Szerző: undercover
Bevallom, megfogott a könyv hátsó borítójának kedvcsináló ajánlója. „A kötetben Michael Bradley tudományos alapossággal tárja fel a világ gazdasági és politikai hierarchiájának rejtett oldalát. (…) Megdöbbentő bizonyítékokat tár fel ezen közösségek mai, az egész világot behálózó erejéről.”
Az eredeti cím kézikönyvként aposztrofálja a kötetet, igaz, hogy a Cassell kiadónál jelent meg, mely pedig az ismeretterjesztő, képes könyveket ad ki.
Mindig is érdekelt a színfalak mögött rejlő hatalmi harcok bemutatása. A könyvben 21 társaság, szervezet célját, meggyőződését írja le a szerző, köztük nagyon (túl jól) és szinte alig ismertekét. A szabadkőművesekről, a maffiáról és a Ku-Klux-Klanról mindenki hallott vagy látott már ezt-azt, de az assassinokról vajmi keveset, az Arany Hajnalról pedig egyenesen azt hihetnénk, hogy egy közel-keleti szervezet.
A hátsó borító mellett az előszó is igen érdekes. Maga a szerző is kételkedve kezdett hozzá a kutatáshoz, és addig jutott, hogy újra kéne írni a világ történelmét, hogy nem vagyunk szabadok, csak bábok mások kezében, akiket úgy irányítanak, ahogy csak akarnak. A bemutatott 21 legveszélyesebb társaság jó néhánya saját honlapot tart fenn (a könyvben mellékelve vannak az elérhetőségek), és jótékonykodik.
Elolvasva a kötetet rögtön feltűnt, hogy a 21 társaság testvériesen 3-3 nyomtatott oldalt kapott, függetlenül attól, hogy létezik-e és milyen hosszú múltra tekinthet vissza. Egy oldal a fejezet címét, egy másik egy (archaikus barna-fehér) képet tartalmaz. Sokat gondolkodtam azon, vajon mi alapján veszi sorba az író a társaságokat. Az assassinok talán a legrégebbi keletű társaság, a XII. században alakult, mára már nem is létezik, kezdőbetűje A. Az ábécérendet a Római Klub töri meg, utána a Külügyek Tanácsa következik. Nem értettem a sorrendet, hiszen sem az ábécé, sem az időrend szerint nem lehet besorolni a társaságokat. Nagy nehezen rájöttem, hogy mégis van logikája a tartalomjegyzéknek, ha az angol eredetit nézzük. Így már be tudjuk illeszteni a Római Klubot (Club of Rome), a Külügyek Tanácsát, a Koponya és Csontok Rendjét stb. Ha a társaságok eredeti nevét meghagyták volna az angolok (egyetlen helyen, A Sion Rendjénél szerepel így is), akkor ez a félreértés nem következhetett volna be, mert a magyar fordító nem biztos, hogy erre is figyel (a szerkesztő neve viszont nem szerepel a kolofonban).
A könyv viszont valóban izgalmas összefonódásokat is tartalmaz. Több magas rangú politikus egy időben több társaság tagja is lehet; Ronald Reagan egyaránt tagja volt a bilderbergieknek és a Bohemia Klubnak, Jimmy Carter a bilderbergieknek és a Trilaterális Bizottságnak, Bill Clinton a bilderbergieknek és a Kerekasztalnak, George Bush a Trilaterális Bizottságnak, a Külügyek Tanácsának, valamilyen a Koponya és Csontok Rendjének stb. Megtudhatjuk, hogy egy-egy társaság miről, hogyan kapta a nevét. A legtalányosabb A bilderbergiek esete, az összejövetel helyszíne a holland Bilderberg Hotel volt, de nézzük, mit ír a könyv: „Hivatalos nevük nincs, de ami azt illeti, a csoport hivatalosan nem is létezik”. Rövid bemutatást kapunk a társaságok céljáról, és sok esetben arról, hova vezetett a nemes céltól az út.
A kötetet szép képek teszik vonzóvá, nekem a 41. oldalon lévő tetszik a legjobban, ahol Nixon hétköznapi emberként szerepel.
A társaságok még a rövidebbnél is rövidebb leírását sok idézet támasztja alá. Ilyen kompakt bemutatásnál nem szerencsés a hosszú sorokat tartalmazó idézet, ami inkább egy szellősebb írás szükségszerű része lehetne, itt kifejezetten zavaró. Érdekes a név- és tárgymutató is, de ez is rövid, és nem teljes. Míg a Rózsakereszteseknél két zeneszerző neve is fel van tüntetve (az ismert Claude Debussy és a kevéssé ismert fenegyerek, Erik Satie), addig Mozart nevét nem találom a szabadkőművesek között, holott A varázsfuvola című operájának tartalmát kifejezetten a szabadkőműves eszmék is befolyásolták.
Mindent összevetve, a tudományos alaposságot sehol nem találtam. Találtam viszont sok érdekességet, kapcsolatrendszert, megvalósított és meg nem valósított eszmét. Amit mindenképpen ajánlok még a kíváncsi olvasónak, az a Zárszó, ami nem kevésbé lehengerlő, mint az előszó volt.
Michael Bradley: Titkos társaságok könyve (The secret societies handbook)
Alexandra [Pécs, 2006]
Kartonált, 144 oldal
Fordította: Bárdos Péter
Szöveggondozás: Pendulum Editor
A magyar változatot tervezte: Bocz József
Nyomás: Kínában
ISBN 963-369-579-1
