a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: Walter Béla
A lexikonok tömörségét követvén: a kronogramma olyan, többnyire latin nyelven írt alkalmi mondat vagy felirat, amelynek római számokkal egyező szókezdő – ritkábban: a szavakon belüli – betűi (I, V, X, L, C, D, M) a szövegben megidézett esemény évszámát adják. A középkor latin műveltségében az írástudók számára mindennapos szó- és évjáték ma már csak emlék, sokszor észre sem vesszük egy-egy sír-, templom- vagy keresztfeliraton.
Verses formái (kronosztichon, eteosztichon) a késő római korban váltak divatossá, s idővel az arab és a török költők is megkedvelték. Magyarországon már a korai középkorban megjelennek, elsősorban templomok és közintézmények falain.
A hazai kronogrammák világában tett rövid barangolásunkat természetesen külhonban kezdjük, méghozzá a legelső fellelhető kronogrammával, amely egy tündéri burgenlandi falucskában, Pinkakertesen található. A település egyhajós gótikus temploma 1475–1524 között épült, feltehetőleg az egykori vár román kori kápolnájának felhasználásával. A gótikus sekrestyében máig olvasható kronogramma az 1155-ös esztendőt rejti, amely a régi kápolna alapítási éve lehet. SaLVe SanCta Mater, „Üdvöz légy, Szent Anya”, közkeletűbben: Szűzanya (MCLV = 1155).
Versek Zrínyi Miklósról
A költő és hadvezér Zrínyi Miklós halálát megidéző középkori irodalmi szövegek között több verset is találunk. E versekről elsőként Bleyer Jakab számol be, ám ő csupán a német nyelvű költeményt adta közre, a latin versek ismeretlenek maradtak. A Naenia Melpomenes Schillingianae című füzetben viszont a német versek mellett egy latin epigramma, továbbá egy epitáfium (sírfelirat) és egy kronodisztichon is található. Bene Sándor későbbi szövegközlésében kimutatta, hogy az epigramma mindkét disztichonja tartalmazza az 1664-es évre utaló kronodisztichont, és megtalálni vél egy újabb verset is. Az epigramma soraiból szerkesztődött kronodisztichon: CoMes serInI VenanDo, ab apro LaesVs perIIt. (Azaz: M+D+C+L+V+V+I+I = 1664, Zrínyi halálának éve.)
S ha már a török hódoltság idejére tévedtünk, olvassuk együtt a korabeli beszámolót Veli bég budai hévizének megnyitásáról.
„…Ez egy hatalmas épületekkel, s különféle kupolákkal ékesített hírneves hévfürdő Gül baba és Baba Miftáh szultán [kolostora] mellett. Nyolc, a Hávernák [palotához illő] boltív és nyolcszögletű hatalmas fala felett van egy rubinszínű kupola, amely az épületeket teljes egészükben csodálatos, vörös cseréppel borítja be. E magas kupolának éppen a közepe [alatt] van egy akkora tiszta medence, hogy a sáfita jogi iskolának elegendő lenne, s amely tiszta vízzel van tele, mivel minden oldalról fehér márványoroszlánok szájából tiszta hévíz ömlik ebbe a hatalmas medencébe éjjel-nappal. Egy kamrában pedig van egy kis medence, ebben nagyon-nagyon erőteljesen meleg a víz. Ha egy ember belemegy, nem nyughat benne, annyira forró. Kint, a nagy medence körül, minden boltív alatt [egy-egy, összesen] nyolc hánefi mosdómedence van. A kamrák számosak, a fürdőszolgák tiszták. Buda minden lakosa, ha egy rokona elhalálozik, ebből a fürdőből vitet vizet hordókban, s a tetemet ezzel az Isteni Hatalom keze által forralt vízzel mossa meg…”
Veli bég ilidzsájának mondják, ám fürdőtermének kapuja fölött díszes és szép duktussal felróva e tetszetős kronogramma olvasható:
Ennek a szívet kitáró helynek mondják az idejét,
Musztafa pasa műve ez a páratlan épület.
Cserőhalmi kálvária
Jászberény környékén, a Nagykátára vezető út jászfelsőszentgyörgyi elágazásánál található az úgynevezett cserőhalmi kálvária keresztje, amelynek mai állapotában csupán az igényesen k idolgozott barokk talapzat és a két oldalsó szoboralak emlékeztet eredeti pompájára. A kereszt a korpusszal és a harmadik szoboralakkal villámcsapás áldozata lett. Az állíttató nevét és az évszámot nem tüntették fel a talapzaton, de egy 1927-es főplébániai iratból megállapítható, hogy azt Kállay András huszárkapitány emeltette 1760-ban. A talapzat latin feliratának kiemelt betűiből látni, hogy az évszámot kronogramma formájában kívánták kifejezni, de az első sor kopásai miatt ez ma már nem ellenőrizhető. A felirat latin szövege:
IN……….E (?)
CHRISTIANITA
TIS
EX PIO FUN
DATORIS
VOTO
VENERATIONI
POPULI
ELEVATUM
Mint láthatjuk, a kronogrammához szükséges ötös számértékek V vagy U betűként jelennek meg. A szöveg magyar fordítása (a hiányzó rész és a kereszténységre utaló christianitatis szó után következik) „…az alapító kegyes fogadalmából a nép tiszteletadásaként emeltetett.” Hátoldalán a következő felirat olvasható:
N^K^L
UR RTA
AN 1799,
vagyis: Nemes Kállay László renováltatta 1799-ben.
S ha már a környéken járunk, Jászberényben a ferencesek templomában Kovács György síremléke előtt elidőzünk egy kicsit. Kovács György jómódú, vagyonos nemesember volt. Áldozatkészségének köszönhető a török pusztítás nyomainak eltüntetése, s különösen a ferencesek romokban heverő templomának újjáépítése. Emléktáblájának alsó felében aranyozott betűkből álló, latin nyelvű disztichonok méltatják érdemeit:
SIste VIator MoDICe, et Istos VersVs InspICe.
Hic Venrda jacent mortalia mebra Georgi
Kovács ast aam IESVM ostogesimus anus
Qvi plenus meritis attigit octo gradus.
Facta canunt: Teplum, aes, turris narrentque Minores
An Confr erat? Plus, Pater ille fuit.
Haerede Stirpis Teplum, IESVMque reliqvit
Qvi sic decessit Stirpe perennis erit.
Ergo Pr Frum, Templiq? excultor IESV
Pro IESV in IESV vive qviesce tuo,
VIVe, seDD eMpIreIs VIr soCIate ChorIs!
(A rövidítések feloldása: Vendra = veneranda, aam = animam, Confr = confrater, Pr Frum = Pater Fratrum.)
Érdekes megoldás, hogy a vers első és utolsó sora kronosztichon: mindkettő külön-külön is kiadja a halálozás évszámát: 1721. (Azaz: D+M+C+C+V+V+V+I+I+I+I+I+I = 1721.)
A sírfelirat magyar fordítása:
„Állj meg egy kis időre, vándor,
és pillants ezekre a sorokra.
Itt nyugszik Kovács György
Tiszteletre méltó halandó teste,
De lelkét Jézus és az ég tartja magánál.
Megőszülve nyolcvanadik évében
Érdemelte ki Jézust, ő, aki
Nyolc szakaszt ért meg érdemdúsan.
Tények dicsőítik: templom, pénz, torony:
Mondják el a kisebbek, testvértársuk volt-e.
Több annál: Atya volt ő. Nemzetsége
Örökségeként a templomot és Jézust hagyta ránk.
Aki így hal meg, annak nemzetsége örökéletű lesz.
Tehát, fráterek Atyja és Jézus templomának
Ékesítője, Jézusért, Jézusodban élj, nyugodjál a
Mennyei kórusokhoz társulva!”
E sorok értékelésekor vegyük figyelembe, hogy a ferences templomot nem sokkal korábban, 1701-ben szentelték fel Jézus Legszentebb Neve tiszteletére, így olykor a Jézus szó magát a templomot is jelentheti. A gondolatokban, érzelmekben gazdag szövegnek a barokk korra jellemző, pompázatos nyelvi fordulatokban bővelkedő soraiból őszinte és mély tisztelet árad.
Madéfalva: a világ legrövidebb kronogrammája
Gróf Teleki Domokos A székely határőrség története című munkájában részletesen beszámol a madéfalvi vérengzéshez vezető eseményekről. Mária Terézia úgy határozott, hogy Erdélyben határőrséget szervez, s ennek végrehajtására báró Buccow Adolf főhadparancsnokot királyi biztossá nevezte ki. Ám a székelyek, szabadságukat féltvén az állandó katonáskodástól, elégedetlenkedni kezdtek. Ezt látván 1763-ban vegyes katonai és polgári bizottság vette kezébe a határőrség ügyét. Midőn a bizottság Csíkba érkezett az összeírás folytatására, a férfiak a falvakból az erdőkbe, majd az Olt-melléki Madéfalvára menekültek. A bizottság erre úgy határozott, hogy az ellenszegülést katonai erővel nyomja el. 1764. január 7-én hajnalban Carato alezredes a falut ágyúval lövette, s a fegyvertelen menekülőket a Kálnoki-huszárok kíméletlenül kardélre hányták. A madéfalvi vérengzés helyszínén emelt emlékmű felirata: „SICVLIDICIVM”, amely szó jelentése „székelyöldöklés”. Ha az első S kivételével a szó betűit – azokat római számnak tekintve – összeadjuk, 1764-et, a vérengzés évszámát kapjuk (M+D+C+C+L+V+V+I+I+I+I = 1764). Ez a világ legrövidebb szövegű – egyszavas –, s így legtökéletesebb kronogrammája. Sajnos…
A barcsi templom
Barcs magyar és horvát lakossága már a kezdetektől – vagyis a hódoltság utáni betelepüléstől – fogva a római katolikus vallást követte. (Az 1780-as, 1790-es években beköltöző német telepesek nagy része szintén katolikus volt, bár közülük többen az evangélikus vallást gyakorolták.)
A XVIII. században a helyi gyülekezet az 1723 körül emelt kis fatemplomban tartotta istentiszteleteit. A Keresztelő Szent János tiszteletére épült kicsiny, zsúpfedeles kápolna közel száz esztendőn át adott otthont a hívő közösségnek. Az első plébános idején, 1814-ben kezdték el építeni az új kőtemplomot. A munkálatok még javában folytak, amikor 1816-ban leégett a régi, düledező fakápolna. Minél előbb be kellett hát fejezni az új templom építését, amelyet végül 1819-ben szenteltek meg, s ezt a homlokzatán lévő kronogramma így örökíti meg: „AeDes haeCCe DeI DIVo eXtat SaCra IoannI” azaz: „Íme, Istennek e Szentegyháza már fennáll Szent János tiszteletére”. A latin szövegben lévő, vastagon szedett betűk számértéke 1819-et ad, a templomépítés befejezésének időpontját. A torony építése azonban még további két évig tartott.
MajD utóDunk köVetI
Budán, a tabáni temető két legnagyobb építménye az 1858-ban épült Szent Benedek-temetőkápolna – a Szépvölgyi úti Mária-kápolna mása –, valamint a Szent Borbála-kápolnának is nevezett Dubasievits-mauzóleum (1836) volt. A temető felszámolása után is a helyükön maradtak, mígnem Budapest ostromakor megsemmisültek. Ma is látható viszont az egykori közös kegyeleti helyen álló temetőkereszt (a „halottak keresztje”), mégpedig a Bécsi úton, az újlaki plébániatemplom mögötti kertben. A keresztet Swirak Pál állíttatta, s létesítésének esztendejét (1833) esztendejét kronogramma adja meg.
Rövid írásunkat mi mással is fejezhetnénk be, mint a barangolásunk évszámát rejtő kronogrammával: Megtett utunkat MajD utóDunk köVetI.
S az olvasó szemnek is kedveskedve mellékeljük Kaposi Endre Kronogramma című tárgykollázsát.
A cikk először a Natúrsziget honlapján jelent meg
