Névnapok: Irén, Írisz, Ancilla, Annunciáta, Cézár, Ders, Derzs, Ernák, Ernye, Humbert, Iréne, Irnik, Isméria, Izméne, Jernő, Kristóf, Krisztofer, Lúcia, Málna, Mandula, Mária, Marinella, Mátka, Umbertó
Események:
1305 – felszentelik Padovában a Scrovegni kápolnát, melynek Júdás csókja freskóját Giotto festette.
1436 – felszenteli IV. Jenő pápa a Firenzei dómot (Cattedrale di Santa Maria del Fiore), amelynek kupolája akkor a világ legnagyobbika volt.
1852 – Friedrich Hebbel Agnes Bernauer című tragédiájának premierje Münchenben.
1898 – O. Henry (William Sydney Porter) amerikai írót öt év börtönre ítélték, mert 854 dollárt sikkasztott egy bankból, hogy kifizesse beteg felesége orvosi számláit. A börtönben számos klasszikus novellát írt.
1946 – Igor Sztravinszkij Ebony Concerto első előadása a New York-i Carnegie Hallban.
1955 – az Egyesült Államok Vámhivatala (USC), trágársága miatt, lefoglalja Allen Ginsberg Üvöltés című versének példányait.
1960 – felmentik a szemérmetlenség vádja alól DH Lawrence Lady Chatterley szeretője című kötetét.
1989 – újra megnyílt Párizsban a Louvre Múzeum, a mára már szimbólummá vált üvegpiramissal kiegészítve.
2016 – a Rolling Stones ingyenes szabadtéri koncertet ad a kubai Ciudad Deportiva de la Habana sportkomplexumban (Havanna), 500 000 fős tömeg előtt.
2021 – a Genti oltár (1432), Hubert és Jan Van Eyck reneszánsz remekműve, hétéves restaurálás után a belgiumi Saint Bavo katedrálisban újra látható.
Meghalt Novalis (Friedrich von Hardenberg, 1772-1801) német költő, író, a német romantika egyik legnagyobb alakja.
Heinrich von Ofterdingen című műve a korai regény egyik legjelentősebb alkotása. A benne szereplő kék virág a német romantika jelképe lett. 1790–91-ben Jénában filozófiát hallgatott, ekkor került kapcsolatba Schillerrel. 1791–94-ben Lipcsében joghallgató. Himnuszok az éjszakához – legjelentősebb költeményciklusa, melyben szerelme halála feletti megrendülését írja le. A ciklusban szembeállítja a dolgos nappalok birodalmát az újbóli egyesülést ígérő éj birodalmával. Számára a szeretett nő az, aki lehetővé teszi a két világot elválasztó határ átlépését. Heinrich von Ofterdingen – regénytöredék, melyben egy ifjú költővé válását ábrázolja. Goethe Wilhelm Meisterének ellenregényeként is ismert, mert szembefordul a német klasszika művészetfelfogásával. E művében szerepel a híressé vált „kék virág”, mely a romantika szimbólumává vált (A jénai iskola; A kereszténység, avagy Európa; A szaiszi tanítványok).
Meghalt Wilhelm Marstrand (1810-1873) dán festő.
Már pályája kezdetén pompás, eredeti humorral ábrázolt egyes komikus jeleneteket a koppenhágai életből. 1836 és 1843 között tartózkodott először Olaszországban, ott festette a Szent Antal ünnepe Rómában és Olasz szüret című képeit. Hazatérése után festette Ludvig Holberg vígjátékaiból vett híres képeit, melyeknek eredeti, tőrölmetszett, néha kissé durva humora szinte fölülmúlhatatlan. Talán a legsikerültebbek közöttük az Erasmus Montanus és a Látogatás a gyermekágyas asszonynál. Kitűnőek tollrajzai, illusztrációi, főleg a Don Quixote-hoz készítettek. 1853-tól 1859-ig a koppenhágai akadémia igazgatója volt (Látogatás, Krisztus és a tanítványok Emauszban, Vasárnap a Siljan tavon).
Meghalt Frédéric Mistral (1830–1914) irodalmi Nobel-díjas, okcitán nyelvű francia író, szótáríró.
1848 és 1851 között jogot tanult Aix-en-Provence-ban, és akkor bűvölte el a provanszál nyelv, „a civilizált Európa első irodalmi nyelve”. Jogi tanulmányai során felvette a Provence történelme tantárgyat. Kitűzött célja lett felébreszteni a provanszálokban a faji érzést, hogy visszaállítsa az ország természetes és történelmi nyelvét, hogy az isteni költészet lángját gyújtsa a provanszál nyelvben. Mistral számára a faj szó azokat az embereket jelentette, akiket közös nyelv köt össze, akik ugyanabban az országban és történelemben gyökereznek. Fő műve a Mirèio (Mireille), amely nyolc évi alkotó munka után jelent meg. Tárgya Vincent és Mireille, a szép provence-i lány szerelme, Charles Gounod 1863-ban operát írt belőle. Életművével Mistral újjáélesztette a provanszál nyelvet azzal, hogy az epikus költészet legmagasabb csúcsaira juttatta el: művének minőségét a legmagasabb körök ismerték el. Mistral vállalta a szótárírás aprólékos munkáját is, és modern trubadúrként dalszövegeket is írt.
Meghalt Claude Debussy (Achille-Claude Debussy, 1862–1918) francia impresszionista zeneszerző, életműve új színt hozott a muzsikának csaknem valamennyi műfajába.
Tízévesen lett a párizsi zeneakadémia, a Conservatoire növendéke, rá két évre már Frédéric Chopin f-moll zongoraversenyét játszotta. Ekkoriban kezdett komponálni. Zeneszerzésóráin azért ült a zongorához, hogy furcsa, idegenszerű akkordokat üssön le, s nem volt hajlandó feloldani őket. Mindezek ellenére felismerték tehetségét, és számos díj elnyerése után, 1884-ben elnyerte a Római-díjat. Az irodalmi és képzőművészeti inspiráció mellett az ő zenéjében különös jelentőséget kap a pillanat futó benyomása, egy napszak, egy illat megannyi gondolattársítása. Munkássága zeneszerzők sorára hatott, például Bartók Bélára és Kodály Zoltánra is (Faun, A tenger, Játékok). ––> Pelléas és Mélisande
Megszületett Bartók Béla (Bartók Béla Viktor János, 1881–1945) zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője.
Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű. Folyamatosan rendezte a háború előtt gyűjtött népzenei anyagait. Munkáját 1935-től már mint a Magyar Tudományos Akadémia tagja végezhette. 1938-tól kezdődően, a nemzetiszocializmus európai és magyar felerősödésével párhuzamosan erősödött fel benne a kivándorlás gondolata, 1940 tavaszán, amerikai hangversenykörútján végleg elhatározta, hogy hosszabb időre az Egyesült Államokba utazik. Amerikában főként a tudományos munkáit próbálta végezni, a Columbia Egyetemen a délszláv népzenéről tartott előadást, nem sokkal később az egyetem díszdoktorává avatta. Bartók kezdetben a klasszicista és a romantikus zene jellegzetességeit sajátította el, később zenéjét hazafiasságának kifejezésére használta. Gondolkodásmódja egyre inkább a humanista törekvésekkel lett rokon (A csodálatos mandarin, Allegro Barbaro, Cantata Profana). ––> Bartók Béla
Megszületett Aretha Franklin (1942-2018) tizennyolcszoros Grammy-díjas amerikai énekesnő-dalszerző.
Az amerikai zene és előadóművészet egyik önmagán is túlmutató jelentőségű művésze. Az 1960-as évek végétől a gospel- és blueseredetű soul stílus királynőjének tartják. 1960-ban, 18 évesen elkezdett érdeklődni a világi zene iránt, így karrierjét is erre építette fel. 1998-ban nagy sikert ért el, amikor a 40. Grammy-gálán Luciano Pavarotti helyett elénekelte a Nessun dorma című áriát. Több évtizedes karrierje során Franklint összesen 44 Grammy-díjra jelölték, melyekből tizennyolcat nyert el. 1968 és 1975 között minden évben megkapta a legjobb női R&B előadónak járó Grammy-trófeát. 75 millió példányszámban értékesített lemezeivel minden idők egyik legsikeresebb előadója. 1987-ben az első női előadóként választották be a Rock & Roll Hírességek Csarnokába (Respect, Think, A Rose Is Still a Rose).
Megszületett Sir Elton John (Reginald Kenneth Dwight, 1947) angol zeneszerző, előadóművész.
Hatszoros Grammy-díjas és kétszeres Oscar-díjas brit zeneszerző, zenész és énekes. Háromévesen kezdett zongorázni, hétévesen rendes zongoraórákra kezdett járni. Az iskolában is megmutatkozott zenei tehetsége, beleértve szerzői vénáját is. Tizenegy évesen ifjúsági ösztöndíjat nyert a Királyi Zeneakadémiára. Egyik tanára szerint első hallás után úgy játszott vissza egyből egy négyoldalas Handel-darabot, mint egy gramofonlemez. Tanulmányait a Pinner Wood-i elemiben, a reddifordi általános iskolában és a Pinner megyei gimnáziumban végezte 17 éves koráig, amikor is pont az emelt szintű érettségi vizsgák előtt abbahagyta az iskolát, hogy zenei pályára lépjen. Filmzenéket és musicaleket is komponál, számos nagylemezt adott ki (Breaking Hearts, Candle in the Wind, Az oroszlánkirály).
Ezen a napon született:
Johann Adolph Hasse (1699-1793)
18. századi német barokk zeneszerző, Carl Heinrich Graun mellett az olasz opera legjelentősebb képviselője német nyelvterületen. A Metastasio-féle opera seria egyik legjelentősebb alakja volt. 56 opera seriát komponált és 40 darabhoz írt betétáriákat és intermezzókat. A darabok az Alessandro Scarlatti késő-nápolyi operatípusát követik, a barokk stílus jegyeket azonban sokszor az új, gáláns stílus jegyeivel színezte (A szerelem menedékhelye, Jupiter születése, Scipio álma).
Faludi Ferenc (1704–1779)
jezsuita szerzetes, író, költő, műfordító. 1728–29-ben a pécsi jezsuita gimnáziumban retorikát, grammatikát és poétikát tanított. Rómába küldték a Szent Péter templomba magyar gyóntatónak. Mivel hivatala nem sok időt vett igénybe, elég alkalma volt az olasz művészet remekein ízlését fejleszteni s az olasz és francia irodalommal megbarátkozni. Nyelvében az újító, gazdagító tehetség megnyilatkozását látjuk, magán viseli az újítónak magyaros szellemben bővítő, idomító kezét. Nyelvújító tevékenységét dicséri – többek között – a zsebóra, napirend, nyelvbotlás szavunk. Műfordításai erkölcsi célkitűzését szolgálták. Alig negyven költeményét ismerjük, de ezek a műgond és a formabravúr remekei (Szent ember vagyis szent életre vezető istenes oktatások, Bölcs ember, vagyis az erkölcsös bölcsességre vezérlő rövid oktatások, Téli éjtszakák).
(Farkasházi) Fischer Mór (~ Móric, 1799–1880)
fazekasmester, porcelánfestő, porcelángyáros. 1840-től egyedüli tulajdonosa lett a herendi porcelánmanufaktúrának. Felépítette a gyár épületeit és beszerezte a gyártáshoz szükséges legfontosabb berendezéseket. Ekkor 54 porcelánfestőt, köztük számtalan külföldit alkalmaztak a művészi és üzleti siker érdekében.1851 és 1875 között a gyár egyértelműen sikeres fénykorát élte, melyet az 1851-es londoni Világkiállítás alapozott meg („Queen Victoria” kínai hatás alatt készült lepkés-virágos készlet).
Leövey Klára (1821-1897)
pedagógus, író, újságíró, a magyar nőnevelés egyik úttörője. A máramarosszigeti jótékony egyesület megalakultával 1836-tól a műkedvelői társulatnak legbuzgóbb tagja volt, a színművekben ügyesen szerepelt és énekével is az egyesület vagyonát gyarapította. 1846 novemberében a Teleki Blanka grófnő által Pesten alapított nőnevelő intézetben alkalmazták mint nevelőt és tanítónőt. A magyar nemzeti eszmék lelkes híveként üdvözölte az 1848-as forradalmat, később két év vizsgálati fogságot szenvedett. 1866-ban kezdett újságírással foglalkozni. Négyszáz oldalas Emlékiratában tudósította az utókort a kufsteini börtönben eltöltött éveiről.
Hamary Dániel (Hamar, 1826-1892)
orvosdoktor, író, 1848-as nemzetőr, magyar királyi honvéd törzsorvos. Az 1848 márciusi napokban élénk részt vett a fővárosi ifjúság mozgalmaiban s Vasvári Pállal baráti viszonyba lépett. Jelen volt a 12 pont proklamálásánál s Táncsics Mihálynak budai fogságából való kiszabadításánál. A szabadságharc után sok zaklatásnak volt kitéve, sőt több heti fogságot is szenvedett. Tatán, 1858-ban a tó partján fürdőt építtetett, később az elöljáróság jegyzője lett és a református iskolában könyvtárt alapított. 1859-ben Kazinczy-ünnepet rendezett. 1864-ben alakult magyar orvosi könyvkiadótársulat alapító tagja lett. Ő írta az első magyar nyelvű szívgyógyászati könyvet.
Allaga Géza (1841-1913)
csellóművész, cimbalomtanár, zeneszerző. Jelentős szerepet játszott a magyar cimbalomoktatás elindításában. Cimbalom-iskolát írt két részben, több zeneművet a haladók számára, főleg neki köszönhető a hangszer nagy elterjedése. (A szerelmes kántor, A drótostót, Cimbalomiskola).
Arturo Toscanini (1867-1957)
a 20. század és valószínűleg a világ egyik legismertebb olasz karmestere. Számos kritikus és zenész minden korok egyik legtehetségesebb karmesterének tartja. Közel 190 zeneszerző hatszáz művét fejből vezényelte. Élete közel egy évszázadnyi történelem, zenetörténet, zene, a Viva Verdi korszaktól a Viva Toscanini korszakán át a világháborúk utáni évekig. Többször járt Magyarországon, ő népszerűsítette külföldön Kodály Zoltán: Nyári este című művét, amit a szerző neki ajánlott. ––> Toscanini és a sebesség
Nicolae Bretan (Bretán Miklós, 1887-1968)
magyar-román operaénekes (bariton), rendező, zeneszerző. 1908-ban ösztöndíjjal egy évig a bécsi zeneakadémián, 1909-től a budapesti Zeneakadémián tanult; 1912-ben operaénekesi diplomát szerzett. 1913-17 közt Sopronban, Pozsonyban és Nagyváradon működött. 1922-ben a kolozsvári román opera tagja lett. Vezető rendezőként 1922-től 1940-ig harminc operát rendezett. 1944-45-ben a Kolozsvári Városi Színház román társulatának az igazgatója volt.
Farkas Sándor (1888-1970)
operaénekes (bariton), a budapesti Operaház örökös tagja. 1917-ben szerződött a budapesti Operaházhoz. A második zsidótörvény miatt pályatársainál egy évaddal később, 1940 júniusában távolították csak el a társulatból. A felszabadulás után egészen 1954-ig volt ismét az Opera tagja. Repertoárja gerincét lírai bariton szerepek alkották.
Illés Béla (Lipner, 1895-1974)
kétszeres Kossuth-díjas író, újságíró. 1916-ban doktorált a Budapesti Tudományegyetemen. Első írásait Ady Endre közbenjárásával a Nyugat közölte még ugyanebben az évben. A Nyugat hasábjain ettől kezdve rendszeresen vállalt politikai és közírói szerepet. Inkább szocialista, mint polgári radikális nézeteket vallott. 1919-ben emigrált Bécsbe. Regényei a Magyarországi Tanácsköztársaság eseményeit, a forradalomhoz vezető utat elevenítik fel (A szellemi munkások és a szocializmus, Rákosi elvtárs harcos élete, Az aranyliba).
Czillich Anna (1899-1923)
festőművész. Művészeti tanulmányait a nagybányai festőiskolában kezdte, majd 1917-től 1920-ig a képzőművészeti főiskolán tanult. Erőteljes szintetikus látásmódú festményei és rajzai csak halála után szerepeltek kiállításon. Huszonnégyévesen, tüdővészben halt meg.
Magda Olivero (1910-2014)
olasz opera-énekesnő (szoprán), a verista és Puccini-operák specialistájaként tartották számon. Előbb zongorázni, majd énekelni tanult Torinóban. Bemutatkozása után néhány hónappal eljutott a La Scala színpadára. Egészen rendkívüli módon, ténylegesen utolsó fellépése 99 éves korában volt.
Donáth Ági (1918–2008)
színésznő. Az 1930-as években több filmben is statisztált, illetve fiatal lányokat formált meg. Főszerepet egyszer kapott, Demeter Évát játszotta az 1937-es Tokaji rapszódia című filmben. 1938-ban visszavonult.
Barabás Jenő (1920-1994)
néprajzkutató, egyetemi tanár, a magyar népi építészet kiemelkedő 20. századi tudósa, a Magyar néprajzi atlasz kezdeményezője és szervezője. pályájának korai szakaszában elsősorban népiségtörténeti kérdések vonzották érdeklődését, behatóan foglalkozott Marosszék településtörténetével. Tudományos kutatásainak fókusza fokozatosan a magyar népi építészet és a néprajzi térképezés felé fordult.
Simone Signoret (1921-1985)
Oscar-díjas francia színésznő. A második világháború idején színészek egy csoportjával ismerkedett meg, és velük vált színésznővé. Az 1959-es cannes-i filmfesztiválon a legjobb női alakítás díját kapta, 1960-ban Oscar-díjjal is jutalmazták (Hely a tetőn, Bolondok hajója, Előttem az élet).
Jancsó Adrienne (1921-2006)
Kossuth-díjas színész, előadóművész. A Marosvásárhelyi Református Kollégium elvégzése után tűnt fel mint szavalóművész, főleg a népballada tolmácsolójaként s kortárs költők bemutatójaként. 1941-ben kapott előadóművészi működési engedélyt. 1963–1978 között az Irodalmi, illetve Radnóti Miklós Színpad tagja volt.
id. Szabó István (Figaro, 1925-2012)
bűvész. Műsorában borbélyt alakított, a Figaro-műsorban különös fodrászkellékek kaptak szerepet (tűztálak, borotva, láng, cigaretta stb.). A belépő cigarettamanipuláció közben a borbélycégtáblát utánzó bűvészasztalon lángoló betűkkel égett ki a Figaro felirat. Rengeteget utazott külföldön, műsorával bejárta Európát. A Figaro Bűvészbolt alapítója.
Lovas Edit (1931-1995)
rendező, színházigazgató. 1949-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakos hallgatója, 1953-ban kapta meg diplomáját. Rendezőként a debreceni Csokonai Színházban kezdte pályáját. 1965-től a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1969-től a Bartók Gyermekszínházban dolgozott. 1972-től 1981-ig a Békés Megyei Jókai Színház rendezője, 1973 és 1977 között a színház igazgatója volt.
Sík Ferenc (1931-1995)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező. A Magyar Állami Népi Együttes egyik alapítója volt, valamint szólótáncosa, és vezette a tánckart. 1963-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán. 1963 és 1965 között az egri Gárdonyi Géza Színházban rendezett. 1965-ben a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek rendezője, 1975-től főrendezője lett. 1973-ban közreműködésével jött létre a Gyulai Várszínház. 1982 és 1995 között a Nemzeti Színház rendezője, 1991-től főrendezője volt.
Romano Puppo (Roman Barrett, 1933-1994)
olasz színész, kaszkadőr. Több mint harminc éven át dolgozott az olasz filmgyártásban, kiemelkedő teljesítményt mutatva akciójelenetekben. Először a spagettiwesternek egyik sztárja volt, gyakran játszott negatív, keménykötésű szereplőket. Az 1970-es években új műfajban, az akciófilmekben, krimikben és kalandfilmekben tűnt fel (A Jó, a Rossz és a Csúf; Hé barátom, itt van Sabata; Menekülés Bronxból).
Prokopp Mária (1939)
Széchenyi-díjas művészettörténész, egyetemi tanár. 1957–1962 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar művészettörténet–történelem szakán végezte tanulmányait. 1962-ben diplomát szerzett. Oktatói és kutatói tevékenységének területe a XIII–XV. századi itáliai, magyar és közép-európai képzőművészet (Olasz festészet a XIV. században, Árpád-házi Szent Erzsébet, Pilisszentkereszt temploma).
Barát József (1940)
grafikusművész, karikaturista. A budapesti Képző és Iparművészeti Iskola grafika szakán végzett 1958-ban. 1959-től jelentek meg karikatúrái a Magyar Ifjúság című lapban. 1965-től a Ludas Matyi belső munkatársa volt. Fiatal karikaturistaként a Ludas lapcsalád valamennyi alkalmi kiadványában lehetőséget kapott a megjelenésre. 1990-ben az Árkus József vezette Új Ludas-nál alapító tag, és 1992-ig a lap megszűnéséig dolgozott itt.
Dárday István (1940)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró. 1973-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán. A Balázs Béla Stúdióban készített dokumentumfilmeket. 1981-ben a MAFILM Társulás Stúdiójának alapítója volt. 1993-tól a Mozgókép Innovációs Társulás vezetője. 2010 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Déry Mária (1946)
színésznő, előadóművész. Statisztaként lépett először színpadra 1964–1965-ben a Nemzeti Színházban. Egy évet végzett el a Színművészeti Főiskolán, majd az Országos Rendező Iroda szervezésében járta az országot. 1967-ben a Veszprémi Petőfi Színház ösztöndíjasa lett. 1969-től a debreceni Csokonai Színház, 1971. decemberétől a Szegedi Nemzeti Színház szerződtette. Önálló estek szerkesztője és előadója.
Krasznai Tamás (1946)
színész, magánénekes, a Győri Nemzeti Színház Örökös Tagja. 1970-ben népdalénekesként a Röpülj Páva című vetélkedő döntőjének résztvevője volt. 5 évig a KISZ KB Művészegyüttesének szólistája volt. 1977-ben a színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán. 1978-tól a győri Kisfaludy Színház (Győri Nemzeti Színház jogelődje) művésze volt. Operettek és operák tenor főszerepei mellett prózai darabokban is szerepelt.
Sziveri János (1954–1990)
költő. Újvidéken tanult az egyetem bölcsészettudományi karán a magyar nyelv és irodalmi tanszéken. 1980-83-ban az Új Symposion című folyóiratot szerkesztette. 1985-ben került a Szabadkai Népszínházhoz dramaturgnak (Szabadgyakorlatok, Szájbarágás, Pasztorál).
Bächer Iván (1957-2013)
író, újságíró, publicista. A kispesti Wekerletelepen nőtt fel, ami később folyamatos visszatérő motívuma lett írásainak. 1981-től kezdődően jelentek meg szépirodalmi igényű írásai az Élet és Irodalom, az Új Tükör és a Magyarország hasábjain. 2005-től kezdődően önálló esteken szerepelt, ahol műveiből adtak elő részleteket az ő zongorajátéka mellett, ezekben általában Gyabronka József volt a partnere.
Hullan Zsuzsa (1961)
Aase-díjas színésznő. A pedagógusi diploma megszerzését követően 1981-ben a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött segédszínésznek. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1983 és 1987 között végezte el. Diploma után a Veszprémi Petőfi Színházhoz került, 1992 óta pedig a Vígszínház társulatának elismert tagja.
Marcia Cross (1962)
kétszeres Golden Globe-díjas amerikai színésznő, sorozatszínész. A New York-i Juilliard Egyetemen szerzett színészdiplomát, majd később a Los Angeles-i Antioch Egyetemen mesterdiplomát kapott pszichológiából (Született feleségek, Melrose Place, Knots Landing).
Sarah Jessica Parker (1965)
négyszeres Golden Globe-, kétszeres Emmy-díjas amerikai színésznő és filmproducer. Egyik leghíresebb szerepe az HBO saját készítésű sorozatának, a Szex és New York-nak a főszerepe, amiért négy Golden Globe-díjat és két Emmy-díjat kapott. A sorozat 3. évadjától kezdve a sorozat producerévé vált (Elvált nők klubja, Kőkemény család, Anyám nyakán).
Kocsis Gergely (1975)
Jászai Mari-díjas színművész, a Budapesti Katona József Színház tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése (1999) után a „Katona” szerződtette. Hosszú évekig tanult zenét.
Pap Lujza (1977)
Domján Edit-díjas színésznő. 1996-tól a Hevesi Sándor Színház társulatának tagja. Kisebb filmes munkái mellett, szinkronszínészként is találkozhatunk vele.
Erik Knudsen (1988)
kanadai színész. Főleg kanadai filmekben játszott szerepeket. Első nagy szerepét 2003-ban játszotta, Donovan MacKay szerepében, a Mental Block gyerekeknek szánt komédiában (Jericho, Scott Pilgrim a világ ellen, Csúf szerelem).
Ezen a napon halt meg:
Václav Hollar (1607-1677)
cseh rézmetsző. A rézmetszés művészetét Frankfurt am Mainban tanulta. 1640-ben a walesi herceg rajztanítója lett. Az angol forradalom elől 1645-ben Antwerpenbe menekült, de 1652-ben visszatért Angliába, ahol II. Károly király rajzolója lett. Mint ilyen utazott Afrikába, ahol Tanger várát és környékét tanulmányozta és Észak-Angliába, ahol több város látképét készítette el. Mintegy 3000 metszetet hagyott hátra.
Kiss Bálint (1772-1853)
református lelkész, történész, pedagógusa Magyar Tudós Társaság levelező tagja. Sokoldalú szakírói munkásságából különösen a magyar őstörténetre vonatkozó kutatásai és néprajzi jelentőségű feljegyzései emelkednek ki. Nyelvészeti írásaiban, nyelvtörténeti és etimológiai fejtegetéseiben nem tudott elszakadni a korra részben jellemző délibábos nyelvészkedéstől (Kis agenda, Erkölcstudomány, Magyar régiségek).
(Tolnai gróf) Festetics Andor (1857–1929)
színész, színházigazgató, író, műfordító. Egyetemi tanulmányai mellett végezte el a Színművészeti Akadémiát 1880-ban. Kolozsváron kezdte színészi pályáját. 1887-től a budapesti Nemzeti Színház színésze és titkára, 1894-től igazgatóhelyettese, 1896-tól 1900-ig igazgatója, majd a vidéki színészet országos felügyelője volt. Főként szerelmes és társalgási szerepeket játszott. Színdarabokat írt és fordított, versei, tárcái jelentek meg különféle újságokban. 1909-től a Nemzeti Színház örökös tagja.
Johannes Itten (1888–1967)
svájci festő és művészetpedagógus, a Bauhaus korai korszakának meghatározó személyisége. Az általa kialakított, eszmei- és gyakorlati oktatást egybefogó műhelyrendszerű képzési forma, az abba integrált előkészítő tanfolyam, amely döntő szerepet játszott az iskola képzési rendszerében, a huszadik század közepén szükségszerűen változó, új oktatási szellemnek is előfutárává vált. A Bauhausból történő kiválását követően aktív szerepet töltött be a művészeti nevelésben, a második világháborút követően pedig a svájci művészeti múzeumok szervezésében és vezetésében.
Gerő Sándor (1904-1977)
grafikus, karikaturista. Uitz Béla festőiskolájában tanult. 1928-ban Berlinbe ment, rajzstílusára hatással volt az 1920-as évek német karikatúrája. Részletesen kidolgozott rajzokat készített. Berlint elhagyva fél évre Koppenhágába költözött, majd 1933-ban tért vissza Budapestre, ahol reklámgrafikákat és illusztrációkat készített. 1946-1966 között a Ludas Matyi munkatársa volt.
Kertész Erzsébet (1909-2005)
József Attila-díjas írónő. Elsősorban fiataloknak, különösen lányoknak írt regényein, amelyek az emlékezetes csíkos könyvekben jelentek meg, olvasók több generációja nőtt fel. Életrajzi munkái a világ- és a magyar történelem nagy alakjairól szóltak, de kizárólag nőkről. Utolsó kötete saját életrajzi regénye volt, amely csak néhány évvel halála előtt jelent meg Fiút vártak, lány született címmel. Számos elbeszélés és mese szerzője is volt, fordított bolgárból és oroszból egyaránt (Vilma doktorasszony, Szamóca-lányok, A három Róza).
Fényes Aliz (~ Alice, 1918-2007)
színésznő. 1934-től 1941-ig Kolozsvárott játszott. 1941-től 1944-ig a Vígszínház tagja volt. 1947-ben visszavonult a pályától (Európa nem válaszol, A hegyek lánya, Ördöglovas).
Viola Mihály (1922-1981)
színművész. 1946-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1946–1948 között a Művész-, 1948-tól a Kis Színház valamint több vidéki és fővárosi színházban szerepelt. 1950-1952 a Honvéd- illetve a Magyar Néphadsereg Színháza tagja volt. 1954-1981 között a Vidám Színpad tagja volt, ahol főként kabarékban lépett föl. Elegáns, jó humorú, mindig mértékkel karikírozó színész volt. Jellegzetes hanghordozása a figyelmet rendszerint rá irányította. A színpadon nagy rutinnal mozgott, kiemelkedő színpadi mozgáskultúrával rendelkezett.
Szabady Veronika (1933–2000)
keramikus, szobrász. 1953 és 1958 között a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőszobrász-kerámia szakán tanult. Legjellegzetesebb munkái általában nagyméretű, az ősi rakott technikát alkalmazó, illetve mintázott, égetett samott szobrok, térplasztikák, parkdíszek, szökőkutak és csobogók (Madaras szökőkút – Új-Delhi, Asszony-kút – Gyula, Arge-kút – Székesfehérvár).
Paul Goma (1935-2020)
moldáv (beszarábiai) származású disszidens román író, a „román Szolzsenyicin”. 1967-ben nyíltan szembefordult a kommunista rendszerrel, Romániában betiltott művét Németországban és Franciaországban publikálta, melyből később diplomáciai botrány lett. 1977 novemberében emigrációba kényszerítették, feleségével és fiával együtt megfosztották román állampolgárságától és kiutasították őket az országból. Párizsban kaptak politikai menedékjogot.
Vásárhelyi Géza (1939-1988)
orvos, költő. Önboncoló verseiben költészetének legjavában felszínre jön a közösségi érzés. Az 1970-es évektől gyakran közölt elemző kritikákat kortársairól (Viaskodás az angyallal; A tébolyult kalmár; Ne félj, az álom úgyis szertehordoz).
