Névnapok: Koppány, Áldáska, Benedetta, Benedikta, Beneditta, Benita, Bettina, Birgit, Brigitta, Deme, Demeter, Dömötör, Etelka, Gitta, János, Laurencia, Loréna, Lorin, Lorina, Magor, Pelágia, Pelágiusz, Semjén, Simeon, Szergiusz
Események:
1897 – I. Ferenc József császár Gustav Mahler cseh–osztrák zeneszerzőt nevezi ki a Bécsi Udvari Opera (Hofoper) igazgatójának. Az állás elnyeréséért Mahler felvette a keresztséget. A pozíciót 1907-ig töltötte be.
1903 – John Millington Synge ír drámaíró első egyfelvonásos darabjának, a Glen árnyékában (In the Shadow of the Glen) című drámájának premierje a dublini Molesworth Hallban.
1927 – az első közös film, amiben Stan Laurel és Oliver Hardy párost alakítanak A második száz év (The Second 100 
Years) című néma rövidfilm. 1921-ben már játszottak egy filmben, de akkor még nem párosként szerepeltek (The Lucky Dog / A szerencsés kutya).
1928 – Alfredo Casella olasz zeneszerző A-moll hegedűversenyének (op. 48) szólóját Szigeti József világhírű magyar hegedűművész játssza Moszkvában, a Persymphans zenekar kíséretében. A bécsi Musikblätter des Anbruch című kiadvány a következőket írja: „A mű ragyogó sikert aratott. Figyelemre méltó a magyar művész és az olasz zeneszerző ősbemutatója Moszkvában”.
1940 – Bartók Béla és felesége, Pásztory Ditta búcsúhangversenyt ad Budapesten. Nem sokkal később az Egyesült Államokba távoznak.
1944 – Samuel Barber amerikai zeneszerző 14 perces Capricorn Concerto című kompozíciójának ősbemutatója a New York-i The Town Hallban, Daniel Saidenberg és zenekara előadásában.
1971 – az Apple Records kiadja John Lennon második szóló stúdióalbumát, az Imagine-t az Egyesült Királyságban. Az album a slágerlisták élén áll az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában (és még több országban).
1985 – Alain Boubil és Herbert Kretzner A nyomorultak (Les Misérables) című musicaljének angol nyelvű premierje Londonban a Barbican Centerben (West End). A zenés színdarab Victor Hugo azonos című regénye alapján készült. Eredetileg egy francia nyelvű koncepció-albumként adták ki, majd színdarabként először 1980-ban a párizsi sportarénában, a Palais des Sports-ban adták elő. Magyarországon a Rock Színház 1987-ben vitte színre először a darabot, megelőzve más európai országokat, Szinetár Miklós rendezésében, Miklós Tibor magyar szövegével.
1988 – 741 hét után a Pink Floyd együttes The Dark Side of the Moon című albuma az amerikai Billboard 200 Albums 
listáján az első helyre kerül. Az album 1973-as megjelenésétől fogva világszerte 50 millió példányt adtak el és világviszonylatban a második legsikeresebb albumnak tekinthető, mivel csak Michael Jackson Thriller című albumából vásároltak többet az emberek.
2012 – bemutatják a Lincoln című amerikai életrajzi filmet, ami Doris Kearns Goodwin életrajzán alapul. A mozifilmet Steven Spielberg rendezte, főszereplő Daniel Day-Lewis.
2014 – a Bécsi Filharmonikus Zenekar megkapja a harmadik egymillió dolláros Birgit Nilsson-díjat. Birgit Nilsson (1918–2005) svéd opera-énekesnő, Richard Wagner és Richard Strauss drámai szoprán hangfekvésre írt szerepeinek erőteljes hangú előadója volt.
Az ezen a napon átadott irodalmi Nobel-díjak:
1970 – Alekszandr Szolzsenyicin szovjet író.
1992 – Derek Walcott nyugat-indiai költő.
1998 – José Saramago író, költő, az első portugál.
2015 – Szvetlana Alekszijevics fehérorosz újságíró és író.
2020 – Louise Glück amerikai költő.
Meghalt Gózon Gyula (Groszman, 1885–1972) Kossuth-díjas színész, kiváló művész.
Fiatalon Rákosi Szidi magán-színiiskoláját végezte el. Pályáját ugyan Nagyváradon kezdte, ismertté akkor vált, amikor Nagy Endre szerződtette kabaréjához Budapestre. Egy évad után jött a Népopera, aztán megint a kabaré, majd 1919-ben a Király Színház tagja lett. Az operett mellett mindig vonzotta a drámai színjátszás: a Nemzeti Színház először 1935-ben szerződtette. A zsidótörvények őt is leparancsolták a színpadról, majd 1945-ben visszatért a Nemzeti Színházhoz, amelynek élete végéig tagja maradt. Összesen 90 filmben játszott főszerepet, filmalakításai méltán növelték népszerűségét. Hattyúdala az „Egy öreg színész emlékei” című írása volt, amely halála előtt nem sokkal jelent meg a Nők Lapjában (Ez a villa eladó, Fel a fejjel, Felmegyek a miniszterhez).
Megszületett Rónay György (Morócz György József, 1913–1978) József Attila- és Baumgarten-díjas költő, író, műfordító, 
irodalomtörténész.
A Nyugat „harmadik nemzedék”-ének jellegzetes témái szólalnak meg első verseiben, melyek elsősorban világirodalmi kultúrájukkal keltettek figyelmet. Elsősorban Babits Mihály költészete ösztönözte, de hatottak rá az ún. neokatolikus irodalom legnagyobb alakjai is. Verseiben a világ szépségeire rácsodálkozó, azokért felelősséget érző ember hangja vált a legerősebbé, regényeiben pedig az önvizsgálat eleme uralkodóvá. Mint esszéíró, elsősorban a Nyugat íróiról rajzolt portrékat mint kritikus (Keresztút, A város és a délibáb, A nagy nemzedék. A Nyugat első nemzedéke).
Meghalt Rátonyi Róbert (1923–1992) Jászai Mari-díjas színművész, konferanszié, színházi rendező, író, publicista.
Másod táncoskomikusi minőségben az Operettszínház színpadán debütált, Az így élni jó című operettben bizonyította be, hogy bonvivánnak is remekül beválik. Humoros alakításaival, friss megjelenésével, mindig szívesen látott figura volt a színpadon, ezért szinte nem is volt előadás nélküle. Az igazi áttörést minden idők legnépszerűbb magyar operettje, az 1954-es Csárdáskirálynő hozta meg számára. Bóni gróf szerepében lehetősége nyílt egy jellegzetes karakterfigura megoldására. A „Jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád…” dal hozzá nőtt. Az előadásokon négyszer is el kellett énekelnie Gyenes Magda partnerével a „Te Rongyos élet” …című dalt. A Csárdáskirálynő nemcsak itthon volt felülmúlhatatlan siker. A Szovjetunióban este kihaltak az utcák, mert a produkciót élőben közvetítette a Rádió és a Moszkvai Televízió (Meztelen diplomata, Fuss, hogy utolérjenek!, Hét tonna dollár).
Ezen a napon született:
Giulio Caccini (1551–1618)
kora barokk itàliai zeneszerző, a Giovanni de’ Bardi-féle firenzei Camerata egyik vezéralakja, korának legbefolyásosabb komponistája. Zenei vállalkozásába egész családját bevonta. Kiváló előadó volt, zeneszerzőként és teoretikusként kevésbé alkotott maradandót. Viszont, döntő szerepe volt a dallamosság és az énekhang elsődlegességének hangsúlyozásában. Mindenesetre ő maga a monódia feltalálójaként tekintett önmagára (megj: az Ave Mariának nem ő a szerzője!).
Heinrich Schütz (1585-1672)
az egyik legjelentősebb 17. századi német barokk zeneszerző. Elsősorban a vokális zene területén alkotott maradandót. Főleg egyház zenei kompozíciók szerzője, de akadnak világi témájú művei is. 1619-ben jelent meg nyomtatásban első jelentősebb műve a Die Psalmen Davids. A német opera atyjának is tekinthető, mivel ő komponálta a Daphnét, a legrégebbi ismert német operát. Sajnos a darabnak csak a szövegkönyve maradt az utókorra (Húsvéti történet, Karácsonyi történet, Feltámadás-históriája).
(Tolnai gróf) Festetics Leó (1800–1884)
a pesti Nemzeti Színház igazgatója, zeneszerző. 1852-ben a kormány kinevezte a Nemzeti Színház igazgatójává. 1864-ben részt vett az Országos Színiiskola (Színészeti Tanoda) megalakításában, aminek 1865-ben a főigazgatója lett. A korabeli lapokban polémikus cikkei jelentek meg. Zeneszerzőként egyházi énekeket, zongoraműveket írt.
Louis Vierne (Louis Victor Jules Vierne, 1870-1937)
francia zeneszerző, orgonaművész, a párizsi Notre-Dame orgonistája. Tehetségét César Franck fedezte fel. 1886-tól Louis Lebelnél orgonálni kezdett. 1888-tól a párizsi Conservatoire óráit látogatta. Tanára, Charles-Marie Widor 1892-ben maga mellé vette segédnek a St. Sulpice-templomba. 1894-ben Widor asszisztenseként a Conservatoire orgona-osztályában tanított. A következő generáció tehetséges orgonistáit képezte, köztük Marcel Duprét is. 1900-ban négy jelölt közül őt választották a párizsi Notre-Dame orgonistájává. Egész életében komoly betegségekkel és depresszióval küzdött (Symphonie n°1 en ré mineur, Prélude en fa dièse mineur, Rhapsodie pour harpe).
Bölöni Györgyné (Otilia Marchiș, Kémeri Sándor, 1873–1951)
írónő, újságíró, festő, műfordító. Festőnek készült, a müncheni képzőművészeti akadémia növendéke volt. A francia fővárosban Anatole France titkárnőjeként dolgozott, akinek alakját későbbi írásaiban felelevenítette. 1918–1919-ben az őszirózsás forradalom, majd a tanácsköztársaság támogatója volt, ezért később letartóztatták, és rövid ideig börtönben is volt. 1920-ban férjével Bécsbe, majd 1923-ban Párizsba költöztek. Visszaemlékezései mellett elsősorban művészeti tanulmányokat írt (Szenvedések könyve, Anatole France sétái, Párizstól Pocsolyavárosig).
Tormay Cécile (Nádudvari, 1875-1937)
írónő, műfordító. Első könyvei az Apródszerelem című novelláskötet és az Apró bűnök elbeszéléskötet. Első sikeres regénye az Emberek a kövek közt, amely egy horvát pásztorlány és egy magyar vasutas fiú tragikus szerelmét beszéli el. A régi ház családregény, a biedermeier kori Pest ábrázolása. 1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet című folyóiratot, Bujdosó könyv című művében leírt több gondolata kifejezetten antiszemita meggyőződéséről árulkodik.
Buday Dénes (1890-1963)
operett- és sanzonkomponista, zeneszerző, színházigazgató, jelentős számú dal, operett és filmzene írója. Muzsikája jellemzően lírai, de nem szentimentális, valamennyi szerzeménye eredeti. Tevékenységének java része a hangosfilm első évtizedére esik (Csárdás, Kalotaszegi Madonna, Valahol Európában).
Marina Ivanovna Cvetajeva (1892-1941)
orosz költő és író, az orosz modernizmus egyik legnagyobb alakja, költészetében egyedülálló szintézisét teremtette meg évszázadok művészi eredményeinek a mitológiától és az orosz népköltészettől egészen a legmodernebb vívmányokig, a különböző „izmusokig” (Vándorló csillagok, Fogoly lélek, A művészet a lelkiismeret fényénél).
Ferenczy György (1902-1983)
zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zongora tanszékének egykori vezetője, érdemes művész. A romantikusok, Chopin, Liszt, Schumann, Schubert avatott tolmácsolója volt, elsősorban kiváló Chopin-játékosként tartják számon. Másik kedvelt előadói területe a preklasszikusok (Scarlatti, Couperin stb.). Előadóművészetét sokan a 19. században eredeztetik, ő maga tudatosan vallotta magát Liszt kései tanítványának.
Dános Lili (1912–2010)
zongoraművész, zongoratanár, korrepetitor. Marosvásárhelyen született, de már kisgyermekként visszaköltözött szüleivel Nagykanizsára, akik a zalai településről származtak. Csodagyerekként tűnt fel, a nagykanizsai Fenyves-zeneiskolában tanult. Tanulmányait a Nemzeti Zenedében, majd a budapesti Zeneakadémián folytatta. Barátságot kötött Fischer Annieval és Faragó Györggyel, akikkel együtt szerepelt 1926-ban a Magyar Tehetségek hangversenyén. A zsidótörvények idején az OMIKE Művészakció zenei előadásain lépett fel. 1953 és 1962 között Magyar Állami Operaház korrepetitora volt, és 1963-tól több mint huszonöt éven át tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézete Budapesti Tagozatán. Hangversenyező zongoraművészként Európa számos országában fellépett.
Frank Herbert (Frank Patrick Herbert, 1920–1986)
sokoldalú amerikai sci-fi-író, akinek érdeklődése és tudása számtalan területet érintett és ez regényein is megmutatkozik. Fő műve, A Dűne az egyik legösszetettebb és legsokrétűbb mű a világirodalomban. Ez a regénye ma sikeresebb mint valaha, és az elmúlt évek alatt több tucat nyelvre fordították le, és közel 20 millió példányt adtak el belőle. Elnyerte a Hugo- és a Nebula-díjat is.
Göndör Klára (1921-2014)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. 1942–1944 között a nagyváradi színháznál szubrett-primadonna volt. 1951–1958 között a győri Kisfaludy Színházban drámai színészként dolgozott. 1958-tól tíz évig a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 1968-1979 között a Veszprémi Petőfi Színház színésznője volt. 1979 és 1986 között a József Attila Színházban szerepelt.
Varga Domokos (Vargha, 1922–2002)
Kossuth- és József Attila-díjas író, újságíró, erdőmérnök. 1950-ben kizárták a pártból, 1954-től szabadfoglalkozású író. 1956-ban „Forradalmi Ifjúság” aláírással szovjetellenes röplapot készített, majd a Nagy-budapesti Központi Munkástanács ülésén felolvasta Bibó István kibontakozási tervezetét. 1957-ben a Legfelsőbb Bíróság két év börtönbüntetésre ítélte. 1958-1968 között erdőmérnökként dolgozott, majd az Élet és Irodalom munkatársa lett. 1970-től szabadfoglalkozású író (Magyarország virágzása és romlása, Vér és arany, Emlékezzünk eleinkről).
Helmut Qualtinger (1928-1986)
osztrák színész, író, humorista, előadóművész. 1961-ben a Carl Merz-cel közösen írt Der Herr Karl című egyszemélyes színjátékkal sikerült német nyelvterületen nagy népszerűségre szert tennie. Felületesen nézve Herr Karl szimpatikus, kedves bácsinak tűnik, de a történet folyamán kiderül, hogy alapjaiban véve egy elvtelen opportunista és kiszámíthatatlan köpönyegforgató. Herr Karl figurájával Qualtinger sok ellenséget szerzett hazájában, még halálos fenyegetés is érte. Utolsó szerepként 1986-ban, az Umberto Eco regényéből készült A rózsa neve című filmben Remigio da Varagine nevű szerzetest személyesítette meg Sean Connery oldalán (Fel is út, le is út; A bíró és a hóhér; Mesél a bécsi erdő).
Benes József (1930–2017)
Munkácsy Mihály-díjas festő- és grafikusművész, a Műhely Művész Egyesület elnöke. Festő szakon és négy szemeszterig grafika szakon a Belgrádi Képzőművészeti Akadémiára járt, 1958–1977 között a zentai művésztelepen dolgozott. 1978-ban költözött át Magyarországra. 1990–1995 között a Magyar Grafikusművészek Szövetségének elnöke volt (Zentai csata, Madárijesztő, Műholdtáj).
Pege Aladár (1939-2006)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyarcigány bőgőművész, zeneszerző, a magyar dzsessz kiemelkedő alakja, érdemes művész. Világhírű nagybőgős, zseniálisan improvizáló virtuóz, akit nemzetközi kritikusok „a nagybőgő Paganinije” néven is emlegettek (nevéből eredő szójátékkal: Pegenini). Egyszerre játszott klasszikus zenét és dzsesszt – e kétféle elhivatottság sajátos kölcsönhatása egyéni színt adott játékának.
Bergendy István (1939-2020)
Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, szaxofonos, énekes, a Bergendy-együttes zenekarvezetője. 1958–1961 között a BME-n tanult autómérnöknek. Első hangszerének a harmonikát választotta. A Bartók Béla Konzervatóriumban tanult klarinétozni. Testvérével, Bergendy Péterrel 1958-ban alapították a Bergendy-együttest (Süsü, a sárkány kalandjai; Ötödik sebesség; Darabokra törted a szívem).
Paul Hogan („Crocodile Dundee”, 1939)
Golden Globe-díjas ausztrál színész. Első nyilvános szereplése a Nine Network televíziós csatorna New Faces című tehetségkutatóban volt. Az 1970-es években a Winfield cigarettát reklámozta, az 1980-as években pedig a Foster’s sör „reklámarca” volt. Karrierjében áttörést jelentett a Krokodil Dundee című film.
Bókai Mária (1939)
színésznő, szinkronszínész, a Gárdonyi Géza Színház örökös tagja. Több mint 600 film szinkronjában működött közre, szinkronszínészi munkája elismeréseként 2017-ben Életműdíjat kapott. Diplomáját 1963-ban szerezte a Színművészeti Főiskolán. Tanított az egri színház Kelemen László Színészképző Stúdiójában.
Chevy Chase (Cornelius Crane „Chevy” Chase, 1943)
háromszoros Emmy-díjas amerikai komikus, író és színész. Karrierje kezdetén forgatókönyvíróként dolgozott. 1967–1971 között a Groove Tube színésze volt. 1969 óta a Mad magazin újságírója. Az 1980-as években ő szerezte a Fletch-filmek zenéjét is. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Golfőrültek; Családi vakáció; Kémek, mint mi).
Tímár Béla (1947–1989)
Jászai Mari-díjas színész, rendező. 1972-ben diplomázott színészként, majd a Madách Színházhoz szerződött, amelynek haláláig tagja volt. Jellemformáló ereje már első szerepeiben is kitűnt, humorérzéke, nagyszerű ritmusérzéke és kitűnő színpadi mozgása a legkülönbözőbb szerepekre tették alkalmassá (Kitörés; Végre, hétfő!; A Pendragon legenda).
Claude Jade (Claude Marcelle Jorré, 1948-2006)
francia színésznő. Három évet töltött a dijoni Drámai Művészeti Konzervatóriumban, majd Párizsba költözött, Jean-Laurent Cochet tanítványa volt a VII. Edouard színházban. A Theatre Moderne színpadán játszott, amikor felfigyelt rá François Truffaut. Truffaut filmjeiben Claude Jade egy bátor, megértő, modern fiatal nő képét mutatja. Játszott még Alfred Hitchcock Topáz című filmjében (Teherán 43, Nagybátyám Benjámin, Lopott csókok).
Sigourney Weaver (Susan Alexandra Weaver, 1949)
kétszeresen Golden Globe-díjas amerikai színésznő. Legismertebb szerepei Ellen Ripley hadnagy a Nyolcadik utas: a Halálban és folytatásaiban (Oscar-jelölés), Dana Barrett a Szellemirtók-filmekben és Dr. Grace Augustine az Avatarban. Háromszor jelölték Oscar-díjra. További két filmben játszott szerepéért kapott Oscar jelölést, a Dolgozó lány és a Gorillák a ködben című filmek főszerepéért. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Edward Zwick (1952)
Oscar- és Emmy-díjas zsidó származású amerikai filmrendező és producer. 1975-ben fejezte be tanulmányait az Amerikai Filmintézet iskoláján. Az ő alkotása az öt Oscar-díjra jelölt Az 54. hadtest, ami meghozta Denzel Washington számára első elismerését az Akadémiától (Szenvedélyek viharában, Szükségállapot, Az utolsó szamuráj).
Tahi József (Tahi-Tóth József, 1952)
színész, Tahi Tóth László színész testvére. 1974-1978 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1982-1989 között, és 1991 óta a Nemzeti Színházban szerepelt. 1989-1991 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt. 2000 óta a Pesti Magyar Színházban játszik (Krétakör, A Zebegényiek, Az öt zsaru).
Michael Dudikoff (Michael Joseph Dudikoff II, 1954)
amerikai színész. Pályafutása során túlnyomórészt akciófilmekben szerepelt, fontosabb filmjei közé tartozik az Amerikai nindzsa és annak folytatásai, a Lőj a vadászra!, a Szakaszvezető, a Halálfolyó, a Dögcédulások, a Vérdíj, A nagy robbanás. 1978-ban debütált a Dallas című sorozatban.
Balogh Ágnes (1957)
bábszínésznő, színésznő. 1985 óta az egri Harlekin Bábszínház tagja volt. 1987-ben végezte el a Bábszínészképző Tanfolyamot. 1989-től az egri Gárdonyi Géza Színházban szerepelt.
Ian Hart (1964)
brit színész. Első nagy szerepét 1994-ben kapta, amikor a Backbeat című filmben John Lennon-t játszhatta el. Ezzel a szereppel tett szert az ismertségre (Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le; Harry Potter és a bölcsek köve; Én, Pán Péter).
Bor Viktor (1966)
színész, író, zeneszerző. A Gór Nagy Mária Színitanodában 1989-ben végzett és ugyanabban az évben a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen is diplomát szerzett. Színészi pályája a Honvéd Együttes társulatánál indult. 2000 tavaszán színésztársaival létrehozta a Szabad Ötletek Színházát. A társulat vezetője, sokoldalú művész. Darabok színpadra állításával, írással, zeneszerzéssel, dalszövegírással, rendezéssel is foglalkozik, készít díszlet- és jelmezterveket is.
Matt Damon (Matthew Paige Damon, 1970)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színész és forgatókönyvíró. A Good Will Hunting című film forgatókönyvéért, melyet Ben Affleckkel közösen írt, Oscar-díjat nyert, továbbá jelölték a legjobb színész kategóriában is. Az 1997-es siker óta folyamatosan nő a népszerűsége, számtalan A-listás színész oldalán tűnt fel élvonalbeli produkciókban, s ma Hollywood elsőszámú színészei között tartják számon. Szerepválasztásai széles skálán mozognak műfajok és karakterek tekintetében is. A filmek, melyekben Damon vezető szerepben tűnt fel, 1,92 milliárd dollárt hoztak az észak-amerikai mozikasszáknál. Gyakori filmbéli partnereivel, George Clooneyval és Brad Pittel együtt a ONE kampány támogatója, ami az AIDS és a harmadik világ országaiban jelenlévő szegénység ellen küzd. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Ryan közlegény megmentése, Fedezd fel Forrestert!, Az ügynökség).
Kristanna Loken (Kristanna Sommer Loken, 1979)
norvég származású amerikai színésznő, modell. Eleinte kisebb epizódszerepeket kapott, majd 1997-ben a Pensacola – A név kötelez című sorozatban bizonyíthatott. Az igazi áttörést és az ismertséget a Terminátor 3. – A gépek lázadása (2003) című film hozta meg neki.
Bruno Mars (Peter Gene Hernandez, 1985)
tizenötszörös Grammy-díjas amerikai énekes, dalszerző, zenei producer és koreográfus. Debütáló nagylemeze, Doo-Wops & Hooligans címmel, első helyezést ért el többek között Nagy-Britanniában, Németországban, Hollandiában és Svájcban, míg az Egyesült Államokban a harmadik helyig jutott. Az albumról megjelent Just the Way You Are és a Grenade című kislemezek vezették a Billboard Hot 100 listáját. Több, mint 9 millió albumot és 115 millió kislemezt adott el világszerte.
Ezen a napon halt meg:
Henry Fielding (1707–1754)
angol regényíró, jogász, újságíró. Jogi tanulmányainak befejezése után a londoni színházaknak kezdett irogatni, de 18 vígjátékából csak kettő maradt fenn. London egyik leghíresebb ügyvédje volt, ügyvédkedését azonban betegsége miatt abba kellett hagynia. Ekkor politikai pamfleteket, újságcikkeket és regényeket írt. Később egy kis nyugdíjat és békebírói állást kapott (Tom Jones, Tanulmány a Semmiről, Amelia).
Vittorio Alfieri (1749-1803)
olasz drámaíró, költő és író. 1775-ben a nem túl jó Cleopatra című szomorújátékával lépett a nyilvánosság elé, azonban későbbi művei már sokkal jobban sikerültek. Rövid, de mozgalmas élete során 20 melodrámát és hat vígjátékot irt. Az olasz tragikai irodalom úttörőjének mondják s dicsőségét leginkább annak köszönheti, hogy munkáival igaz haza és szabadságszeretetet költött fel honfitársaiban. Prózái közül különösen említésre méltó teljes őszinteséggel megírt önéletrajza, melyet csak halála előtt négy hónappal szakított meg. Különös sikerrel fordította Sallustiust (Sofonisba, Orestes, Saul).
Magnus Brostrup Landstad (1802-1880)
norvég lelkész, zsoltárszerző és költő. A kortárs norvég köznyelvet használta az általa írt himnuszokban, jelentősen hozzájárulva a norvég nemzeti romantika szelleméhez, amely ebben az időszakban erősödött Norvégiában. Legnagyobb eredménye a Landstad-féle énektár volt. Róla nevezték el a Seljordban működő Landstad-intézetet.
Aggházy Károly (1855-1918)
zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus, a magyar zenetörténet jelentős alakja. Munkássága a magyar zene két nagy korszakát kötötte össze: Liszt Ferenc és Bartók Béla korát. Zenéjét a nyugatias iskolázottság és a magyar hagyományok átmentésére irányuló törekvés jellemezte. Közönsége és kiadói nagyra értékelték műveit, így azok nagy része nyomtatásban fennmaradt (Op. 1-es zenekari Andante és Scherzo, Op. 5-ös magyar dalciklus, Op. 14-es variációs fantázia).
Felix Salten (Salzmann Zsigmond, 1869–1945)
magyar származású osztrák író. Nevét 1923-ban írt munkája, a Bambi tette világhírűvé. Németországban 1936-ban betiltották a könyveit. 1900-ban publikálta első, rövid történetekből álló gyűjteményét. Ezután majd minden évben publikált valamilyen művet, novella- és esszégyűjteményt, utazási könyvet, regényt (Perri, Amiről az erdő mesél, Hopsz és társa).
Somló Emma (1877-1927)
színésznő, a lelkes művészeknek abba a fajtájába tartozott, akik szívesen vállalnak minden munkát azzal a hittel és azzal az erővel, hogy az igazi művész a legkisebb feladataiban is értéket tud kitermelni: nem a szerepből, hanem saját magából. Mindezekért az értékeiért, emberi kedvességéért és jótulajdonságaiért kiváltságosán nagy szeretetnek örvendett kollégái körében és dédelgetett kedvence volt a legjobb pesti társaságoknak.
Somogyi Nusi (hollósi Somogyi Anna Irén, 1884-1963)
színésznő. Beöthy László meghívására a Király Színházhoz szerződött, ahol a Sibyll című operettben a 35. előadás után Lábass Juci helyett a színésznő gyengélkedése miatt egészen a 100. előadásig ő alakította a szubrettszerepet. 1945-ben három évre eltiltották a színpadtól azzal az ürüggyel, hogy „fanatikus Hitler-imádó”. 1946-ban azonban már játszott az Operettszínházban, emancipált nőként saját kocsijával gyakorta részt vett magyarországi autóversenyeken és lóversenyeken (Fel a fejjel, Szent Péter esernyője, Az aranyember).
Orbán Dezső (Oesterreicher, 1884–1986)
avantgárd festő, grafikus, művészetpedagógus. Előbb bölcsésznek indult, aztán képzőművészeti tanulmányokat folytatott Párizsban, Paul Cezanne és Henri Matisse művészete volt rá nagy hatással. Az 1900-as években és az 1910-es években posztimpresszionista stílusú csendéleteket, aktokat, tájképeket festett, később stílusa színesebbé és dekoratívabbá vált, majd ausztráliai emigrációja idején elmozdult az absztrakt expresszionizmus felé.
Jean Giono (1895-1970)
a 20. század népszerű francia írója, aki elsősorban a Franciaország provence-i régiójában játszódó regényeiről vált ismertté. Első, Colline című regényét 1929-ben adta ki, s a mű váratlan sikere hatására úgy döntött, hogy ott hagyja banki állását és főfoglalkozású író lesz. A ’40-es évek felé szembesülnie kellett azzal, hogy pacifista alapállásával és háborúellenességet tükröző munkásságával szemben küszöbön áll egy újabb világháború. Egy időre őrizetbe is vették, mint állítólagos náci szimpatizánst. Mindezek hatására az elkövetkező időszak az író munkásságában is jól érzékelhetően elkülönülő periódussá vált. A második írói korszak leghíresebb regénye a Huszár a tetőn, amely 1951-ben jelent meg, és ami a szerző az emberi természettel szemben újonnan kialakult mély pesszimizmusát tükrözi (Zeng a világ, Valaki a hegyekből , Az unatkozó király).
Serly Tibor (1901-1978)
hegedűművész, zeneszerző. Apja minden vagyonát az óbudai Kisfaludy Színházba tette, s annak bukásával, anyagilag ellehetetlenülve 1905-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Serly Tibor 1922-ben tért vissza Magyarországra, hogy Budapesten, a Zeneakadémián tanulhasson zeneszerzést. Bartók amerikai emigrációja alatt szoros baráti és munkakapcsolat alakult ki közöttük. Így ő fejezhette be a 3. zongoraverseny és a Brácsaverseny hangszerelését Bartók halála után.
Pálfi Ferenc (Pálffy, 1904–2001)
színész. Munkásszínjátszóként kezdte pályáját, Csepelen. Alapításától, 1951-től az Állami Faluszínház tagja lett, majd az 1955-ös névváltoztatást követően 1978-ig az Állami Déryné Színház társulatának színművésze volt.
Vilko Novak (Novák Vilmos, 1909-2003)
magyarországi születésű szlovén etnológus, nyelvész, történész. A Muravidék történetének és nyelvének a vend nyelvnek napjainkban is jelentős, elismert kutatója. Pável Ágoston kutatásait követve képviselte azt az álláspontot, hogy a szlovén legnagyobb önálló dialektusának számító vend (prekmurjei), nyelv abban a tekintetben, hogy rendelkezik irodalmi nyelvvel, de mint második szlovén nyelv.
Szőke Lajos (1912-2015)
szobrászművész. 1931 és 1935 között az Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szakát végezte, 24 éves kora óta vett részt kiállításokon (Rikkancs, Őslények térplasztika, Barátság-kút – Diósd).
Nemeskürty István (1925-2015)
Kossuth-, Széchenyi-, József Attila- és Balázs Béla-díjas író, irodalom- és filmtörténész, egyetemi tanár, nyugállományú dandártábornok. irodalom- és filmtörténész, egyetemi tanár. 1950-től 1956-ig Budapesten tanárként dolgozott. 1956–1959 között a Magvető Könyvkiadóban szerkesztőként működött. 1959 és 1963 között a Budapest Filmstúdiót vezette. 1959-től 1987-es nyugdíjazásáig a MAFILM vezetője volt. 1994-tól a Magyar Művészeti Akadémia tagja (Requiem egy hadseregért, Daliás idők, Magyar századok).
Venantino Venantini (1930-2018)
olasz színész (Felszarvazták Őfelségét, Piedone Egyiptomban, Sólyomasszony).
Aradszky László (1935-2017)
táncdalénekes, olaszos slágereivel az 1960-as években a magyar tánczene egyik legnépszerűbb előadója volt. Gyakran szerepelt a beatelőadók között is a slágerlistákon, 1969-ben jelent meg első nagylemeze (Isten véled édes Piroskám; Nemcsak a húszéveseké a világ; Szomszédasszony, fütyülök a lányára).
Pauer Gyula (1941-2012)
Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, szobrász, konceptuális és performansz művész, látványtervező, jelmeztervező, a magyar neoavantgárd képzőművészek egyik kiemelkedő egyénisége, színész. Díszleteivel több alkalommal is elnyerte a kritikusok díját. Rengeteg tapasztalatot szerzett már a gipsz formázásban, a filmes és színházi illúzióteremtésben, amikor 1985-től bevállalta a szellemi szabadfoglalkozású státust, s csak a képzőművészeti alkotó tevékenységnek élt (Első Pszeudo Manifesztum; A Fa emlékműve ; A cipők – Budapest).
Böszörményi Zsuzsa (1961–2021)
Balázs Béla-díjas filmrendező. 1984–1988 között a Magyar Filmintézetben dolgozott. 1987–1991 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt dokumentumfilm-rendező szakon. 1991-ben készített vizsgafilmje, az Egyszer volt, hol nem volt… elnyerte Los Angelesben a legjobb külföldi filmnek járó diák-Oscar díjat (Szívzűr, Vörös Kolibri, Hosszú utazás).
