a papiruszportal.hu archívumából [2004]
Szerző: terminator
Megakadt a szemem az ’alternatív’ kifejezésnél. Eddig a történelem kapcsán még nem találkoztam vele. Felkeltette az érdeklődésemet, ahogyan egy újabb leíró, szintézist teremtő történelemkönyv valószínűleg nem tette volna, hiszen legalább féltucatnyi ilyen kötetem van.
A jeti és a tapadó hó
Néhány éve Király Jenő egyik előadásában arról beszélt, hogy milyen nagy szerepe van-lehet a nyelvi szelekciónak, a nyelv differenciálódásának az ember történetében. Ezt az önmagában elfogadott és unalmasnak tűnő megállapítást egy merőben új, szokatlan példával világította meg – hatalmas sikerrel, és nem csupán az előadáson, hiszen a példázatra azóta is vissza-visszaemlékszem egy-egy jelenségnél, bólogatva: Bizony, igaza volt Király Jenőnek!
A történet lényege, hogy a lavinaveszélyes vidéken élő jetik között voltak „egyszerűbbek”, akik a „hó” kifejezésen belül nem éltek a további differenciálás lehetőségével; és voltak olyanok is, akik megkülönböztettek tapadó és egyéb, más tulajdonságokkal bíró téli csapadékfajtákat is. Amikor tapadó hó esett, a szelektívebb jetik figyelmeztették egymást a lavinaveszélyre, az „egyszerűbbek” nem tudták ezt megtenni…
Kíváncsi voltam, hogy a szerző hogyan válogat, mely eseményeket tartja fontosnak, mitől alternatív a szemlélete.
A Galaktikus Múzeum visszapillantó tükre
A galaktikus muzeológus egy aprócska vitrin előtt áll, felirata: „Föld bolygó, 1000-2000 keresztény kor”. Fernández-Armesto elképzeli, amint a múlt szakavatott vizslatója válogat a bankkártyák és a totemoszlopok fényképe között. Vajon mi a maradandó a magunk mögött hagyott évezredben? Évszázadok múlva a vitrinben összegyűjtött tárgyak hogyan közvetíthetik a második évezred kultúráit?
A történész különös módszerrel azt fejtegeti, hogy miképpen helyeződött át a kezdeményezés a második évezred elején a Csendes-óceán partvidékéről az atlantira, majd az 1990-es években vissza. Módszere igen meghökkentő, példaként felvillantjuk, miként mutatja be az 1000 körüli időszak fontosabb kultúráit. Egy irodalmi mű (Muraszaki Sikibu heiani úrnő Gendzsi című – sokak szerint a világirodalom első – regénye) segítségével ábrázolja „az érzékenység birodalmát”, a kifinomult kultúrájú Heiant. Egy épület (egy Córdoba melletti palota) romjain át vezet be az „iszlám kertjébe”, ahol a kertészkedésből kiindulva jut el az iszlám törésekkel teli, mégis csúcspontnak tekinthető 10-11. századi történetéig. Egy „kettéosztott mennybolt” alá kalauzol Kínában, a két részre szakadt hatalmas országban, de itt rögtön meg is jegyzi, hogy a galaktikus muzeológusnak valószínűleg a legfolytonosabb birodalomnak tűnik majd a kínai. A 10. századi kereszténységet Oliba szerzetes (korábban herceg) életén, tevékenységén, Ripollés kolostorán keresztül tárja elénk. „A barbárok civilizációjáról” megállapítja:
„Az ehhez hasonló, kevéssé istenfélő nemesek és véreskezű érsekek jóvoltából a latin kultúrkörhöz tartozó Európa volt talán a korszak legkevésbé civilizált civilizációja. Legalábbis Kínával, Japánnal, az iszlám világgal és esetleg Indiával, Délkelet-Ázsiával és a keleti kereszténységgel összevetve, a nyugat-európai elit volt talán a legjobban rászorulva az Olibához hasonló emberek civilizáló hatású ténykedésére.”
Érdekes az is, ahogyan a – szerinte mindkét félnek erőt kölcsönző – keresztény kettészakadás után a „keleti” és „nyugati” egyház egymáshoz való viszonyát taglalja. Anna Komnena, a császár leánya borzalommal tekintett a faragatlan, nyugati papokra, azonban Robert Guiscard szerinte is „tetőtől talpig tökéletesen arányos felépítésű”. A nyugati keresztesek a bizánci udvarból nézve „tökéletes barbárok” voltak.
Möngke mongol kántól a visegrádi reneszánsz palotán keresztül a részletesen tárgyalt fekete birodalmakig, a majákig és az aztékokig („zárkózott birodalmak”) a szerző végigveszi azokat az okokat, amelyek elvezettek oda, hogy végül a kereszténység lett az évezred leginkább győztesnek tűnő civilizációja. A szemellenzőt azonban le kell vennünk, és számos ázsiai, afrikai vagy amerikai kultúrával is foglalkozni kell a latin mellett. Fernández-Armesto mindezt frappáns stílusban teszi: „Egyikük, a portugál Diego Silves, akinek 1427-ben alighanem sikerült megállapítania az Azori-szigetek pontos vonalát, szintén csak egy mallorcai térképen szerepel, nevét ott is tintafolt fedi, amióta George Sand egy Chopinnel Mallorcán töltött tél folyamán véletlenül pacát ejtett rá enyelgés közben…”
Gondolatébresztő mű, tágítja a horizontot, szubjektív civilizációtörténet – és tényleg alternatív világtörténet. Élvezetes szöveg hasznos járulékos részekkel.
Fülszöveg
Felipe Fernández-Armesto neve már ismerős a hazai olvasóközönség számára. Az eredeti angol nyelvű kiadásban Millennium címmel írta meg az utolsó ezredév világtörténetét. Nyilván az ezredfordulóra várás eufóriájában égő olvasóközönségnek is megfelelni akarván. A magyar kiadásban ezt az aktuális szempontot már nem éreztük relevánsnak, ezért a hangsúlyt a világtörténetre tettük. Mégpedig egy alternatív világtörténetre, ezzel is kiemelve, hogy az oxfordi tudós koncepciója csak egy a lehetséges megközelítések közül, ráadásul az eddigi magyar történeti tradícióktól merőben eltérő. Éppen ezért ítéltük kiadásra méltónak. Az információs forradalom évtizedeiben ugyanis a világ történetírása sem maradt változatlan. Ez esetben nem arra történik kísérlet, hogy a világ eseménytörténetének legismertebb pillanatait és helyszíneit rekonstruáljuk, hanem hogy a hagyományos Európa-centrikus világképünket egy sokrétűbb történelemszemlélet váltsa fel. Hogy az ún. fősodortól távoli, az európai ember számára alig ismert világok is feltáruljanak.
Az angol esszéírás legjobb hagyományainak megfelelően könnyed, mégis biztos kézzel vezeti az olvasót égtájakon és történelmi korokon át. Felvillant egy-egy tárgyat, épületet vagy műalkotást, majd egyedi kiindulópontjából vázolja a tárgyat létrehozó kultúrát, vallást vagy korszakot. Szokatlan megvilágításba helyez hiteket, művelődéstörténeti irányzatokat, meghökkent, vitára indít, és gondolkodásra késztet.
Az eredeti monumentális könyvet a magyar kiadásban három kötetre bontottuk. Ezek A középkor története (igaz, csupán a második évezred elejétől kezdődően), A kora újkor és újkor története, valamint A jelenkor története. Ezzel ugyan megbontottuk tematikus felépítettségű szerkezetét, ám e kötetek önmagukban is egységes egészet alkotnak, és a világtörténelem egy-egy nagy korszakát ölelik fel.
Athenaeum 2000 Kft. – Pannonica
Budapest, 2001
B/5, 232 oldal
Fordította Károlyi Júlia
Kronológia Gunst Péter
A fordítást szakmailag ellenőrizte
Anderle Ádám, Búr Gábor, Niederhauser Emil, Polónyi Péter
Felelős szerkesztő Merényi Ágnes
Borító Varsányi Erika
Tipográfia, tördelés Scriptor Bt.
Kötött, nyomdai kivitelezés Szekszárdi Nyomda Kft.
ISBN 963 9252 29 8
