Névnapok: Viktória, Ancilla, Dagobert, Dagomér, Dalbert, Niké, Viki, Zente, Zéta, Zete, Zétény
Események:
1815 – Először jelenik meg Jane Austen Emma című regénye.
1888 – Gauguin-nel folytatott vitája után Vincent Van Gogh, holland festő levágta saját fülcimpáját.
1893 – Weimarban bemutatják Engelbert Humperdinck operáját, a Jancsi és Juliskát.
1922 – Megnyitja kapuit a Fővárosi Operettszínház Budapesten.
Megszületett Joseph Bodin de Boismortier (1689-1755) francia barokk zeneszerző.
Az első komponisták egyike, aki önálló kiadói jogokat szerzett és saját műveinek publikálásával jelentős vagyonra tett szert. Első műveit elsősorban fúvós hangszerekre, különösen pedig harántfuvolára írta, melyen maga is kiválóan játszott. Az erősen versengő 18. században erőssége az volt, hogy példaadó változatossággal komponált. Kevés hangszer „menekült meg” a tolla elől, és csaknem minden zenei formában alkotott. A vokális muzsika a hangszereshez hasonló helyet foglalt el a munkásságában: komponált öt operát, hat kisebb és négy nagy motettát, két sorozat, négy-négy műből álló kantátát, egy kis kantáta gyűjteményt és – mindenek fölött – mintegy tizennégy kötetnyi dalt, egy vagy több énekhangra (Hat concerto öt fuvolára; Concerto csellóra, viola da gambára, vagy fagottra; Daphné).
Megszületett Kernstok Károly (1873–1940) festő- és grafikusművész, a magyar avantgárd egyik tehetséges képviselője.
Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte. 1892-től Münchenben Hollósy Simonnál, 1893–1895-ben a párizsi Julian Akadémián tanult. 1906-ban Párizsba utazott, ahol megismerkedett az új stílus irányzatokkal. 1907-ben alapítója lett a Nyolcak csoportjának. 1919-ben a Tanácsköztársaság művészetpolitikai, és a képzőművészeti szabadiskola vezetője volt. A bukás után Berlinbe emigrált, ahol 1926-ig élt, majd visszatért Budapestre. A modern festői törekvések egyik fő képviselője, kétségkívül a 20. század elejének legnagyobb jelentőségű, meghatározó egyéniségű, új utakat kereső festője. Pályafutásának kezdetén még naturalista képeket festett. Párizsi utazásai a kor ottani új törekvéseivel ismertették meg, ezek az új irányzatok nagy hatással voltak rá, meghatározták későbbi festészetét. Kifejezésmódja egyedi, alakjai szinte szoborszerűek. Korai műveiben még a színek harmóniáján van a fő hangsúly. Hamarosan megjelennek művein a rajzos elemek, a tömör formák, az erőteljes színek. Párizsban csatlakozott a Vadak csoportjához, akiket a kubizmus előfutárainak nevezhetünk (Lovasok a víz partján, Este, Incselkedők).
Megszületett Kmetty János (1889–1975) Kossuth-díjas festőművész, grafikus, kiváló művész.
A magyar festőművészet és művészetpedagógia kiemelkedő egyénisége. Kassán kezdett rajzolni, majd Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában tanult, utána Ferenczy Károlynál is. 1911-ben látogatott először Párizsba, ott a Louvre-ban mindent, de főleg a reneszánsz festészetet tanulmányozta. Pályakezdése szorosan kötődik a Kassák Lajos által szerkesztett Ma irodalmi és művészeti folyóirathoz, sok barátja volt az aktivisták körében, majd a két világháború közt a KÚT képzőművészeti kör egyes tagjaihoz is barátság fűzte. Művészetében a cézanne-i hagyományok folytatója. Életműve egyenletes, a megtalált puritán formanyelv és témakör megbízható alkalmazása és közreadása. Képeinek fő eleme a szerkezet, kubisztikusan tagolt formáit hangsúlyozott kontúrok fogják közre. Mint grafikus is jelentékeny, különösen erőteljesek rézkarcai, amelyek javát albumban is kiadta 1920-ban. 1946-tól a Képzőművészeti Főiskolán tanított, tanítványai közül ma már sokan híres művészek. A magyar festészet és festőmesterek egyik jelentős egyénisége (Hegyi beszéd, Nagybányai utca, Szentendrei idill).
Megszültetett Mándy Iván (1918–1995) Kossuth- és József Attila-díjas író, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
Első novellája 1937-ben jelent meg a Magyarság című lapban. 1949–55 között nem publikálhatott, ezekben az években „átírásokból” élt: a Magyar Rádiónál dolgozott dramaturgként, mások gyermekhangjátékait javítgatta, és amikor „felkérték”, vidéki filmklubok bevezetőit tartotta, vagy irodalmi előadásokat kórházakban, nőgyűléseken, iskolákban, de akár az állatkertben is. A Népművészeti Intézet munkatársaként lektori véleményeket írt, kéziratokat javított, szerkesztett. Eltávolítása után, 1954-től szabadfoglalkozású íróvá lett. Műveinek világát meghatározta a környezet, amelyben élt: a Teleki és a Mátyás tér környéke, a kisemberek, a lecsúszottak, a társadalom elesettjeinek világa, gyermekkönyvei is klasszikussá váltak (Csutak-sorozat; Álom a színházról; Ciklon. Válogatott novellák).
Ezen a napon született:
Martin Opitz (1597-1639)
német barokk költő. A beutheni gimnázium diákjaként írta meg 1617-ben latin nyelvű Aristarchus, avagy a német nyelv megvetéséről című rövid írását, amelyben a német nyelvű költészet fontosságát hangsúlyozza. 1622-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem meghívására Gyulafehérvárra ment, ahol az ottani gimnázium tanára lett. Poétikája döntő hatással volt a 17. századi német irodalomra. 1625-ben Bécsben II. Ferdinánd császár poeta laureatus-szá koronázta. Nemcsak életében örvendett igen nagy tekintélynek (a német Vergiliusnak is nevezték) hanem a felvilágosodás irodalmárai is nagyrabecsülték.
Jean-Francois Champollion (1790-1932)
francia klasszika-filológus, orientalista, az egyiptológia tudományának megalapítója, az ókori egyiptomi hieroglif írás megfejtője. Elődei munkájára építve 1822-ben a rosette-i kő egyes részeit lefordította, és bebizonyította, hogy az óegyiptomi nyelv hasonlított a kopt nyelvhez, és hogy írásrendszere fonetikus és ideografikus jelek kombinációja.
Déryné Széppataki Róza (Schekenbach, 1793–1872)
az első magyar opera-énekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője, aki legnagyobb sikereit énekes szubrettként aratta. A művésznőnek sok rajongója volt, készültek róla portrék, versek, kapott egy ajánlatot egy bécsi operai állásra, amit visszautasított. Bukarestből is kapott meghívólevelet, amelyben közölték, hogy szeretettel várják, és nagy sikerre számíthat. A színésznő ezt az ajánlatot sem fogadhatta el. A Déryné-kultusz akkora volt, hogy öltözködése hatott a korabeli divatra. 1847-ben búcsúzott a színpadtól.
Charles Augustin Sainte-Beuve (1804-1869)
francia író, költő, újságíró, irodalomkritikus. Orvosnak készült, de két évi tanulás és kórházi gyakorlat után az újságírás és az irodalom felé fordult. Új módszert alkalmazott az irodalomkritikában. Az írókat életrajzuk, életkörülményeik, történelmi és szociológiai helyzetük alapján értékelte (Arczképek az ujabkori francia társadalomról, Madame de Pontivy, Ki a klasszikus?).
Murkovics János (Janoš Murkovič, 1839-1917)
horvát származású szlovén tanító, író. Ő alkotta az első Gaj-betűvel írt vend nyelvű könyvet. Felsőbbfokú tanulmányait Németországban végezte. 1862-ben került a vendvidéki Belatincra, ahol tizenhat évig dolgozott. 1871-ben írta meg egyetlen, de jelentősnek számító művét az Abecednik-ot. Ez volt az első könyv vendül, amely nem magyar ábécéval született.
Cholnoky Viktor (1868–1912)
író, újságíró, műfordító. Írói tekintélyét A Hét című lapban, amelynek pár évig szerkesztője is volt, közölt novelláival alapozta meg. Írásait különös figurák népesítik be és groteszk helyzetek tarkítják, amelyekkel a kiábrándult, utat nem találó modern polgár lelkivilágát ábrázolja. A legnagyobb magyar stílusművészek közé tartozik. Egzotikus tájai, mesebeli alakjai a mindennapokból, a szorongató valóságból elvágyódást fejezik ki (Füstkarikák, Kaleidoszkop, Az álomirtó).
Lenhardt János (1880-1931)
hegedű- és hárfakészítő hangszerész mester, az első és máig egyetlen magyar pedálhárfa-gyártó. Műhelyében 1924 és 1929 között több tucat hárfa, köztük évente 3-4 mesterhangszer készült, így exportra is tudott gyártani. A hárfa népszerűsítése érdekében hárfaiskolát alapított, ahol 1927-ben negyven tanítványt fogadott.
Juan Ramón Jiménez (1881-1958)
irodalmi Nobel-díjas spanyol költő, író. A versírást igen korán elkezdte, 19 évesen már kiadta Madridban első verseskötetét. Jelentős hatással voltak rá Rubén Darío, a spanyol modernizmus legkimagaslóbb tagjának versei, mint ahogy a francia szimbolizmus költői is. Madridban telepedett le, többször ellátogatott Franciaországba és később az Egyesült Államokba is, ahol meg is nősült. Miután 1936-ban kitört a spanyol polgárháború, nem látta értelmét, hogy otthon maradjon. Élt az Egyesült Államokban, Kubában és Puerto Ricóban is (Sárga tavasz, Platero meg én, Tavaszi balladák).
Eckhardt Sándor (1890-1969)
irodalomtörténész, nyelvész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Francia irodalomtörténettel és különösen a francia–magyar kultúrkapcsolatok történetével foglalkozott. Nagy jelentőségű nyelvészeti munkássága is. 1936-ban ő adta ki az első nagy magyar–francia szótárt. Balassi-kutatóként nevéhez fűződik a költő műveinek kritikai kiadása (Balassi Bálint irodalmi mintái, A francia nemzet missziós hite és a francia irodalom, Az ismeretlen Balassi Bálint).
Giuseppe Tomasi di Lampedusa (1896-1857)
olasz író. Posztumusz megjelent A párduc című regényével vált világhírűvé. A francia nyelvet anyjától, nagyanyjától pedig az irodalom szeretetét tanulta. A Monarchia csapatai foglyul ejtették, Magyarországon volt hadifogságban, ahonnan megszökött és gyalog tért haza Olaszországba. Regényét már csak halála után, 1958-ban adták ki. Egy év alatt negyven kiadást ért meg, és azonnal világsiker lett.
Cziglényi Ádám (1909-1998)
grafikus, bélyegtervező. 1925-től a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult. Elsősorban bélyegterveket tervezett az első sorozata a debreceni Református Kollégium sorozat 1938-ban jelent meg. 1938 és 1982 között mintegy kétszázötven magyar és ezer külföldi bélyeget is tervezett. A bélyegtervek mellett reklámgrafikával is foglalkozott.
Reismann Marian (1911-1991)
fotóművész. 1929-31-ig Münchenben tanult fényképészetet, majd Berlinben, az U.R.F. Werbe Kollektive-ben dolgozott fotósként. 1934-ben Fotó Marian néven önálló portréműtermet nyitott. A háború alatt bujkálnia kellett. Ma ismert munkáinak zöme gyerekfotó.
Anna Margit (1913-1991)
festőművésznő, Ámos Imre felesége. A Képzőművészeti Főiskolán 1936-ban fejezte be tanulmányait. 1937-ben ellátogattak Párizsba, ahol találkoztak Marc Chagall művészetével, amely mindkettőjükre mély benyomást tett. A második világháború idején férjét behívták munkaszolgálatra a délvidéki, majd a keleti harctérre, a háború vége felé feltehetően egy szászországi táborba hurcolták, s ott halt meg 1944-ben. Ekkor formálódott festészetében az ember bábuvá, aki ki van szolgáltatva a sorsnak. Kifejezésmódja fokozatosan expresszívvé és szürrealistává vált (Beteg lelkek kertje, Katona, A dögcédula).
Dino Risi (1916-2008)
olasz filmrendező, újságíró, filmkritikus, forgatókönyvíró (A nő illata, Fehér telefonok, Egy asszony meg a lánya).
Török Endre (1923-2005)
Széchenyi-díjas irodalomtörténész, russzista, egyetemi tanár. 1952-ben aspirantúrára küldték a Szovjetunióba, ekkor tanult meg oroszul, három évet a Volga melletti Szaratovban élt, ahol száműzött, kiváló irodalomtudósok mellett tanult, Sztálin halála után már változó, szabadabb légkörben. 1968-tól a Világirodalmi Lexikon egyik főmunkatársa. 1992-től a Századvég és az Orosz gondolkodók című sorozat szerkesztője (Az orosz dráma áttekintése, Szemfényvesztések kora, Ki a szabad?).
Paál László (1924-2000)
Jászai Mari-díjas színész, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja. Az Országos Színészegyesület színiiskolájában végzett 1948-ban. Pályáját a kecskeméti Katona József Színházban kezdte. 1954-től a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1959-től a Pécsi Nemzeti Színház színművésze volt. Rendezéssel is foglalkozott.
Bereczky Júlia (1928-2007)
színésznő, rendező. 1954-ben végzett a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. Nyugdíjazásáig a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja volt. 1989 februárjában férjével Barkó Györggyel áttelepült Magyarországra. 1989-től a Pécsi Nemzeti Színház tagja lett. 2000 novemberétől a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja.
Dánffy Sándor (1932-1999?)
Jászai Mari-díjas színész. A Sztanyiszlavszkij Színjátszó Munkásstúdióban tanult három éven át. 1957-1958 között a békéscsabai Jókai Színház, 1958-1962 és 1993-1997 között az egri Gárdonyi Géza Színház tagja.
Kumpost Éva (1934–1994)
Munkácsy-díjas keramikus iparművész. 1958-ban szerezte diplomáját a Magyar Iparművészeti Főiskolán.
Lukács József (1937)
Aase-díjas színész, író. 1961-ben színészként végzett Rózsahegyi Kálmán Színészképző Iskolájában. Pályáját a kecskeméti Katona József Színházban kezdte. Csonka délibáb című regénye folytatásokban az Országhatár című határőr magazinban jelent meg 1992-ben és 1993-ban. 2010-ben könyvalakban is kiadták, filmet is készítettek belőle a közreműködésével (Gyula vitéz télen-nyáron, Honfoglalás, Sorstalanság).
ifj. Kőmíves Sándor (1940-2006)
Jászai Mari-díjas színész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán diplomázott, majd 1962-ben a győri Kisfaludy Színházhoz került. 1964-ben a Szegedi Nemzeti Színházban, 1966-ban a Pécsi Nemzeti Színházban lépett fel. 1981 és 1984 között a szolnoki Szigligeti Színházban szerepelt, 1985-től a Veszprémi Petőfi Színház művésze lett. Leginkább karakterszerepekben tűnt fel és rendezett ifjúsági előadásokat is (Hatásvadászok, Sorstalanság, Szőke kóla).
Edita Gruberová (1946–2021)
német–magyar származású osztrák opera-énekesnő (koloratúrszoprán). Zenei tanulmányait a Pozsonyi Konzervatóriumban kezdte, majd a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán folytatta. Híres volt hangjának tisztaságáról és mozgékonyságáról, drámai erejéről. Képes volt a magas hangokat hosszan és erőteljesen kitartani. Számos hangfelvételt készített, leginkább a 2010-es években. ––> Gruberova, a dalénekes
Piros Ildikó (1947)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. Szülővárosában (Kecskemét) érettségizett, majd elsőre felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1970-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd 37 éven át a Madách Színház tagja. 2000–2014 között a Magyar Táncművészeti Főiskola színészi játék tanára. 2007 és 2012 között Soproni Petőfi Színház társulatának tagja, 2010-től a Turay Ida Színházban is játszik. Filmszerephez 1966-ban jutott (A veréb is madár, Abigél, Az élet muzsikája).
Vigh Andrea (1962)
Liszt Ferenc-díjas hárfaművész, érdemes művész. A Zeneakadémia egyetemi tanára, tanszékvezetője. 2013 őszétől rektora. 2015-ben a Forbes őt választotta a 3. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában. 10 éves korától zongorázni tanult. Hárfa tanulmányait 1977-ben kezdte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. 981-ben sikerrel felvételizett a Zeneakadémiára, diplomáját 1986-ban szerezte meg. 2001-ben habilitált, 2009-ben pedig megszerezte a „Doctor of Liberal Arts” (DLA) tudományos fokozatot summa cum laude minősítéssel. Tíz szólólemeze jelent meg, de játéka több válogatáslemezen is hallható.
Haffner Anikó (1973)
színésznő. 1997-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1994-től – másodéves korától – játszott a József Attila Színházban. 1996-tól a Madách Színház tagja. Fellépett már a Turay Ida Társulatnál, a Karinthy Színházban, Tatabányán, Kecskeméten. Jelenleg a Budaörsi Játékszín társulatának is tagja.
Tóth Zolka (Tóth Zoltán László, 1974)
színész. 1993-tól a Móricz Zsigmond Színház stúdiójában tanulta a színészmesterséget. 1996-tól szabadúszóként musicalekben szerepelt. 1999-ben Tasnádi Csaba hívására visszatért Nyíregyházára, 2000-től a Móricz Zsigmond Színház társulatának tagja.
Szilágyi Zsófia (1978)
filmrendező, forgatókönyvíró. Első nagyjátékfilmje, az Egy nap, a nemzetközi kritikusok díját nyerte a 2018-as cannes-i fesztiválon. 2002 és 2007 között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen film- és televíziórendezők szakán folytatta tanulmányait. 2007 és 2009 között Enyedi Ildikó mellett volt tanársegéd az egyetemen, közben elvégezte a színháztudományi szakot (Semleges hely, Fogságban, Ha bírsz).
Estella Warren (1978)
kanadai színésznő, divatmodell és egykori szinkronúszó (Felpörgetve, A majmok bolygója, Tisztogatás).
Ezen a napon halt meg:
Jankovits Gyula (1865–1932)
szobrász. Tanulmányait az Iparrajziskolában, majd Iparművészeti Iskolában kezdte, s Münchenben és Bécsben folytatta ösztöndíjjal. Alkotásai emlékművek, egyházi szobrok, épületplasztikai munkák az Országházon, síremlékek a Kerepesi úti temetőben (budai Szent Gellért-szobor, Asztrik apát szobra Pannonhala, Jókai Mór mellszobra a Svábhegyen).
Klemm Antal (Klemm Imre, 1883-1963)
nyelvész, finnugrista. A magyar és finnugor történeti mondattan kiváló tudósa, az MTA tagja, a mordvin, az osztják és a vogul nyelv kiváló ismerője volt, életének legnagyobb vállalkozása az összehasonlító finnugor mondattani szintézis volt (Mordvin szövegek, Magyar történeti mondattan, Magyar leíró nyelvtan történeti magyarázatokkal).
Ferenczy Valér (1885-1954)
festőművész, grafikus, a híres Ferenczy művészcsalád tagja. 1896-1901 közt a nagybányai Hollósy-iskola tanulója, utána a szintén nagybányai szabadiskola növendéke lett 1902-től 1906-ig. Közben tanulmányokat folytatott 1903-ban Münchenben. 1907-től kezdve kiállító művész, táj- és arcképekkel képviseltette magát a fővárosi tárlatokon. Korai képei romantikus pátosszal áthatottak, tájképein inkább visszafogott színeket használt, főleg tört pasztell színeket alkalmazott (Nagybányai utca, Ruhateregetés, Anyám és Noémi).
Vajthó László (1887-1977)
irodalomtörténész, író, műfordító, az irodalomtudományok kandidátusa. Irodalomtörténeti munkássága középpontjában Reviczky Gyula, majd néhány évtizeden át Bessenyei György és a magyar felvilágosodás állt. Tanári, irodalomtörténészi és ismeretterjesztő munkája mellett műfordítói tevékenységet is folytatott. Szellemes epigrammái idős korában jelentek meg, szépprózai művei közül jelentősek tanári pályájáról szóló emlékezései (Két költői nemzedék arca, Bessenyei, Tanári pályám emlékezete).
Victor Borge (1909-2000)
dán-amerikai zongoraművész, humorista. Gyakran Dánia Bohóc Hercegének vagy Nagy Dánnak nevezték. „A mosoly (két ember között) a legkisebb távolság” mondásáról is híres.
Jan Kott (1914-2001)
lengyel irodalomtörténész, kritikus, esszéíró. Shakespeare-ről írott tanulmánykötete (Kortársunk, Shakespeare), amely a világ legtöbb nyelvén megjelent, a modern drámaelemzés és színjátszás egyik alapművévé vált, gyökeresen változtatva meg a drámaíróhoz, és a színházhoz való addigi viszonyt. Shakespeare-felfogásának erőteljes volt a hatása a huszadik század utolsó harmadának színjátszására, ez például Franco Zeffirelli Rómeo és Júlia című filmjén is kimutatható („Színház az egész világ…”, A lehetetlen színház vége, Istenevők).
Oscar Peterson (1925-2007)
hétszeres Grammy-díjas kanadai zenész, a legismertebb dzsessz-zongoristák egyike. Lelkesedése végtelen órákon át segítette abban, hogy rendkívüli technikáját kifejlessze. 1940-ben megnyert egy helyi tehetségkutató versenyt, ezután rendszeresen szerepelt a kanadai rádióban. Sok száz felvételén többek között Louis Armstrong, Billie Holiday, Count Basie, Dizzy Gillespie, Ella Fitzgerald, Zoot Sims és Stan Getz szerepelnek. Petersont káprázatos technikája, fáradhatatlan „szvingelése” tette az egyik legismertebb és azonnal felismerhető dzsesszzongoristává, hozzájárulása a jazzhez felmérhetetlen (Rockin’ in Rhythm, Nigerian Marketplace, Oscar’s Ballads).
Bustya Endre (1927-1996)
irodalomtörténész, Ady-kutató. A marosvásárhelyi Szabad Szó 1945-ben közölte első cikkeit. Erdélyi és magyarországi lapokban és szakfolyóiratokban jelentek meg irodalom- és könyvtörténeti tanulmányai, adatközlései, prózafordításai, recenziói, glosszái. Irodalomtörténészi tevékenységének két fő területe a 18. század előtti magyar irodalom és a 20. század első két évtizedének magyar irodalma, főképp Ady Endre életműve, amelynek egyik legalaposabb ismerője és kutatója.
Joan Didion (1934–2021)
amerikai író. Karrierje az 1950-es években kezdődött, miután megnyert egy esszépályázatot. Nagy hatással volt rá Hemingway, akinek írása megtanította neki a mondatok szövegben való működésének fontosságát. Az 1960-as évektől a hetvenes évek végéig írt írásai az 1960-as évek ellenkultúrájának, a hollywoodi életstílusnak, a kaliforniai kultúrának és a kaliforniai történelemnek a valóságával foglalkoztak. Politikai írásai az 1980-as és 1990-es években gyakran a politikai és társadalmi retorika szubtextusára koncentráltak. Színdarabokat és forgatókönyveket is írt (Imádságoskönyv, Salvador, A mágikus gondolatok éve).
Bak Imre (1939–2022)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festő. A Kassák, Korniss és az Európai Iskola neoavantgárd hagyományainak folytatója volt. Festményei eredendően geometrikus szerkezetűek, az 1990-es évektől már építészeti tagozatok strukturálják a képteret, amely egyre perspektivikusabb, racionálisabb és transzcendentálisabb, s egyre színesebb, derűsebb, kisugárzó hatású.
Czakó Klára (1948-2014)
színésznő. Amatőr színjátszóként kezdte pályafutását. 1971–1975 között, valamint 1976–1990 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 1983–1985 között a Radnóti Miklós Színházban is látható volt. 1991-től szabadúszó. 1993-tól súgó, de tucatnyi szerepet is játszott budapesti Katona József Színházban (Idő van, A legényanya, Sose halunk meg).
