Névnapok: Emma, Emmi, Flóra, Florica, János, Kurszán, Szvetlána, Tűzvirág, Virág
Események:
1105 – Nathan ben Jehiel római rabbi befejezi a talmud és midrás szótárát, az Arukh-t. Az Arukh-nak jelentős kultúrtörténeti vonatkozása van ma is, régi olvasmányok és értelmezések, valamint számos elveszett könyv címének tárházaként szolgáló tisztán tudományos értéke mellett fontos, mint a kor itáliai zsidóinak egyetlen irodalmi alkotása.
1628 – John Ford angol drámaíró A szerető melankóliája (Lover’s Melancholy) című tragikomédiájának premierje a 
londoni Blackfriars Theatre-ben. A mű Robert Burton angol író A melankólia anatómiája (The Anatomy of Melancholy) című műve alapján készült.
1800 – Carl Maria von Weber német zeneszerző Az erdei lány (Das Waldmadchen, Anh. 1) című kétfelvonásos vígoperájának premierje freiburgi Buttermarkt-ban. A műből összesen két töredék maradt fenn.
1859 – megjelenik Charles Darwin angol természettudós A fajok eredete (Origin of Species) című kötete, ami radikálisan megváltoztatja és megalapozza az evolúciós biológiát.
1862 – Michel Lévy Frères kiadó kiadja Gustave Flaubert francia író Szalambó (Salammbô) című történelmi regényét. A regény Karthágó és az ellene fellázadt zsoldosok harcát meséli el.
1877 – megjelenik Anna Sewell angol regényíró regénye, a Fekete szépség (Black Beauty), amely szinte azonnal sikerkönyv lesz. Az angol írónő 40 fontért adta el egyetlen publikált kéziratát a norwichi Jarrold & Sons kiadónak (Egyesült Királyság).
1887 – Párizsban, a Théâtre de la Porte Saint-Martin-ban, Sarah Bernhardttal a címszerepben, bemutatják Victorien Sardou francia drámaíró Tosca (La Tosca) című ötfelvonásos drámáját. A mű leghíresebb adaptációja Giacomo Puccini Tosca című olasz operája volt, amelyet 1900. január 14-én mutattak be Rómában.
1903 – George Ade amerikai író A megyei elnök (County Chairman) című vígjátékának premierje a New York-i Wallack’s Theatre-ben (Broadway). 1914-ben és 1935-ben filmre is adaptálták a darabot.
1922 – Howard Carter brit régész és Lord Carnarvon angol arisztokrata megkezdte Tutanhamon 3300 éves sírjának feltárását a Királyok völgyében.
1933 – bemutatták Fred Astaire amerikai filmsztár, táncos első filmjét, A táncoló hölgyet (Dancing Lady).
1938 – Clifford Odets amerikai drámaíró Rakéta a holdra (Rocket to the Moon) című drámájának premierje a New York-i 
Belasco Theater Group Theatre-ben (Broadway). A darabot 1986-ban a BBC adaptálta, a főbb szereplők John Malkovich, Judy Davis, Eli Wallach, William Hootkins, Ian McShane és Connie Booth voltak.
1947 – megjelenik (The Viking Press kiadó) John Steinbeck amerikai író, A gyöngy (The Pearl) című regénye. Cselekményét egy, a mexikói öböl körüli csavargásai közben hallott történetre alapozta.
1948 – bemutatják a Biciklitolvajok (Ladri di biciclette) című Oscar-díjas olasz filmdrámát, Vittorio De Sica rendezésében, saját maga és Cesare Zavattini főszereplésével (Honorary Academy Award 1950)
1950 – bemutatásra kerül Frank Loesser amerikai szerző Srácok és csajok (Guys & Dolls) című musicalje, Robert Alda, Vivian Blaine és Sam Levene főszereplésével, a New York-i 46th St Theater-ben (Broadway, 1200 előadás, 5 Tony-díjat nyert).
1983 – megjelenik Terry Pratchett angol fantasy- és science fiction-író első regénye, a Korongvilág sorozat első tagja, A mágia színe (The Color of Magic) az Egyesült Királyságban (Colin Smythe kiadó).
2012 – a PSY Gangnam Style lett minden idők legnézettebb Youtube-videója 808 milliós megtekintéssel (2024. novemberében 5,3 milliárdnál tart).
Megszületett Henri de Toulouse-Lautrec (Henri Marie Raymond de Toulouse-Lautrec Monfa, 1864–1901) francia festőművész, grafikus, a posztimpresszionizmus mestere.
Munkásságát nem lehet skatulyába szorítani. Festészetének eredetisége megfelelt kivételes egyéniségének. Különféle forrásokból merített inspirációt, a barokk mesterektől éppúgy, mint a japán festőktől vagy a gótikus művészetből. Nem szakított a naturalista témákkal, de következetesen alkalmazta az ironikus látásmódjához oly közel álló szintetikus formát. Rajzai közel állnak a karikatúrákhoz, de szatirikus kommentárjai mindig tele vannak szimpátiával (A Moulin Rouge-ban, Párizsi nők, Nő esernyővel).
Megszületett id. Latabár Kálmán (1902–1970) Kossuth-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, ahogy rajongói – 
főként a gyereknézők – nevezték: a Latyi, a 20. század egyik legnépszerűbb magyar komikusa.
A híres színészdinasztia leszármazottja. Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett, majd elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját. 1922-ben a Várszínházban lépett először közönség elé, mint táncos komikus. Kezdetben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, majd 1927–33 között Árpád öccsével együtt zenés artistaszámokkal turnézott külföldön. 1945-től mindvégig a Fővárosi Operettszínházban játszott. Kiváló tánctudású komikus volt, akinek rögtönöző és karikírozó készsége féktelen komédiázó kedvvel párosult. Méltatlankodó hanghordozása, félszeg mozgása, virtuóz „ügyetlensége”, egyéni humora óriási népszerűséget szerzett számára (Fizessen, nagysád!, Egy szoknya, egy nadrág, Állami Áruház).
Meghalt Házy Erzsébet (1929–1982) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő, kiváló művész.
Kezdetben lírai, majd az 1960-as évektől drámaibb szerepeket is énekelt, jelentős részt vállalt új magyar operák bemutatásában. Legnagyobb sikere a Manon Lescaut (Puccini) címszerepe volt, Ilosfalvy Róbert partnereként, alakítását az évszázad Manonjaként emlegetik. A premiert követő évben több mint negyven, telt házas Manon-előadást tartottak, amire csak ritkán akadt példa az Operaház történetében. A mozivásznon is emlékezeteset alakított, például a Gerolsteini kaland, a Felfelé a lejtőn és az Új Gilgames című filmekben.
Megszületett Jókai Anna (1932-2017) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas 
író- és költőnő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
2015-ben a Forbes őt választotta a 8. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában. Már kisgyermekkorában érdekelte az írás, de tizenhat éves korában felhagyott vele és csak későn, 33-34 éves korában folytatta újból és vált íróvá. 1966-ban jelentkezett legelső novellapublikációjával, 1968-ban pedig a 4447 című regénnyel. 1971-től 1974-ig a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. 1968 és 1977 között öt regénye és négy elbeszéléskötete jelent meg. Művei ettől fogva az olvasók érdeklődésének középpontjába kerültek és egyre többen olvasták írásait. 1974-től csak írói hivatásának élt, szabadfoglalkozású író volt. Íróként is „megmaradt tanárnak”: műveiben gyakran jelennek meg pedagógusok. 1986-1989 között az Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-1992-ig elnöke volt (A feladat, Jákob lajtorjája, Ne féljetek).
Ezen a napon született:
Baruch Spinoza (1632-1677)
holland filozófus, a felvilágosodás korának racionalista filozófusa, a panteizmus, illetve a korai materializmus képviselőjének is tekinthetjük. Klasszikus irodalmat, államelméletet és karteziánus filozófiát tanult. 1661-ben Rijnsburgba költözött, ahol tanítványainak megírta első értekezését Rövid tanulmány Istenről, az emberről és az ő boldogságáról címen. Élete vége fele még megírta a Politikai tanulmányt, de nem fejezte be, csak töredékeket ismerünk belőle.
Johann Bernhard Bach II (1700-1743)
német zeneszerző és orgonista, Johann Sebastian Bach unokaöccse. Művei billentyűsdarabok, melyek mára már elvesztek.
Laurence Sterne (1713–1768)
ír-angol író. Legismertebb regényei a Tristram Shandy úr élete és gondolatai és az Érzelmes utazás Francia- és Olaszországban. Írt még prédikációkat, emlékiratokat, és részt vett a politikai életben is.
Johann Ludwig Burckhardt (1784-1817)
svájci Közel-Kelet-kutató. Svájci származásából adódóan nevének több változatát használja a régészeti szakirodalom. 1809 és 1812 közt Málta kiindulással beutazta Szíriát és Palesztinát, tanulmányozta annak történetét, földrajzát, az arab nyelvet és az iszlámot. 1813-ban a Nílus völgyét kutatta, később az Arab-félszigeten és a Sínai-félszigeten járt. 1812-ben Petrába, ahol arab öltözékét kihasználva titokban rajzokat és feljegyzéseket készített.
Ludwig Bechstein (1801-1860)
német író, meseíró. Sokoldalú tehetség volt, mely a költészet és tudomány számos ágában érvényesült, de túlságos termékenysége nem engedte, hogy tartalom vagy alak tekintetében kiválóbb, maradandó becsű műveket hozzon létre. Maradandó becsűek a népköltészetre vonatkozó dolgozatai, melyek közül gyermekek számára írt két népmesegyűjteménye igen népszerű volt (A törpék sapkája, A beszélő szamár, A vitéz szabólegény).
Joannovics György (1821-1909)
politikus, nyelvész, újságíró, az MTA tagja. Politikai tevékenysége mellett nyelvészi munkássága is jelentős, különösen a magyar nyelv alaktani és mondattani kérdései foglalkoztatták. Nyelvművelőként a hagyományokhoz ragaszkodó, a nyelvújító törekvésekkel szembenálló ortológia híve volt. Közreműködött a jogi szakszótár szerkesztőbizottsági munkálataiban is (Adalékok a magyar szóalkotás kérdéséhez, Értsük meg egymást, Szórendi tanulmányok).
Carlo Collodi (1826-1890)
olasz író, újságíró, publicista, a Pinokkió kalandjai című könyv szerzője. Az Olasz Királyság 1861. március 18-ai létrejötte után felhagyott a publicisztikai és a politikai tevékenységgel, s egy kis ideig a firenzei prefektúrán dolgozott, a színházi cenzori bizottság tagja volt. Közben megírt négy vígjátékot és két regényt is, de ezek nem arattak különösebb sikert.
Marie Bashkirtseff (1858-1884)
ukrán származású francia festőnő, szobrász és írónő. A naturalizmus irányzatát követte. Naplója és levelei által vált híressé. A zenében, a színészetben, a rajzolásban, a festésben mutatott tehetséget, betegsége miatt a színészi pályáról le kellett mondania. Életképeket, portrékat festett, szoborvázlatokat készített, ezek mind mutatják tehetségét, művészi érzékenységét. Sajnos az idők során e művekből számos darab elpusztult vagy elkallódott. Tuberkulózisát különböző üdülőhelyeken gyógyíttatta a család. Élete utolsó pillanatáig, amely 25 éves korában következett be, írta naplóját és leveleit (Olvasó nő a vízesésénél, Ősz, Műteremben).
Szini Péter (1860-1906)
író, tanító. Első költeménye 1877-ben jelent meg a Képes Hetilapban, 1878-tól munkatársa volt a Gömör-Kishontnak. Versei, beszélyei, vezércikkei az ország számos lapjában megjelentek. 1885-ben egy ifjúsági színművével pályadíjat nyert (Az élet színpadáról, Vidám versek, Az izgató).
Scott Joplin (1868-1917)
amerikai zeneszerző és zongorista. Egy volt rabszolga fia, egyike volt az első olyan afroamerikai zenészeknek, aki európai stílusú klasszikus zeneszerzőnek számított, mert romantikus stílusban írt. Zenei stílusa keveredett a ragtime-mal is. Bőrszíne miatt alig kapott lehetőséget, hogy bemutassa klasszikus zeneműveit (Treemonisha, Antoinette, Reflection Rag).
Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij (1875-1933)
bolsevik művelődéspolitikus, esztéta, kritikus, író, műfordító. Irodalomtörténésznek kevésbé jelentős, írt néhány zeneelméleti tanulmányt, lefordította oroszra Petőfi Sándor egy pár művét. Saját művei nem túl jók: drámáit általában egy-két hét alatt ütötte össze. A furcsa az, hogy ezekre volt a legkényesebb (Irodalmi tanulmányok, Az egységes munkaiskola alapelvei, A zene világában).
Dale Carnegie (Dale Breckenridge Carnegie, 1888-1955)
amerikai író, előadó, az önmegvalósítás egyik szószólója. Számos nagy sikerű könyv szerzője. New Yorkba ment a Színművészeti Főiskolára, de úgy érezte, hogy a színészet nem neki való. Elhatározta, hogy nyilvános beszédet fog tanítani az embereknek (Érvényesülés; Hogyan fejezzük be az aggódást és kezdjünk el élni; Hogyan szerezzünk barátokat, hogyan bánjunk az emberekkel).
Nagy Adorján (1888–1956)
színész, rendező, érdemes művész. Színészakadémiát végzett, majd 1910-ben Kolozsvárra szerződött, 1918-ban a Nemzeti Színház tagja lett. 1935-ben a Nemzeti Színház játékmestere lett, majd 1945-ben főrendezővé nevezték ki. Színházi tárgyú cikkeket publikált a Magyar Szemlében, a Színháztudományban és a Színház- és Filmművészetben (Mesék az írógépről, A tanítónő, A szerelem mindent legyőz).
Mérei Ferenc (1909-1986)
Kossuth-díjas pszichológus, író. A pesti Csikágóban, polgári környezetben telt gyermekkora, főként szülei Garay Bazár-beli fényképészstúdiójában. 1928-tól a párizsi Sorbonne-on tanult. Politikai gazdaságtannal, statisztikával, irodalommal, és tizenegy nyelvvel foglalkozott. 1932-ben tartotta első tudományos előadását. 1942-ben írta első könyvét, A pályaválasztás lélektana címmel. Munkaszolgálatra vitték, megszökött. 1949-ben kinevezték az Országos Neveléstudományi Intézet élére. E korszakot számos tanulmány és három könyv jelzi: „A gyermekek világnézete”, „Az együttes élmény” és a „Gyermektanulmány”. Az 1970-es években további jelentős műveket írt. Oktatáspolitikai nézeteit az 1948-ban megírt, de csak 1985-ben megjelent Demokrácia az iskolában című tanulmányában fejtette ki.
Lőrincze Lajos (1915-1993)
nyelvész. Kutatási területét a névtudomány, a nyelvjáráskutatás, a mai magyar nyelv és a nyelvművelés képezte. 1949-től az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársa lett. 1952-ben szerezte meg kandidátusi tudományos fokozatát, később címzetes egyetemi docensi címet kapott. 1952-ben Kodály Zoltán biztatására indította meg a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című nyelvművelő műsorát (Nyelv és élet, Édes anyanyelvünk, Emberközpontú nyelvművelés).
Ahmadou Kourouma (1927-2003)
elefántcsontparti író, a francia nyelvű afrikai irodalom kiemelkedő alakja. A Függetlenség fényes napjai, számos kritikai utalást tartalmaz a frissen függetlenné vált afrikai kormányokra. Húsz évvel később megjelent második könyve a gyarmati élet egy évszázadának történetét meséli el. Franciaországban minden művét nagy elismeréssel fogadták, hatalmas példányszámban keltek el (Monne, Allah nem köteles…, Amikor megtagadjuk és nemet mondunk).
Bozsik Valéria (1932)
író. 1945 után politikai munkatárs, majd sajtószervezői munkát végzett Budapesten. 1952–1955 között a Népszava munkatársa volt (Válaszúton, Szerelem és kísérlet, Hatalom nélküli társadalom).
Gyurkó Henrik (1935)
Jászai Mari-díjas színész, bábjátékos, érdemes művész. Már gyermekkorában érdekelte a bábművészet. Később Balogh Sándorné tanította, aki népi művészként bábokat készített, melyekkel meséket adott elő. 1960-1992 között az Állami Bábszínház tagja lett. 1962-ben végezte el a bábszínészképző tanfolyamot. 1992 óta a Budapest Bábszínház tagja. Sokszínű hős- és karakterszínészként tartják számon.
Schöpflin György (1939-2021)
történész, politológus, egyetemi tanár, az Európai Parlament volt képviselője. 1950-ben távozott családjával Nagy-Britanniába, iskoláit ott végezte. Kutatási területe a nacionalizmus és a nemzeti mivolt, valamint a nemzeti kisebbségek kérdésköre, kapcsolatrendszere (A modern nemzet; Az identitás dilemmái; Politika, illúziók, téveszmék).
Oláh János (1942-2016)
József Attila-díjas költő, író, szerkesztő, a Kilencek költőcsoport tagja. Irodalmi pályája 1969-ben az Elérhetetlen föld című versantológiával indult. Verseiben kevés képet használ. Legfontosabb költői eszközei: lakonikus mondatok, párhuzamok, gondolati paradoxonok, ellentétek. Reflexiós, meditatív hangulatú regényeiben gyermekkori emlékeit dolgozta fel (Fordulópont, Por és hamu, Csókold meg a csizmám!).
András Ferenc (1942-2024)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer. 1969-1973 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1973 óta rendező, a Dialóg Filmstúdió igazgatója. 1998-tól a Duna Televízió szinkronstúdiójának vezetője volt (Veri az ördög a feleségét, Dögkeselyű, Sortűz egy fekete bivalyért).
Székhelyi József (1946-2018)
Jászai Mari-díjas színművész, rendező, a Fészek Klub választmányának tagja. 1971-ben végezte el Színház- és Filmművészeti Főiskolát, karrierje a kecskeméti Katona József Színházban indult. 2003 és 2008 áprilisa között a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója. 2014-től haláláig a Veres 1 Színház társulatának tagja (Csak semmi pánik, A kertész kutyája, Kémeri).
Martin Márta (1947)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1972-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1987-1994 között szabadfoglalkozású művésznő. 1994 óta a Radnóti Miklós Színház tagja. Orgánuma, megjelenése tragikus hősnők megformálására predesztinálja, de vígjátékokban, komédiákban, humoros jelenetekben is megnyerő és hiteles alakításokat nyújt. Szinkronszínészként is népszerű művész (Hamis a baba, Csak szex és más semmi, Pappa Pia).
Emir Kusturica (1954)
boszniai szerb filmrendező, forgatókönyvíró. Az 1980-as évek óta rendez mozifilmeket. Alkotásait a legjelentősebb fesztiválokon díjazták, Cannes-ban például kétszer is elnyerte az Arany Pálmát. Alkotásainak valóságos védjegyévé vált barátja, Goran Bregović muzsikája. Az 1998-as Macska-jaj egy szeretnivaló, hamisítatlan Kusturica-film, amely szeretett cigányainak világában játszódik, látszólag távol minden politikától. Valójában azonban a Macska-jaj is egy csipetnyi Balkán (Underground, Cigányok ideje, Az élet egy csoda).
Kőszáli Ibolya (1954)
színésznő. 1973 és 1976 között a Nemzeti Színház Stúdiójának hallgatója volt. 1979-től a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. Színész I. minősítést 1984-ben kapott. 1987-től az egri Gárdonyi Géza Színház állandó társulatának alapító tagja. Színjátékot, színészmesterséget tanított több helyen is.
Kálmán László (1957-2021)
nyelvész, a nyelvtudomány kandidátusa. Az ELTE BTK Elméleti nyelvészet szakcsoportjának docensi kinevezését 1994-ben nyerte el. Részt vállalt a Nemzeti Digitális Archívum munkájában a szemantikai munkacsoportjának tagjaként. Anyanyelvén, a magyaron kívül angol, francia, spanyol, holland, német és orosz nyelven tudott kommunikálni. Számítógépes ismeretei kiterjedtek a Unix és a DOS operációs rendszerekre valamint a Lisp, C, C++, Python programnyelvek, továbbá a HTML és a TeX leírónyelv ismeretére.
Dezső Ilona Anna (1961)
író, költő és festőművész. Már kora gyermekkorától szerette az irodalmat. Rövid ideig, az 1970-es évek közepén tagja volt a nagyváradi Kortárs Színpad ’71 nevezetű amatőr színjátszó csoportnak és látogatója, tagja több irodalmi- és művészkörnek. Későbben a festészet irányába sodorta kíváncsisága (A világot alkotom máglyának, A megálmodott világ, Beértek a miértek).
Haumann Petra (1975)
színésznő, szinkronszínész. 1998-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Már 1997-ben játszott a Vígszínházban és a József Attila Színházban, valamint a Madách Színházban. 2001-2003 között a kecskeméti Katona József Színházban szerepelt. Közben Turay Ida Színtársulatában is játszott. 2010-óta játssza KARINTHYRÁDA című irodalmi önálló estjét. 2017 és 2020 között a Pesti Magyar Színházban játszott több előadásban.
Katherine Heigl (1978)
Emmy-díjas amerikai színésznő, akit többek között a Roswell, A Grace klinika, a 27 idegen igen és a Felkoppintva című filmes produkciókból ismerhetünk.
Galgóczy Gáspár (1988)
színész. Tizenkét évesen az Egyszer élünk című játékfilmben kapott főszerepet Básti Juli és Szarvas József oldalán, egy évig pedig színházban játszott. Családi kör egy epizódjában, Alföldi Róbert mellett a Vadkörték – A tihanyi kincsvadászatban, és 2004–2007 között a Barátok köztben Ricsit alakította. 2002 óta szinkronizál.
Ezen a napon halt meg:
Persius (Aulus Persius Flaccus, 34-62)
ókori római szatíraíró. Az egyetlen olyan fennmaradt szatíraíró, aki a sztoikus iskolának volt a híve. Horatius és Iuvenalis mellett a harmadik híres római szatíraíró. Jellemzően, tudatosan nem az irodalmi elit, hanem a római köznyelv kifejezéseit, stílusát használja műveiben. A sztoikus tanítás értelmében úgy tartja, hogy az igazi szabadságot csak a bölcs birtokolja.
Gabriel von Max (Gabriel Cornelius Ritter von Max, 1840-1915)
cseh származású német festő és illusztrátor. A prágai és a bécsi képzőművészeti akadémián, végül a müncheni akadémián képezte magát. Nagyon népszerűek voltak figurális kompozíciói, kitűnt az állatábrázolás terén is. Késő romantikus stílusban mesékhez, népdalokhoz kiváló illusztrációkat készített.
Diego Rivera (1886–1957)
mexikói festőművész. Rendkívül termékeny alkotó volt, csak Mexikóvárosban 100-nál több freskót festett. Freskóinak témáját Mexikó történelme, politikai- és társadalomtörténete és a népi felkelések ihlették. Nagyon értékesek murális munkáihoz készített grafikái és festményei, amelyeket előtanulmányoknak szánt. Otthon volt a kubista, az expresszionista ábrázolástól kezdve a szürreális ábrázolásig minden területen (Toledo látképe, Indián kislány korall nyaklánccal, Amerika a hispániai hódítás előtti korban).
Hosszu Márton (1894-1953)
festőművész, inkább portréfestő volt, számos családi arckép és a korabeli társadalom jeleseiről festett műve szemlélteti az akadémista megközelítés eszköztárát. A lengyel-magyar barátság jegyében több történelmi jellegű festményt festett (Zsuzsanna a fürdőben, A zöld ruhás nő, Önarckép).
Moholy-Nagy László (Weisz, 1895–1946)
fotográfus, konstruktivista festő, ipari formatervező, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, a kísérleti filmek egyik magyar úttörője. A design szinte minden területén kipróbálta magát, a kirakattervezéstől egészen a filmdíszlet-tervezésig mindenbe belekóstolt, miközben három fotóalbuma is megjelent. 1937 nyarán felkérték az időközben a tengerentúlra áttelepült Bauhaus-iskola, új nevén a New Bauhaus irányítására (Új művészek könyve; Festészet, fényképészet, film; Látás mozgásban). ––> Új emberhez új művészet
Dodie Smith (Dorothy Gladys „Dodie” Smith, 1896–1990)
angol regény- és drámaíró. Leginkább az Enyém a vár, és a Száz meg egy kiskutya című gyermekregény írójaként ismert. A Disney kétszer adaptálta 101 kiskutya címmel, egy animációs (1961) és egy élőszereplős (1996) filmet készítettek az utóbbi regényéből. Színészként kezdte pályafutását, de később színdarabokat és filmforgatókönyveket írt.
Vihar Béla (1908–1978)
József Attila-díjas költő, újságíró, tanár. A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó költő versei először 1921-ben jelentek meg, majd 1924-től a Magyar Írás című folyóiratban. 1942-ben munkaszolgálatra Ukrajnába vitték, ezekből az élményekből született meg 1963-ban az Egy katona megy a hóban című verse, amely ismertté tette. Két verses műfajban alkotott nagyot: az epigrammai rövidségűekben és az elbeszélő költeményekben. Filozofikus, biblikus hangnemű verseiben a szépség és a tisztaság mellett tett hitet (A szerelem születése, Párbeszéd az idővel, A szíjak között).
Mányai Lajos (Mandl, 1912–1964)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1933-ban végzett a Színművészeti Akadémián. Pályáját Pozsonyban és Kaposvárott kezdte. 1939-től a második zsidótörvény következtében hivatásos társulatnak nem lehetett tagja. 1947-től a Nemzetiben, 1950-től a Magyar Néphadsereg Színháza tagja volt, de 1954-ben visszatért a Nemzetibe, s haláláig itt játszott. Utolsó éveiben gyakran szerepelt a Vidám Színpadon is (Talpalatnyi föld, Teljes gőzzel, Állami Áruház).
Guido Cantelli (1920–1956)
olasz karmester. Nagyon fiatalon, 1940-ben kezdte karnagyi pályafutását. 1945-re már Európa és Amerika legnagyobb színházaiban dirigált. 1956-ban a La Scala igazgatója lett, még abban az évben repülőgép-balesetben halt meg.
Arthur Hailey (1920-2001)
kanadai író. 1920. április 5-én született Luton (Anglia) városában, 1947-ben Kanadába költözött. Első sikereit az 1965-ben írt Hotel című művével aratta. Sikerei után úgy tervezte, hogy pár évig a Bahama-szigetekre költözik, de annyira megtetszett neki, hogy egész életében ott maradt. Általában három éven át írta könyveit. Egy évet szentelt a kutatásnak, hat hónapon át rendezte jegyzeteit, végül 18 hónapot fordított az írásra. Így történhetett, hogy többek között hónapokat töltött egy Detroit autógyárban és lázadó gerillákkal Peru dzsungelében (Repülőtér, Bankemberek, Autóváros).
Vasadi Péter (1926-2017)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, esszéíró, irodalomkritikus, műfordító. 1967-től az Új Ember és a Vigilia című keresztény lapok munkatársa lett, közben 1970-ben elvégezte a MÚOSZ újságíróiskolát. Hiteles, elvont tárgyiasság versalkotói módszerét alkalmazza, transzcendens ihletésű verseiben és prózájában az irgalom, a szeretet, az emberség kapaszkodóit kutatja (Ének a szomjúságról, A zendülés vízszaga, Csönd születik).
Szűcs Jenő (1928-1988)
történész. A 20. század kiemelkedő magyar történésze, egyetemi tanár, a történelemtudomány doktora. 1952-60 között a Magyar Országos Levéltár munkatársa volt. Az 1956-os forradalom után háttérbe szorította a hatalom. Élete utolsó szakaszában a kései Árpád-kor történetével, főként a 13. századi átalakulás gazdaság- és társadalomtörténeti vonatkozásaival, ebből kitekintve Magyarország történetének regionális helyével foglalkozott (A tatárjárás, Nemzet és történelem, Az utolsó Árpádok).
Pat Morita (Noriyuki „Pat” Morita, 1932–2005)
amerikai stand-up komikus és színész. Gyakran szerepelt televíziós sorozatokban. A mozivásznon legemlékezetesebb és kritikailag is legsikeresebb alakítása Mr. Miyagi volt a Karate kölyök című filmben és annak három folytatásában.
Csűrös Karola (1936-2021)
színésznő, érdemes művész. A kezdeti naiva-szubrett szerepkörből hamarosan érett karakterszínésszé vált. Alakításaira az alapos kidolgozottság jellemző. Több filmben és televíziójátékban is szerepelt. Ismertebb alakítása az Úri muri Rozikája, az Ahogy tetszik Céliája. Erőssége a vígjáték, ahol modern leányfigurák sikeres megformálója. A kamera előtt jelentősebb feladathoz a Két emelet boldogságban, a Ballada egy lányról című rövidfilmben pedig táncosként jutott.
Komáromy Éva (1939-2017)
Déryné-díjas színésznő, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végzett 1957-ben. Operaénekesnek készült, de hangi adottsága és kiváló tánctudása a zenés színház felé irányították. Pályáját a szolnoki Szigligeti Színházban kezdte. 1961-től nyugdíjba vonulásáig a Miskolci Nemzeti Színház színésznője volt. Leggyakrabban zenés darabokban játszott, az operettirodalom szinte valamennyi szubrett és primadonna szerepében láthatták a nézők. Később drámai szerepekben, karakterek megformálásában is sikeres volt.
Freddie Mercury (Farrokh Bulsara, 1946-1991)
a Queen együttes indiai származású angol énekese, dalszerzőként jelentősen meghatározta az együttes stílusát, a legtöbb sikeres dalukat ő írta. Általános vélekedések szerint az egyik legtehetségesebb könnyűzenei énekes, és kivételes tehetségű frontember és koncertzenész volt.
