Névnapok: Antal, Antónia, Anton, Antos, Aszter, Leonetta, Oros, Rexana, Roxán, Roxána, Rozalinda, Toni, Uros
Események:
1904 – Anton Csehov A cseresznyéskert című művének ősbemutatója a Moszkvai Művészeti Színházban.
1929 – Először jelent meg a spenótevő Popeye figurája, a Thimble Theatre című képregényben.
2018 – Anglia normann hódítását ábrázoló Bayeux falikárpitot (69,55 m hosszú) az Egyesült Királyságban állítják ki, miután 950 év után Franciaország beleegyezik annak kölcsönadásába.
Meghalt Szenczi Molnár Albert (Szenci, 1574–1634) pap, egyházi író, nyelvtudós, zsoltárköltő, műfordító.
Életének javát külföldön élte le, műveinek többsége külföldön született, tevékenységét mégis hazája javára fejtette ki. Úttörő jelentőségű latin szótára átdolgozásokkal a 19. század közepéig használatban volt, sok irodalmi, tudományos műszónak nála olvasható első magyar nyelvű meghatározása. Latin nyelvű magyar nyelvtanát a 18. századig kézikönyvként használták, ezáltal – a tudománytörténeti jelentőségen túlmenően – nagyban hozzájárult a magyar nyelvhasználat és helyesírás egységesüléséhez. Fordítása máig élő hagyatékai a magyarság számára. Kiemelkedő hatást gyakorolt a magyar irodalmi nyelv és a magyar verselés fejlődésére. Ugyanakkor latinul is virtuóz módon verselt (Kis Catechismus, avagy az keresztyén hütnec részeiröl rövid kerdesekben es feleletekben foglaltatot tudomány, Kereszteni Religiora es igaz hitre valo tanitas, Szorgos adósa vagyok hazámnak).
Meghalt Tomaso Albinoni (Tomaso Giovanni Albinoni, 1671-1751) itáliai barokk zeneszerző, hegedűművész.
Tehetős családi háttere és személyes szabadságvágya miatt nem vállalt állandó zenész állást, a zeneszerzést csupán kedvtelésből, nem hivatásszerűen művelte. Huszonhárom éves korában komponálta és adták elő Zenóbia, Palmira királynője című operáját. Ezt követően egy 12 darabból álló triószonáta sorozatot írt. Ez a két műfaj foglalkoztatta végig pályafutása során. Több mint 50 – akkoriban nagy sikert arató – operát írt, de ezek közül ma alig ismerünk néhányat. 1708-ban írta a Pimpinone című intermezzót, amelyet 1722-ben vígoperának dolgozott át, és ezzel a műfaj egyik legkorábbi példáját alkotta meg. A hangszeres zene terén is sokat és jelentőset alkotott Albinoni: az ő nevéhez fűződnek az első szólóhegedű-koncertek.
Meghalt Jean-François Dandrieu (1682?-1738) francia zeneszerző, a klavikord-művészet kimagasló egyénisége.
Alig 5 éves, amikor már az udvar előtt játszik. Életét mint orgonista tölti el Párizs különböző templomaiban. 40 éves korától haláláig az udvari kápolna orgonistája, ettől kezdve írja híressé vált darabjait. Valamennyi darabja remek kis jellemkép és életkép, a gáláns művészet egyik főtárgyának, a női léleknek megvilágítása, a természet festése. Ennek a programzenének hangszere a klavikord pengetett húrjaival alkalmas volt a rokokó zene jellemzőire. Dandrieu még írt orgonaműveket és triókat. Elméleti munkája: A klavikord-kíséret alapelvei.
Meghalt Vajda János (1827-1897) a márciusi ifjak egyike, költő, hírlapíró, műfordító, a Kisfaludy Társaság rendes tagja.
1848-ban a Pilvax törzsvendégeként részt vett a pesti forradalomban, augusztusban önként jelentkezett honvédnek. A szabadságharc bukása után néhány hónapig szüleinél, a váli birtokon húzta meg magát. Életműve sokoldalú, gazdag. Számunkra legjelentősebb a költészete. Vajda keserűségének egyik oka az volt, hogy kenyérgondjai újságírói robotra kényszerítették, elvonták a lírától, s hogy verseit értetlenség, közöny fogadta. Az átmenet költője a magyar lírában, eszmei értelemben a Petőfi-féle polgári radikalizmus következetes hirdetője, többnyire jelentős művészi szinten tolmácsolja is azt. Stilisztikai-poétikai szinten a Petőfi-féle népdal egyszerűségétől jut el a szimbolisztikus-allegorikus ábrázolásig (Béla királyfi, Egy honvéd naplójából, Dal és beszély).
Megszületett Szőnyi István (Schmidt, 1894–1960) Kossuth-díjas festő és grafikus, kiváló művész.
Fő témája a zebegényi táj és a paraszti élet mindennapi eseményei. Posztimpresszionista Dunakanyar-beli tájképeivel közelebb hozta és megszerettette hazánknak e különös értékekkel bővelkedő régióját. Budapesten és Nagybányán tanult. Mesterei voltak: Ferenczy Károly és Réti István. Mivel szimpatizált a Magyarországi Tanácsköztársasággal, annak bukása után eltanácsolták a főiskoláról. 1923-ban Zebegénybe költözött, ezzel új korszak kezdődött festészetében. Képei egyre líraibb, harmonikusabb, idillibb hangúvá váltak. Művészete a posztnagybányai stílust képviselte. 1941-ben munkássága elismeréséül átvehette a Corvin-koszorút. A második világháború alatt bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, számos zsidót és más üldözöttet látott el hamis papírokkal, átmeneti szállással, amiért később egész családjával együtt posztumusz Világ Igaza kitüntetést kapott. Halála után zebegényi műtermében emlékházat nyitottak tiszteletére (Délutáni napsütés a Dunakanyarban, Szürke Duna, Ősz Zebegényben).
Ezen a napon született:
Pedro Calderón de la Barca (1600–1681)
spanyol költő és drámaíró. Irodalmi sikereit az 1620-as években különböző költői versenyeken aratta. Ekkor írta első színpadi művét Szerelem, becsület és hatalom címmel. Drámáinak legnagyobb része vallásos tartalmú, ezeket művelte leginkább, ezek szereztek neki népszerűséget és tették nevét híressé egész Spanyolországban. Mindazonáltal nemzetének és századának költője maradt még akkor is, midőn hőseit a történelemből vette (Az élet álom, A nagy világszínház, Huncut kísértet).
Benjamin Franklin (1706-1790)
amerikai diplomata, feltaláló, író, polgári demokrata politikus, természettudós, filozófus, nyomdász, az első név szerint ismert amerikai sakkozó. Mint nyomdász tanonc, alkalma nyílt rengeteget olvasni, valamint könyvgyűjteményét is gyarapította megspórolt pénzéből. Egy okos trükknek köszönhetően pedig írásai először jelenhettek meg a nyilvánosság előtt, igaz, csakis álnév alatt. Megalapított egy művelődési kört, amiből később létrehozta az első kölcsönkönyvtárat. Az ingyenes iskoláztatásnak és a nők oktatásának elkötelezett híve volt. Felismerte az iskolai önképzőkörök fontosságát és az élő idegen nyelvek szerepét.
François-Joseph Gossec (1734–1829)
francia zeneszerző, aki főképp operákat, vonósnégyeseket, szimfóniákat és kórusműveket szerzett. Franciaországon kívül kevéssé ismerték, és nagy számú szerzeménye is hamar háttérbe szorult a későbbi nagyobb komponisták munkássága mögött. Ezzel együtt személye és munkássága sok fiatalabb pályatársa számára jelentett inspirációt, és elősegítette a hangszeres zene újraéledését. A magyar közönség előtt legismertebb műve mégis a D-dúr gavotte-ja, amelyet az 1970-es években a Mazsola és Tádé című bábfilmsorozat főcímzenéjének elkészítéséhez használtak fel.
Anne Brontë (1820-1849)
angol írónő, a Brontë nővérek legfiatalabbik tagja. 1835 és 1837 között nevelőnőként Miss Wooler iskolájában tanított Huddersfieldben és szabadidejét továbbra is írással töltötte, mint ahogy ezt már tette kisgyermekkora óta két nővérével, Charlotte-tal és Emilyvel. A nővérek első kiadványa egy verseskötet volt 1846-ban, egy évvel az Agnes Grey elkezdése után, amelyet Emily Üvöltő szelekével együtt, három kötetként publikáltak, abban a hónapban, amikor megjelent Charlotte Jane Eyre című műve. Második és utolsó regénye, a Wildfell asszonya 1848-ban jelent meg.
Reményi Ede (1828-1898)
zeneszerző, hegedűművész. A világ öt kontinensén ismert virtuóz, Viktória királynő „udvari virtuóz” címmel kitüntetetett hegedűse volt. Görgei Artúr segédtisztje, majd kedvenc hegedűse lett, emiatt külföldi emigrációba kényszerült a szabadságharc leverése után. Amerikába került, képzett hegedűművészként tért vissza Európába, majd rövid idő alatt páratlan karriert futott be. A kor számos kiemelkedő zeneszerzőjével kapcsolatba került, többek közt 1852-53-ban a fiatal Brahmsot magával vitte hangversenyútjaira.
Vaszilij Vasziljevics Radlov (1837-1918)
Oroszországban dolgozó német származású nyelvész, turkológus és folklorista. Közép-ázsiai és szibériai népek, keleti török nyelvek és nyelvemlékek rendkívül felkészült kutatója. Néprajzzal, nyelvjárás-kutatással, lexikográfiával, régészettel egyaránt foglalkozott. Gazdag nyelvi és néprajzi gyűjtéseinek anyagát könyvek sorában adta közre. A szakemberek számára forrásműként különösen jelentősek szövegkiadásai és nagy török szótárának kötetei.
Alpár Ignác (Schöckl, 1855-1928)
műépítész. Élete során számtalan tanulmányutat tett külföldön, beutazta szinte egész Európát, többször járt Olaszországban, Németországban, Egyiptomban. Összesen 130 jelentős épületet tervezett. Épületei – megyeházák, középiskolák, templomok, fürdők, bérházak, villák, kastélyok, katonai épületek, posta, színház és szálloda – a történelmi Magyarországon mindenfelé megtalálhatók. Az 1890-es években pályafutásának legnagyobb sikerét a millenniumi kiállítás Történelmi Épületcsoportjával érte el, amelyet legjellemzőbb részéről Vajdahunyad várának neveznek. ––> Ez a vár nem az a vár?
Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij (1863-1938)
szovjet-orosz színész, rendező, iskolateremtő színészpedagógus. munkásságának újító jellege kétségtelen. Megközelítésmódjának dogmatikus alkalmazása, vagy éppen félremagyarázása ugyanakkor legalább ilyen nagy hatással volt a huszadik század színházművészetére. Írásait halála után azonban a Szovjetunióban az állami színészképző intézmények hivatalos tananyagának rangjára emelték, mellyel ugyanakkor meg is szüntették a valaha újítónak, dinamikusnak számító elvek szerves továbbfejlődésének lehetőségét (Egy színész felkészül…, Színészetika, A színész munkája).
Nicolae Iorga (1871-1940)
román történész, egyetemi professzor, irodalmi kritikus, drámaíró, költő és politikus. A fasizmus áldozata. A párizsi, berlini és lipcsei egyetemeken tanult és 23 évesen doktori címet szerzett. 1894-ben versenyvizsgával nyerte el a középkori és újkori történelem tanszéket a bukaresti egyetemen. A tudományos munka mellett aktívan részt vett a társadalmi és politikai életben is. 1931-től 1932-ig Románia pártonkívüli miniszterelnöke volt. Versei és irodalomkritikai írásai jelentek meg (A nemzetek közötti gyűlölködés ellen. Románok és magyarok).
Oláh Gábor (1881-1942)
költő, író. Egyenetlen lírájában (Hangok lázadása, 1941) a magányos sors ábrázolása megrendítő. Több korai lírai versével Ady líráját és József Attila költészetét előlegezi. Verses regényeinek részértékei vannak. Novellái önéletrajzi ihletésűek, drámái nem arattak sikert. Tanulmányai – Csokonai Vitéz Mihályról, Petőfi Sándorról – jelentősek.
Gebauer Ernő (1882-1962)
festőművész. A Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde növendékeként, a rajztanári képesítést 1905-ben szerezte meg. Ezután 1906-1910 között Székely Bertalan tanítványaként a képzőművészeti főiskolán folytatta tanulmányait. Mint festőnövendék, többször vett részt olaszországi tanulmányúton, a mesteriskola befejezését követően is egy évet tartózkodott Itáliában. Faliképek mellett festőművészeti alkotások – olajfestmények, akvarellek – is sorra kerültek ki a keze alól. Közel hat évtizedet átívelő munkássága során portrékat, városképeket, tájképeket festett, valamint életképeket alkotott vásári forgatagról, külszíni bányajelenetről, viharról. Pécs város köztiszteletben álló polgára volt.
Dr. Durkó Antal (1890-1978)
gimnáziumi tanár, múzeumigazgató. 1938-ban bízták meg a Békési Múzeum megszervezésével, melyhez rövid idő alatt értékes néprajzi anyagot gyűjtött össze. 1948-ban történt nyugdíjazása után 80 éves koráig, a múzeum vezetésére, méltó elhelyezésére, a tárgyi és szellemi néprajz feltalálható értékeinek összegyűjtésére összpontosította minden energiáját.
Mécs László (Martoncsik József, 1895–1978)
Corvin-koszorús premontrei szerzetes, költő, lapszerkesztő. 1915-től jelentek meg versei. 1923-ban jelent meg első műve, a Hajnali harangszó. Megfordult Franciaországban, és a Benelux államokban, ekkor találkozott Paul Valéryvel, aki 1944-ben előszót írt a második francia nyelvű verseskötetéhez. 1941–42-ben a Vigilia főszerkesztője volt. Népszerűsége határtalan volt, mind vallásos, mind közéleti emberek szemében. Költészete újhumanista, amelyben a szolgálat- és küldetésjelleg, az eszméltető hang a döntő. Keresztény életigenlése a gazdag, sokszínű élet teljességét hirdeti (Rabszolgák énekelnek, Bolond Istók bábszínháza, Piros csizmán őszi harmat…).
Dombi József (1910-1990)
művészettörténész, tanár, iskolaigazgató, szakíró. 1933–34-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt, ahol számos képzőművésszel került jó kapcsolatba. Hazatérte után Budapest Székesfőváros Népművelési Intézeténél került alkalmazásba. A második világháború után a Népművelésnél folytatta munkáját és óraadó tanárként is dolgozott. 1948-ban állásából elbocsátották, sokáig munkanélküli volt. 1954-től haláláig a Budapesti Olasz Kultúrintézetben heti egy alkalommal – a hallgatók számára ingyenes – vetítettképes előadássorozatokat tartott az olasz művészetről magyar nyelven (Perusia ókori története, Művészettörténet, Itália mini lexikon).
Harkányi Ödön (1914-2002)
színész. 1933-1936 között az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia hallgatója volt. 1960-tól a Jókai, majd a Thália Színház tagja volt. 1964-1974 között a Magyar Rádió Irodalmi Színpadán szerepelt.
Benedek István (1915-1996)
orvos (pszichológus profeszor) író, művelődéstörténész, polihisztor. Számos orvostörténeti előadását őrzi a Magyar Televízió archivuma. Az orvosok és művelődéstörténészek mellett, több íróhoz és költőhöz fűzte szoros barátság. Számos művével gazdagította a regényirodalmat, bár ezek a munkái több helyen is kapcsolódnak pszichiátriai elgondolásaihoz. Ezek sorában említendő a nagy sikerű „Aranyketrec”, a „Kisvárosi történet”, ide sorolható a „Beszélgetés ideges emberekről”, „Ember és gyerek”, „Három ing”, valamint a sokak által olvasott háromkötetes „Csineva”.
Bakos Ferenc (1922-1996)
nyelvész. 1961-ben egyetemi docensi kinevezést kapott a Szegedi Tudományegyetemen, ahol 1957–1967. január 31-ig oktatott francia nyelvészetet. Tanulmányúton rövidebb ideig Franciaországban járt, s több alkalommal Romániában. Legismertebb műve az Idegen szavak és kifejezések kéziszótára, amely számos bővített kiadást ért meg.
Betty White (Betty Marion White Ludden, 1922–2021)
többszörös Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színésznő, komika, aki az 1930-as évek végén kezdte páratlanul hosszú színészi pályáját. Leginkább filmsorozatokban ért el sikereket, de nagyon sok filmben láthatta a közönség. A Hollywoodi Hírességek Sétányán csillagot kapott (A szentfazék, Én vagyok Batman!, Nász-ajánlat).
Czabarka György (1924-2016)
Balázs Béla-díjas operatőr, érdemes és kiváló művész, a Magyar Televízió örökös tagja. 1946–1947 között a prágai Képzőművészeti Főiskola festőművész szakán tanult. 1948–1952 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakos hallgatója volt. 1952–1958 között a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyárban dolgozott. 1958–1999 között a Magyar Televízió operatőre.
Eartha Kitt (1927-2008)
amerikai színésznő, énekesnő, kabarettista, Orson Welles a világ legizgatóbb nőjének nevezte. 1950-ben Orson Welles Kittnek adta Szép Heléna szerepét az általa rendezett The Tragical History of Doctor Faustus című darabban. 1968-ban Kitt háborúellenes kijelentéseket tett egy fehér házi rendezvényen, ahová Lyndon B. Johnson elnök hívta meg, és ez komolyan nehézségeket okozott neki karrierjében. Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején a filmezés mellett zenei felvételeket készített, fellépett a televízióban és klubokban (Tamás bátya kunyhója, Bumeráng, A dzsungel könyve).
James Earl Jones (1931)
Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész. 1953 óta szerepel filmekben. Ő volt Darth Vader eredeti hangja az Csillagok háborúja filmekben, illetve Az oroszlánkirályban Mufasa hangja. Főszerepet játszott még a A nagy fehér remény és néhány Shakespeare feldolgozásban.
John Steiner (1941–2022)
angol színész. Legismertebb szerepeit olasz filmekben alakította. 1962-ben végzett a Royal Academy of Dramatic Arton mint színész, de csak1965-ben kezdett el filmezni. A nagy áttörést Lucio Fulci 1972-es filmjében, a Fehér Agyarban eljátszott ravasz, manipulatív ingatlanmágnás, Beauty Smith szerepe hozta meg számára (A Napisten bárkája, Caligula, Fehér Agyar).
Carlo De Mejo (1945-2015)
olasz színész. Kisebb szerepeket követően Pier Paolo Pasolini Teoréma című filmjében egy férfi prostituáltat alakított. 1970-ben a Hair című musical olasz változatában Claude-t játszotta. A későbbiekben több horrorfilmben is szerepelt, többek között Lucio Fulci alkotásaiban is (Meghalt egy ember, A Cassandra-átjáró, A temetőre épült ház).
Apró Ernő (1946)
bábművész, színész. Vajdaságban született 1946-ban. A Szabadkai Népszínház Színészképző Stúdiójában végzett 1967-ben és hét évig a színház tagjaként epizódszerepeket játszott. 1974-től a szabadkai Gyermekszínházhoz szerződött. 1992-től a Győri Városi Bábszínházban játszott, 1993 és 2021 között a kecskeméti Ciróka Bábszínház tagja volt, de nyugdíjasként is vállal szerepeket.
Andy Kaufman (1949-1984)
amerikai komikus, előadóművész és színész, akit provokatív fellépései tettek ismertté. Sokan humoristaként emlegetik, bár saját bevallása szerint nem volt az. Fellépéseinek gyakori eleme volt a közönség átverése. Azt akarta, hogy az emberek ne igazodjanak ki rajta, mindig a megszokottól eltérő elemeket rakott műsoraiba. Szerette, ha az emberek elgondolkoznak azon, amit láttak tőle. A Taxi című tévésorozatban játszott szerepe tette híressé.
Cristina Galbó (1950)
spanyol színésznő, mérsékelt hírnévre tett szert az eurohorrorokban az 1960-as és 1970-es években, mely főleg kellemes, szép küllemének volt köszönhető.
Szakamoto Rjúicsi (1952–2023)
Oscar-, kétszeres Golden Globe- és Grammy-díjas japán zeneszerző, zongorista, énekes, producer és színész. 1970-es években, egyetemi évei alatt kezdte karrierjét mint session zenész, producer és zenei szerkesztő. Zenésztársaival számos elektronikus zenei műfajra hatással volt és úttörő szerepet játszott (Boldog karácsonyt, Mr. Lawrence; Utolsó császár; Kis Buddha).
Kevin Reynolds (Kevin Hal Reynolds Waco San Antonio, 1952)
amerikai filmrendező és forgatókönyvíró. Rendezőként több filmben együtt dolgozott Kevin Costner színésszel (Robin Hood, a tolvajok fejedelme; Waterworld – Vízivilág; Monte Cristo grófja).
Kertészfi Ágnes (1952)
Ferenczy Noémi-díjas üvegművész, művészetszervező, oktató. 1972 és 1977 között elvégezte a Magyar Iparművészeti Főiskola üveg szakát és szilikáttervező művész diplomát szerzett. Modern ipari üvegeket és hagyományos színes üvegablakokat egyaránt alkalmaz. Kisméretű plasztikákat és használati tárgyakat is készít. Dolgozott üvegbetonnal, és készített üvegfestményeket is. 1991-től a Goszthony Mária Nemzetközi Üveg Alkotótelep és a Szimpozion Alapítvány alapító tagja.
Szikra József (1955)
színész. 1977-1980 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1980-1982 között a veszprémi Petőfi Színház tagja. 1982-2020 között a Győri Nemzeti Színház színésze volt. 2020-ban nyugdíjba vonult (A kis utazás, Hacktion, Kincsem).
Andrea Clausen (1959)
német színésznő. A párizsi Étienne Decroux színitanodájában ismerkedett a színpad művészetével, majd az esseni Folkwangschule nevű színművészeti főiskolán folytatta tanulmányait. Első szerződése az oldenburgi színházhoz kötötte, majd egy darabig Kölnben játszott. A Burgtheater társulatának tagja.
Jim Carrey (James Eugene „Jim” Carrey, 1962)
kétszeres Golden Globe-díjas kanadai humorista, színész. A „Gumiarcúnak” is nevezett színész legismertebb jeleneteit Ace Ventura szerepében láthatjuk. Emellett jó néhány drámai szerepben is kiválóan megállta a helyét. 2017 elején hónapokra eltűnt a nyilvánosság elől. Amikor végre nyáron előkerült, kiderült, hogy megannyi színésztársához hasonlóan a festészet és szobrászat felé nyitott, méghozzá igen tehetségesen (A Maszk, Dumb és Dumber – Dilibogyók, A kábelbarát).
Murányi Zita (1982)
író, költő, újságíró. Versei jelentek meg egyebek között a Mozgó Világban, az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban, a Bárkában, a Népszabadságban. Első önálló kötetére, a 2003-ban megjelent Tükörpalota című kisregényre 2004-ben Bródy Sándor-díjat kapott (DuplApu, Csillag, (V)érző fa).
Ezen a napon halt meg:
Josza Buszon (Tanigucsi, 1716-1784)
japán költő, festő. japán haiku-költő és festő, Macuo Basó és Kobajasi Issza mellett az Edo-kor egyik legnagyobb költője. Útijegyzetei 1744-ben jelentek meg, ekkor használta először írói nevét. 42 éves korában Kiotó városában telepedett le, valamikor ezután kezdte Josza néven kiadni verseit (Japán haiku versnaptár, Kavicsok).
Zacharias Werner (1768-1823)
német költő és drámaíró. Jogi és államtudományi tanulmányait szülővárosának egyetemén végezte. 1807-ben nagyobb utazásokat tett, mely alkalommal Weimarban Goethével, Interlakenben Madame de Staëllal szoros barátságot kötött. Legnevezetesebb darabja, mellyel egy egész új drámai műfajt teremtett meg, a sorstragédiát a Vierundzwanzigster Februar. Összegyűjtött művei 15 kötetben jelentek meg, Schütz által írt életrajzával.
Alekszandr Szergejevics Dargomizsszkij (1813-1869)
orosz zeneszerző, akinek munkássága jelentős hatással volt a 19. század orosz zeneművészetére. A Glinka és az Orosz ötök közötti időszak legfontosabb zeneszerzői között Dargomizsszkijt tekintik a zenei realizmus megteremtőjének, aki számos követőre talált. Hosszú időn keresztül Dargomizsszkij neve összefonódott A kővendég-gel, azzal a művel, amely erős hatással volt az orosz opera fejlődésére. A mű erősen innovatív stílusban íródott: nincsenek benne áriák és együttesek, teljes egészében „dallamos recitativókból” és a zenére támaszkodó deklamációkból épül fel (Ruszalka, A szolgalegény, Dohányszelence keringő).
Amilcare Ponchielli (1834-1886)
olasz romantikus zeneszerző, Verdi korában ünnepelt operaszerző, a Garibaldi-himnusz zeneszerzője, munkája mellett sorra írta operáit, Verdi mellett kora legjelentősebb olasz színpadi szerzője lett. Legnagyobb sikerét a La Gioconda című operával érte el.
Louis Comfort Tiffany (1848-1933)
amerikai iparművész, a Tiffany-üveg megalkotója. Nevéhez festett üvegablakok, kerámiák, zománcok, fújt üvegek, fémmel ötvözött üvegek és az ún. Tiffany-lámpa kapcsolódik. Korának egyik kiemelkedő festője volt, azonban széles körben ismertté az általa kifejlesztett díszüveg-technológia tette. Egy új technikát, az ún. Tiffany-technikát dolgozott ki, ami újabb megoldást jelentett az ólomüvegezésben. ––> Tiffany és Gallé – A szecesszió üvegművészete
Czóbel Minka (1855-1947)
költőnő, a szimbolizmus első hazai képviselője. Beutazta Európát, a párizsi Sorbonne-on is hallgatott órákat. Sógora, Mednyánszky László festőművész biztatására kezdett írni. Később szintén ő mutatta meg írásait Jókai Mórnak és Justh Zsigmondnak. Kedvező kritikákat kapott, így 1890-ben megjelent első verseskötete Nyírfa lombok címmel. Elsők közt írt Magyarországon szabadverseket és vette át a francia dekadensek stílusát, emiatt a Nyugat egyik előfutárának tartják. Számos műfordítás köthető nevéhez (Fehér dalok, A fekete lovas, Az erdő hangja).
Ida Aalberg (1857-1915)
kora legismertebb finn színésznője volt. 1874 és 1889 között a Finn Színház társulatában játszott, majd később saját, német nyelvű társulatával számos külföldi vendégszereplésen vett részt. Tragikaként legendás alakításokat nyújtott, játékát a romantikus és a realista stílus összekapcsolása jellemezte.
Réti István (Viser, 1872-1945)
festőművész és grafikus, a nagybányai művésztelep egyik alapító tagja, rajz- és festőmester, művészettörténész és a művészettörténet tanára. A gimnáziumi érettségi után 1890-ben beiratkozott a Mintarajziskolába. Néhány hónap múltán Hollósy Simon híre vonzotta, s elutazott Münchenbe. Hollósy mellett tanult két évet, majd Párizsba utazott, ott a Julián Akadémián tanult hat hónapig. Párizsból hazament Nagybányára, s ott festette meg első sikeres képét. 1902-ben a nagybányai művésztelep első mestere, Hollósy Simon Técsőre távozott és megalakult a Nagybányai Szabadfestő Iskola, amelynek egyik vezetője Réti István lett (Tavasz, Honvédtemetés, A szivárvány).
Varlam Tyihonovics Salamov (1907-1982)
komi (zürjén) származású orosz író. A Lenin végrendelete néven ismert irat terjesztéséért letartóztatták és három évre börtönbe zárták. Különböző moszkvai lapoknak írt újságcikkeket, és néhány elbeszélése is megjelent. 1937-ben újra letartóztatták, ezúttal „ellenséges, trockista tevékenységért” kapott öt évet, és a Kolima vidékére vitték. 1942-ben újra elítélték, ezúttal tíz évre, „szovjetellenes tevékenység” miatt, miszerint Ivan Bunyin Nobel-díjas emigráns írót orosz klasszikusnak nevezte (Kolima, Szentencia, A tejkonzerv).
Grażyna Bacewicz (1909-1969)
lengyel hegedűművész, zeneszerző és pedagógus. Első hegedű és zongoraleckéit édesapjától kapta. Szólóhegedűsként már 1935-ben sikert aratott a varsói Henryk Wieniawski Nemzetközi Hegedűversenyen, ahol első díjas lett. 1936 és 1938 között a Varsói Lengyel Rádió zenekarának első hegedűse volt. Sok éven át neoklasszikus stílusban alkotott, hasonlóan a két háború közötti és a második világháború utáni időszak sok lengyel zeneszerzőjéhez, akik soha nem követték a szocialista realizmus iránymutatásait. Művészete később fokozatosan az erősebb kifejező erejű stílus irányában haladt előre (Három karikatúra, Itt az éjszaka, Bölcsődal).
Camilo José Cela (Camilo José Cela y Trulock, 1916–2002)
irodalmi Nobel-díjas spanyol regényíró, költő, esszéíró. A ’36-os generáció mozgalom tagja volt (Szélmalom, Az archidoniai bájdorong páratlan és dicsőséges hőstette, Méhkas).
Fogarassy Mária (1919-1997)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1939-ben végzett az Országos Magyar Színművészeti Akadémián. 1939-től 1941-ig a Szegedi Nemzeti Színházban, 1941 és 1943 között pedig a debreceni Csokonai Színházban játszott. 1969-től 1979-ig Szegeden játszott. Veszprémben, 1964-ben Anna Kareninát játszotta, ekkor volt 25 éves színészi jubileuma (Tizenhat város tizenhat leánya, Sodrásban, A Fantasztikus nagynéni).
Köpeczi Béla (1921-2010)
művelődés- és irodalomtörténész, az MTA tagja, 1982–1988 között Magyarország művelődési minisztere. A 18–20. századi irodalmi áramlatok művelődés- és eszmetörténeti vizsgálatának kiemelkedő alakja, a 18. századi francia–magyar politikai, diplomáciai és kulturális kapcsolatok kutatója, II. Rákóczi Ferenc életrajzírója (Esze Tamás, A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország, Erdélyi történetek).
Andaházi Margit (1923–1976)
Jászai Mari-díjas színésznő. A vidéki színházak népszerű színművésze volt. Többször alakított intrikára hajlamos, befolyásosságra törő karaktereket. Pályáját 1945-ben a Budai Népszínházban kezdte. 1951–1957 között a Debreceni Csokonai Színház tagja. A város egyik kedvence, sok-sok főszerep kiváló alakítója. Prózai szerepeket és operettet egyaránt játszott. Szolnokon is nagyon népszerű volt, sokat játszott, zömmel komika szerepeket. Élete utolsó éveiben a 25. Színházban és a Madách Színházban szerepelt.
Tálas Ernő (1926-2018)
operaénekes. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett német–olasz szakos tanári oklevelet, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán énekművész-énektanári képesítést kapott 1956-ban. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után elhagyta Magyarországot. A Stockholmi Királyi Opera tenorja lett.
Vámos Imre (1927-1993)
író, újságíró, parasztpárti politikus, országgyűlési képviselő. A Látóhatár című folyóirat alapító szerkesztője, a Szabad Európa Rádió munkatársa. 1945-ben, 18 évesen felvételt nyert az Országház diplomataképzésére, a Kultúrpolitikai és Diplomáciai Akadémiára. 1948-ban a kommunista hatalom a Markó utcában három napig fogva tartotta, kényszervallatásnak vetette alá. 1948. november 5-én elhagyta az országot. Nem akart emigrálni, sem más állam polgára lenni, de a körülmények miatt nyugatra kényszerült.
Mary Oliver (Mary Jane Oliver, 1935–2019)
Pulitzer-díjas amerikai költő. Munkáit a természet ihleti, nem az emberi világ és a vadonban való magányos séták iránti élethosszig tartó szenvedélyéből fakad. 2007-ben amerika legkeresetettebb költőjének számított.
Simon Kázmér (1936-1998)
színész, a Győri Nemzeti Színház örökös tagja. 1959-1963 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1982-től haláláig ismét a győri Kisfaludy Színház tagja volt.
Sas József (Polacsek, 1939-2021)
Jászai Mari-díjas humorista, színész, érdemes és kiváló művész. Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját 1957-ben végezte el majd a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött. Tagja volt 1958-tól a Békés Megyei Jókai Színháznak. 1973 óta a Mikroszkóp Színpad művésze, melynek 1985-2009 között igazgatója is volt. A rádió- és tv-kabarék állandó közreműködője, számos nagylemeze jelent meg, több önálló estnek írója, valamint előadója.
Harmath Andrea (?-2014)
színésznő. Tizenöt évig zongorázni tanult, mellette tánc- és énekórákra is járt. 1974 és 1977 között a Színművészeti Főiskola operett-musical szakának hallgatója. 1977-ben szerződött a Szegedi Nemzeti Színházhoz. 1987-ben szerződött Szegedről Budapestre. Később szabadfoglalkozású művészként lépett színpadra, különböző zenés műsorokban. Kiváló zenei adottságokkal bíró, sokoldalú, ragyogó, színpadra termett egyéniség volt.
Földesi Margit (1961-2016)
történész, újságíró. Fő kutatási témája a 20. századi magyar és egyetemes történelem, azon belül Magyarország 1945 és 1949 közötti története volt. Tudományos művei mellett számos jelentős ismeretterjesztő munkát jelentetett meg, és televíziós műsorok szerkesztője és műsorvezetője volt.
