmozdonyoknak) (gép-)zenekari darabjának ősbemutatója Serge Koussevitzky vezényletével.
1939 – James Brown régész ásatásokat kezd a suffolki Sutton Hoo-ban, és egy VII. századi angolszász királyi temetkezési hajót talál.
1963 – az első James Bond-film, a Dr. No premierje az Egyesült Államokban, Sean Connery főszereplésével.
1970 – a Beatles kiadja 12. és egyben utolsó stúdióalbumát Let It Be címmel.
1987 – Óbudán megnyílt a Vasarely Múzeum, amely a magyar születésű Victor Vasarely, az op-art világhírű képzőművészének alkotásait mutatja be.
2014 – a világ legrégebbi asztrolábiumát megtalálják Vasco da Gama portugál felfedező hajóroncsában(1498) az ománi Al Hallaniyah-sziget közelében.
A Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold napja, a szervezetet megalapító Henri Dunant svájci író születésnapján.
Meghalt Gustave Flaubert (1821–1880) francia író, a lélektani regény egyik legnagyobb mestere.
Apja kívánságára Párizsban jogot hallgatott, de a bölcselet és az irodalom jobban érdekelte és többet foglalkoztatta, mint a jogtudomány. Főképpen az irodalom vonzotta, azonban harmincéves koráig egy sort se írt. Eleinte Victor Hugo és Byron modorában költészettel foglalkozott. Később a romantikus irányt elhagyva, egészen a realizmus felé hajlott. Az irodalomnak akart élni, de mielőtt munkához látott, előbb útra kelt. Bejárta Itáliát, Egyiptomot és Kis-Ázsiát, négy évig volt úton. Műveinek tárgya olykor a történelmi múlt, olykor a jelenkor. Rengeteg történelmi tanulmányt folytatott, holott a korrajz, bármily hitelesnek szánta is, csupán pompázatos háttér maradt, regényei lényege az aprólékosan kidolgozott lélektani motívumok szövevényében rejlik (Bovaryné, Szalambó, Érzelmek iskolája).
Megszületett Székely Bertalan (Ádámosi, 1835–1910) festőművész, a romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselője.
Eredetileg mérnöknek készült Bécsben, de 1851-ben átiratkozott az akadémiára, majd Waldmüller szabadiskolájába járt. 1859-ben Drezdába ment, azután Münchenben képezte magát. 1858-ban az Aichelburg grófi család csehországi birtokán, Marschendorfban dolgozott. 1866-tól ismét Magyarországon dolgozott. E korszak freskófeladatai mellett főként portrékat, női figurákat, ismert Léda-kompozíciókat festett. Az 1880–1890-es években készültek legszebb tájképei. Élete vége felé mindjobban lekötötték festőpedagógiai munkái. Nemcsak technikailag, de elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere volt, aki a tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett. 1871-től a Mintarajziskola tanára, 1902-től pedig igazgatója volt (A vérszerződés, II. Lajos holttestének megtalálása, Egri nők).
Meghalt Paul Gauguin (1848-1903) francia festő, a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb képviselője.
Kalandos élete során volt tengerész, jómódú üzletember és nyomorgó festő, élt Peruban, Párizsban és Tahitin. Merész kísérletezése a színekkel közvetlenül vezetett a szintetista stílus kiteljesedéséhez, s később, átlépve a szintetizmuson kialakította teljesen egyéni hangú festészetét, amelyre a tiszta színek használata, a különböző eredetű motívumok variálása a jellemző. Viszonylag későn kezdett festeni, és rövid húsz esztendeje maradt művészete kivirágoztatására. Egy idő után szakított az impresszionizmussal, szintetizmusa meglepő és érdekes alkotásokat eredményezett. Már létező művekhez formákat, témákat kölcsönöz időben és térben távoli kultúrákból. Saját képeiből is merít gondolatokat, hogy azokat átdolgozza, variálja. Művészetének harmadik korszaka egybeesik második óceániai tartózkodásával. A rajz modernizálásával, a vörös, kék, sárga, lila színek majdnem tiszta használatával kora művészi törekvéseinek összefoglalását adja. Festményei mellett fametszetei is igen jelentősek (Sziklás tengerpart, Sárga Krisztus, Aha oe Feii).
Meghalt Hollósy Simon (1857-1918) örmény születésű magyar festő, iskolaalapító.
A naturalizmus, a realizmus, majd útban a plein air felé egyik legkiválóbb magyar képviselője a 19-20. század fordulóján. Iskolateremtő festőmester Münchenben, Nagybányán és Técsőn. A nagybányai művésztelep alapító tagja. Budapesten a Mintarajziskolában, majd München közelében tanult. Iskolateremtő festő lett, a müncheni akadémikus stílussal szemben 1886-ban megalapította müncheni magániskoláját, amely hamarosan híres lett, köréje csoportosultak az újat akaró fiatal festők. Tanítói működése felemésztette ereje javát, a müncheni, a nagybányai iskolában is ő volt a mester. Relatíve kevés saját alkotása van, életképeket festett parasztokról, cigányokról, katonákról, ihlette a megművelt föld, a hazai táj és hazánk nagy történelmi eseményei. 1902 után főleg Münchenben és Técsőn tanított és festett, végül már csak Técsőn (Tengerihántás, Tavaszi hangulat, Zrínyi kirohanása).
Megszületett Székely Mihály (Spagatner, 1901-1963) kétszeres Kossuth-díjas operaénekes (basszus), kiváló 
művész.
Magánúton tanult énekelni. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Első fellépésére 1920-ban került sor. Huszonkét évesen szerződtette a budapesti Operaház. A társulatnak 1923-tól haláláig, 1963-ig volt tagja, több mint 1300 alkalommal lépett színpadra. Titta Ruffo híres olasz bariton, amikor meghallgatta Sparafucile szerepében, úgy vélekedett, hogy „sohasem hallott ilyen szép hangot”. Nagy sikereket ért el külföldön is, elsősorban Olaszországban és Bécsben. A nyilas terror alatt egy pap barátjánál bújt meg. 1947–1949 között Otto Klemperer meghívására visszatért a budapesti operaházba. Ezek után a kommunista hatalom korlátozta nyugati utazásait, de bejárta a Szovjetuniót és eljutott több európai országba is. 1956-ban egy holland fesztiválon énekelte egyik legnagyobb alakítását, Bartók kékszakállú hercegét. Korának egyik legjelentősebb operaénekese volt.
Megszületett Fernandel (Fernand Joseph Desire Contandin, 1903-1971) francia színész, komikus.
Már igen fiatalon elindult az énekes-komikusi pályán, 1922-től előszeretettel szerepelt operettekben és zenés revükben. 1928-ban Párizsba költözött, ahol különféle operettekben kapott szerepet. Az 1930-as évektől kezdődött filmszínészi karrierje, több mint száz filmben – elsősorban vígjátékokban – szerepelt. A népszerű vásári és kabaréhumort szelídítette olykor magasrendű komikummá, alaposan kihasználva rendkívül mulatságos testi adottságait, mindenekelőtt nem átlagos fejformáját, széles vigyorát és fogait. Bár gyakran gúnyt űzött saját magából, ennek ellenére a paraszti humor hagyományaiból táplálkozó, s annak zseniális finomításával létrehozott komikusi stílusa mindvégig magában hordozta a közvetlenséget, a mindennapi egyszerűséget. Így vált minden esendősége ellenére szeretnivalóvá szerepeiben (Az együgyű, Alvajáró Bonifác, Don Camillo kis világa).
Meghalt Somlyó György (1920–2006) Kossuth-díjas és többszörös József Attila-díjas költő, író, esszéíró, 
műfordító, a párizsi Mallarmé Akadémia tagja, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, számtalan díj és elismerés birtokosa, a Magyar Költészet Napjának kezdeményezője.
Fiatalon a Nyugat költői közé tartozott. Gyermekkori barátja volt Devecseri Gábor és Karinthy Ferenc. Személyes kapcsolatban állt Radnóti Miklóssal, Kosztolányi Dezsővel, József Attilával is. Kapcsolatba került az Újholddal, hatott rá a francia szürrealizmus. 1941 és 1944 között többször behívták munkaszolgálatra. Egymás után jelentek meg verseskötetei, tanulmányai. 1966-ban megalapította az Arion című többnyelvű irodalmi almanachot, amelynek 1987-ig volt főszerkesztője. Költészetében szinte minden versforma megtalálható a szabadverstől a szonettig. Önéletrajzi ihletésű prózai munkái mellett tanulmányköteteket és műfordításokat is megjelentetett (Kérdés és felelet, Palimpszeszt, Ahol van). ––> Somlyó György halálára
Ezen a napon született:
Alain-René Lesage (1668-1747)
francia író, költő. Nem annyira a téma, mint inkább cinikus, metszően gúnyos hangvétele hatott eredetien a kor francia drámairodalmában. Turcaret című ötfelvonásos komédiája mindmáig időszerű. Spanyol környezetben játszódó történeteiben saját kora és társadalma keresztmetszetét rajzolja meg. Kora zavaros pénzügyeinek, a lelketlen adóbeszedők, uzsorások uralmát leplezi le gúnyosan (A sánta ördög, Gil Blas de Santillane története, Crispin mint vetélytárs).
Edward Gibbon (1737-1794)
brit történész. Elsősorban a Római Birodalom történetével foglalkozott, fő műve: A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története. Saját leírása szerint az egyik nap a Capitolium tövében üldögélt, és a mezítlábas ferences szerzetesek énekét hallva és megdöbbenve az ókori és a középkori kontrasztján, támadt az a gondolata, hogy megírja a Birodalom hanyatlásának történetét.
Jean-Baptiste Krumpholz (1742-1790)
cseh hárfás és zeneszerző. Korának egyik legnagyobb hárfása és hárfás zeneszerzője volt, aki a hangszer fejlesztésében is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Kiválóan játszott kürtön, oboán, hegedűn és brácsán is. Mint szólóhárfás és zeneszerző több új virtuóz technikát alakított ki.
Mauro Giuliani (1781–1828)
itáliai gitárművész, zeneszerző. Kiemelkedő műve az 1808-ban komponált A-dúr gitárverseny. Formális zeneelmélet-oktatásban és csellóoktatásban részesült, de a gitározást autodidakta módon sajátította el. Mintegy 200 műve maradt fenn.
Berté Henrik (Bettelheim, 1857–1924)
zeneszerző. Nevét a Három a kislány című áléletrajzi, világszerte nyolcvanezerszer játszott operettje tette halhatatlanná.
Margó Ede (1872-1946)
szobrászművész. A budapesti Iparművészeti Iskolában végzett előtanulmányok után négy évig Strobl Alajos mesteriskolájában tanult. Szorgalmas munkájával egy Bécsben meghirdetett ösztöndíj elnyerését követően az 1890-es évek végétől Párizsban, a Julian Akadémián tanult. Nagy hatással volt rá Auguste Rodin művészete. A Százados úti Művésztelep egyik alapítója volt 1911-től, és haláláig a telep aktívan alkotó lakója volt (Hunyadi János szobra – Budapest; Anya gyermekével – Szeged; Agónia).
Vass Viktor (Práger János Viktor, 1873–1955)
szobrász. Tanulmányait Bécsben, az Iparművészeti Akadémián végezte, 1901-ben Budapestre költözött, 1909-től a Műcsarnok kiállításainak is résztvevője volt. Művei között közel háromszáz síremlék, harminc hősi emlék szerepel.
Adolf Meschendörfer (1877-1962)
erdélyi szász író. Az erdélyi szász irodalom egyik legjelentősebb alakjaként írói és publicisztikai munkásságával tartós hatást gyakorolt ennek 20. századi fejlődésére. Műveiben meghatározó szerepet játszott az a nézete, hogy az erdélyi szászok politikai és gazdasági szerepe a nacionalizmus korában egyre csökken, és önálló népcsoportként kizárólag a kor színvonalát felülmúló kulturális teljesítménnyel őrizhetik meg.
Pentelei Molnár János (1878-1924)
festőművész. Bibliai tárgyú kompozíciókat festett a Benczúr-iskola stílusában, majd a tájképek és életképek festése mellett főleg a naturalisztikus csendéletfestést művelte, amellyel nagy sikereket aratott. Munkásságát több hazai és külföldi kitüntetéssel jutalmazták, 1907-ben a téli tárlat Nemes-ösztöndíjának nyertese lett. A Benczúr Társaság elnöke volt (Keresztlevétel, Krizantémos csendélet, Pieta).
Dénes Oszkár (Deutsch Oszkár, 1891-1950)
színész, operetténekes. Kezdetben hivatalnokként dolgozott, majd 1919-ben filmszínész lett. A Royal Orfeum szerződtette, majd a Király Színház tagja lett. 1924-ben tagja volt a berlini Cabaret der Komikernak is, majd 1924. szeptember havában visszahívták a Royal Orfeumhoz, de 1928. május havában újra a Király Színház tagja lett. 1930-ban Lipcsébe ment, ekkor már világhírnévre tett szert, számtalan némafilmben szerepelt (Tegnap, Névtelen vár, 3 : 1 a szerelem javára).
Hauser Arnold (1892-1978)
magyar származású brit művészet-szociológus, filozófus, az MTA tagja. Megismerkedett Mannheim Károllyal és Lukács Györggyel, velük együtt a Vasárnapi kör tagja lett. 1921-ben elhagyta az országot, tanulmányait Berlinben folytatta, 1924-ben Bécsbe költözött. Korszakalkotó műve A művészet és az irodalom társadalomtörténete, amely hatalmas kultúrtörténeti szintézis.
Iván Szilárd (1912–1988)
Munkácsy-díjas festőművész, grafikus, főiskolai tanár, tagja volt a Kilencek nevű képzőművész csoportnak. Az Iparművészeti Főiskola grafikaszakos hallgatója volt egy éven át, majd szabadiskolákban képezte magát. 1930-ban a Képzőművészeti Főiskolára került, 1937-ben szerzett diplomát. Ösztöndíjasként 1935 – 1936-ban Rómában, majd 1940 és 1944 között Nagybányán dolgozott. Tárlatokon 1930-tól szerepelt. A második világháború után több nagyszabású állami megrendelést kapott muráliákra. 1969 és 1980 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt.
Romain Gary (Roman Kacew, 1914–1980)
litvániai zsidó származású francia regényíró, filmrendező, második világháborús pilóta, fordító, diplomata. Első regényét 1945-ben adták ki. Ezt termékeny írói pályafutása során még több mint harminc további regény, esszé és emlékirat követte. Több álnéven publikált, ez vezetett ahhoz is, hogy ő az egyetlen, akinek a Goncourt-díjat kétszer is odaítélték (Hajnal felé, Előttem az élet, A virradat ígérete).
Pálos György (Patrovits, 1920–1970)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1940-ben végzett az Országos Színészegyesület színiiskolájában, ezt követően Szegedre szerződött. Az első magyar televíziós játékfilmben, a Sakknovellában Stefan Zweig írót alakította. Kiváló karakterszínész volt, főszerepeiben is utánozhatatlan. Bármely figura megformálásakor is önmaga maradt. Aki látta, Soós Imréhez hasonlította, róla pedig mindenkinek Latinovits Zoltán jutott eszébe. A Kazinczy-díjat 1968-ban kapta meg (Föltámadott a tenger, Rab Ráby, A tizedes meg a többiek).
Saul Bass (1920-1996)
amerikai grafikus, tervező és filmrendező. Számos filmnek és cégnek a legkülönfélébb stílusú, témájú meghatározó arculatát tervezte meg nagyjából negyven éven keresztül. Az 1984-es Los Angeles-i olimpia játékok plakátja is az ő munkája (Psycho, Ragyogás, Schindler listája).
Mészáros András (1922-2007)
Munkácsy-díjas karikaturista, grafikus, könyvillusztrátor, érdemes művész. A Népszava munkatársa volt 1949-55 között, 1957–92-ig a Népszabadság karikaturistája volt, ahol 1960-1990 között Heti rajzos kommentárunk címmel volt állandó rovata, és heti egy alkalommal, ugyanitt a Levelesné című rovata. Több mint tízezer rajza jelent meg, hazai és külföldi lapokban, könyvekben illetve karikatúra-albumban. A Ludas Matyi is rendszeresen közölte karikatúráit.
David Attenborough (Sir David Frederick Attenborough, 1926)
angol zoológus, író, filmrendező, az ismeretterjesztő televízióműsorok egyik úttörője. A magyar nézők szívébe híres-hírhedt trilógiájával lopta be magát annak idején, amelynek darabjai az Élet a Földön, Az élő bolygó és Az élet megpróbáltatásai voltak. A hátizsákos világjáró hihetetlen kalandjainak és közvetlen, sztorizós modorának köszönhetően, egy csapásra Cousteau kapitány és Gerald Durrell egyenrangú társává emelkedett.
Laux József (1943-2016)
rock- és jazzdobos, az Omega és az LGT tagja. Már kisiskolás korában dobolt, különböző jazz-zenekarokban játszott. 1960-ban a Benkó Dixieland Band tagja lett korengedménnyel. 1962-ben alapító tagja volt az Omegának. 1971-ben Presser Gáborral kiváltak és megalakították az Locomotiv GT-t. 1976-ig volt a zenekar dobosa. Később disszidált és Los Angelesben telepedett le.
Wenczl József (1945-204)
magyarországi német (dunai sváb) néptáncos és koreográfus. A magyarországi német tánckultúra egyik kiemelkedő személyisége. Munkája elismeréseként két alkalommal – 1989-ben és 1996-ban – is elnyerte a Magyarországi Németek Szövetségének Koreográfusi Nívódíját; 2014. októberében pedig, több mint fél évszázados kiemelkedő táncművészeti tevékenysége, illetve a magyarországi németek tánckultúrájának megőrzésében és továbbadásában táncosként, koreográfusként és művészeti vezetőként játszott kiemelkedő szerepe elismeréseképpen, a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttessel megosztva elnyerte Pilisvörösvár Város emlékérmét is, amit a táncegyüttes 2014. október 24-25-én tartott 60 éves jubileumi rendezvénye keretében vehetett át.
Keith Jarrett (1945)
amerikai dzsesszzongorista. Háromévesen kezdett zongorázni, jóval tízéves kora előtt profiként turnézott, klasszikus zenét és saját kompozícióit adta elő. A hatvanas évek elején a Berklee College of Musicon tanult, majd hamarosan saját kisegyüttesét vezette. A dzsessz történetének legnagyobb rögtönzője. Kitűnően ötvözi a klasszikus zene és a dzsesszzongorázás nagy egyéniségeinek játékát. Minden zenét befogad és egyesít, amit saját világán átszűrve ad vissza.
Velez Olívia (1951-2021)
színésznő. Érettségi után egy szegedi pantomimtársulatban lépett fel. Diplomáját a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerezte, ahová 1971–75 között járt. Utána a kaposvári Csiky Gergely Színház szerződött. 1979 és 1986 között a MAFILM társulatának a tagja volt.
Markovits Bori (1951)
színésznő, a Szegedi Nemzeti Színház Örökös Tagja. 1973-ban szerezte diplomáját a Színházművészeti Főiskolán. 1973-tól a Budapesti Gyermekszínházban játszott, majd 1977-től a Pécsi Nemzeti Színházban lépett fel, 1979-től pedig a debreceni Csokonai Színház művésze volt. 1984-ben került a Szegedi Nemzeti Színházhoz Sándor János meghívására. 2015-ben Dömötör-életműdíjat kapott (Utazás Jakabbal, Az ész bajjal jár, Buborékok).
David Keith (1954)
amerikai színész, filmrendező. Legsikeresebb szerepe Sid Worley volt a Garni-zóna című 1982-es romantikus drámában, mellyel a színész két Golden Globe-jelölést szerzett. Ezt olyan filmes főszerepek követték, mint A fegyelem urai és a Tűzgyújtó. Mellékszereplőként tűnt fel többek között az Indián a szekrényben, az U-571, a Férfibecsület és a Daredevil – A fenegyerek című filmekben.
Igor Presznyakov (1960)
orosz gitárművész, zenész, énekes. Zeneakadémiát végzett, gitározni és vezényelni tanult. Hollandiában képezte tovább magát, és ott is él. A YouTube segítségével vált ismertté egyedi feldolgozásaival és játékával.
Tárnai Attila (1970)
színész. Színészként a Békéscsabai Jókai Színház Színitanházának legelső évfolyamában végzett 1996-ban. A kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, 2007-től a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja.
Szentpáli Roland (1977)
tubaművész, zeneszerző. 1991–1995 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium hallgatója volt, már ebben az időben is külföldi mesterkurzusokra járt, például Németországba. 1995–2002 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója volt. Zenei ízlése széles skálán mozog mind a komoly-, mind a könnyűzene területén. Alapító tagja a Brummadza Tubakvartettnek és a Solti György Rézfúvósegyüttesnek. 2012–2013-ban a Jacobs Zeneiskolában az Indianai Egyetemen oktatott. 2017-től a Luzerni Alkalmazott Tudományi és Művészeti Egyetem Zene Tanszékén a Klasszikus és Egyházi Zene Intézet tuba tanára, 2019-től pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is oktat. Ezek mellett rendszeresen tart előadásokat, mesterkurzusokat az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, illetve Dél-Amerika és Európa országaiban. ––> Gladiátorok bevonulása
Matt Davis (Matthew W. Davis, 1978)
amerikai színész. A Utahi Egyetemen tanult (Doktor Szöszi, Tigrisek földjén, Az igazság árnyékában).
Ezen a napon halt meg:
Szamuil Mojszejevics Majkapar (1867-1938)
orosz romantikus zeneszerző, zongoraművész, a szentpétervári konzervatórium tanára és számos zongoramű alkotója. Szamuil Majkapar ismertebb művei közé tartozik a 26 darabból álló „Birjulki”, a „Novelettes mignonnes”, a „24 Miniatures”, a hét darabból álló „The Marionette Theater”. Ezeken kívül szerzett két szonátát, több zongoratanulmányt, és speciális etűdöket a pedálhasználat gyakorlására.
William Fox (Fried Vilmos, 1879-1952)
magyar származású amerikai filmgyáros, producer, a Fox Film Corporation és a Fox West Coast Theatres mozihálózat alapítója. Az ő ötlete volt, hogy egyetlen óriási technológiai láncba fűzze a filmipart a forgatástól a vetítésig. Filmkészítési alapelve a cselekmény, fordulatosság, érzelmesség, humor, látvány és izgalom ötvözése volt. Számos magyar színészt, filmírót és ötletembert alkalmazott.
Kemény László (1899–1970)
színész, érdemes művész. 1933-ban a Szegedi Városi Színháznál, Miskolcon játszott, majd a Magyar Színház szerződtette. 1938-tól a zsidótörvények következtében nem szerepelhetett színpadon. 1945 után különböző budapesti társulatokban játszott. Rendszeresen filmezett, gyakran szerepelt a rádióban és a televízióban is (Valahol Európában, Szegény gazdagok, Férjhez menni tilos).
Barta Lajos (1899–1986)
szobrász. 1911-től a Budapesti Iparművészeti Főiskola növendéke, 1915–1916-ban Telcs Ede magántanítványa. 1920–1922 között itáliai tanulmányúton járt. Művészetében sajátos módon ötvözte a klasszikus avantgárd törekvéseit a Kelet-európai folklorisztikus hagyományokkal. Minden művét áthatja egyfajta archaikus erő, amely a természeti formák egyszerűségét követi. Pályája végére formanyelve teljesen letisztult, utalásszerűen egyszerű geometrikus formái magukba sűrítik a természet valamennyi alakzatát. Plasztikái így egyszerre absztraktak és organikusak.
Robert A. Heinlein (1907-1988)
amerikai sci-fi író, mérnök. A hard science fiction egyik legnépszerűbb, legbefolyásosabb és egyben legvitatottabb írója volt. Széles körben elfogadhatóvá tette a tudományos és a műszaki témákat – ami keveseknek sikerült –, és segített a műfaj irodalmi színvonalának emelésében. Ő volt az első író, akinek – az 1940-es években – sikerült betörnie leplezetlenül sci-fi témájú művekkel olyan népszerű magazinokba, mint a Saturday Evening Post. Az első írók közt volt, akiknek sikerült bestseller sci-fi regényt írnia (Őrjárat a világűrben, Csillagközi invázió, A Hold börtönében).
Pécsi Sebestyén (1910–1991)
Liszt Ferenc-díjas orgonaművész, érdemes művész. Budapesten a Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt Kodály Zoltán tanítványaként. Orgona- és zeneszerzés szakon végzett, továbbá karnagyi és állami művészi oklevelet szerzett. Számos külföldi országban koncertezett, gyakran szerepelt rádiós- és televíziós műsorokban is. 1940-től mintegy 40 esztendő át a Zeneakadémián tanított.
Dirk Bogarde (Derek van den Bogaerde, 1921-1999)
angol színész. 1939-ben lépett első ízben színpadra a Q. Theatre-ben. 1940–1946 között katonai szolgálatot teljesített, s 1947-ben tért vissza a színházhoz. 1948-tól szerepelt filmekben. A magyar közönség A spanyol kertész címszereplőjeként ismerte meg (Doktor filmsorozat, Halál Velencében, A híd túl messze van).
Bányász Ilona (Bucsezán, 1923-2003)
színésznő, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja. Amatőr színészként kezdte pályáját 1945-ben Szegeden. 1954-ben kapta meg színészi diplomáját a Színművészeti Főiskolán. 1954-től két évadon át a hódmezővásárhelyi Somlai Színpadon játszott. 1956-tól 1978-ig, nyugalomba vonulásáig a Szegedi Nemzeti Színház művésznője volt.
Luigi Nono (1924-1990)
olasz zeneszerző. Jogi diplomát szerzett Padovaban, de ezalatt a velencei konzervatóriumban is tanult. A második bécsi iskola műveit még behatóan elemezte. 1949-ben részt vett egy karmesterkurzuson. A schönbergi dodekafónia hívének vallotta magát. Első világsikere az Il canto sospeso volt, egy – a halálraítélt ellenállási harcosok búcsúleveleiből komponált – kantáta (A vörös kabát, Az élet és a szerelem dalai, Töredékek). ––> Nono: Intolleranza 1960
Máthé Erzsi (1927-2023)
a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1945-1948 között az Országos Színészegyesület színiiskolájának volt a hallgatója. 1948–49-ben a Vígszínház tagja volt. 1949-1952 között a Pécsi Nemzeti Színház színésze volt. 1952-1983 között a budapesti Nemzeti Színháznak volt tagja. 1983-tól a Katona József Színházban játszik, alapító tag. 2012-ben lépett utoljára színpadra. Elmondása szerint a színház volt a családja, amelyhez a végsőkig ragaszkodott (Bakaruhában, Ház a sziklák alatt, A szeleburdi család).
Ferenczi Imre (1931-1989)
muzeológus, folklórkutató, egyetemi tanár, a történettudományok (néprajz) kandidátusa. 1954-ben a Debreceni Tudományegyetem bölcsészkarán magyar-történelem szakon szerzett tanári diplomát. Az 1956-os forradalom és szabadságharc után letartóztatták. Népszokásokkal, a mondakutatás elméleti kérdéseivel, hiedelemmondákkal, a Rákóczi- és kuruc kor hagyományaival foglalkozott. Közreadta a Rákóczi és kuruc néphagyományok szabolcs-szatmári gyűjteményét (Bocskai István és szabadságharcának emléke, Mondaterminológiák és műfajkritériumok, Tiszaháti és felsőtiszai történeti népmondák).
Graham Bond (1937-1974)
angol énekes, orgonista, szaxofonos. Ő volt az atyja az angol rhytm & blues-nak. Valószínűleg ő volt az első angol zenész, aki Hammond orgonát, Leslie hangszórót és mellotront használt, „a brit blues királya”. A The Graham Bond Organisation alapítója. A zenekar munkássága megosztotta a közönséget: a zenéjük a dzsessz-kedvelőknek túl hangos és rockos volt, a popzenét szeretőknek pedig túl bonyolult.
Bárdi Sándor (1943–2009)
operaénekes (tenor) és énektanár. Hegedülni, zongorázni, énekelni tanult. 1973 és 1977 között elvégezte a budapesti Zeneakadémia ének–opera szakát. 1975-ben Irmgard Seefried mesterkurzusán vett részt Bécsben. 1977-től a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese volt. Európa számos országában vendégszerepelt.
