Újabb nonszenszek?
(a papiruszportal.hu archívumából [2007])
Szerző: G. Bogár Edit
Bár elhatároztam, hogy politikáról nem írok, immár másodszor kényszerülök rá. A magyar nevek használatának tilalmával kapcsolatban már kifejtettem a véleményemet a Papiruszportálon. Azóta a tervről lemondtak, többek között a magyar külügyérek nyomására: maradhatnak a magyar helynevek, de mellettük ott kell lenniük a szlovák elnevezéseknek is. Ez így jó, így racionális: ha van az adott településnek, tájegységnek mindkét nyelvben saját neve, akkor mindkettőt illik ismerni, és tudni kell őket összeegyeztetni – más kérdés persze, hogy az sem ártana, ha a szlovákok is tudnák, mi a történelmi neve egy-egy helynek.
És hozzáteszem, ugyanígy jó lenne a német neveket is közkinccsé tenni. Ma ezeket legfeljebb csak bizonyos szakmák képviselői ismerik.
De legyünk türelmesek! Szlovákia még nem Finnország, sem a demokrácia történetének hosszát, ebből fakadóan működését és gyakorlatát, sem pedig az anyagi lehetőségeket tekintve. Mert azt se felejtsük el, hogy a jól működő, igazságos kisebbség- és nyelvpolitika meglehetősen költséges dolog.
Már-már azt hittem, megnyugtatóan rendeződött a magyar nevek használatának kérdése, nemrég azonban megjelent egy nyilatkozat: szlovák politikus véleménye, mely szerint a szlovákiai magyar diákok dezorientáltak, mert a helyneveket magyarul tanítják nekik, ezért nem tudnak tájékozódni a saját országukban. Csak állok és bámulok: az nem baj, hogy a családban, a kisebbségi közösségben a magyar neveket használják (ezt ugyanis semmiféle módon nem lehet betiltani), és ha csak szlovák neveket hallanának, olvasnának az iskolában, akkor éppen a mindennapi életben nem tudnák, miről beszélnek? Mivel a helynevek a térképeken és az útjelző táblákon, a menetrendekben és a prospektusokban, a hivatalos iratokban és a szlovák nyelvű médiában, interneten, tévében, rádióban szlovákul szerepelnek, ezeket mindenképpen ismerik a szlovákiai magyarok. Miért baj, hogy a tankönyveikben a magyar nevek szerepelnek? Nonszensz…
Ma aztán egy újabb hihetetlen dolgot hallottam: a PISA-felmérés anyanyelvi szövegértés részét a nemzetiségi, kisebbségi iskolákban is szlovákul akarják elvégeztetni! Értsük helyesen: 8–10 éves, szlovákul még alig-alig értő kisiskolásoknak ugyanazt a teljesítményt kellene nyújtaniuk, mint a szlovák anyanyelvű diákoknak. Ami esetleg elvárható felsőbb évfolyamokon, középfokú intézményekben, az teljességgel elképzelhetetlen alsó tagozatban, de még a 6–7. évfolyamon is. Ha ez így lesz, annak két folyománya lehet. A kb. 10 százaléknyi magyar diák óhatatlanul gyengébb szövegértési teljesítménye rontani fogja az egész ország átlagát. Másrészt viszont a magyar iskolákban elért gyengébb eredmény olyan fals következtetésekre adhat alkalmat, mely szerint a magyarok butábbak, tehetségtelenebbek lennének, mint a szlovákok. Ami semmi körülmények között nem lehet igaz, az anyanyelvét a szlovák pontosan úgy ismeri, érti, mint a magyar – igaz, a szlovákot nem ismerik és nem értik (nem is tehetik) egyformán. Magasabb fejekben is meg kellene már érteni, hogy az anyanyelv az, amit otthon, első nyelvként tanul meg valaki, amit a családi és iskolai környezetben folyamatosan használ, amin gondolkodik, álmodik, számol, imádkozik, örül, szenved, érez. Ez pedig a szlovákiai magyarok számára nem az államnyelv, hanem a magyar. Anyanyelvi tesztet számukra magyarul kell adni. Ha szlovákul kapják, az nonszensz.
