Perényi Miklós és Schiff András dévédén
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: Lehotka Ildikó
Perényi Miklós hatvanadik születésnapját koncerttel ünnepelte. A hangversenyt csak néhány nappal előbb kezdték hirdetni, a Zeneakadémia nagyterme zsúfolásig megtelt, nemcsak a színpad mögött, hanem oldalt is ültek, a két előadó éppen csak elfért. A 2008. január 6-i koncertet még kettő követte, február 3-án és június 18-án gyönyörködhetett a hallgató a nemes csellóhangban. A zongorista az a Schiff András volt, aki Perényi jó barátja, és szintén a világ vezető muzsikusai közt tartják számon. Egy nagyszerű kiadvány is megörökítette a két zenész három koncertjét, két dévédén.
Általában nem szoktam dévédét nézni, azonban ez a több mint négyórányi anyag a két művész tökéletes összhangjáról uralkodik. A művekről szinte azonosan gondolkodnak, egymásra figyelnek, egy-egy félmosoly a másikra sok mindent elárul róluk. A néző is részese az előadás megszületésének: a lapozástól kezdve a tételek közti szüneteket kitöltő ráhangolódásokon keresztül a meghajlás előtti szemüveglevételig, láthatjuk a zene rájuk gyakorolt hatását. Perényi és Schiff összhangja tökéletes, ritka nagy pillanatoknak lehet tanúja a néző-hallgató, ha kettejük játékát hallja. Külön-külön is inspirálnák kamarapartnerüket, a lemezek tanúsága szerint csoda született a két hangszer, a két művész és a zene találkozásából.
A Bach-gambaszonáták Schiff jóvoltából nem a nagy, heroikus, világfájdalommal teli érzelmeket mutatják, hanem az apróbb rezdüléseket; a zongora könnyed, kecses, már-már rokokószerű a csipkézés. A leggiero billentés nem tett rosszat a szonátáknak. Emberközelivé tették Bachot, szeretnivalóvá. Érdemes úgy is megnézni a korongokat, hogy a három Bach- és/vagy a három Beethoven-szonátát egymás után tesszük be a lejátszóba.
Mendelssohn B-dúr csellószonátája a D-dúr árnyékában maradt, ez is ízig-vérig mozgalmas darab, a felfokozott (bár Mendelssohnnál ritka ilyen jellegű) érzelmeket hallhatjuk a két szélső tételben.
Leoš Janáèek Pohádka című háromtételes műve sem tartozik a legismertebbek közé. A kellemes, szellemes darab mindenesetre bőven él a pengetés lágyabb, misztikusabb hangszínével, a trillákkal, ami egy Tündérmese esetében nem is csoda.
Beethoven öt csellószonátája közül hármat tartalmaz a kiadvány, az A-dúrt (Op. 69.), a c-mollt és az utolsó D-dúrt (Op. 102. no. 1., no. 2.). A csellószonátákat egy-egy híres csellistának, illetve az utolsót Erdődy Mária grófnőnek ajánlotta a zeneszerző. A szonáták nem a világmegváltó Beethoven-művek közé tartoznak, nem is azért írta a szerző, hanem az akkor még létező házi kamarazenélés volt a cél. Ahogy a Mendelssohn-, Chopin-szonátában, ezekben a művekben is az érzelmek hangsúlyozása a döntő. Míg a romantikus zenében szinte alig van olyan pillanat, hogy ne tobzódnának a hangulatképek, addig Perényi és Schiff Beethovennél takarékosan bánik a felfortyanásokkal.
A Debussy-szonáta bőven mutatja az impresszionista jegyeket, a csellóirodalomban szinte nincs is más ilyen darab. A gordonka hangszínei talán itt tűnnek fel leginkább, pengetés, rácsúszások, dús vibratók színezik a művet, a zongora hangulatfestő szerepe az érzékeinkre hat. A csellószonáta-irodalom csúcsát a két Brahms-szonáta jelenti, Perényi és Schiff a harmadik koncerten játszotta az e-mollt. A májusi koncert anyaga emberpróbáló volt, hiszen a nyitó Bach gamba- és záró Beethoven-szonáta mellett Bartók I. rapszódiáját is előadta a két művész. A Brahms-szonáta pátosza, mélysége, a második tétel rezignáltan táncos jellege ritka szépen szól.
A felvételeken a Zeneakadémia nagytermének egy-egy rejtett, nem feltűnő díszítését láthatjuk, még az sem veszi észre a részletgazdag megoldásokat, aki mindennap ott jár.
A dévédé nagyszerű kiadvány (a csellistáknak-zongoristáknak kötelező megvenni), a tökéletes zenei kivitelezés mellett a takarékos, gazdaságos kézhasználatot is megfigyelhetjük: mind Schiff, mind Perényi a trillákat olyan kis mozdulatokkal játssza, hogy szinte nem is látszik az ujjak mozgása. Koncerten nem tudunk megfigyelni olyan hasznos dolgokat, mint az ujjrend, a lemezt viszont megállíthatjuk, egy-egy részt, tételt többször is meghallgathatunk, így szerencsére nem múlik a pillanat varázsa. Nagy ötlet volt a Warnertől a három koncert megjelentetése.
Koncertek a Zeneakadémián
Perényi Miklós gordonka
Schiff András zongora
DVD1:
- január 6.: Bach, Mendelsssohn, Janáèek, Beethoven
- február 3.: Bach, Chopin, Debussy, Beethoven
DVD2: - június 18.: Bach, Brahms, Bartók, Beethoven
Ráadások: Beethoven, Mendelssohn
Fotógaléria
Formátum: 2 db DVD9, műsoridő: 152 és 103 perc
Kép: NTSC 4:3, hang: PCM sztereó – Dolby Digital 5.1 Surround
Menü: magyar és angol, ismertető füzet: magyar, angol, német
Warner Classics & Jazz, 2008. október
Dupla DVD-videó