December 5.

Névnapok: Vilma, Ábel, Bács, Bacsó, Ciklámen, Csaba, Csanád, Csobád, Dalma, Kerecsen, Sába, Sebő, Ünige

Események:
1602 – Giulio Caccini itáliai zeneszerző és Ottario Rinuccini itáliai költő Euridiké (Euridice) című operájának bemutatója a firenzei Pitti-palotában (Palazzo Pitti, Toszkánai Nagyhercegség, ma Olaszország)
1623 – Sir Edward Dering (Surrenden Dering első bárója) megvásárolja és kötetbe rendezi William Shakespeare két („Első”) fóliójának példányait a szerző halála után (1616).
1766 – a világ legnagyobb aukciós háza, a Christie’s (alapítója James Christie) megtartja első árverését állandó eladótermében, a londoni Pall Mallban (London központi része).
1830 – Hector Berlioz francia zeneszerző Fantasztikus szimfónia (Symphonie fantastique – Épisodes de la vie d’un artiste, op. 14, H 48) című zenekari művének ősbemutatója a Párizsi Konzervatóriumban (Conservatoire). A Fantasztikus szimfóniát a fiatal Liszt Ferenc is megismerte, amikor a bemutató előtti napon meglátogatta Berliozt, később, 1833-ban elkészítette a zongorakivonatát is.
1837 – az 1830-as júliusi forradalomban elesett katonák emlékére íródott Hector Berlioz francia zeneszerző Requiem-jének (Grande Messe des morts, Op. 5) ősbemutatója a párizsi Invalidusok dómjában (Les Invalides), François Habeneck vezényletével. A bemutató után Berlioz megkapta A franciaországi Becsületrend (Ordre national de la Légion d’honneur) nagykeresztjét.
1854 – Bostonban Aaron Allen amerikai feltaláló szabadalmaztatja az összecsukható színházi széket.
1859 – Dion Boucicault ír színműíró Octaroon* melodrámájának bemutatója a New York-i The Winter Garden Theatre-ben. A darabot éveken keresztül játszották különböző színházakban, népszerűsége a szintén rabszolgaság-ellenes Tamás bátya kunyhójával volt mérhető.
* az octoroon szó azt a személyt jelöli, akinek egynyolcada afrikai származású
1876 – tűzvész a Brooklyn Színházban (New York). Az 1000 vendég közül több mint 300 áldozat halt meg, eltaposták őket vagy halálra égettek. Az eset végül az 1880-as évek New York-i tűzvédelmi szabályzatának módosítását eredményezte.
1890 – Hector Berlioz francia zeneszerző A trójaiak (Les Troyens) című ötfelvonásos operájának első teljes előadása 21 évvel a szerző halála után, a karlsruhei Großherzoglich-ben. A dilógia (Trója bevétele és A trójaiak Karthágóban) részei egymástól függetlenül is színre vihetők.
1896 – a lipcsei Theater der Stadtban bemutatják Henrik Ibsen norvég drámaíró A császár és Galilei (Kejser og Galilæer) című ötfelvonásos drámáját.
1931 – Moszkvában felrobbantják a Megváltó Krisztus-székesegyházat (Кафедральный Соборный храм Христа Спасителя) Sztálin miniszterelnökének, Kaganovicsnak az utasítására. A szovjetek ezt a kiemelkedő területet választották ki a szocializmus emlékművének, a Szovjetek Palotájának a számára, amiből végül nem lett semmi. A szovjet rendszer bukása után az orosz ortodox egyház engedélyt kapott székesegyházának újjáépítésére.
1940 – bemutatták A bagdadi tolvaj (The Thief of Bagdad) című brit családi kalandfilmet, az 1924-ben készült azonos című film Technicolor technikával készült színes újrafeldolgozását, több lényeges eltéréssel. A film 3 Oscar-díjat kapott, többek között Korda Vince (díszlettervezés) is, aki a producer Korda Sándor testvére volt.
1957 – William Inge amerikai drámaíró Sötétség a lépcső tetején (Dark at the Top of the Stairs) premierje a New York-i Music Box Theatre-ben (Broadway), Elia Kazan rendezésében (468 előadás). A darabban szereplő Timmy Everett elnyerte a Theatre World Award-ot, és 1960-ban készült belőle egy azonos című film.
1967 – New Yorkban letartóztatják Benjamin Spock (Dr. Spock) amerikai gyermekorvost és Allen Ginsberg költőt, miközben a vietnámi háború ellen tiltakoztak.
1970 – Dario Fo irodalmi Nobel-díjas olasz drámaíró Egy anarchista véletlen halála (Morte accidentale di un anarchico) című drámájának bemutatója a milánói Capannone di Via Colletta-ban. Folytatása az 1974-es Kopp-kopp! Ki az? A rendőrség! (Pum pum! Chi è? La polizia!).
1990 – Salman Rushdie indiai származású brit író 2 év után először jelenik meg a nyilvánosság előtt, miután Khomeini ajatollah, Irán vezetője fatvával kiközösítette istenkáromlás miatt, ezen felül „hitehagyottnak” bélyegezte és minden hívő muszlimot felszólított kivégzésére és emellett A sátáni versek című regénye kiadóinak kivégzésére is.
2006 – Audrey Hepburn angol–holland származású Oscar-díjas színésznő Givenchy márkájú kis fekete ruháját az Álom luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany’s) című filmből, jótékonysági célból elárverezi a Christie’s aukciós ház Londonban 467200 fontért (923187 dollár).
2015 – megtalálják a San José spanyol galleont, amely több mint 300 évvel ezelőtt süllyedt el Kolumbia partjainál. A roncs rakományának értéke 4-17 milliárd dollár között van.
2017 – a 63 éves, színesbőrű Lubaina Himid brit művész (a University of Central Lancashire kortárs művészet professzora) elnyeri a brit Turner-díjat.
2023 – Jesse Darling brit szobrász elnyeri a Turner-díjat a hétköznapi tárgyakból készült szobraiért. 2022-ben a Modern Art Oxfordban rendezett kiállítása (No Medals, No Ribbons) volt amelyért Turner-díjra jelölték.

Megszületett Francesco Geminiani (1687–1762) itáliai zeneszerző, hegedűművész és zeneíró.
Jelentős hegedűs volt, műveivel és játékával nagy hatással volt az angol hegedűjáték fejlődésére. Sok zeneműve ismert, például 24 hegedűszonátája, három sorozat concerto grossója. Fontos megemlékezni zeneírói munkásságáról is, a The Art of Playing on the Violin című műve több, mint egy remek hegedűiskola, részletes összefoglalója a hegedűjáték módszereinek, információkat ad a különböző hegedűtechnikákról, miközben felbecsülhetetlen értékű forrása a késő barokk zenéje, a hegedűjáték technikája kialakulásának.

Meghalt Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) osztrák bécsi klasszikus zeneszerző, zongorista, karnagy és zenepedagógus.
Zenei tehetsége korán megmutatkozott, első zeneműveit hatévesen komponálta. Édesapja, Leopold Mozart pedig, aki a salzburgi érseki udvar muzsikusa volt, lejegyezte őket, és mindent megtett annak érdekében, hogy fia minél alaposabb zenei képzésben részesüljön. Rendkívül termékeny zeneszerző volt. Rövid élete alatt több mint hatszáz zeneművet vetett papírra, korának szinte minden zenei műfajában jelentőset alkotott. Írt miséket, operákat, oratóriumokat, kantátákat, orgona- és zongoraműveket, versenyműveket és szonátákat a legkülönfélébb hangszerekre, kamarazenei műveket, dalokat, balettet, színpadi kísérőzenét. Érett műveiben kifejlesztette az éneklő allegrót. A korábbi zeneszerzők nem tartották fontosnak, hogy mélyebb érzelmekkel töltsék meg műveik gyors tételeit is, ezt a lassú tételek sajátosságának gondolták. Szimfóniáiban végig megtartotta a Haydntól átvett lassú bevezetőt és a vidám-játékos finálét, de ekkor már eredeti tartalommal töltötte meg őket (Figaro házassága, Don Giovanni, A varázsfuvola). ––> Mozart, a csodafelnőtt

Meghalt id. Alexandre Dumas (Dumas Davy de la Pailleterie, 1802–1870) francia író, legismertebb művei kalandos történelmi regények, amelyek a világ legolvasottabb francia írójává tették.
Több regényéből készült filmadaptáció, de írt színműveket, újságcikkeket is, és rengeteg emberrel levelezett. Ifjú korában elolvasott mindent, amit csak a kezébe tudott kaparintani. Húszévesen Párizsba költözött, ahol a Palais-Royalban kapott állást. Amíg Párizsban dolgozott, Dumas elkezdett újságcikkeket és színdarabokat írni. 1829-ben aratta első nagyobb közönségsikerét a III. Henrik udvara című drámával. Több sikeres színdarab megírása után Dumas figyelme a regények felé fordult. Teleki Sándor ismertette meg vele Petőfit, és több Petőfi-verset lefordított franciára (A három testőr, Monte Cristo grófja, A vasálarcos).

Meghalt Claude Monet (Claude Oscar Monet, 1840–1926) francia impresszionista festő.
A Louvre-ban látva, hogy egyes festők régi nagy mesterektől másolnak, maga is bevitte eszközeit és másolni kezdett. Párizsi évei alatt több festővel megismerkedett, köztük Édouard Manet-val és Pissarróval. Az ismertséget és elismertséget a Camille vagy A zöldruhás nő címeken ismert festménye hozta meg 1866-ban. A porosz–francia háború kitörése után, 1870 szeptemberében Angliába menekült, londoni tartózkodása során főleg John Constable és William Turner műveit tanulmányozta, akiknek tájképei nagy hatással voltak saját újításaira a színek alkalmazásában. 1880-as–90-es években Monet elkezdte a „sorozatképeit”, amelyben a fényhatásokat és az időjárási viszonyokat ábrázolta. Az első ilyen a Kazlak-sorozat. 1883 és 1908 között több hosszabb utat tett mediterrán tájakon, ahol sok tájképet festett. Tájképein a végsőkig kiérlelte az impresszionizmus elveit. Képei nem a tárgyak térbeli viszonyát, hanem színeik világításbeli értékeit jelenítik meg. A puszta optikai kép kifejezésére való törekvés, a szerkezet, a kép előformázásának feladása, művészetének tárgy nélkülivé váló tendenciája számos vonatkozásban az absztrakt művészet felé mutat. Számos modern absztrakt festő Monet művészetét előfutárának vallja (Impresszió, a felkelő nap; A Szajna elágazása; Nő napernyővel).

Meghalt Władysław Reymont (Władysław Stanislaw Reymont, 1867–1925) Nobel-díjas lengyel író.
Az Ifjú Lengyelország kritikai realizmusának egyik legfőbb képviselője, munkásságát naturalista elemek jellemzik. 18 éves korában megszökött otthonról, és beállt vándorszínésznek. A chenstochowai pálos kolostorban novíciusnak állt. Ezek az évek adták számára azt az élettapasztalatot, azt a valóságismeretet, amelyeket aztán a műveiben is felhasznált. Első novelláit Krosnovából küldte a varsói liberális Prawdába és a nemzeti demokrata Glosba. 1893-ban Varsóba költözött. Négy kötetes Parasztok című regényéért, a „paraszti eposzért” 1924-ben irodalmi Nobel-díjat kapott (Az ígéret földje, Népítélet, A vámpír).

Ezen a napon született:

Trattner János Tamás (1789-1825)
nyomdász, kiadó, mecénás. Születésekor keresztapjától, a Bécsben tevékenykedő Trattner János Tamás nyomdásztól ajándékképpen megkapta annak 1783-ban alapított pesti nyomdáját. A magyar anyanyelvű folyóiratok kiadása volt az a terület, ahol anyanyelvi kultúránkban nagy előrehaladást hozott Trattner János Tamás.

Fjodor Ivanovics Tyutcsev (1803-1873)
orosz költő, diplomata. Hosszabb ideig élt Münchenben és Torinóban, személyesen ismerte Heinét, Schellinget. Az irodalmi életben nem vett részt, nem nevezte magát literátornak. Körülbelül 400 verse maradt fenn, melyekből gyakran szoktak idézni Oroszországban. Korai versei a 18. század költői hagyományainak szellemében születtek.

Alexander Girardi (1850–1918)
osztrák színész, tenorénekes, operettszereplő. Főként komikus színpadi szerepekben aratott sikert, jelentősen hozzájárult a népszerű bécsi operett aranykorához. Kedvenc kalapja, a lapos koronájú, keskeny karimás (hajós) szalmakalap, a népszerű Giradi-kalap ezen a néven ismert ma is. A Girardi sült marhahúst róla nevezték el (Girardirostbratent).

Antti Amatus Aarne (1867-1925)
finn mesekutató. 1911-ben kinevezték a helsinki egyetemre a finn és összehasonlító népköltészeti kutatás magántanárává, közben tudományos munkát folytatott, sőt külföldi tanulmányutakat is tett. Ő indította el a nemzetközi mesekatalogizálást, a mesék tárgyköre szerint. Legtöbb munkáját a Folklore Fellows nevű nemzetközi egyesület közlönyében, a Folklore-Fellows Communicationsben publikálta. Itt jelent meg az európai mesetípusok jegyzéke, mellyel a mesetípusok addigi legteljesebb rendszerét alkotta meg, ami nagy segítség volt az egyes országokban végzendő kutatómunkában.

Kárpáti Aurél (Gungl Aurél Miklós, 1884-1963)
Kossuth-díjas író, színháztörténész. Az esztergomi tanítóképző elvégzése után fővárosi napilapok és hetilapok munkatársaként működött, az Új Időkbe írt verseket, kritikákat. Az első világháború időszakában a Déli Hírlap, majd A Nap szerkesztőségében dolgozott. 1922-től színikritikáinak többsége a Pesti Naplóban jelent meg. A második világháború után is gyakran közölték a lapok írásait, irodalmi és színházi kritikáit. Szépirodalmi művei közül a Bihari remete című elbeszélése az egyik legemlékezetesebb alkotása (Az én örökségem, Aquamanile, A vándor visszanéz).

Fritz Lang (1890-1976)
osztrák származású német filmrendező, forgatókönyvíró és producer, a német filmgyártás egyik legmeghatározóbb egyénisége. Filmjei által a német film széles nemzetközi közönséget hódított meg, és a hollywoodi filmek komoly vetélytársává vált (A Nibelungok, Metropolis, Nő az ablakban).

Alekszandr Mihajlovics Rodcsenko (1891-1956)
szovjet-orosz képzőművész: festő, grafikus, szobrász, fotóművész, a 20. századi művészeti avantgárd egyik kiemelkedő alkotója.

Baló Elemér (1892-1970)
színész, érdemes művész. 1912-től vett részt a munkásművelődési mozgalomban. 1916-ban végezte el a Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémiát. 1918-ban a Nemzeti Színház tagja lett. 1942-től 1944-ig a Madách Színházban játszott. 1945 és 1961 között a Nemzeti Színház tagja volt. A Magyar Színészek Szabad Szakszervezetének egyik alapítója, 1945-től 1948-ig alelnöke is volt (Uz Bence, Szíriusz, Egy pikoló világos).

Bolesław Woytowicz (1899-1980)
lengyel zeneszerző, zongoraművész és zenepedagógus. Híres tanár volt, jeles tanítványai voltak. Az 1920-as és 1930-as években zongoraművészként koncertezett hazájában, szerte Európában és az Egyesült Államokban egyaránt. A II. világháború alatt Varsóban kávéházat üzemeltetett, amelyben klasszikus zenei koncerteket szervezett, ezzel támogatva a szűkölködő művészeket. Sokoldalú zongoraművész volt, széles repertoárral, nagyszerű technikai tudása következtében a legnehezebb és legösszetettebb darabokat is könnyedén játszotta.

Országh Tivadar (1901-1963)
hegedűművész, zeneszerző, pedagógus. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte. 1947 és 1958 között saját vonósnégyest alakított, emellett több fővárosi zenekar hangversenymestere is volt. Számos pedagógiai művet írt (Erdélyi szimfónia, A hegedűjáték és tanítása, Örök tűz).

Walt Disney (Walter Elias „Walt” Disney, 1901-1966)
Oscar-díjas amerikai rajzfilmrendező, producer, és forgatókönyvíró. A világ leghíresebb rajzfilmkészítője és egyik legnagyobb producere. Ő hozta létre a Disneyland vidámparkot, és fivére, Roy O. Disney segítségével a Walt Disney Companyt. Ő és csoportja alkotta meg a világon ma legsikeresebb rajzfilmfigurák többségét, köztük Disney saját figuráját, Mickey egeret.

Pressburger Imre (Emeric Pressburger, 1902-1988)
magyar származású angol Oscar-díjas forgatókönyvíró, filmrendező és producer, aki legjelentősebb munkáit rendezőtársával, Michael Powell-lel készítette, akivel 1943-ban közös produkciós céget alapított. Karrierjének építését újságírókét kezdte. 1920-as években kezdett forgatókönyveket írni. 1935-ben lépett Anglia földjére.

Lengyel Lajos (1904-1978)
Kossuth- és Gutenberg-díjas grafikus, tipográfus, könyvművész és fotóművész, a Kossuth Nyomda igazgatója, a Nyomdaipari Egyesület elnöke. A modern alkalmazott grafika egyik magyarországi úttörője volt. Miután véget ért a háború, Szpilman folytatta zenész tevékenységét. Az egyik legtermékenyebb zeneszerzővé vált Lengyelországban.

Deák Sándor (1909-2002)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes- és kiváló művész. 1931-ben végzett az Országos Színészegyesület iskolájában. 1932-től Pécsett, majd két évig az Országos Kamaraszínházban volt színész. 1948-1951 között a Bányász Színház, illetve a Honvéd Színház színművésze volt. 1951-1988 között a Vígszínházban játszott. 1975-1980 között a Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöke volt (Állami Áruház, Ház a sziklák alatt, Talpuk alatt fütyül a szél).

Władysław Szpilman (1911–2000)
világhírű, zsidó származású lengyel zongoraművész, zeneszerző. Ő is a varsói gettóba kényszerült, ahol eleinte egy kávézóban zongoristaként dolgozott, majd fizikai munkát végzett. A zsidóság megsemmisítését jelentő holokauszt elől elmenekült, és Varsó különböző helyein bujkálva várta a háború végét. 2002-ben a lengyel származású Roman Polański rendezésében film készült Szpilman életrajzi regényéből hasonló címmel (A zongorista).

Benjámin László (1915-1986)
költő, szerkesztő. Kora ifjúságától a munkásmozgalom eszmekörében érlelődött költészete. Csatlakozott a szociáldemokrata „munkásköltők” csoportjához. 1949 után azonosult a „szocialista építés” illúziójával, s költészetét a napi politika szolgálatába állította (A csillag nem jött; Tűzzel, késsel; Sziklarajzok).

George Savalas (George Dimosthenis Savalas, 1924-1985)
görög származású amerikai színész, Telly Savalas testvéröccse. Szerepelt a Kojak című krimisorozatban, ami testvérét világhírűvé tette, itt Stavros nyomozó szerepében láthatták, akit a bátyja által alakított nyomozó hadnagy rendszeresen „Fürtöske” becenévvel illetett (Kelly hősei, Rosemary gyermeke, Dzsingisz kán).

Galambos Erzsi (1931-2023)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának, a Budapesti Operettszínház és a József Attila Színház örökös tagja. Gyerekként Lakner Artúr Gyermekszínházában játszott. 1955-1958 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1958-1962 között a kecskeméti Katona József Színházban játszott és itt készítette első koreográfiáit is. 1962–1964 között a Petőfi Színház tagja volt. 1964–ben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött 1983-ig. 1983–tól a József Attila Színház tagja (Rákóczi hadnagya, Lili bárónő, Szerelem első vérig).

Little Richard (1932-2020)
amerikai énekes, dalszerző és zongorista, a rock and roll egyik korai úttörője, R&B és rockénekesek generációjának inspirálója. Rajongói gyakran a rock and roll valódi királyának nevezték, utalva Elvis Presleyre, akit a „rock and roll királyának” neveztek. Karrierjének csúcspontja az 1950-es évekre esik. A rhythm and blues-t ötvözte a boogie-woogie-val, olykor jazz és gospel elemekkel átitatva, ez volt a rock and roll kialakulásának egyik kulcsmozzanata (Jenny Jenny, Bama Lama Lama Loo, Freedom Blues).

Joan Didion (1934–2021)
amerikai író. Karrierje az 1950-es években kezdődött, miután megnyert egy esszépályázatot. Nagy hatással volt rá Hemingway, akinek írása megtanította neki a mondatok szövegben való működésének fontosságát. Az 1960-as évektől a hetvenes évek végéig írt írásai az 1960-as évek ellenkultúrájának, a hollywoodi életstílusnak, a kaliforniai kultúrának és a kaliforniai történelemnek a valóságával foglalkoztak. Politikai írásai az 1980-as és 1990-es években gyakran a politikai és társadalmi retorika szubtextusára koncentráltak. Színdarabokat és forgatókönyveket is írt (Imádságoskönyv, Salvador, A mágikus gondolatok éve).

Majczen Mária (1937–1974)
Jászai Mari-díjas színésznő, a Veszprémi Petőfi Színház örökös tagja. 1957-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol színésznőként 1961-ben kapott diplomát. 1961-től korai haláláig a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt. Leginkább társalgási darabok fiatal hősnőit és drámai karakterszerepeket alakított (Fapados szerelem, Tűzoltó utca 25., Az ozorai példa).

Thirring Viola (1941)
színésznő, színészpedagógus. 1963-tól Magyar Területi Színház (Komárom) színésznője. 1969-től Budapesten él, a Thália, majd 1976-tól a Radnóti Színpad tagja volt. A televízió irodalmi műsoraiban versmondóként is láthatták a nézők. 1990-től szabadfoglalkozású színművésznő.

Jeroen Krabbé (Jeroen Aart Krabbé, 1944)
holland születésű amerikai színész. Először holland filmekben tűnt fel, első filmszerepét 1963-ban kapta. Amerikai filmekben is játszott, első ilyen sikerét Penny Marshall rendező Spiclik, sipirc című kém-komédiájában aratta, Whoopi Goldberg mellett. Számos nemzetközi produkcióban szerepelt. Viaszfigurája helyet kapott Madame Tussaud panoptikumának amszterdami részlegében. Színészi munkája mellett festőművészként is dolgozik, főleg tájképeket fest (Halálos rémületben, A szökevény, A szállító 3.).

José Carreras (Josep Maria Carreras i Coll, 1946)
Grammy-díjas spanyol (katalán) operaénekes. Fiatal korában eredetileg vegyésznek készült, de hamar rájött, hogy inkább a konzervatóriumba szeretne beiratkozni. 1971-ben az olaszországi Parmában megnyerte a nemzetközi Verdi énekversenyt. Több operafilmet is forgatott, karrierje töretlenül ívelt fölfelé. A világ leghíresebb operaénekesei közé tartozik. Két kollégájával, az olasz Luciano Pavarottival és a spanyol Plácido Domingóval együtt több koncertet adott a világ különböző városaiban, Három Tenor néven. Többször járt Magyarországon.

Berki Antal (1946-2006)
színész. Játszott 1978-tól a Békés Megyei Jókai Színházban, 1981-től a kassai Thália Színházban, és a Móricz Zsigmond Színházban. 1986-tól a Veszprémi Petőfi Színházban, 1987-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban szerepelt. Gyakran és szívesen olvasott fel és mondott verseket, önálló estjeivel határon túli magyarok előtt is fellépett.

Törő István (1949)
író, költő, újságíró, mezőgazdász. Magyar irodalomból, esztétikából és filozófiából szerzett diplomát, Budapesten. Főként a kultúra, tudomány, oktatás területéről jelentek meg riportjai, cikkei, tudósításai. 1970 óta jelennek meg versei, novellái, gyerekeknek írt meséi és versei. Írt szociográfiai könyvet, és szakmáját sem tagadva meg, zöldség-gyümölcstermesztési kézikönyvet a kertészkedőknek (Éltető világ, Az elpuskázott hatalom, Életem tükrében).

Menszátor Magdolna (1951)
színésznő, filmszínésznő, szinkronszínész. 1975-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Madách Színházhoz szerződött. 1980 és 1981 között a debreceni Csokonai Színház tagja volt. 1981-től ismét a Madách Színház művésze. Színházi szerepeiben elsősorban modern színművek nőalakjait játszotta el. Hangját szinkronszínészként is ismerhetjük.

Kiss Jenő Ferenc (1959)
szobrászművész. 1974–1978 között a szegedi Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola növendéke volt, 1981–1986 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1986 óta a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola tanára. 1991–1992 között a Makói Művésztelepen dolgozott (Szent István-szobor, Fátyol Misi-szobor, Pulitzer-dombormű).

Szabó Zsuzsa (1961)
színésznő. 1980-tól két évet végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1982-től a Békés Megyei Jókai Színházban kezdte pályáját. 1987-től egy évadot töltött a Győri Kisfaludy Színházban. 2013-tól az Újszínház társulatának a tagja. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán szerzett diplomát, drámapedagógia és szociálpedagógia szakon. Bemondóként dolgozott a Magyar Rádióban is.

José Cura (1962)
argentin operaénekes, zeneszerző, karmester, színész, valamint tanár, fotós és üzletember. A „21. század tenorsztárja”, illetve Plácido Domingo, Luciano Pavarotti és José Carreras hármasára utalva a „negyedik tenor” jelzővel is illetik.

Tóth Krisztina (1967)
József Attila- és Robert Graves-díjas költő, író, műfordító, üvegművész, a Szépírók Társaságának tagja. A Képző és Iparművészeti Szakközépiskola szobrász szakán érettségizett 1986-ban. A középiskolai években kezdett el publikálni. Első kötete, az Őszi kabátlobogás 1989-ben jelent meg és rögtön Radnóti Miklós emlékéremmel díjazták. Gyerekkönyveket fia születése után kezdett írni. Az üvegművesség a mai napig hobbija (Porhó, Fehér farkas, Felhőmesék). ––> Állatságok és Kerge ABC

Frankie Muniz (Francisco James Muniz IV, 1985)
amerikai színész, autóversenyző. Magyarországon leginkább a Már megint Malcolm című vígjátéksorozat szereplőjeként ismert. 2003-ban Hollywoodban ő volt az egyik leggazdagabb tizenéves (ÖcsiKém; Dr. Dolittle 2.; Kutyám, Skip).

Ezen a napon halt meg:

Henszlmann Imre (1813–1888)
művészettörténész, építész, régész, kritikus, író, orvos, országgyűlési képviselő, egyetemi tanár, az MTA tagja. Pesten, Bécsben és Padovában orvosi tanulmányokat folytatott, majd művészettörténeti és archeológiai szakra jelentkezett. Sok tanulmányt és cikket írt, szerkesztette az Archaeologiai Értesítő és az Archaeologiai Közlemények című periodikákat (Adalékok a magyar ikonographiához, Műrégészeti kalauz, A képzőművészetek fejlődése).

Richter János (Hans Richter, 1843–1916)
magyar-osztrák karmester. Nagyon jó memóriája volt, már a próbákon is szinte mindent kotta nélkül vezényelt. Ehhez járult még elképesztő hangszerismerete: majdnem minden hangszeren kiválóan játszott. Karmesteri technikája, magával ragadó kifejezőereje révén került a legnagyobb karmesterek, és általában korának kiemelkedő zenei egyéniségei közé. A kortársak elsősorban Wagner-karmesternek tartották.

Dobó Sándor (Scheiber, 1855-1923)
színész, színházigazgató, impresszionista festőművész. 1880-tól vándorszínész társulatokhoz szegődött, Kecskeméten kezdte pályáját. Mielőtt még igazgató lett, Komjáthy János társulatához szerződött Debrecenbe, később itt titkári teendőket látott el. Komikus és operett szerepekben lépett föl. 1889-től színigazgató lett Kecskeméten, 1897 és 1901 között Győrben színházigazgató volt.

Komáromy András (1861-1931)
történész, levéltáros, az MTA tagja. A kora újkori Magyarország és Erdély történelmének, a hajdúk múltjának jeles kutatója volt. Behatóan foglalkozott a tizenöt éves háború egyes ütközeteivel, a hajdúk, a hajdúmozgalmak és felkelések múltjával, a Hajdúság történetével (Ugocsa vármegye keletkezése, A szent korona és Bethlen Gábor, A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások).

Thorma János (1870–1937)
festőművész, a nagybányai művésztelep alapítója és egyik jellegzetes mestere. Életművén több stílusirány követhető nyomon, a naturalizmus, a történelmi festészet, a romantikus realizmus és a sajátos nagybányai posztimpresszionizmus. Sokoldalú témaválasztása, a festészeti műfajokban való otthonossága szép munkákat hozott ki keze alól, életképeket, portrékat, aktképeket, csendéleteket tájképeket, figurális tájképeket (Talpra magyar; Aradi vértanúk, október hatodika; Tavasz Nagybányán).

Kosztolányi Dezsőné (Schlesinger Ilona, 1885–1967)
színésznő, író. Írói álneve: Görög Ilona. Tanulmányait az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián végezte, 1907-ben. 1910 telén ismerkedett meg Kosztolányi Dezsővel a Vígszínház egyik bemutatóján. 1921-től a Vígszínház tagja volt. Elbeszélései és novellái 1932 és 1938 között a Szép Szóban és a Nyugatban jelentek meg, emellett színműveket is fordított (Tüzes cipőben, Kosztolányi Dezső, Első találkozásunk).

Trauner Sándor (Alexandre Trauner, 1906-1993)
magyar származású francia festőművész, színész, Oscar-díjas díszlettervező. Tehetsége korán megmutatkozott, 1921–22-ben a Haris közi szabadiskolában Rippl-Rónai József növendéke volt. A hivatalos szankcióktól tartva, illetve az erősödő antiszemitizmus miatt 1929-ben Franciaországba ment. A második világháború alatt – zsidó származása miatt – bujkálni kényszerült. Kiemelkedő tehetsége folytán nemzetközi hírnévre tett szert. Sorban keresték meg és látták el munkával (Legénylakás, Délutáni szerelem, Találkozás).

Méliusz József (1909-1995)
erdélyi író, költő, műfordító. A válsággal küzdő Európa háborúra készülő szélsőségeseivel szemben az antifasiszta békemozgalomhoz csatlakozott. A realizmus és avantgárd – a valóság megvallása és a korszerű képzetkapcsolások – szintézisével jelentkezett. kritikai kommunizmusa egy ifjúságából hozott mély, krisztiánus humánumból táplálkozik, ezért került nemegyszer szembe a balos hatalommal (Együtt a világgal, Aréna, Az új hagyományért).

Amrita Sérgil (Sérgil Dalma, Amrita Sher-Gil; 1913-1941)
magyar származású indiai festőművésznő. Hazánkban életművét kevésbé ismerik, de Indiában a 20. század egyik legnagyobb modern festőjeként tartják számon, aki Indiában új festészeti irányzatokat hozott létre. A posztimpresszionizmus követői közé tartozott, példaképei Paul Cézanne, Paul Gauguin és Amedeo Modigliani voltak. Művészetére nagyban hatottak gyermekkori magyar élményei, valamint az ázsiai miniatúrafestészet (Falusi piac, Álló akt, A menyasszony ruhája).

Robert Aldrich (1918-1983)
amerikai filmrendező (A piszkos tizenkettő, Mi történt Baby Jane-nel?, San Franciscó-i kölyök).

Dave Brubeck (David Warren „Dave” Brubeck, 1920-2012)
Grammy életmű díjas amerikai zeneszerző, dzsesszzongorista. Már tizenhárom évesen profi jazzegyüttesekben játszott. Írt egy musicalt Louis Armstrong számára The Real Ambassadors címmel, továbbá balettzenét, misét, televíziós és filmzenét is szerzett. 1964-ben és 1981-ben a Fehér Házban koncertezett, 1988-ban pedig Gorbacsov tiszteletére fellépett Moszkvában is.

Karlheinz Stockhausen (1928-2007)
német zeneszerző, az elektronikus hangkeltés új effektusainak kutatója. Az ötvenes évek elején írt kompozícióiban a hagyományos hangszerek játsszák szétszórt hangjait, később új utakat próbál, az elektronikus hangkeltés új effektusait kutatja (Kontakte, zongorára, ütőhangszerekre és hangszalagra; Mantra 2; Helikopter-Streichquartett).

Pécsi Ildikó (1940-2020)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, országgyűlési képviselő. A Színművészeti Főiskolát 1962-ben végezte el. Az évek során tagja volt a Pécsi Nemzeti Színház, a Vígszínház, a Mikroszkóp Színpad, a kecskeméti Katona József Színház, a Radnóti Színház, a Népszínház és 1990 után évekig a József Attila Színház társulatának. Drámai és prózai szerepek mellett játszott komédiában és operettekben is. Sokat foglalkoztatott film- és tévészínésznő, országos ismertségét, népszerűségét a tévésorozatokban játszott alakításai is erősítették. Rendezőként is jelentős sikereket ért el (Az aranyember, Egri csillagok, Indul a bakterház).

Hollósi Frigyes (Weininger, 1941-2012)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. A legtöbbet foglalkoztatott magyar színészek és szinkronszínészek egyike volt. Azok közé tartozott, akiket első próbálkozásra felvettek a főiskolára, ahonnan az első rostavizsga, egy félév után kirostálták. 1962-ben a szolnoki Szigligeti Színháznál kapott tanulási-bizonyítási lehetőséget. Tizennyolc évad, nyolcvannyolc bemutató tapasztalatainak birtokában elköszönt a Szigligeti Színháztól. Nemzeti és Katona József Színházak a következő állomások. Az országos ismertséget az 1982-ben forgatott Cha-Cha-Cha című film hozta meg számára. Sűrűn foglalkoztatta a televízió is. A láthatatlan világban, a rádióban, szinkronban és a hangoskönyvek birodalmában is sok feladatot kapott (Dögkeselyű, Szamba, A temetetlen halott).

Stettner Ottó (1943–2005)
színész. Pályája a Békés Megyei Jókai Színháznál kezdődött. 1974-től a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött. 1981-tól alapító tagja volt a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház állandó társulatának. 1991-től szabadfoglalkozású színművészként dolgozott (Veri az ördög a feleségét, Te rongyos élet, Sose halunk meg).

Kirstie Alley (1951-2022)
Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színésznő, producer. Leghíresebb szerepe Rebecca Howe a Cheers című sorozatból, amely alakításáért 1991-ben Golden Globe-díjjal jutalmazták. Első szerepét 1982-ben kapta Saavik hadnagyként a Star Trek II: Khan haragja című filmben. A sorozat folytatását azonban már nem vállalta. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Nicsak, ki beszél!, Kitúr-lak, Szegény embert az Amish húzza).