Névnapok: Márton, Ata, Atád, Atos, Atosz, Martin, Martos, Ménás, Ménrót, Nimród
Események:
1865 – Thomas William Robertson angol drámaíró Társaság (Society) című viktoriánus vígjátékának londoni (West End) premierje (első bemutatója Liverpoolban volt a Prince of Wales’s Theatre-ben). A szerző által rendezett darab mérföldkő volt a díszletek, a jelmezek, a színészi játék és a párbeszédek valósághűsége miatt, ami később G. B. Shaw-t is inspirálta.
1899 – Leslie Stuart, Paul Rubens és Boyd-Jones Florodora Edward-korabeli zenés vígjátékának premierje Londonban 
(West End). A produkció nagyon sikeres (455 előadás), majd New York-ban is népszerű volt (552 előadás).
1901 – befejezi Maurice Ravel francia zeneszerző, zongorista a Jeux d’eau című zongorakompozícióját. A mű írásakor Gabriel Fauré tanítványa volt, akinek a darabot dedikálta. Az első nyilvános előadást Ricardo Viñes zongoraművész tartotta a Société nationale de musique 1902. április 5-i koncertjén.
1909 – John M. Synge ír drámaíró utolsó művének a Tinker esküvője (Tinker’s Wedding) című kétfelvonásos színművének bemutatója a londoni Majesty’s Theatre-ben.
1938 – először hangzik fel Irving Berlin orosz származású amerikai zeneszerző szerzeménye, a God Bless America (Isten éltesse Amerikát) című hazafias dal a rádióban.
1954 – megjelent J. R. R .Tolkien angol író Gyűrűk ura (The Lord of the Rings) trilógiájának második kötete, a Két torony 
(The Two Towers) a londoni George Allen & Unwin kiadónál.
1961 – Joseph Heller amerikai író A 22-es csapdája (Catch-22) című szatirikus történelmi regénye megjelenik a New York-i Simon & Schuster gondozásában. A 22-es csapdája témája a megnyerhetetlen harc a bürokrácia ellen. Folytatásaként 1994-ben jelent meg Heller Záróra (Closing Time) című regénye.
1974 – Maria Callas Amerikában született görög származású opera-énekesnő (szoprán) utolsó nyilvános szereplése a japán Szapporóban. Noha hangja már rendkívül bizonytalan volt, mégis tapsvihar üdvözölte. A közönség elsősorban személyét üdvözölte, és nem teljesítményét.
1987 – Vincent van Gogh holland festőművész Irises című festménye rekordáron, 53,9 millió dollárért kelt el egy Sotheby’s aukción. A képet van Gogh 1889-ben festette, néhány hónappal azelőtt, hogy a művész 37 évesen öngyilkos lett.
1993 – Krzysztof Penderecki lengyel klasszikus zeneszerző vezényli a Lengyel rekviem (Polskie Requiem) művének 
átdolgozott változatát Stockholmban (Svédországban). A mű az 1970-es lengyel kormányellenes zavargások áldozatainak emlékére íródott, először Stuttgartban adták elő 1984. szeptember 28-án.
1994 – Bill Gates 30800000 dollárért (2023-ban 63320092 dollárnak felelt meg) megvásárolja (Christie’s aukciósház) Leonardo da Vinci tudományos írásainak gyűjteményét, a Codex Leicestert (Codex Hammer) – akkor a valaha eladott legdrágább kézirat volt.
2015 – egy hibátlan 12,03 karátos Blue Moon of Josephine kék gyémánt (Josephine kék holdja) 48,4 millió dollárért kelt el a Sotheby’s genfi aukcióján. A gyémánt a legnagyobb párna alakú kék kő, amelyet a „fancy vivid” („élénk színű”) kategóriába soroltak, és amely valaha megjelent az aukción.
Megszületett Katona József (1791–1830) író, drámaíró, a magyar drámairodalom kiemelkedő alakja.
1811-től bekapcsolódott a Második Pesti Magyar Játékszíni Társaság munkájába. Műkedvelő színészként darabokat fordított, dramatizált Békési József álnéven. Az egykorúak állítása szerint jó színészi tehetséggel bírt és szerepeiben meglehetős sikert aratott. A fordítások és lovagregények dramatizálása után megírta A Luca széke című karácsonyi játékát, majd pedig rátért az önálló történelmi drámákra. 1814-ben az Erdélyi Múzeum című folyóirat pályázatot hirdetett a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor előadandó történeti drámára. A pályázatra beküldte fő művét, a Bánk bánt, a pályázat eredményhirdetésekor művét meg sem említették. Felhagyott a színészettel, letette az ügyvédi vizsgát, megpályázta és elnyerte a kecskeméti uradalmi és városi tiszti alügyészi állást. 1826-ban Kecskemét főügyésze lett és irodalommal nem foglalkozott tovább. Halála után „legelső nemzeti drámává” magasztosult Bánk bán elhomályosítja Katona többi művét, holott a színművek mellett jelentős költeményeket írt (A farsangi utazás; Jeruzsálem pusztulása; A rózsa, vagy a tapasztalatlan légy a pókok között).
Megszületett Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821–1881) orosz író.
Az orosz irodalom és az egész világirodalom mindmáig legnevesebb képviselőinek egyike, a 19. századi orosz irodalom felemelkedésének kulcsfigurája, a filozófiai-ideológiai regény műfajának megalkotója, a lélektani regény mestere. önmagát a realista írók közé sorolta be, de – bár a valóságból indult ki – mélyebb értelmet keresett benne. Írásaiban a hősök tudatában lejátszódó események megrajzolásával már a 20. század szabadon áramló tudatfolyamát, a szabad asszociációk világát vetíti előre. Szakít a hagyományos realista ábrázolással, elmarad a nyugodt bevezetés, vagy a szereplők fejlődésrajza, helyette új lélekábrázoló módszereket vezet be. A hangsúlyt a hősök belső vívódásaira helyezi át, megteremti a filozofikus-ideológiai regény új típusát. Félt a középszerűségtől, elkészült műveivel sosem volt elégedett (Bűn és bűnhődés, A félkegyelmű, A Karamazov testvérek).
Meghalt Mészöly Géza (1844-1887) festőművész.
Már diákkorában sokat rajzolt és festett. Tehetségét Kallós Kálmán, a debreceni rajztanára fedezte fel, s ő biztatta a művészi pályára. A gimnázium befejezése után szülei ösztönzésére a debreceni jogakadémián tanult, majd 1866-ban átiratkozott a pesti egyetemre. Ligeti Antal, a képtár őre, 1867-ben felfigyelt egy fiatal fiúra, aki a múzeumban festők képeit másolgatta. Ligeti segítségével került ki Bécsbe, ahol az Akadémia növendéke lett, tanulmányait 1872-ben fejezte be. 1873-ban átköltözött Münchenbe, ahol saját műterme volt. 1882-ben Párizsban, majd 1885-től ismét Budapesten élt. Mészöly Géza tájképfestő volt, akinek munkássága főleg a Balatonhoz köthető. Előszeretettel festette a tájat, az ott élő embereket, halászkunyhókat. Képeit nagy gonddal és aprólékos kidolgozással alkotta. Művészete nagy hatással volt a későbbi tájfestőkre. Tavasztól őszig az országot járta, kitűnő vázlatokat rajzolt, amelyeket aztán műhelyében télen naturalista stílusban kidolgozott, vázlatai a plein air stílust előlegezik, a számos szabadban tett megfigyelés, élmény hangulata rávetül kész képeire is, ettől képei bensőséges hangulatúak (Cserépvásár, Libapásztor-lány, Szántódi átkelés).
Megszületett Kurt Vonnegut (1922–2007) amerikai regényíró és esszéista.
Pályája kezdetétől 1975-ig Kurt Vonnegut Jr. néven írt. A XX. század második felén átívelő írói munkássága a kortárs amerikai irodalom és ellenkultúra egyik legnagyobb és legnépszerűbb alakjává, kultikus figurájává avatta. A kevéssé termékeny írók közé tartozott: tizennégy regényt, háromkönyvnyi elbeszélést, pár esszékötetet és visszaemlékezést írt, műveinek irodalmi értéke azonban kiemelkedő. Humanista világnézete, bölcs társadalombírálata, kritikus, de a kíméletlenségig őszinte egyénisége, szarkasztikus humora, sajátos hangulat- és világteremtő képzelete vitathatatlanul a XX. századi irodalom legnagyobb hatású íróegyéniségei közé emelte. Elutasította magától a „szatirikus író”, valamint a „fekete humor” bélyegét is. Több regényét ő maga illusztrálta hanyag vonalvezetésű, egyéni rajzaival (Gépzongora, Macskabölcső, Az ötös számú vágóhíd).
Ezen a napon született:
(idősebb) Lendvay Márton (1807-1858)
énekes-színész, rendező. Egy műkedvelő társaságnál a Bánom, hogy megházasodtam című színműben lépett föl. Sikeres szereplése ráébresztette tehetségének tudatára, és 1828-ban vándorszínésznek állt. 1837-ben a Nemzeti Színház tagja lett. Vörösmarty Mihály színháznyitó prológusában, az Árpád ébredésében mint Árpád ő mondta ki az első szót a Nemzeti Színház színpadán, melynek haláláig tagja maradt.
Matthías Jochumsson (1835-1920)
izlandi költő, író, műfordító, az izlandi himnusz szövegírója. Az ország legnagyobb költőjének számított fél évszázadon át, sok izlandi őt tartja Izland nemzeti költőjének. A modern izlandi dráma megalapítójának is tartják, fő drámája a A törvényenkívüliek.
Paul Signac (1863–1935)
francia tájképfestő, a pointillizmus megalkotója festő-társaivall, Claude Monet-val és Georges Seurat-val együtt. Ők hozták létre a divizionizmus festészeti technikáját is, amely csak a három alapszínből visz fel pontokat a vászonra, és ezek kombinációiból alkotja meg a képet. Elhagyva az ecsetvonások alkalmazását, helyette pontokat vittek fel a vászonra tiszta színekből, amelyek nem a vásznon, hanem a csak a néző szenében állnak össze képpé (Az öböl, Pápák kastélya Avignonban, Kikötő La Rochelle-nél).
Alfred Hermann Fried (1864-1921)
Nobel-békedíjas, pacifista osztrák író. Tizenöt évesen félbehagyta tanulmányait és egy könyvkereskedésben kezdett el dolgozni. 1883-ban Berlinbe költözött, ahol 1887-ben megnyitotta saját könyvesboltját. Kétkötetes „A békemozgalom kézikönyve” a pacifizmus alapművének számított egészen 1914-ig. Nézetei eltértek a korábbi pacifisták morális hozzáállásától. Úgy vélte, hogy fölösleges erőfeszítés a leszerelést propagálni, mert a háború és a hadseregek az országok közötti anarchiának természetes folyományai. Az államok közötti viszonyt kell rendezni, nemzetközi szervezeteket alakítani, és ezután a fegyverzetcsökkentés magától megtörténik.
Szász Károly (1865-1950)
politikus, irodalomtörténész, író, a Magyar Tudományos Akadémia, Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság tagja. Bensőséges hang, az emberi értékek megbecsülése csendült ki költeményeiből. Családi életének gyászát, az özvegyen maradt férj lelki vívódásait megkapó lírai formákba öntötte. Verses regénye, A szabadfalvi pap leánya finom hangulattal átszőtt történet az erényeiben tántoríthatatlan nőről. A magyar drámairodalmi törekvések megítélésében fontos helyet foglalnak el bírálatai. Könyvismertetéseit a nemzeti hagyományok tisztelete és bátor szókimondás jellemezte. Ady Endre egyik szélsőséges ellenfele volt (A múzsa, Képek és történetek, A magyar dráma története).
Albert Andor (1876-1940)
szobrászművész. 1900-ban az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításán Munkácsy Mihályt ábrázoló mellszobrával elnyerte a Harkányi-díjat. 1905-től Aradon élt. Részt vett az 1907-ben kiírt Kossuth-szobor pályázaton, 1912-ben az aradi Kossuth-kút pályázatán első díjat nyert. Tárcái jelentek meg az Arad és Vidéke című lapban. 1919-től Győrben működött, tevékenyen részt vett a város művészeti életében. Stílusára a historizáló stílus mellett a szecesszió gyakorolt mély benyomást.
Ernest Ansermet (1883-1969)
svájci karmester, matematikus, zenetudós. A Lausanne-i egyetem matematika tanára, majd az egyetemi katedrát otthagyja. Gyagilev Orosz Balettjének zenei vezetője lett, a Suisse Romande Zenekar alapítója, számos kortárs zeneszerző művének ősbemutatója nevéhez fűződik.
Basilides Mária (Murányaljai ~ Viola Matild, 1886-1946)
opera-énekesnő (alt), a Nemzeti Színház örökös tagja. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte 1905–1911 között, az utolsó akadémiai évben szerződtette a Népopera. Az Operaháznak 1915 novemberében lett ösztöndíjasa, itt első szerepe Carmen volt. Külföldön is gyakran fellépett. Kiegyenlített, altregiszteres hangjának, valamint kiváló drámai érzékének köszönhetően a magyar operajátszás egyik kiváló egyénisége volt. Repertoárja a barokktól a kortárs művekig terjedt.
Johannes Itten (1888–1967)
svájci festő és művészetpedagógus, a Bauhaus korai korszakának meghatározó személyisége. Az általa kialakított, eszmei- és gyakorlati oktatást egybefogó műhelyrendszerű képzési forma, az abba integrált előkészítő tanfolyam, amely döntő szerepet játszott az iskola képzési rendszerében, a huszadik század közepén szükségszerűen változó, új oktatási szellemnek is előfutárává vált. A Bauhausból történő kiválását követően aktív szerepet töltött be a művészeti nevelésben, a második világháborút követően pedig a svájci művészeti múzeumok szervezésében és vezetésében.
Gádor István (Steiner, 1891–1984)
kétszeres Kossuth-díjas keramikus, kiváló és érdemes művész. Egy bécsi kiállítás láttán kezdett el kerámiával foglalkozni. A technológiát egy téglagyárban és egy kályhásmesternél sajátította el, de a művészi lehetőségeket önmaga kísérletezte ki. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe ment. 1925-ben Maróti Géza közbenjárására részt vehetett a monzai iparművészeti kiállításon, ahol elismerő oklevelet szerzett. Ettől kezdve szinte minden nagyobb hazai és nemzetközi kiállítás rendszeres résztvevője volt. 1945 és 1958 között az Iparművészeti főiskola tanszékvezető tanára volt (Hullámos váza, Anyaság, Ádám és Éva váza).
René Clair (1898-1981)
a filmművészet, a jellegzetesen európai és a jellegzetesen francia film egyik legnagyobb alakja volt. Varázsló, az egyike azoknak, akik kézbe véve egy technikai eszközt, a segítségével kitaláltak és megvalósítottak valamit, ami már nem a technika. A filmművészet egyik első költője volt. Filmjeit látva értelmetlenné válik minden vita, ami határvonalat húz művészfilm és kommersz film között (Párizsi háztetők alatt, Hallgatni arany, A nagy hadgyakorlat).
Rajeczky Benjamin (1901-1989)
Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas ciszterci szerzetes, zenetörténész, népzenekutató, egyházzenész, zenepedagógus, a zenetudományok doktora. Kutatási területe a középkori magyar zenét, a gregoriánt és a magyar népzenét foglalta magában. Gyakorlatilag ő teremtette meg a magyar gregoriánkutatást. Ő kezdte el feltárni és közre adni a középkori magyarországi zeneművészet forrásait. Jelentős szerepet játszott a népzene felvételek hanglemez kiadásának előkészítésében is (Harmonia sacra, Többszólamú zenénk emlékei a XV. sz. első felében, A népzenekutatás története).
Cs. Szabó László (Csekefalvi, 1905–1984)
író, esszéista, kritikus. 1935-1944 között a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetője volt. 1945-től a Képzőművészeti Főiskola Művelődéstörténeti tanszékét vezette. 1948-ban emigrált, Olaszországban, majd 1951-től Nagy-Britanniában élt. 1951-1972 között, valamint 1983-tól a BBC munkatársa volt. Fontos szerepe volt a nyugati magyar irodalom összefogásában. A Nyugat esszéíró nemzedékének tagjaként indult. Részt vett az antifasiszta szellemi ellenállásban. Fő érdeklődési területe az olasz reneszánsz, William Shakespeare munkássága, az angol klasszikus festészet és a magyar irodalom öröksége és kortárs eredményei (Levelek a száműzetésből, Őrzők, Hűlő árnyékban).
Robert Ryan (1909-1973)
amerikai színész. 1936-ban apja halála után döntötte el, hogy színész lesz. 1937-ben csatlakozott egy chicagói színtársulathoz. 1939 novemberében a Paramount cég hathónapos szerződést kötött vele. Első filmszerepét az 1940-es Golden Gloves-ban alakította (A leghosszabb nap, A halál ötven órája, A piszkos tizenkettő).
Csikós Rózsi (Csikós Rózsa Ágnes, 1913–1992)
színésznő, szubrett. Az Unió Rt. Színészképző Iskola elvégzése után 1931-ben a Terézkörúti Színpad tagja lett. 1932 és 1934-ben Bécsben játszott. 1939-től a Royal Színházban szerepelt, 1942 és 1949 között pedig a Fővárosi Operettszínház művésznője volt (az államosításáig). Ezután nem lépett színpadra. 1945 előtt több filmben játszott (Ez a villa eladó; Egy szoknya, egy nadrág; Bakaruhában).
Elekes Lajos (1914-1982)
Kossuth-díjas történész, egyetemi tanár, akadémikus. Kezdetben középkori román történelemmel és a középkori magyar-román kapcsolatokkal foglalkozott. Jelentős kutatásokat végzett Hunyadi és a Hunyadiak korának megismerése érdekében. Élete utolsó szakaszában főként a történettudomány elméleti kérdéseit vizsgálta (A Hunyadi-kérdés, A magyar-román viszony a Hunyadiak korában, Magyarország története).
Howard Fast (E. V. Cunningham, Walter Ericson, 1914-2003)
amerikai író. Már fiatalon az írással kezdett foglalkozni. Első regényét, a Two Valleys-t munkakeresés közben, vonatokon és buszokon írta. Különösen érdekelte az amerikai történelem, The Last Frontier című regénye a sájen indiánok szülőföldjükre való visszatérési kísérletéről szól. 1943-ban belépett az amerikai kommunista pártba, Az 1950-es évek végén a Szovjetunióban és Kelet-Európában lévő körülmények miatt szakított a kommunizmussal (Az utolsó határ, Amerikai napló, Az óriáshangya).
Köpeczi Bócz István (1919-1978)
Jászai Mari-díjas díszlet- és jelmeztervező. Az Iparművészeti Iskolán grafikusként végzett. 1945-től 1951-ig az Iparművészeti Főiskola tanára volt. 1949-ig bélyegtervezéssel is foglakozott, ettől kezdve főleg színpadképeket, díszleteket és jelmezeket tervezett. 1956-tól haláláig pedig a Madách Színház tagja volt. A filmgyárak és a televízió számára is dolgozott, továbbá könyveket illusztrált, plakátokat tervezett.
Kalle Päätalo (1919-2000)
finn író. A háború után Tamperébe költözött, építésznek tanult, ezalatt meg rövid történeteket írt, amiket az újságok közöltek. 1958-ban debütált íróként, az első könyve helyszíne Tampere volt. 1971-ben adta ki a később 27 részre sikeredett (összesen 17 000 oldal) regényét, ami lehet, hogy a világ leghosszabb önéletrajzi írása. Élete során 39 regényt, két novellagyűjteményt adott ki. Több írását halála után adták ki. Könyveiből négy filmet forgattak (Mindennapi kenyerünk, A mennydörgés hangja, Gyökerek az Iijoki medrében).
Carlos Fuentes (Carlos Fuentes Macías, 1928-2012)
mexikói író, irodalomtudós. Felsőbb iskoláit Mexikóvárosban végezte, ebben az időben újságíróként is dolgozott. Eleinte Fuentes az apjához hasonlóan diplomataként dolgozott és csak 1959-től kezdett el komolyan írással foglalkozni (Artemio Cruz halála; A hadjárat; Diana, a magányos vadász).
Bibi Andersson (1935-2019)
svéd színésznő. Iskolái befejezése után csatlakozott a stockholmi Királyi Drámai Színházhoz, melynek 30 éven keresztül a tagja volt. Az ’50-es, ’60-as és ’70-es évek során több, mint tíz Bergman filmben kapott lehetőséget. Az amerikai színpadon 1973-ban mutatkozott be az Erich Maria Remarque színművéből adaptált Full Circleben (A hetedik pecsét; Jelenetek egy házasságból; Arn, a templomos lovag).
Dörögdy Miklós (1941-2012)
bábművész. A Bábszínészképző Tanfolyamot 1962-ben végezte el. 1960-tól az Állami Bábszínházban szerepelt. Több európai országban, valamint Kubában, Indiában, Kínában és Ausztráliában is szerepelt. Munkásságát 1977-ben Bábszínházi Aranygyűrűvel ismerték el, 1994-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét vehette át.
Utasi Mária (1943-1985)
jugoszláviai magyar költő, műfordító. Egyetemi tanulmányait az Újvidéki Egyetem magyar nyelv- és irodalom szakon végezte el. 1979-1985 között Újvidéken az Új Szó című napilapnál dolgozott. Első verseit Baranya ihlette. Szembenézve a fájdalmas baranyai enyészettel nem a megszépítés, hanem az aggódás, a kétségbeesés útjait járta. Az olvasmányélmények hatására írt versek örömétől eljutott a költészet fájdalmáig. Költői eszközeinek letisztulásával a népköltészet hangulatvilágától eljut a pilinszkys tömörségű versig (Hajnali ravatal, Égő ezüstben, Vízmosta jel).
Dave Cockrum (1943-2006)
amerikai képregényrajzoló. Részt vett olyan, azóta is népszerű karakterek megalkotásában mint Vihar, Árnyék és Kolosszus.
Mircea Dinescu (1950)
romániai költő. Szembekerült a kommunista vezetéssel, 1989-ben háziőrizetben tartotta a Securitate. Az 1989-es romániai forradalom egyik vezéralakja volt. Prominens szerepet vállalt a forradalomban, nem sokkal később azonban hátat fordított a politikának. A civil társadalomban továbbra is fontos szerepet játszik, a Nemzeti Tanács a Securitate Iratok Tanulmányozásáért tagjaként felemelte szavát a volt hivatásos ügynökök és besúgók adatainak nyilvánosságáért. Harcos antikommunista, kritizálja a kommunista rezsimmel kapcsolatba került politikusokat is (A jóság rémuralma, A halál újságot olvas, Bőröndnyi ország).
Kazinczy Ildikó (1950)
bábművész, színésznő. Színészi pályája a Szkéné Színház-ban indult 1971-ben. A Bábszínész Tanfolyamot 1978-ban végezte el. 1975-től nyugdíjba vonulásáig az Állami Bábszínház illetve az 1992-től a jogutód Budapest Bábszínház társulatának volt a tagja. Sokoldalú karakterszínésznő.
Deborah Henson-Conant (1953)
amerikai hárfás és zeneszerző. Tizenkét éves korában kezdett hárfázni. 1976 és 1979 között a Berkeley Egyetem hallgatója volt, ahol zeneszerzést tanult. Első lemezét 1987-ben adta ki és két-három évenként ad ki egy-egy újabb albumot. Lemezein főképp a saját szerzeményeit játssza. 2006-ban Grammy-díjra jelölték. 1992-es lemezének a címe „Budapest”. A dzsessz műfajából indult, napjainkban pedig a crossover műfajában zenél. Felhasználja a komolyzene, a dzsessz, a pop és a népzene elemeit. Sajátos humorára jellemző, hogy 1989-ben megalapította az Odakozmált Ételek Múzeumát, amelynek „főkurátora” is.
Kulka János (1958)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Nemzet Színésze. Gyerekszínészként, a Szegedi Nemzeti Színházban szerepet kapott, Komor István rendezéseiben. Eredetileg bölcsész akart lenni, de egy véletlen folytán a Színház- és Filmművészeti Főiskolán kötött ki. Szakmailag is nagyra tartott színpadi alakításai ellenére – vidéki színészként – az első magyar televíziós szappanopera, a Szomszédok Mágenheim Ádámja révén lett országosan ismert. Az Autisták Országos Szövetségének nagykövete: kampányokon, ismeretterjesztő előadásokon vesz részt, hogy felhívja a figyelmet az autisták életére. 2016 áprilisában súlyos stroke-kal vitték kórházba, ahol életmentő műtéten esett át (A napfény íze, A temetetlen halott, Kaméleon).
Stanley Tucci (1960)
Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész, író, producer és filmrendező. olyan filmekben játszott főbb szerepeket, mint Az ördög Pradát visel, a Szentivánéji álom, vagy a Komfortos mennyország. Utóbbi filmben nyújtott alakításáért 2010-ben Oscar-díjra jelölték, és több más díjjal is kitüntették.
Demi Moore (Demi Gene Guynes, 1962)
amerikai színésznő. 1981-ben debütált a filmvásznon, majd a General Hospital című szappanoperában szerepelt. 1990-ben főszerepet alakított az év legnagyobb bevételét hozó filmjében, a Ghostban, Golden Globe-jelölést szerezve. Az 1990-es évek elején még feltűnt még az Egy becsületbeli ügy, a Tisztességtelen ajánlat és a Zaklatás című filmekben. 1996-ban a filmtörténelem legmagasabb színésznői fizetését kapta a Sztriptíz főszerepéért. Úgy gondolta, a színészet mellett megpróbálkozik a produceri munkával is, megalapította saját produkciós cégét (G. I. Jane, Trükkös gyémántrablás, Forsaken).
Kim Jongha (1968)
dél-koreai író, műfordító. Első regénye (Have a Right to Destroy Myself) 1996-ban jelent meg, amiből 2003-ban film is készült. 2004-ben két novelláját adaptálták filmvászonra. Később munkáiból musical és mozifilmek készültek.
Leonardo DiCaprio (Leonardo Wilhelm DiCaprio, 1974)
Oscar- és háromszoros Golden Globe-díjas amerikai színész. Világhírnevet a Titanic című film főszerepével nyert. Színészi karrierje 1989-ben kezdődött, mikor beválasztották Garry Buckman szerepére a Vásott szülők című sikerfilm sorozatváltozatába. A „sztár” és a „szupersztár” státusz közötti lépésre 1997-ben került sor, mikor DiCaprio megkapta Jack Dawson szerepét a Titanicban, annak minden hatásával. 2002-ben DiCaprio maga mögött hagyta a róla kialakult sztereotipikus képet és két széles körben elismert rendezővel is együtt dolgozott: Steven Spielberg Kapj el, ha tudsz és a Martin Scorsese rendezte New York bandái is rendkívül jó kritikai fogadtatásra lelt. 2016-ban, a hatodik Oscar-díjas jelölése végül sikerrel járt, A visszatérő cím főszereplőjeként vehette át a szobrocskát (Kapj el, ha tudsz, A tégla, A Wall Street farkasa).
Palya Bea (1976)
Prima- és kétszeres Artisjus-díjas népdalénekes, előadóművész. Hatéves kora óta táncolt és énekelt, 1994-től az ELTE néprajz szakára járt, 2002-ben szerzett diplomát. Sokoldalú előadó, magyar, cigány és bolgár népzenén nevelkedett, később más népek zenéivel is foglalkozott. A 2000-es évek második felétől munkásságában egyre hangsúlyosabbak saját szerzeményei, dalai. Nagyon sok ismert zenésszel és zeneszerzővel dolgozott együtt.
Ezen a napon halt meg:
Cornelis van Haarlem (Cornelis Corneliszoon van Haarlem, 1562-1638)
a holland aranykor manierista stílusú festője. Haarlemben élt és alkotott, Karel van Manderrel festőiskolát alapított, amely nagy hatással volt a felnövekvő festőnemzedékekre. Bibliai és mitológiai kompozíciókat is festett manierista stílusban, ezen alkotásoknál mind a kompozícióteremtő képesség, mind az emberalakok megjelenítése, kivált alkotói periódusának első felében, gyengébbre sikerült. Később a sok gyakorlás végett – főleg a Németalföldre bekerült antik szobrokat másolta – szerkezetileg, s a figurák ábrázolásában is előrehaladt (Titánok bukása, Istenek lakomája, A jó szamaritánus).
Søren Aabye Kierkegaard (1813–1855)
dán filozófus és lutheránus teológus, a 19. század nagy magányos gondolkodója néven is ismert. Részben Viktor Eremita álnéven írt személyes hangvételű irodalmi, világos szemléletű filozófiai és pszichológiai elemzéseket és teológiai írásokat. Keresztény, vallásos nézőpontja, amely saját hitküzdelmeinek a háttere, minden írásában fellelhető. Elemzései az ember létmódjáról a 20. század egzisztencialista filozófiája számára döntő ösztönzést adtak (Az irónia fogalmáról, Egy irodalmi jelentés, Önvizsgálat).
Alfred Brehm (Alfred Edmund Brehm, 1829-1884)
német természettudós, szakíró. építésznek készült, azonban hamarosan meggondolta magát. Még mielőtt egyetemre ment volna, beutazta Egyiptomot, Nubiát és keleti Szudánt, útja után gazdag gyűjteménnyel tért haza, melyben egy részét Bécsben eladta. Reiseskizzen aus Nordostafrika (Jéna, 1855) munkája és számos cikke közreadása után egy sereg népszerű tudományos munkát írt, amelyeket igen élénk és érdekfeszítő előadás jellemez. Műveit összegyűjtve Stuttgartban adták ki 1890-ben Vom Nordpol zum Aequator cím alatt (Borúra derű, Az Északi-sarktól az Egyenlítőig, Az állatok világa).
Alexander Calder (1898–1976)
amerikai képzőművész, kinetikus szobrász, a légmobilok, stabilok és drótrajzok kitalálója. Munkásságával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a mozgás a képzőművészetekben is tárgyi formát öltsön. A légmobilok (mobiles) egyensúlyba állított vagy függesztett szobrok, amik érintésre vagy szél hatására mozgásba lendülnek. Calderhez fűződnek az első drótszobrok, drótból készített három dimenziós rajzok, illetve szintén részben drótokból készítette el híres játékát, a Calder Cirkuszt.
Gulyás György (1916-1993)
karnagy, zenetanár. Több zenei szervezetben töltött be vezető tisztséget. A debreceni zeneművészeti szakközépiskola igazgatója lett 1966-ig. Az intézmény 1957-ben vette fel Kodály Zoltán nevét, a zeneszerző engedélyével. 1955-ben alapította meg az iskola növendékeiből a Kodály Kórus elődjét leánykarként, 1959-ben már vegyeskar volt az együttes. Gulyás 1966-ban a tanárképzés felsőfokra emeléséért alapította meg a Zeneakadémia debreceni tagozatát, aminek tíz éven át igazgatója volt.
Dino De Laurentiis (1919-2010)
Oscar-díjas olasz filmproducer. Tanulmányait 1936-ban fejezte be az Olasz Filmfőiskolán, Rómában. 1946-ban készítette el első filmjét, amely A bandita címet kapta. 1950-ben a Ponti–De Laurentiis Rt. alapítója volt Carlo Pontival (A Keselyű három napja, Dűne, Hannibal).
Kokas Ignác (1926–2009)
Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja 1992-től haláláig. A gesztusfestészet kiváló hazai képviselője. Asztalosnak tanult, de már korántól érdekelte a festés és a rajzolás. Korábbi rajztanára tanácsára minden előképzettség nélkül a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, és fel is vették. Hamar nemet mondott a „kockarajznak”, inkább amolyan „rongyos” festő lett, a hangulatok és színek megörökítője ég és föld között, ami azt jelenti, hogy festői foltokból építkezik, műveit nem konstruktivista szabályszerűség határozza meg. A test-lélek-környezet harmóniájának megformálására erősen vágyódott, e tekintetben Csontváry Kosztka Tivadar festészete volt rá legnagyobb hatással. Az 1960-as évek közepén kezdte festeni ún. zöld képeit, e „zöld korszaka” három évig tartott. 1973-1983-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított, Vál díszpolgára (Az asztalos, A kis alkonyati kép, Zúzmarás táj).
Horváth Zoltán (1928-2018)
Erkel- és Bartók–Pásztory-díjas színházi és operarendező, érdemes művész. 1951–1956 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola operarendező szakán tanult. 1956–1958 között a miskolci Déryné Színház rendezője volt. 1958–1963 között a debreceni Csokonai Színházban rendezett. 1963–1972 között a Pécsi Nemzeti Színházban dolgozott rendezőként. 1972–1983 között a Szegedi Nemzeti Színház zenei főrendezője volt. 1983–1988 között a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője volt.
Tüskés Tibor (1930–2009)
József Attila-díj irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus. 1953-1973 között a pécsi Janus Pannonius Gimnázium tanára, már tanári munkája mellett is élénk kulturális szervezőmunkát folytatott, számtalan könyv, tanulmány, cikk szerzője volt. 1959-1964 között a modern magyar irodalom egyik legfontosabb orgánumának, a Jelenkornak volt első, igazán meghatározó főszerkesztője, ahol a szerkesztés során erőteljesen érvényesítette esztétikai értékítéletét a hivatalos irányzattal szemben (Vallomás a városról, Két nemzedék, A város és írója).
Robert Vaughn (1932-2016)
amerikai színész. Az első filmes megjelenése az 1956-os Tízparancsolat egyik lándzsása és egy Aranyborjút imádó zsidó férfiként volt. Ám első említésre méltó megjelenése az 1959-es A fiatal philadelphiai című film volt, amelyért Oscar- és Golden Globe-díjra jelölték. A San Franciscó-i zsaru című filmbeli szerepéért pedig BAFTA-díjra jelölték. További figyelemre méltó filmszerepei közé tartozik A hét mesterlövészben Lee, az úriember fejvadász (Pokoli torony, A keményfejű, Basebolondok).
