Gölle – Fekete István Emlékmúzeum

a papiruszportal.hu archívumából [?]

Szerző: legéndi

A Somogy és Tolna határán fekvő rendezett, takaros település két nevezetes személy, Fekete István és Rácz Vali lakhelye volt egykor. Az író az 1888-ban épült tanítói lakban született és 11 évig itt élt. Rácz Valinak, az 1930-40-es évek népszerű előadóművészének az apja, Rácz Ferenc kántortanítóként szintén e falak között, a helyi elemi iskola mellett lévő tanítói lakban élt 1910–48 között.

Gölle

A faluba érve a tájékoztató tábláknak köszönhetően a templomtól jobbra rögtön megtaláljuk az emlékházat, mely előtt az író 1999. augusztus 20-án felavatott bronz mellszobra áll.
A települést egy 1550-ből származó oklevél említi először. A török idők pusztásodása után 1618-ban népesült be újra. Korabeli birtokoscsaládjai közül a legjelentősebb a Dersfi. A XIX. században a herceg Esterházy és Pallavicini családnak is voltak itt birtokai. Jelentősebb település volt a századfordulón, lakóinak a száma meghaladta a 2700-at.
Göllének híresek voltak a jó termőföldjei és a jó minőségű haszonállatai. A falubeli gazdák több kiállításon is érmet nyertek állataikkal. A község határában a gazdálkodással összefüggően több kisebb puszta alakult ki, többségük ma már nincs meg, vagy más településhez sodródtak.
A hagyomány szerint a tatárok elől menekülő IV. Béla király és kísérete ezen a tájon eltévedt, és az ott élő jobbágyok és kanászok mutatták meg a Dalmáciába vezető utat. IV. Béla király lovát hívta Göllének.
Deres Károlyné, aki a kiállításon végigkalauzolt minket és Fekete Istvánról, műveiről szóló keresztkérdésekkel többször zavarba hozott (nem elég felkészülten érkeztünk, s a Ballagó időt is elég régen olvastuk), a településnév kapcsán megjegyezte, hogy a Gölle a gerle itteni ö-s kiejtése lehetett, illetve egy másik elképzelés szerint a köll-e? kérdésből származik.

A Fekete István-emlékkiállítás

Az író Ballagó idő című életrajzi regénye a Göllében és Kaposváron töltött ifjúságáról szól. A mű kézirata is látható a kiállított tárgyak között. Trófeák, használati tárgyak, bútorok, könyvborítók, plakátok mutatják be az életút ismert és kevésbé ismert részleteit. Itt tudjuk meg, hogy az író elvesztette fél szemét: az idegenvezető szerint a második világháború során egy szovjet katona lőtte ki, ifjabb Fekete István sejtése szerint azonban az ávósok verték ki – mindenestre ez nem volt publikus az író életében. Mint annyi embert, őt is bevitték egyszer, s olyan verést kapott, hogy alig élte túl.
Vezetőnk nemcsak Fekete István életét ismertette, hanem kitért az utóéletére is, az újratemetésre, a család tagjaira. A feleség és a ma már Amerikában élő ifjabb Fekete István viszonyára, aki édesapja naplójából és saját visszaemlékezéseiből szerkesztett könyvet (Fekete István az édesapám volt, Móra, 2004). Elmondása szerint ifjabb Fekete is Göllében szeretne végső nyugalomra térni.
A kiállítás megtekintése közben nagyon sokszor Bodó Imre nevébe ütköztünk, aki a Fekete István Kulturális Egyesület elnöke, s Dombóváron és Göllében hosszú évek óta sokat tesz az író szellemi örökségének megőrzéséért. És még mindig van mit tenni. Az író sok tárgya egy melléképületben vár arra, hogy a nem látogatható épületrészben kiállítsák…
A tanítói lak falai között nagyon sok emlékfoszlány felidéződik: a Hajnal Badányban sorai, a Lutra (a belőle készült filmmel együtt), a Tüskevár a szintén felejthetetlen filmsorozattal – amelyből épp filmet forgatnak –, A koppányi aga testamentuma a filmes rózsaszerző vagy a párbajjelenettel, Hú vadászatai, vagy az a novella, melyben az udvarban garázdálkodó ragadozók helyett a csapda az utcabeliek macskáit rejtette…
Lehet, hogy néhány könyvet újra kellene olvasni?!

Minden elmúlik egyszer

A másik állandó kiállítás a helyi elemi iskola 1910–48 közötti időszakát, Rácz Ferenc kántortanítói működését és leánya, Rácz Vali (1911–1997), az 1930-40-es évek népszerű előadóművészének (pl. Csak egy nap a világ lemez) pályáját mutatja be.
A terem egyik részében egy korabeli iskola berendezése látható. A padok, az órarend, a kézzel írt kották egy távoli világ darabjai ma már, s gyerekeink a körmöst is csak olvasmányélményeikből hívták elő – szerencsére.
A művésznő – akinek arca Tolnay Kláriéra, hangja pedig Karády Katalinéra hasonlít – felkarolta az emlékkiállítás ötletét, s az 1994-es alapítás után nemcsak tárgyakkal, hanem anyagilag is hajlandó volt támogatni. Többek közt fellépőruhái, képei, plakátjai és egy körösfői női népviselet (1940) látható a terem másik részében. A színésznő ’56-ban emigrált a családjával együtt az Egyesült Államokba, majd a ’70-es években Londonba költöztek, pár évvel később pedig Münchenben telepedett le férjével és fiával. Lánya, Monica Porter írónő pedig azóta is Londonban él.
Rácz Vali földi maradványai a helybeli temetőben nyugszanak.