a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: Czékus Mihály
Aki a modern folk jeles képviselőjével, Catie Curtisszel személyesen szeretne találkozni, annak egészen Bostonig kell utaznia, ugyanis az előadó ott él. De – mint tudjuk – a zene nem ismer határokat, így az előadót a kis ezüstkorong segítségével bármikor otthonunkba varázsolhatjuk. A kanadai származású, elbűvölő szépségű Diane White a Concordia Egyetem dzsessz tanszakán végzett Montrealban. Személyében egy rendkívül sokoldalú egyéniséget tisztelhetünk. Remekül játszik trombitán és zongorán, valamint népszerű dalszövegíró. A zenén túl színész és modellkedéssel is foglalkozik.
Catie Curtis: Long Night Moon
Catie Curtis albumán 12 dal kapott helyet, kettő kivételével valamennyi saját kompozíció. A Passing Through-t és a People Look Aroundot Mark Erellivel közösen alkották. Az utóbbi szám elnyerte a 82 ország részvételével lezajlott nemzetközi dalszövegíró verseny fődíját. A dallal egyrészt a Katrina hurrikán áldozatai előtt tisztelegnek, másrészt bírálják a politikát, ami nem volt éppen helyzet magaslatán. Catie kitűnő szerzeményeket art, gazdag harmóniái pedig zenésztársait is hallhatóan inspirálták, az együttes örömmel és lelkesen játszik.
Miért nincs fotelba szögező hangerő és romboló basszus? A válasz roppant egyszerű: az énekesnő már a projekt első percétől arra törekedett, hogy a lehető legnagyobb teret adjon az akusztikus hangszereknek. A cél az volt, hogy ajtót nyisson, meghívja hallgatóit a szép hangok világába. Hogy ezt mennyire sikerült megvalósítania, azt bárki tapasztalja, aki meghallgatja az albumot. Annyit elárulhatok, hogy az eredmény egy igazi élő zene, ami a mai agyon(számító)gépesített világban igen szép teljesítmény.
Compass Records, 2006 (USA)
Diane White: Pure and Simple
Debütáló albumát, a Pure and Simple-t Diane White előadóként és producerként is jegyzi. Diane egy tipikus válogatáslemezzel került be az első korongosok társaságába. Az ismert koreográfia szerint igyekezett biztosra menni: kipróbált és már egyszer (vagy többször…) bizonyított dalokból válogatott egy adagot. Olyan örökzöldeket hallhatunk tőle újra, mint például a The Jody Grind (Horace Silver), a God Bless the Child (Billie Holiday), a Señor Blues (Horace Silver), az Ugly Beauty (Thelonius Monk). A teljes repertoár 12 dalból áll bő háromnegyed óra terjedelemben. Az énekesnő a hangjával szabadon játszva érzelmi benyomások sokaságát skálázza végig velünk a melankóliától a szárnyaló életigenlésig.
Mindent összevetve egy korrekt, szépen kidolgozott, örökzöldekre alapozott albumot kapunk, telt hangzással. Akihez közel áll a Billie Holiday és Sarah Vaughan által képviselt zenei világ, annak kötelező a lemez, a többieknek csak kötelezően ajánlott…
Az ilyen bemutatkozó jellegű korongok csak akkor érnek igazán valamit, ha az előadó mint egy trambulinról el tud rugaszkodni róluk, és a következő, immár önálló albumával egy 10 pontos toronyugró-gyakorlatot tud bemutatni. Azt üzenjük Diane-nak, hogy a pontozók már készen állnak a nagy gyakorlat értékelésére.
Full Trackhun Production (Kanada)
