Hol is vagyok?
a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: G. Bogár Edit
Múlt heti hír: a szlovákiai magyar tankönyvekben ezentúl csak szlovákul szerepelhetnek a helynevek. Eltekintve a határozat kisebbségellenes voltától (már ha ettől egyáltalán el lehet tekinteni), a dolog bántóan szűk látókörű és meglehetős tudatlanságról tesz tanúbizonyságot.
Hadd szóljon most belőlem először a bölcsész, a nyelvész, aztán meg a józan paraszti ész. Sose hallottam, hogy az osztrákok tiltakoztak volna az ellen, hogy fővárosukat nem Wiennek, hanem Bécsnek írjuk, mondjuk. Sose hallottam, hogy a franciák kifogásolták volna, hogy fővárosukat magyarul Paris helyett Párizsnak hívják.
Van néhány német város is, amelyeknek magyar nevük nem egyezik a némettel, pl. Drezda (Dresden), Lipcse (Lepzig), de említhetném az olaszországi Velence (Venezia) esetét is. Sorolhatnám a példákat, de a sor nem lenne teljes. Egy-egy településnek a különböző nyelvekben különböző neve alakulhat ki, az eltéréseknek számos oka lehet, egyik ezek közül a lakosság cserélődése, illetve újabb népcsoportok megjelenése az adott településen. A hazai gyakorlat azt mutatja, hogy városaink, városrészeink szívesen használják bizonyos helyzetekben az egykori latin elnevezéseket, pl. Savaria, Alba Regia, Gorsium, Aquincum stb. De nem bánják a pécsiek sem, ha németül Fünfkirchenként emlegetik városukat, holott ez későbbi elnevezés, mint a Pécs. A másik gyakori ok a névvariációkra politikai: valamely uralmi rendszer átkeresztel egy várost, a másik (esetleg még ugyanez) visszaadja az eredeti nevet. Gondoljunk csak a második világháborúnak ma is sztálingrádi csata néven emlegetett eseményére: azt a helyet korábban is, ma is Volgográdnak hívták, hívják – a csata idejében, Sztálin uralma alatt volt csak a neve Sztálingrád. A történelmi hűség tehát azt kívánja, hogy ne volgográdi csatáról, hanem sztálingrádiról beszéljünk. Ugyanígy balgaság lenne bratislavai országgyűlést, pláne bratislavai kiflit emlegetni, mindkettőnek csak pozsonyiként van értelme. Személyes tapasztalatom egyébként, hogy nemcsak a helyi magyarok, de a magyarul tudó szlovákok nyelvéből sem lehet kiirtani a magyar helyneveket, igenis Pozsony, Dunaszerdahely, Besztercebánya, Párkány, (Rév)Komárom stb. neveken emlegetik ezeket a városokat. Az természetes, hogy van mindegyiknek szlovák neve is, és hozzátartozik a művelt ember tudásához, hogy ismerje az államnyelvben használt elnevezéseket is. De dőreség lenne azt kívánni, hogy saját lakhelyét, a szomszéd várost, a történelmi helyeket ne anyanyelvén nevezze meg az ember. (Jómagam Törökbálinton nőttem fel, tudom is, hogy német neve Großturwall, mégsem emlegetem soha így!) Megjegyzem, mi, magyarok sem szoktuk szóvá tenni, hogy fővárosunk szlovákul leírva Budapeš. És az osztrákoknak sem fáj, hogy Bécset szlovákul Viedeònek hívják. Szinte közhelyszámba megy annak a felemlítése, hogy a finnországi svéd tankönyvek (valamint minden hivatalos és nem hivatalos irat) a fővárost Helsingforsnak, nem pedig Helsinkinek írják, s szinte mindegyik finnországi településnek megvan a maga neve mindkét nyelven: amelyik nyelvet beszélik, írják éppen, azon említik az adott helyet – és ez így természetes, így helyénvaló, így felel meg a civilizált emberi érintkezés elvárásainak, az Európai Unió erkölcsi normáinak.
Az intézkedés velejárója az eddig forgalomban lévő tankönyvek összegyűjtése, bezúzása, a településnevek átírása és új tankönyvek nyomtatása. Itt már az esztelen pazarlás ellen kell szót emelni: viszonylag kis példányszám esetén is több tonna papír megy kárba, értelmes embereknek okoznak fölösleges munkát a javításokkal, majd az újbóli terjesztéssel. Nyomdai kapacitást kötnek le az újranyomtatással. Megállítják a normál iskolai tanmenetet, mert az szinte biztos, hogy az év közbeni tankönyvcsere nem lesz zökkenőmentes. Bizonyára tetemes adminisztrációs feladatokat akasztanak ezzel az iskolák, a pedagógusok nyakába is, elfecsérelve az érdemi munkára szánható idő egy részét. Nem hiába hangoztatják, hogy a kisebbségi politika költséges mulatság, és csak a gazdag országok engedhetik meg maguknak, hogy törődjenek a területükön élő nemzetiségekkel, ugye?
*
„Mit írunk külön?
ország
megye, járás
tér, körút, út, utca
Magyar Köztársaság
Galántai járás
Kossuth tér, Rákóczi út, Duna utca
Különírjuk azokat a több tagból álló országneveket, amelyek nevében nem szerepel az ország szó, és minden szavát nagybetűvel kezdjük: az Amerikai Egyesült Államok.”
Vajon a hatodikos nyelvtankönyvnek ezt a részét is át kell majd írni, mert szerepel benne pl. Rimaszombat és a Galántai járás neve magyarul?