Miért jó? – Fűzfa Balázs: Miért szép

Verselemzések

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: Mika Róbert

A műalkotás, a vers abban segít bennünket, hogy dönteni tudjunk lényeges és lényegtelen dolgok között. Hogy minél világosabban el tudjuk különíteni egymástól azt, ami számunkra vagy embertársaink számára igazán fontos, és megszabadulhassunk minden haszontalan lomtól.

Bevezető
Kell valami fogódzó számunkra, hogy széttöredezett világunkban legalább a saját életünket egésznek érezhessük. A vers bizonnyal segít abban, hogy a teljesség közelébe férkőzhessünk. Mert amikor verset olvasunk, zenét hallgatunk, egy szép szobrot vagy festményt szemlélünk, színielőadást vagy filmet nézünk meg, s az adott mű hatással van ránk, akkor a szépséggel találkozunk.
Akkor, ezekben a kivételes pillanatokban megszabadulunk a mindennapok szürkeségétől, és az emberi élet ünnepi pillanatait éljük át. Ezekben a pillanatokban vagyunk igazán, minden kötöttségtől mentesen szabadok. A szabadság pedig legfontosabb értékünk.

A műalkotás, a vers abban segít bennünket, hogy dönteni tudjunk lényeges és lényegtelen dolgok között. Hogy minél világosabban el tudjuk különíteni egymástól azt, ami számunkra vagy embertársaink számára igazán fontos, és megszabadulhassunk minden haszontalan lomtól.
Ezért egész életünkön keresztül hordozzuk magunkkal – akár ténylegesen, akár csak a fejünkben – a kedvenc regényünket, a kedvenc költőnk kötetét vagy akár csak legkedvesebb verssorainkat („Elhull a virág, eliramlik az élet” – Petőfi; „Most tél van és csend és hó és halál” – Vörösmarty; „Lassanként koszorúm bimbaja elvirít” – Berzsenyi). Jó, hogy ott vannak a hátizsákunkban, jó, hogy keresztül-kasul kószálnak ezek a sorok gondolatainkban; ha már senki sincs, ők akkor is velünk vannak.

Az ember az egyetlen élőlény, amely annak tudatában él, hogy meg fog halni. Mondhatnánk: egész életét a halálhoz képest éli le. Hihetetlen életerejére azonban mi sem vall jobban, mint éppen a művészet, a költészet léte. Hiszen valójában minden, ami a szépség által a szabadság megfogalmazója, az egyben szembefordulást is jelent a Nagy Ismeretlennel. Mindezek „Szavak. Kiáltó, lángoló igék” (Kosztolányi). Minden vers az életről, a halálról és a szerelemtől szól, de minden vers másképpen fogalmazódik meg. Ebben a különbözőségben rejlik egy-egy költő egyedisége, egy-egy vers egyszerisége: ahogyan ugyanis ő beszél az életről, a szerelemről vagy a halálról, azt soha ugyanúgy senki más nem tudja megtenni.

Minden műalkotásnak sajátos belső rendje van. Ezt a belső rendet – kompozíciót – csak az az egy bizonyos mű hozhatja létre. Ezért alkothat a művész, a költő – Csokonai szép szavával – „a semmiből világokat”.
Egy nem valóságos, hanem képzeletbeli, álmodott, ihletett világban járunk tehát akkor, amikor a költő felénk nyújtott kezét elfogadva kalandra indulunk vele az általa megteremtett tájakra. S ezeken a tájakon szembesülünk önmagunkkal, ismerjük meg sokkal jobban, mint eddig, saját múltunkat, magunkat, leszünk gazdagabbak, s leszünk fogékonyabbak a másik ember érzékenységére és szeretetére.

Tudhatjuk: „Az irodalom teljesen haszontalan; egyetlen haszna, hogy élni segít” (Claude Roy). Ha van a szépségnek, a versnek haszna, akkor az éppen a felismerés: élni öröm, a teljesség az ember által mégiscsak birtokba vehető. Mert az értékek, a szépség, a szabadság birodalma – minden eredendően emberi szomorúság ellenére – örömmel várja, és örömmel ajándékozza meg a betekintőt, a kíváncsiskodót.

Mintegy fél évezred magyar verseiből válogattam: szubjektív a szerkesztés, szubjektív természetesen minden versértelmezés, no meg köt a terjedelem szabta korlát is – az első mégis a remény, hogy a versek és a kisesszék olvasókra lelnek.

Köszönöm egykori és mai középiskolai és főiskolai tanítványaim segítségét, akiknek alkotó együttműködése nélkül, a közös felfedezés öröme nélkül ezeket a dolgozatokat nem írhattam volna meg. Bizakodással: a szerző

Tartalomjegyzék
Janus Pannonius Búcsú Váradtól
Balassi Bálint Adj már csendességet
Csokonai Vitéz Mihály A Magánossághoz
Berzsenyi Dániel Levéltöredék barátnémhoz
Kölcsey Ferenc Zrínyi második éneke
Vörösmarty Mihály A vén cigány
Petőfi Sándor Beszél a fákkal a bús őszi szél
Arany János Szondi két apródja
Vajda János Harminc év után
Ady Endre A fajok cirkuszában
Babits Mihály Csak posta voltál
Kosztolányi Dezső Vigyázz
Juhász Gyula Anna örök
Tóth Árpád Elégia egy rekettyebokorhoz
Szabó Lőrinc Kalibán
József Attila [Kóróval jöttél, nem virággal…]
Dsida Jenő A sötétség verse
Radnóti Miklós Levél a hitveshez
Kormos István Fehér virág
Áprily Lajos A csavargó a halálra gondol
Weöres Sándor Valse triste
Pilinszky János Apokrif
Nagy László Ki viszi át a Szerelmet
Szilágyi Domokos Hegyek, fák, füvek
Tandori Dezső A betlehemi istállóból egy kis jószág kinéz

Miért jó?
Fűzfa Balázs Miért szép? című könyvének írásai a Vas Népe napilapban jelentek meg 1995–97-ben, Versek és arcképek a magyar költészet történetéből alcímmel. Az összeállítás sikerét jelzi, hogy a kinyomtatott 7000 példányból már nem találunk az üzletekben, ami nem is csoda, hiszen a Művelődési és Közoktatási Minisztérium oktatási segédanyaggá nyilvánította 1997-ben.

Persze mondhatnánk azt is, hogy nem lehet nehéz összeállítani olyan kötetet, ahol olyan nevek és művek szerepelnek, mint a fent felsoroltak. Természetesen ez a kijelentés így nem állja meg a helyét. Fűzfa Balázs ugyanis nemcsak elemzi a verseket, hanem mintadolgozatokat ad át a fiatal irodalmártanoncoknak. Messzemenően figyelembe veszi a vers keletkezésének időpontjában lévő társadalmi és politikai helyzetet, a költő környezetét, a vers helyét a többi, a szerző által írt mű között, ha kell, összeveti más versfaragók hasonló költeményeivel. Ennek ellenére az elemzések mégsem terjengősek, hanem egyszerűek, lényegre törők. Némi betekintést kapunk a különböző stílusirányzatok világába is.

Tehát verset elemezni JÓL, mégsem egyszerű, de való igaz, hogy Fűzfa Balázsnak – aki a szombathelyi Berzseny Dániel Tanárképző Főiskola tanára – nem okozhatott gondot.
Ízelítőül, a kötet utolsó verselemzését közöljük, Tandori Dezső A betlehemi istállóból egy kis jószág kinéz című művét:
Tandori Dezső: A betlehemi istállóból egy kis jószág kinéz
Hc3
„Vers az, amit mondani kell” – írja egy helyütt Kányádi Sándor. „Vers az, ami nem ér ki a lap széléig” – véli Ismeretlen Szerző.
Kétségtelen, hogy mindkét meghatározás a maga tömörségében s szellemességében elfogadható egyfajta definíciónak. Lássuk azonban, mit mond egy komoly szakkönyv ez ügyben: „A vers olyan szöveg, amelyben a nyelv kifejezési síkjának építőelemei a szótagok szintjéig lehatolva ritmikusan rendezettek.” (Szepes Erika – Szerdahelyi István: Verstan. Gondolat Kiadó, Budapest, 1981. 15. o.)
Az is kétségtelen immár, hogy Tandori Dezső „szövege” vagy inkább jelegyüttese ez utóbbi meghatározás szerint nem tekinthető versnek (ez alapján persze a vizuális költészet egésze kirekeszthető volna a vers kategóriából). Az első két meghatározás nyomán azonban nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Hc3 szövegű „valami” vers. Főként a második definíció követelményének tesz eleget, ám megfelel az elsőének is: ha nehézkesen bár, de lehet mondani; ráadásul címe értelmes és köznapi ésszel is felfogható magyar szavakból áll. Egyáltalán – s ebben is a megszokott versekhez hasonlít – van címe. Legfeljebb cím és szöveg viszonya fordult volna meg, s ebben térne el leginkább ez a jelegyüttes a „régi” versektől? Valószínűleg ennél többről van szó.
Kiindulásként fogadjuk el, hogy egy vers műalkotás – befogadásakor nem más történik lelkünkben s eszünkben, mint munkába lendül az a hatalmas információ- és érzelemmennyiség, melyet egyszerűen élettapasztalatnak nevezve eddigi évtizedeink során magunkba szívtunk. Éppen érvényes értékrendszerünk szerint sorba rendezzük a dolgokat – átéljük a verset, annak mondandóját –, aztán megállapítjuk, hogy ez a mű szép, nem szép, feledhető vagy épp örök érvényű igazságokkal ajándékozott meg bennünket…
Minden vers jelek együtteséből áll. Tandorié is. Szerzőnk pusztán annyit tett, hogy magából a „versszövegből” kiiktatta a megszokott elemeket, a szavakat – az értelmező dolgát megnehezítette, mert kihagyott egy lépcsőfokot! –, s csak a rendkívüli sűrűségű jelegyüttest hagyta meg. Nem árulva el, hogy ez egy sakkvers. Ha erre rájövünk, akkor azonban rögvest visszatalálunk szokásos értelmezői szerepünkbe, s látjuk, hogy ez a „valami” ugyanúgy működik, mint más valamik (versek): vagyis munkába lendül bennünk az a hatalmas információ- és érzelemmennyiség, melyet egyszerűen élettapasztalatnak nevezve… (lásd mint fent!)
A költő ebben az esetben nem a mi kultúrkörünk szavaival, hanem csak részben azokkal, illetve a velünk azonos kultúrkör jeleivel fejezte ki magát, számítva arra, hogy jeleit éppúgy vesszük, megértjük, mintha szavakba öntötte, ritmizálta stb. volna nekünk mondandóját – tartalmilag például – valahogy így: „Jézus Krisztus születése igen jelentős kezdet volt az emberiség életében”. Tandori jelegyüttese ugyanis körülbelül ennyit közöl velünk; vagyis a vers erről szól.
E „szöveg” megértése – végül be kell látnunk, lényegében sokkal könnyebb, mint mondjuk ezeké a soroké: „Tiszta szívvel betörök, / ha kell, embert is ölök.” (József Attila: Tiszta szívvel) Mindössze két-három előzetes ismeretre van szükségünk a megértéshez: tudnunk kell, mit jelöl ez a szó: Betlehem, s tudnunk kell, hogy a Hc3 annyit tesz sakknyelven szólva: a Huszár („Ló”) a c3-as mezőre lép. S most már csak arra kell emlékeznünk, hogy a sakkban a Huszár az egyetlen olyan tiszt, vagyis jelentős figura, mellyel játszmát kezdhetünk.

Kiválóan szerkesztett, szépen kivitelezett kötet.

Fűzfa Balázs: Miért szép – Verselemzések
Pauz – Westermann Kiadó, 1997, 1998
Kartonált, B/4, 104 oldal
Lektorálta Láng Gusztáv és Sipos Lajos
A könyv arculatát tervezte, a borítót Berzsenyi Dániel kézírásának felhasználásával készítette Kassai Ferenc
Műszaki szerkesztés Dömjén Béláné, H. Varga Tímea, Jónás Tamás
Készült a Szignatúra Nyomda és Kiadó Kft-ben
(9700 Szombathely, Dr. Szabolcs Zoltán u. 5.)
ISBN 963 8334 62 2