a falfestészet forradalmának kezdete
Szerző: Mika Róbert
A Scrovegni-kápolna (Cappella degli Scrovegni, Aréna-kápolna) az UNESCO Világörökség része. A kis templom Páduában (Padova), Olaszországban található, az Ágoston-rendi kolostorral egyetemben, a Musei Civici di Padova komplexum része.
Az 1300-as évek elején egy jómódú padovai bankár, Enrico Scrovegni megvásárolta azt a területet, amelyen valamikor egy római aréna állt. Itt építtette fel fényűző palotáját, valamint egy kápolnát is hozzá. A kápolnának kettős célja volt: a család privát oratóriumaként (az egyházi építészetben egy szentély emeleti részén nyíló imaterem, mely többnyire a templom urának magánájtatosságát szolgálta), valamint saját és felesége síremlékeként szolgálni. Scovegni a kápolna építésével és díszítésével Giotto di Bondonét bízta meg.
A kápolnát 1303-ban a Santa Maria della Carità (Gyümölcsoltó Boldogasszony) tiszteletére építették, és az angyali üdvözlet ünnepén, 1305. március 25-én szentelték fel.
A kápolnában Giotto freskóciklusa található, ami a korai reneszánsz, a trecento művészetének fontos remeke, és többek között itt látható a művész és a korszak egyik leghíresebb alkotása, a Júdás csókja, vagy más néven Krisztus elárulása. A Scrovegni-kápolnában megtalálhatók a legfontosabb freskók, amelyek a falfestészet forradalmának kezdetét jelentették, és egy egész évszázadon át befolyásolták a freskótechnikát, a stílust és tartalmat.
Giotto di Bondone (Vicchio, 1267 – Firenze, 1337. január 8.) firenzei festő, építész, szobrász, a korai reneszánsz, a trecento művészetének első jelentős alakja.
Abban az időben élt és dolgozott, amikor az emberek gondolatai és képességei felszabadultak a középkori korlátok alól. Nagyrészt a hagyományos vallásos témákat dolgozta fel műveiben, de ezeknek a témáknak földi, telivér életet és erőt adott. 1301-ben házat vett Firenzében, majd Riminibe utazott, és a Szent Ferenc Ferenc templomban egy faliképet festett, amely azóta elpusztult. Ezután Padovába érkezett, ahol körülbelül 1305-ben és 1306-ban egy rendkívüli freskósorozatot festett az Aréna-, vagy más néven a Scrovegni-kápolnában. Ezt az alkotást tartják a művészettörténészek Giotto főművének. A kor más művészeihez hasonlóan Giottónak is hiányzott anatómiai és műszaki tudása, mindaz, amit a későbbi festők megtanultak. De olyasmit birtokolt, amely jelentősen többet ért az őt követő művészek műszaki készségénél: nála az emberi érzelmek megragadásának és az élet jelentőségének sokkal nagyobb szerepe volt. Erre összpontosítva hozta létre lenyűgöző képeit olyan emberekről, akiket elfogott a kétség, válságban vannak, és önvizsgálatra, döntésre kényszerülnek. A modern művészek gyakran keresnek ihletet Giottónál, mert művészetében az emberi lélek olyan megközelítését találják, amely minden korban érvényes (Szent Ferenc prédikál a madaraknak; Pünkösd; A Campanile di Giotto, a firenzei dóm harangtornya).