Névnapok: Balázs, Airton, Arion, Ariton, Balmaz, Blazsena, Celerina, Csinszka, Izrael, Oszkár, Oszlár
Események:
1844 – Hector Berlioz Római karnevál (Carnaval Romain) nyitányának premierje Párizsban.
1916 – Tristan Tzara kiadja Dadaista kiáltványát Zürichben, Svájcban.
1928 – Davidson Black paleoantropológus a Nature című folyóiratban beszámol a kínai Csoukoutienben talált ősi emberi kövületekről (Homo erectus/felegyenesedett ember) és új fajnak nyilvánítja őket.
1932 – A Josef von Sternberg által rendezett Shanghai Express premierje Los Angelesben (Marlene Dietrich, Clive Brook, Anna Mae Wong).
1951 – Tennessee Williams Tetovált rózsa című darabjának premierje New Yorkban.
1959 – The Day the Music Died (A nap, amikor meghalt a zene). Buddy Holly, Ritchie Valens és JP „The Big Bopper” Richardson rock and roll zenészek egy repülőbalesetben meghalnak Clear Lake (Iowa) közelében.
1960 – A Federico Fellini által rendezett Édes élet (La Dolce Vita) című film premierje Olaszországban (Marcello Mastroianni, Anita Ekberg).
Meghalt Johannes Gutenberg (1400?-1468) német ötvösmester, feltaláló.
A mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás, a betűfém, a kézi öntőkészülék, a nyomdafesték, a szedő-sorjázó vagy más néven szedővas (winkel), a kézisajtó és a festékező labdacs európai feltalálója. Már 1430 táján, Strasbourgba, közvetett bizonyítékokat találtak könyvnyomtatással kapcsolatban. Egyik tanítványa műhelyében sajtóprést, és akkoriban szokatlan módon, könyveket is találtak. 1447-ben visszatért Mainzba, és kölcsönt vett fel nyomdájának felállításához. Első munkája egy Weltgericht című vers volt, majd egy vékony latin nyelvkönyvet készített ugyanazzal a kezdetleges betűtípussal. Később bűnbocsánatot ígérő búcsúcédulák nyomtatását vállalta. Ezek után nekilátott főművének, a 42 soros Bibliának az elkészítéséhez. A 641 lapot, oldalanként 42 sort tartalmazó, két hasábban szedett mű hatalmas technikai és anyagi kihívás volt a nyomdász számára. Ráadásul azért, hogy a biblia pont úgy nézzen ki, mint a kézzel készítettek, szükség volt az iniciálék és a díszítések egyedi, kézzel történő megfestésére is. A munka öt éven keresztül tartott. ––> Gutenberg élt, él és élni fog
Megszületett Felix Mendelssohn-Bartholdy (Jakob Ludwig ~, 1809–1847) német zeneszerző, karmester, zongora- és orgonaművész.
Mendelssohn, akit a maga korában gyakran hasonlítottak Mozarthoz, kilencévesen lépett fel először mint zongorista, tizenkét éves korától már rendszeresen komponált. A sorsnak furcsa fintora, hogy – csakúgy, mint az általa újra felfedezett Baché – az ő neve is csaknem feledésbe merült halála után, az életében kiadott 72 és 49 posztumusz műve közül is csak keveset mutattak be. Ehhez a Németországban erősödő antiszemitizmus éppen úgy hozzájárult, mint az az előítélet, ami szerint Mendelssohn muzsikája ugyan szép és elegáns, de „lapos”. Reneszánsza 1959-ben kezdődött, amikor születésének 150. évfordulójáról emlékezett meg a világ ( „Olasz” szimfónia, Paulus, Nászinduló). ––> Mendelssohn zongorája
Meghalt Révész Imre (Csebrai, 1859-1945) festőművész, grafikus.
A debreceni gimnáziumba járt és képezte festői tehetségét, amikor az alföldi vásárok forgatagában paraszti típusokat, karaktereket rajzolt. Művészeti tanulmányait Bécsben kezdte, 1873 és 1875 között a Bécsi Művészeti Akadémia hallgatója lett, s különösen a litográfia módszereit tanulmányozta. 1878-1879-ben közel egy évig a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, Székely Bertalan volt a mestere. Állami ösztöndíjjal ismét a bécsi akadémiára ment, ahol három éven keresztül tökéletesítette tudását. 1903-ban Révészt meghívták Budapestre a Képzőművészeti Főiskola előadójának, 1904-től oktatott. 1918-ban a Nagybányai művésztelepen dolgozott. 1920-1931 között általa vezetett Kecskeméti művésztelepen a festőművészek egész nemzedékét nevelte fel. Népi életképeket (zsánerkép), történelmi képeket festett naturalista stílusban. Később népieskedő, humoros tartalmú életképeket is festett. Minden egyes vázlatáról, kompozíciójáról a nagy rajztudás, biztos vonalvezetés tanúskodik. Előszeretettel dolgozott vegyes technikával, szénnel, krétával, akvarellel, pasztellel (Udvarlók, Panem!, Konyhában).
Meghalt Bohumil Hrabal (1914-1997) cseh író.
Nem volt jó tanuló, az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei, a sörgyárban eltöltött gyermekkor élményei és a kisvárosi hangulat számos későbbi művében alapvető motívumként jelenik meg. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozott. Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 1950-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként. 1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni. Egy darabig szamizdatokban és külföldön is publikált. Kifejező, rendkívül vizuális stílusban írt, gyakran nagyon hosszú mondatokban. Kedvenc karakterei gyakran fogalmaznak meg alapvető igazságokat a cseh kispolgár együgyű bölcsességével. Hősei egyszerre nevetségesek – primitív humoruk és kispolgári bujaságuk miatt – és testesítik meg a legnagyobb nehézségeket is túlvészelő életvidámságot és a legrosszabb körülmények között is boldogságra törekvést. Jaroslav Hašekkel és Karel Čapekkel együtt a 20. századi cseh irodalom vezéralakja. Műveit 27 nyelvre fordították le (Élesen követett vonatok, Őfelsége pincére voltam, Sörgyári capriccio). ––> Olvas(s)atok – Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio
Megszületett Csoóri Sándor (1930-2016) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas költő, esszéíró, prózaíró, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Első versei 1953-ban jelentek meg, nagy feltűnést keltve a Rákosi-korszakot bíráló hangvételükkel. A hatalom hamar észrevette, hogy nem tartozik feltétlen hívei közé. Írásaiban kritizálta a diktatúra személyiség- és társadalomromboló hatását, különös tekintettel a vidéki emberek sorsára. Gyakran volt megfigyelés és szilencium alatt, néha évekig 1955-től 56-ig az Új Hang versrovat-szerkesztője. 1956 után egy ideig nem talált munkát. Költészete az 1960-as évekre forrott ki igazán. A Kádár-kor ellenzékének egyik legmarkánsabb képviselőjévé vált. 1968-tól 1988-ig a Mafilm dramaturgja. A hetvenes évekre alakult ki költészetének jellegzetes karaktere, melynek legfőbb ismérvei: a képekből áradó metafizikai sugárzás, a váratlan és meglepő asszociációk sora, a mindenkor személyes hangvétel mint hitelesítő jegy (80 huszár, Elveszett utak, Csillagkapu).
Ezen a napon született:
Johann Georg Albrechtsberger (1736-1809)
osztrák zeneszerző, orgonista, zenetudós, zenetanár. Tanulmányait a melki bencés apátságban folytatta, ahol a hangszeres ismeretek mellett zeneelméletet és filozófiát is tanult. 279 egyházi művet, 278 csak billentyűs hangszerekre és 193 egyéb hangszerre, illetve zenekarra írt világi művet komponált, közülük kiemelkedik C-dúr hárfaversenye és a császári udvar számára írt kamarazenéi, melyek előadásában maga II. József is közreműködött csellón.
(Báró lengyelfalvi) Orbán Balázs (1829-1890)
író, néprajzi gyűjtő, fotográfus, országgyűlési képviselő, akadémikus. Beutazta Görögországot és a Közel-Keletet. Eljutott Egyiptomba, ahol megmászta a piramisokat, a Szentföldön bejárta a bibliai helyeket, számos erdélyi magyar és román „beduinnal” találkozott, akik a besorozás elől szöktek meg, bejárta Kis-Ázsiát. A török fővárosból egy szabadcsapattal indult haza, hogy segítse a forradalmat… de elkésett. Csak 1859-ben térhetett haza (Utazás keleten, A Székelyföld leírása, Magyar népköltési gyűjtemény).
Hegedűs Gyula (Heckmann Gyula Mihály, 1870-1931)
színész, kormányfőtanácsos, a Budapesti Színészek Szövetsége örökös tiszteletbeli elnöke, a naturalista színjátszó stílus legnagyobb magyar képviselője. Tizennyolc éves korában megszökött a szülői háztól és felcsapott színésznek. 1906 januárjában a színiakadémia tanára lett. 1907 szeptemberében a Zeneakadémia játékmestere, 1914. április 28-án ünnepelte meg a Vígszínházban huszonöt éves színészi jubileumát. Nem csak a magyar színjátszás történetében játszott korszakos jelentőségű szerepet, de az egyetemes színháztörténelemben is a realisztikus játékmodor egyik legfontosabb képviselője volt.
Gertrude Stein (1874-1946)
német származású amerikai költő- és írónő, műgyűjtő. 1893 és 1897 között a Radcliffe College hallgatója volt. 1903-ban Párizsba költözött, ahol élete hátralévő részét is töltötte. Első műve a Három élet volt, mely 1909-ben jelent meg. Nevezetes memoárja, melyet álnevesen, Alice B. Toklas önéletrajza címmel adott közre, 1933-ban látott napvilágot (Az amerikaiak nevelése, A kompozíció mint magyarázat, Hogyan íródik az írás).
Georg Trakl (1887-1914)
osztrák expresszionista költő, író. 1908-tól gyógyszerészeti tanulmányokat folytatott Bécsben, ahol kokainfüggő lett. Itt került kapcsolatba az „Akademischer Verband für Literatur und Musik” elnevezésű csoporttal. Ebben az időszakban jelentek meg első versei különböző expresszionista lapokban. Lírai munkássága, képeinek ereje az expresszionizmus stílusjegyeit viseli magán. A világot sötétnek látja, látomásai is sötét tónusok felé hajlanak. Verseit melodikus – ritmikus nyelvezet, illetve az antik mítoszok és a kereszténység motívumkincse hatja át. Életében csak egy kötetét adták ki.
Kner Imre (1890-1944)
tipográfus, nyomdász, könyvművész, Kner Izidor fia. A magyar könyvkiadás és nyomdászat kimagaslóan művelt és széles látókörű egyénisége. 1904-től egy éven keresztül Lipcsében a Mäser-féle könyvművészeti és tipográfiai szakiskolában tanult, ahol hasznos technikai ismereteket sajátított el, valamint magáévá tette az uralkodó szecessziós ízlést. 1907-től a gyomai nyomda műszaki vezetője lett. Az I. világháború után Kozma Lajos építésszel és grafikussal, valamint Király György irodalomtörténésszel a különféle történelmi stílusok felhasználása, a népi barokk megújítása s elsősorban a klasszicista tipográfia korszerű alkalmazása révén új magyar könyvművészetet teremtett.
Edward Carr (1892-1982)
angol történész, diplomata. Történészként nevét mindenekelőtt a monumentális Szovjet-Oroszország története című műve tette ismertté, melyet Guardian „századunk egyik legfontosabb angol történeti művének”, míg a Times „kiemelkedő történetírói teljesítménynek” nevezett. Tizennégy kötetes művén 1945-től kezdve közel harminc évig dolgozott.
Norman Rockwell (1894-1978)
amerikai festő, illusztrátor. Képei népszerűek voltak az Egyesült Államokban és a gyűjtőknek ma is kedvencei. Négy évtizeden keresztül készítette a The Saturday Evening Post címlapképeit. 16 éves korában karácsonyi képeslapokkal szerzett sikereket. 1912-ben végzett egy művészeti akadémián, majd az Amerikai Cserkész című képeslap grafikusa lett.
Alvar Aalto (Hugo Alvar Henrik Aalto, 1898-1976)
finn műépítész, designer. Annak ellenére, hogy néha az északi modernizmus első és legbefolyásosabb építészei egyikének tekintik, a tények alaposabb vizsgálata azt mutatja, hogy közelről követte a svédországi úttörőket, és kapcsolatban is állt velük. Eleinte klasszikus épületeket tervezett. Az 1920-as évek vége felé továbblépett a modernizmus felé. Bútortervezéssel is foglalkozott (Finlandia palota, Esseni Operaház, Paimio-szék).
Luigi Dallapiccola (1904-1975)
olasz zongoraművész és zeneszerző. Zenéjét elsősorban műveinek intenzív líraisága, mély spirituális és eszmei tartalma jellemzi. Richard Wagner muzsikája inspirálta, hogy komolyan elkezdje a komponálást, és Claude Debussyé, hogy abbahagyja. Amikor az ausztriai száműzetésben hallotta a Bolygó Hollandit, a fiatalember ráébredt, hogy a zeneszerzés az élethivatása. Ferruccio Busoni neoklasszikus műveinek lenyomata érződik későbbi művein, de a legnagyobb befolyással a második bécsi iskola eszméi, elsősorban Alban Berg és Anton Webern zenéje voltak rá (Éjszakai repülés, Börtön-énekek, Az én földemről).
Paul Ariste (1905-1990)
észt nyelvészprofesszor, finnugrista. Az észtországi finnugor nyelvkutatás atyja és a szovjetunióbeli kutatás egyik jeles alakja. Számos nyelvet oktatott, tudományos téziseinek száma meghaladja a hatvanat. Egyik fő kutatási területe a vót (vadja) nyelv volt, tanítványaival rendszeresen tett tanulmányutakat e nép körében. Az általa gyűjtött vót népmeséket és népi énekeket több kiadásban tette közzé.
Simone Weil (1909-1943)
francia írónő, aktivista, filozófus. Franciaország német megszállása miatt először Marseille-be, 1942-ben az USA-ba, végül Angliába menekült, ahol Charles de Gaulle felszabadítási frontjának tagja lett. Majdnem minden művét posztumusz adták ki (Ami személyes, és ami szent, Jegyzetfüzet, Begyökerezettség).
Béri Géza (1933-1979)
költő, író, műfordító. 1953–56 között, a fennálló rend fegyveres megdöntésére való szervezkedés miatt, a váci börtön életfogytiglanra ítélt rabja, ahol a magukat Füveskert-költők néven elnevező költőtársaság tagja. Életében egyetlen könyve sem jelenhetett meg. 1979-es öngyilkossága után több mint egy évvel közöltek verseiből válogatást.
Michael Cimino (1939-2016)
Oscar-díjas amerikai filmrendező, producer, forgatókönyvíró. Legismertebb alkotása A szarvasvadász, amely öt Oscar-díjat nyert, többek között a legjobb filmrendezőnek járót. Ciminót nehéz természete, maximalizmusa, önfejűsége tette hírhedtté, és emiatt karrierjének gyorsan bealkonyult. Idősebb korára egészen bizarr mértékben átplasztikáztatta az arcát. (A Magnum ereje, A mennyország kapuja, A sárkány éve).
Szabó Tünde (1945-2021)
Déryné-díjas színésznő, színműíró, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház örökös tagja. Főiskolásként és fiatal színésznőként több magyar filmben szerepelt. 1967-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1968-tól 1973-ig a Pécsi Nemzeti Színház, 1973–1981 között a Vidám Színpad színésznője volt. 1981 óta a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja. Színműíróként Nyíregyházán először a Kvantum Fantom csapdája című zenés mesejátékát mutatták be 1982-ben (Egy magyar nábob, Bolondos vakáció, Amerikai cigaretta).
Apró Attila (1947-2020)
rendező. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte 1966–1969 között. 1981–1985 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1971–1976 között a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenei rendezője volt. 1972–1997 között a Magyar Televízió munkatársa volt különböző pozíciókban. 1997 óta az Eastern Kft. producer-rendezője. 2004 óta főrendező volt.
Paul Auster (1947)
amerikai író, költő, műfordító és forgatókönyvíró. 1959-ben kezdett verseket és elbeszéléseket írni. Amikor Párizsban töltött egy hónapot, megkedvelte a francia nyelvet és kultúrát. Detektív történeteiben a megszokottól eltérő, az emberi léttel, identitással kapcsolatos kérdésekkel, valamint a nyelvet és az irodalmat érintő problémákkal foglalkozik és megteremti saját posztmodern és a posztmodernizmust bíráló kifejezési formáját (New York trilógia, Az orákulum éjszakája, Láthatatlan).
Henning Mankell (1948-2015)
svéd színházi rendező és író. Miután Zambiában és más afrikai országokban is élt, meghívták a Teatro Avenida színházba Mozambik fővárosában, Maputóba. Érkezés után legalább fél évet töltött Maputoban a színházzal és írással foglalkozva. Napjainkban saját kiadóját működteti (Leopard Förlag) fiatal afrikai és svéd tehetségek támogatására. 2007-ben 15 millió svéd koronával (1,6 millió euró) támogatta az SOS Gyermekfalut Mozambikban. Részt vett a Tetthely című német krimisorozat két epizódjának forgatásában, majd a Svéd Televízió számára írt forgatókönyvet apósa, Ingmar Bergman életéről (A csillagkutya, Tűzfal, Arctalan gyilkosok).
Békés Csaba (1957)
történész, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa, egyetemi tanár. 2013-ban a megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést „a hidegháborús időszak politikai- és diplomáciatörténetének nemzetközileg is elismert kutatásáért, publikációs tevékenységéért”.
Ferzan Özpetek (1959)
Olaszországban dolgozó török forgatókönyvíró és filmrendező. Már első játékfilmjével nagy nemzetközi sikert aratott (Törökfürdő). Műveinek visszatérő alaphelyzete, hogy érzelmi válságban lévő hősei találkoznak egy számukra új, ismeretlen életformával vagy kultúrával, s ez megváltoztatja addigi életüket. Valamennyi saját filmje esetében a forgatókönyv megírásában is részt vett.
Görög László (1964)
Jászai Mari-díjas színész, szinkronszínész. Főiskolai tanulmányait 1983-ban kezdte a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, melyet 1987-ben végzett el. a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1989–től a Radnóti Miklós Színházban szerepelt. 2000–től szabadfoglalkozású művészként lépett színpadra. 2002-től az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának tagja lett, ahol 2011-ig játszott. 2012-2015 között a Miskolci Nemzeti Színház művésze, majd a 2015-2016-os évadra a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja lett. 2016-tól ismét a Miskolci Nemzeti Színház tagja. Filmszerepeket is vállal, valamint szinkronhangként is ismerhetjük (Akli Miklós, Szamba, Kútfejek).
Maura Tierney (Maura Therese Tierney, 1965)
amerikai színésznő. Legismertebb szerepe Abby Lockhart szerepe a Vészhelyzet című sorozatban. A hinghami Notre Dame Academy-be járt gimnáziumba, ahol drámát is tanult. A gimnáziumi tanulmányok befejezése után a New York Egyetemen kezdett először táncot, később pedig drámát tanulni (A nemzet színe-java, Mint a hurrikán, Az elnök emberére talál).
Warwick Davis (1970)
angol színész. Törpe növésű, alig 1,07 méter magas. A Csillagok háborúja Jedi visszatér című részéhez 4 lábnál alacsonyabb színészeket kerestek, akkor jelentkezett (A Jedi visszatér, Al Capone bandája, Harry Potter filmek).
Ruttkay Laura (1975)
Jászai Mari-díjas színésznő, szinkronszínész. Már fiatalon is számos szavalóversenyen szerepelt, és a tanárai biztatták is a színművészeti pályára. Színi tanulmányait a Miskolci Nemzeti Színház stúdiójában kezdte. 2000-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Tanulmányai elvégzése után rögtön, még a Nemzeti Színház szerződtette, de a névváltoztatás után is a társulattal maradt, így lett 2000 őszétől 2020-ig a Pesti Magyar Színház tagja. Sokszínű színházi szerepei mellett filmekben és tévéműsorokban is látható (Argo, Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél, Üvegtigris 3.).
Ezen a napon halt meg:
Jan Steen (1626?-1679)
holland festő, az életképek mestere a holland aranykorban. Polgári foglalkozása a sörfőzés volt, de miután a sörfőző üzem tönkrement, kocsmát nyitott, s a festés mellett csapszéket üzemeltetett, témáinak változatosságát illetően igen hasznos is volt neki ez a foglalatosság. Ritkán festett vallásos témákat, s ha igen, akkor a vallási témákat is vidám életképszerű vonásokkal fűszerezte. Csaknem nyolcszáz művén keresztül a részeg duhajkodás, a kártya, a civakodás, a vidám ünnepi összejövetelek jelenetei szerepelnek, s mindezek jókedvvel, egészséges humorral, akár a korban divatos pikareszk regények (A kuruzsló, Kártyajáték, Páros tánc).
George Crabbe (1754-1832)
angol költő. Egy, a reményre írt költeménye pályadíjat nyert, 1847-ben szülővárosa (Aldeburgh) templomában emléket állítottak neki (A falu, Az újság, Mesék a teremből).
(Komjáti) Foltényi Vilmos (Foltiny, 1820–1905)
színész, operaénekes, színigazgató. Szülei nemes emberek voltak, 1842. április 1-jén lépett a színi pályára és előbb kóristáskodott a Nemzeti Színházban. Hamarosan mint első operaénekes ismertségre tett szert Szeged, Nagyvárad és Kolozsvár színpadain. Bejárta Olaszországot, Stájerországot, Karintiát, Franciaországot, Angliát, Svájcot és Dániát. 44 évig működött a színházi pályán.
Tóth Kálmán (Tóth Albert Kálmán, 1831–1881)
költő, dráma- és újságíró, politikus, az MTA levelező, a Kisfaludy Társaság rendes tagja. Ifjúkorában az ókori klasszikusok közül leginkább Ovidiusért, a kortárs magyarok közül pedig Vörösmarty Mihályért és Kisfaludy Károlyért rajongott. Élete szabadságharc utáni szakaszában számos szerelmes verset írt, 1860-ban alapította a Bolond Miska című élclapot, 1864-ben a Fővárosi Lapokat. Több darabját a Nemzeti Színház is bemutatta. Legnépszerűbb és legtovább játszották két vígjátékát: A király házasodik és a Nők az alkotmányban című.
Margó Ede (1872-1946)
szobrászművész. A budapesti Iparművészeti Iskolában végzett előtanulmányok után négy évig Strobl Alajos mesteriskolájában tanult. Szorgalmas munkájával egy Bécsben meghirdetett ösztöndíj elnyerését követően az 1890-es évek végétől Párizsban, a Julian Akadémián tanult. Nagy hatással volt rá Auguste Rodin művészete. A Százados úti Művésztelep egyik alapítója volt 1911-től, és haláláig a telep aktívan alkotó lakója volt (Hunyadi János szobra – Budapest; Anya gyermekével – Szeged; Pósa Lajos – Budapest).
Körner József (1907-1971)
Kossuth- és Ybl-díjas műépítész, a szocialista realizmus képviselője. Pályája első szakaszában csatlakozott a modern építészeti törekvésekhez; a CIAM magyar csoportjának tagja lett. Késői művei ismét modern vonásokat mutatnak (Dagály utcai Strandfürdő épülete; a II. kerületi pártház, ma önkormányzat épülete; Tatabányai könyvtár).
ifj. Horváth János (1911-1955)
Kossuth-díjas klasszika-filológus, irodalomtörténész, egyetemi tanár. Főleg a magyarországi latin irodalommal foglalkozott, e területen úttörő munkásságot fejtett ki (Legrégibb magyarországi latin verses emlékeink, Középkori kútfőink kritikus kérdései, Anonymus és a Kassai kódex).
Martsa István (1912–1978)
kétszeres Munkácsy Mihály-díjas szobrász- és éremművész, érdemes művész. Viszonylag későn, 33 éves korában kezdte meg tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Főiskolai évei vége felé Ferenczy Béni tanársegédje lett, fejlődésére nagy hatással volt mestere éremművészeti jártassága. 1947-ben jelent meg először kiállításokon.
Lukács Margit (1914-2002)
a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1936-ban végzett a Színiakadémián. 1937-től a Nemzeti Színház ösztöndíjasa, majd rendes tagja, 1989-től örökös tagja volt. Major Tamás, igazgatása alatt, elküldte a színháztól, mert megtagadta a pártba való belépést. Két évig nem lépett színpadra, majd visszatért a színházhoz. 2000-től a Pesti Magyar Színház társulatához tartozott (Szegény gazdagok, Mágnás Miska, Te rongyos élet).
Vámos László (1928-1996)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, érdemes és kiváló művész. 1950-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán, rögtön azután a Nemzeti Színház rendezője 1952-ig, majd 1955-ig a debreceni Csokonai Nemzeti Színház főrendezője volt. Akkor a budapesti Madách Színházhoz szerződött, ahol 1973-ig rendezett. 1967 és 1980 között az Operettszínház főrendezője, 1982 és 1990 között pedig a Nemzeti Színház művészeti vezetője és főrendezője volt. 1981-ben megválasztották a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkárává, a tisztséget 1990-ig töltötte be.
John Cassavetes (John Nicholas Cassavetes, 1929-1989)
görög–amerikai színész, forgatókönyvíró és rendező. Innovatív kamerahasználatával, egyéni szemléletmódjával, az improvizáció bátor használatával a cinéma vérité amerikai megfelelőjét hozta létre. Ray Carney filmkritikus az „amerikai független film atyjának” nevezte (New York árnyai, Késői blues, Premier).
Máthé Eta (1931-2003)
Aase-díjas színésznő, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház örökös tagja. Pályáját 1951-ben a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte. 1953-tól a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1968-tól Szegeden, 1970-től Miskolcon játszott. 1980-tól a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatának volt a tagja. Utolsó éveiben a debreceni társulathoz szerződött és utoljára itt lépett színpadra.
Kozma Dezső (1935–2023)
irodalomtörténész, egyetemi tanár, a romániai magyar nyelvű irodalom, kultúra és tudomány egyik kiváló ismerője és művelője. A Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát. Munkásságának jelentős részét a magyar irodalmi értékek népszerűsítése foglalta el (A valóság igézete; Klasszikusok Erdélyben; Irodalmunk útjain, Erdélyben).
Buddy Holly (Charles Hardin Holley, 1936–1959)
amerikai énekes, dalszerző, a rock and roll úttörője. zenéje hatással volt kortársaira, dalait sokan feldolgozták. Légi-szerencsétlenségben vesztette életét.
