Névnapok: Gyula, Baldvin, Csaba, Csanád, Csobád, Konstantin, Némó, Oxána, Sába, Sebő, Száva, Szavanna, Szépa, Szépe, Szilárd, Zenina, Zénó
Események:
1709 – megjelenik a brit Richard Steele író, drámaíró és politikus The Tatler irodalmi és társadalmi folyóirata.
1826 – bemutatják Carl Maria von Weber Oberon című háromfelvonásos operáját Londonban.
1857 – megjelenik Gustave Flaubert francia regényíró első sikerkönyve A Bovaryné.
1887 – Henrik Ibsen Rosmersholm című drámájának ősbemutatója Oslóban.
1892 – George C Blickensderfer szabadalmaztatja a hordozható írógépet.
1926 – Alfred Hitchcock bemutatja néma filmjét Angliában A gyönyörök kertjét (ez az első saját rendezésű filmje, ami Németországban készült).
1935 – Németország megtiltja a „nem ariánus” írók műveinek kiadását.
1945 – Richard Strauss befejezi Metamorfózis 23 vonós hangszerre című művét.
1954 – a rock and roll születésnapja, annak emlékére, hogy New Yorkban Bill Haley rögzítette Rock Around The Clock című lemezét.
1958 – megnyílik a flamand (kempeni régió) szabadtéri múzeum Bokrijkban (Belgium).
1978 – Ligeti György A nagy Macabre című operájának ősbemutatója Stockholmban.
1982 – Roger Sessions amerikai zeneszerző megkapja a zenei Pulitzer-díjat Concerto for Orchestra című művéért.
2012 – a Bibliotheca Bodleiana, az Oxfordi Egyetem kutatókönyvtára és a Vatikáni könyvtárak bejelentik, hogy több mint 1,5 millió oldalnyi ősi szöveget tesznek elérhetővé az interneten.
Meghalt Sarkadi Imre (1921–1961) Kossuth- és háromszoros József Attila-díjas író, újságíró, dramaturg.
A magyar parasztság 1945 utáni átalakulásának ihletett krónikása, valamint a modern társadalom erkölcsi problémáinak újszerű, drámai hangvételű ábrázolója volt. Első jelentősebb ismert műve A próféta című, 1944-ben keletkezett drámája, amelyben már megjelent a Sarkadi-életműre oly jellemző világnézet egyik fajsúlyos eleme, a megváltás gondolatának értelmetlensége és tagadása. Az írói életműben 1955-ben, a korának erkölcsi ellentmondásait és dilemmáit felvillantó Viharban című kisregénnyel állt be a szemléleti és tematikai fordulat, bár nem minden előzmény nélkül. Sarkadi már több korábbi művében kísérletet tett a polgárság morális közönyének és felelőtlenségének ábrázolására, dinamikájának kibontására. Több esetben töredékes korai művei haláláig kéziratban maradtak. Rövid, de fordulatos és változatos életútja örök tanulással, élmények halmozásával telt. Máig tisztázatlan halála egy olyan pályát tört ketté, ami a legnagyobbak közé emelhette volna (A gyáva, Elveszett paradicsom, A szökevény).
Ezen a napon született:
Rómer Flóris (1815-1889)
régész, művészettörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja, a magyar régészet atyja. Mint bölcsészeti doktor, 1839-től Győrben tanított, majd 1845-től Pozsonyban. Ekkor jelentek meg első tudományos cikkei, melyek révén elismertséget vívott ki magának. Ezek után bízták meg József főherceg nevelésével. A szabadságharc bukása után börtönbüntetést szenvedett. 1860-ban végezte kutatásait az Árpás és Mórichida közötti román kori Szent Jakab apostol-templom történelmével kapcsolatban. 1864 és 1873 között az Archaeologiai Közlemények szerkesztője. Alapító tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak.
Gustaf Cederström (Gustaf Olof Cederström, 1845-1933)
svéd történelmi- és portréfestő. Katonai karriert folytatott, de a Svéd Királyi Képzőművészeti Akadémián művészeti órákra is járt. 1870-ben úgy döntött, lemond a katonai karrierjéről és művész lesz. 1878-ban a Királyi Akadémia tagjává választották, 1887-ben kinevezték annak professzorának, 1899 és 1911 között az igazgatója volt.
Anhalt István (1919-2012)
kanadai magyar zeneszerző. A budapesti Zeneakadémián 1937 és ’41 között Kodály Zoltán tanítványa volt. 1942-ben munkaszolgálatra hurcolták, ahonnan két év múlva megszökött, és a második világháború végéig bujkált. Ez a megpróbáltatás alapvető hatással volt életművére. A felszabadulás után rövid ideig a budapesti Operaház korrepetitora volt, majd Franciaországba emigrált. 1949-től Kanadában élt. 1955-ben kapta meg az állampolgárságot. Montréalban huszonkét évig oktatott a McGill Egyetemen, ahol 1964-től 1971-ig vezette az elektronikus zenei stúdiót. A kingstoni Queen’s Egyetemen tizenhárom éven át volt a zeneszerzés professzora.
Richard Smith „Billy „Vaughn (1919–1991)
amerikai énekes, multiinstrumentalista, zenekarvezető. Az ’50-’70-es évek tánczenéinek népszerű szerzője, előadója. Összesen 42 kislemeze szerepelt a Billboard listákon, harminchat albuma a Billboard 200-as listán, kezdve az 1958-as Sail Along Silv’ry Moon-tól az 1970-es Winter World of Love- ig.
Gurnik Ilona (1931-2018)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1949-1953 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1954–1958 között a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. 1958–1966 között a debreceni Csokonai Színházban szerepelt. 1966–1971 között a Madách Színházban lépett fel (Szevasz, Vera!; Szeressétek Odor Emiliát!; A napfény íze).
Montserrat Caballé (Maria de Montserrat Viviana Concepción Caballé i Folc, 1933-2018)
katalán opera-énekesnő, világhírű szoprán. Áttörő sikert és ezzel együtt világhírnevet 1965-ben szerzett, amikor a New York-i Carnegie Hallban elénekelte Donizetti Lucrezia Borgia című operájának főszerepét, Marilyn Horne-t helyettesítve. Karrierjének csúcsára 1974-ben jutott, amikor januárban az Aida főszerepét énekelte Barcelonában, márciusban A szicíliai vecsernye főszerepét New Yorkban, majd Moszkvában a Normát és Milánóban az Adriana Lecouvreur főszerepét. 1988-ban Freddie Mercuryval közösen operai hatású könnyűzenei albumot adtak ki Barcelona címen.
Hável László (1937-2012)
színész. 1958-ban az Egyetemi Színpadon, 1959-ben a budapesti Irodalmi Színpadon játszott. 1960-tól az Állami Déryné Színház, majd az Irodalmi Színpad, 1966-tól pedig a Mikroszkóp Színpad tagja volt. 1969-től a Várszínházban szerepelt. 1982-től egy évadot a Nemzeti Színházban töltött. 1983-tól a Józsefvárosi Színházhoz szerződött, majd jogutódjának a Budapesti Kamaraszínháznak társulati tagja lett (Pesti háztetők; Redl ezredes; Napló apámnak, anyámnak).
Herbie Hancock (Herbert Jeffrey Hancock, 1940)
többszörös Grammy-díjas amerikai jazz-zongorista és Oscar-díjas zeneszerző. A poszt-bop úttörője, a fúziós zene és a crossover (stíluskeresztezés) egyik kulcsfigurája a jazzben, kísérletezéseivel és radikális újításaival a jazzvilág nagyra becsült, ugyanakkor meglehetősen ellentmondásos alakja. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Ed O’Neill (Edward Leonard O’Neill, 1946)
amerikai színész, humorista. Az 1980-as években az Egy rém rendes család című szituációs komédia Al Bundyjaként vált világhírűvé. Alakítását két Golden Globe-jelöléssel jutalmazták. 1972 óta játszik tévé- és filmszerepeket. Filmes szerepei közé tartozik a Wayne világa 1-2, a Kis óriások, a Harc a másodpercekért és A csontember. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Tom Clancy (1947-2013)
amerikai író, akit leginkább a hidegháború alatti és utáni időszakban történő kémkedési és katonai regényeiről ismernek. A sikeres Tom Clancy neve egy idő után márkanévvé vált és a könnyebb értékesíthetőség érdekében mások az ő neve alatt és engedélyével jelentettek meg több film forgatókönyvet, regénysorozatot illetve videójátékot. Idehaza a rendszerváltásig nem jelen(het)tek meg művei. A Vadászat a Vörös Októberre, a Férfias játékok, a Kokainháború és a Rettegés arénája sikeres hollywoodi filmek alapjául szolgáltak (Elnöki játszma, A Kardinális, Vörös vihar).
Oszvald Marika (1952)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, operetténekes, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1974-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakát. 1971–1972 között a Szegedi Nemzeti Színház, 1972-től napjainkig a Fővárosi Operettszínház elismert tagja. Termete miatt nem lehetett primadonna, 150 centiméter magas, ezzel ő a legalacsonyabb magyar színésznő.
Kováts Béla (1953)
színész. 1977-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán és pályáját a szolnoki Szigligeti Színházban kezdte. 1979-től a Népszínház társulatának volt a tagja. 1981-től szabadfoglalkozású színművész. 1984-ben megalapította a Lencse Színpad magántársulatot.
Andy García (Andrés Arturo García Menéndez, 1956)
kubai-amerikai színész, rendező és producer. A floridai nemzetközi egyetem dráma szakos hallgatója volt, itt próbálkozott meg először a színészettel, közben dolgozott. Először szappanopera-szerű sorozatokban tűnt fel, később egyre komolyabb filmekben kapott szerepeket. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Aki legyőzte Al Caponét, A Keresztapa III., Lélegzet).
Kerekes Éva (1966)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. 1984-1988 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1988-1996 között a Radnóti Miklós Színpad illetve a Radnóti Miklós Színház tagja volt. 1996-tól 5 éven át szabadfoglalkozású színésznő volt. 2001 óta a Madách Színház, 2004 óta pedig az Örkény István Színház tagja. Legtöbbször modern női alakításokban látható (Sose halunk meg, Szamba, Sztracsatella).
Alicia Coppola (1968)
amerikai színésznő. 1990-ben a New York Universityn szerzett diplomát. Tévés pályafutása 1987-ben kezdődött, amikor feltűnt a Remote Control című sorozatban, mint hostess. 1991 és 1994 között az Another World című sorozatban alakította Lorna Devon-t (Végzetes hajsza, Bűn, A nemzet aranya – Titkok könyve).
Shannen Doherty (Shannen Maria Doherty, 1971)
amerikai színésznő. Hétévesen eldöntötte, hogy színésznő lesz, ezért Los Angelesbe költöztek. Hívták ugyan nagy filmekbe is, mégis a Beverly Hills 90210 című sorozat Brenda Walsh-a hozta meg neki a sikert.
Jennifer Marie Morrison (1979)
amerikai színésznő, modell és filmproducer. Klarinéton játszott az iskolai zenekarban, énekelt a kórusban. A Loyola University Chicago nevű jezsuita főiskolán színművészet főszakon és angol kiegészítő szakon szerzett végzettséget 2000-ben, majd Los Angelesbe költözött, színészi karriert keresve. Több tévésorozatban is feltűnt (Mr. és Mrs. Smith, Kegyenc fegyenc, Sötétségben – Star Trek).
Danis Lídia (1980)
színésznő. 1998-tól a Nemzeti Színiakadémia (ma Pesti Magyar Színiakadémia) diákja volt, 2004-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 2004-től 2010-ig a Vígszínház társulatának tagja. 2007 nyarán megkapta a „Legjobb 30 év alatti színésznő” díját a Pécsi Országos Színházi Találkozón. 2010–2013 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja, majd egy év „szabadúszás” után 2014-től a tatabányai Jászai Mari Színház tagja.
Bogdányi Titanilla (1986)
színésznő, szinkronszínész. Gyermekkora óta szinkronizál. Az oroszlánkirály című mesében énekhang is volt.
Ezen a napon halt meg:
Jacques-Bénigne Bossuet (1627-1704)
francia író, hitszónok. Dijonban a jezsuiták iskolájában, majd Párizsban I. Johanna navarrai királynő által alapított Navarrai Kollégiumban tanult filozófiát és teológiát. Szentbeszédeinek híre eljutott a királyi palotába. 1655-ben megjelent írása (Réfutation du catéchisme de Sr Paul Ferry), Paul Ferry kálvinista pásztor ellen irányult. Nagy álmának megvalósításán, az egyházak egyesítésén dolgozott. 1671-ben a Francia Akadémia tagjává választották.
Pietro Metastasio (Pietro Antonio Domenico Bonaventura Trapassi, 1698-1782)
olasz költő. Kiváló költői képességeivel már mint gyermek magára vonta a híres Giovanni Vincenzo Gravina jogtudós figyelmét, aki pártfogásába vette és neveltette és halála után egész vagyonát reá hagyta. Első operaszövege nagy sikert aratott Művei több mint 100 kiadást értek (Mauritius tsászár, Cyrus, Metasztázió Péter).
Johann Georg Bach (1751-1797)
német orgonista, zeneszerző, Johann Ernst Bach fia. 1777-től udvari és városi orgonista az eisenachi Szt. György templomban. Zenét is szerzett, de művei nem maradtak fenn az utókor számára.
Ludwig Pfau (1821-1894)
német költő, író, újságíró, forradalmár. 1839 – 1840-ben Párizsban képzőművészetet és irodalmat, majd Tübingenben filozófiát tanult. 1847-ben Stuttgartban megindította az első német képes élclapot. A stuttgarti csonka parlament bukása után külföldre menekült. Előbb Svájcban, majd Párizsban, Brüsszelben, Antwerpenben és Londonban tartózkodott és csak az amnesztia után, 1863-ban tért vissza Stuttgartba, ahol hosszabb ideig szerkesztette a Beobachter című demokratikus lapot.
Sbüll Ferenc (Ferànc Šbül, 1825-1864)
magyarországi szlovén katolikus pap és költő. Rendkívül művelt volt, tanulmányozta a latin, francia, görög és német irodalmat. Verseivel közelíteni igyekszik a világirodalmi szintre, s egyfajta „vend Petőfi”-nek is tekinthető. A költeményeket átitatja a hazaszeretet és nemzetének, a magyarországi szlovénség sorvadásának fájdalma. Cikkeket írt a hazafias magyar Religio című lapba. Itt átfogó értekezésekben elemezte a magyar szabadságharcot. A versek mellett írt vallási tárgyú műveket is.
Dósa Géza (1846?-1871)
festőművész. Dósa Géza már tízévesen Simó Ferenc kolozsvári rajziskoláját látogatta. 1864-től beiratkozott a budapesti református főgimnáziumba és egyúttal Székely Bertalan magántanítványa lett. 1865-ben részt vett az Eötvös József miniszter által történelmi festményre kiírt pályázaton, ahol Bethlen Gábor tudósai között című vázlatával ötszáz forintos ösztöndíjat nyert. Az ösztöndíj segítségével 1866-ban beiratkozott a bécsi képzőművészeti akadémiára. 1870-ben apja kérésére visszatért Marosvásárhelyre, ahol arcképfestésből próbált megélni. Művészetét csak évtizedekkel halála után kezdték értékelni (Az ónodi országgyűlés, Wittich József leányai, Szakállas férfi).
Stevanecz Antal (Anton Števanecz, 1861-1921)
magyarországi szlovén író, költő, kántortanító. 1896-ban írta meg művét a Szrcé Jézust, amelynek kinyomtatását a püspökség engedélyezte. A Szrcé Jézus egyszerre templomi énekeskönyv, kalendárium és imakönyv, amely lényegében a régi martyánczi énekeskönyv kései utódai közé tartozik.
Borsos István (1863-1918)
református lelkész, főiskolai tanár, klasszika-filológus, könyvtáros, numizmatikus. A Pápai Református Kollégiumnak klasszika-filológia tanáraként oktatott, tisztségében 1892-ben ismét megerősítették. 1896-ban rábízták a Főiskolai Régiségtár és Történet-Philologiai Múzeum kezelését. 1897 és 1918 között a Pápai Református Főiskolai Könyvtár igazgatója. Korszerű nyilvántartásokkal látta el, katalogizálta először a régiségtár, majd a könyvtárban található anyagot. Több történeti és egyéb mű szerzője, amelyek részben önállóan, részben egyházi és tudományos folyóiratokban jelentek meg.
Kapoli Antal (1867-1957)
Kossuth-díjas fafaragó pásztor, a Népművészet Mestere. Ősei generációk óta a juhászkodással foglalkoztak. 12 éves korában kezdett a pásztorkodással és a fafaragással foglalkozni. Pásztorbotok, botok, kobakok, kulacsok, só- és paprikatartókat készített. Mintáit maga találta ki. Ismerte az ősi motívumok – figurák, virágdíszek – jelentését, melyeket használt, s néhányat maga is kitalált. Munkái senkiével össze nem téveszthetők. Többször alkalmazott virágdíszítményeket, egyes jeleneteket a pásztorok és betyárok világából.
Fjodor Ivanovics Saljapin (1873-1938)
orosz operaénekes, basszista, a zenetörténet óriási kisugárzású, meghatározó alakja, az első világsztárok egyike. Gorkij szerint Saljapin az orosz művészetben olyan meghatározó súlyú alkotó volt, mint Puskin. Kivételes hangi adottságai mellett erőteljes előadóképesség jellemezte, és még a megjelenésével (két méter magas volt) is uralta a színpadot. A klasszikus orosz operahősök (Igor herceg, Borisz Godunov, Rettegett Iván, Ivan Szuszanyin) megformálását őrizte meg leginkább az emlékezet és a hangfelvételek, bár elénekelte az operairodalom szinte valamennyi híres basszus-szerepét.
Valentyin Petrovics Katajev (1897–1986)
orosz regény- és drámaíró. Kilencéves korában írta első költeményeit. Első regényei témáját világháborús élményeiből merítette. Ezek a könyvek kevés sikert arattak. Első nagy sikerét a Sikkasztók című regény hozta meg. A második világháború alatt saját élményei alapján néhány megrendítő elbeszélésben számolt be frontbeli hőstetteiről. A háború befejezése után végleg felhagyott a katonáskodással, és újságíróként, regényíróként működött tovább (A sikkasztók, Távolban egy fehér vitorla, Száraz morotva).
Josephine Baker (Freda Josephine McDonald, 1906-1975)
amerikai táncosnő. afroamerikai származású francia énekesnő, táncosnő, előadóművész. 1937-ben lett francia állampolgár. Becenevei a „Bronz Vénusz”, „Fekete Gyöngy” és a „Kreol Istennő” voltak. Baker volt az első afroamerikai nő, aki egy jelentős filmben játszott főszerepet. Élharcosa volt a faji egyenlőségnek, emiatt – különösen az USA-ban – rengeteg támadás érte. 68 éves korában lépett fel utoljára.
Goda Gábor (1911-1996)
író, műfordító, színházigazgató. Alkalmi munkákból élt, az újságírásba is belekóstolt, ezt követően a Független Szemle könyvkiadóban dolgozott. Volt lektor és fordító is, 1931-ben pedig a Porond című folyóiratot szerkesztette. Írói pályafutása – a rövid költői kitérőt követően – novellákkal folytatódott. Az 1930-as években több nagyobb lélegzetű prózai művet írt, amelyeket a világháború után átdolgozott és megjelentetett. Novelláival, regényeivel, publicisztikai írásaival a háború utáni szocialista irodalom egyik jelentős alakja lett (Levél a pokolból, Volt egyszer egy család, Tűnődések).
Mijagucsi Szeidzsi (1913-1985)
japán színész. Száznál is több filmben szerepelt, köztük A hét szamuráj című Kuroszava-filmben alakította Kjúzót, a szamurájt.
Moldován Stefánia (1929-2012)
Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő (drámai szoprán), érdemes művész. 1948–1953 között a Zeneművészeti Főiskola tanulója volt. Pályáját az Operaház énekkarában kezdte. 1954-ben debütált a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol 1954–1961 között tagja volt. 1961–2012 között az Operaház magánénekese volt. Mind hangjának kiegyenlített, telt hangzásával, mind alakításainak drámaiságával és szenvedélyes lendületével a társaság vezető szopránjai közé tartozott (Szívzűr, A denevér, Gianni Schicchi).
Babos Gyula (1949-2018)
Liszt Ferenc-díjas dzsessz-gitáros. Számos hazai, illetve külföldi dzsessz-zenésszel lépett fel és készített lemezt. Tizenöt évesen már a Futurama zenekarban gitározott, de igazán 1970-től kezdték el megismerni a Kex nevű együttesből. 1977-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszakának tanára lett, érettségi és tanári diploma nélkül.
Csurja Tamás (1959-1989)
operaénekes (bariton). Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban és a város zeneiskolájában tanult. Innen került a budapesti Zeneakadémia ének- és operaszakára. 1984-ben szerződtette a Magyar Állami Operaház, aminek mindössze öt évig volt tagja. Jó színészi adottságokkal és külsővel megáldott lírai bariton volt.
