Névnapok: Mihály, Gábor, Gabos, Gábriel, Gabriella, Kapolcs, Mikes, Rafael, Ráfis
Események:
1907 – megkezdődik a Washingtoni Nemzeti Katedrális (Washington National Cathedral) építése Theodore Roosevelt 
elnök ünnepi beszédével és az alapkőletétellel. 83 évvel később, ugyanezen a napon helyezik el George HW Bush elnök jelenlétében az utolsó, díszítőelemét.
1922 – Bertold Brecht első színházi darabjának, a Dobszó az éjszakában (Trommeln in der Nacht) című ötfelvonásos vígjátékának premierje a Müncheni Kamaraszínházban (Kammerspiele).
1929 – Budapesten megalakul a lengyel–magyar Magyar Mickiewicz Társaság (Węgierskie Towarzystwo im. Mickiewicza). A Társaság 1929 és 1948 között működő lengyel–magyar irodalmi és kulturális egyesület volt, amely személyi összetétele és az általa megvalósított program alapján mindmáig a valaha volt legjelentősebb lengyelbarát szervezet Magyarországon.
1947 – Dizzy Gillespie kétszeres Grammy-díjas amerikai jazztrombitás, zenekarvezető, énekes és zeneszerző első Carnegie Hall beli koncertje New Yorkban. Gillespie, Charlie Parkerrel együtt fontos figurája volt a bebop és a modern jazz fejlődésének.
1948 – Laurence Olivier rendezésében és főszereplésével bemutatják William Shakespeare azonos című drámájának brit 
filmadaptációja, a Hamlet című filmet a New York-i Park Avenue-n. A film megkapta a legrangosabb elismeréseket, elnyerte a legjobb filmnek és a legjobb színésznek járó Oscar- és Golden Globe-díjat, valamint az Arany Oroszlánt a Velencei Filmfesztiválon. A film ősbemutatója az Egyesült Királyságban volt május 4-én.
1955 – Arthur Miller amerikai drámaíró Pillantás a hídról (View From The Bridge) című egyfelvonásos verses drámájának premierje a Broadway-i Coronet Színházban (New York). A szerző elkészítette a kétfelvonásos változatot, amit a londoni West End-i New Watergate színházi klubban mutatták be Peter Brook rendezésében 1956. október 11-én.
1979 – a The Police együttes által készített reggae rock/new wave stílusú Message In A Bottle az első helyen áll az Egyesült Királyságban (és Írországban). A dal volt az első, a Police által kiadott öt brit kislemez közül. A Rolling Stone a 65. helyre sorolta a Minden idők 100 legjobb gitáros zenéje listáján.
2015 – az Erkel Színházban bemutatják a Kolozsvári Állami Magyar Operával közös együttműködésben Richard Wagner kétfelvonásos A szerelmi tilalom, avagy a palermói novícia (Das Liebesverbot oder Die Novizie von Palermo, WWV 38) operáját. Librettója Shakespeare Szeget szeggel című színműve alapján készült. Ősbemutatójára 1836. március 29-én került sor a magdeburgi Stadttheaterben.
Megszületett Jacopo Tintoretto (Robusti, 1518–1594) itáliai festőművész.
A velencei reneszánsz festészet egyik kiemelkedő képviselője, a híres velencei aranykor festőtriászból leginkább ő az, aki az érett reneszánszból a manierizmusba váltott, s mintegy a barokk előfutára lett. Eleinte nehezen kapott munkát, korai festményeit nagyon alacsony áron kellett eladnia, még a vászon és a festék ára sem mindig térült meg. Legnagyobb lehetősége a Scuola di San Rocco épületének és templomának kifestése volt, mintegy 60 hatalmas freskót festett, egyházi és bibliai témájú ciklusokat, ami a velencei reneszánsz aranykorának egyik csúcsteljesítménye. Az 1560-as évek közepétől már annyi megbízást kapott, hogy másokat is foglalkoztatnia kellett műhelyében (Zsuzsánna és a vének, Utolsó vacsora, Ecce Homo).
Megszületett Miguel de Cervantes (Miguel de Cervantes Saavedra, 1547–1616) kalandos életű spanyol regény- és 
drámaíró, költő, Don Quijote figurájának megalkotója, a spanyol irodalom talán legismertebb képviselője.
Sok irodalomtörténész a Don Quijotét tartja az első, mai értelemben vett regénynek, illetve a spanyol arany század irodalmi csúcspontjának. Ő volt a Lope de Vega előtti spanyol színház egyik legjelentősebb drámaírója is, egész életművét átszövik az önéletrajzi elemek, írásaiban gyakran megnyilvánult a bukolikus reneszánsz költészet iránti vonzalma is (Cigánylány, A vér ereje, Kutyák beszélgetése).
Megszületett Caravaggio (Michelangelo Merisi, 1571–1610) itáliai festő, aki korának művészeti elvárásai ellen lázadva vált a manierizmus, valamint a 17. század eleji naturalisztikus ábrázolás iskolateremtő képviselőjévé.
Milánóban volt festőtanonc, majd Rómába ment. Eleinte koldusszegényen nyomorgott, majd egyre több megrendelést kapott, de egyre több botrányba is keveredett. Rendszeres résztvevője volt verekedéseknek, feljelentették becsületsértésért, de egy darabig tehetős és nagy befolyással bíró pártfogói kimentették. Menekülnie kellett és Nápolyba került, ahol szintén ünnepelt festő lett. Később Máltára utazott, ahol felvették a Máltai lovagrendbe, de egy újabb verekedés miatt bebörtönözték. Megszökött és Szicíliába menekült, majd visszatért Nápolyba. Festészetét forradalmian új stílus jellemezte, amely a fény és árnyék kontrasztján alapult. Munkáiban az alak drámai megvilágítása és a mély árnyékok a barokk festészet ismertetőjegyévé váltak (Szent Máté és az angyal, Bűnbánó Magdolna, Szent Péter keresztrefeszítése).
Meghalt Émile Zola (1840–1902) francia regényíró és művészeti kritikus.
A világirodalom jelentős alkotója, a naturalista irányzat megteremtője volt. Mint elbeszélő, legelőször egy napilap regénycsarnokában mutatkozott be. Balzac nyomán hatalmas regényciklusokba rendezte alkotásait. Legismertebb a Rougon-Macquart család. Ennek befejezése, 1894 után új ciklusokat tervezett, de közülük csak a Három város: Lourdes – Róma – Párizs befejezésére maradt ideje. Első művészileg jelentős regénye, a Thérèse Raquin második kiadásához írt előszavában fejtette ki először a naturalizmus alapelveit. Leginkább a kor híres filozófusa és esztétája, Hippolyte Taine nézetei hatottak rá (A Patkányfogó, Nana, Tisztes úriház).
Meghalt Ilja Jefimovics Repin (1844-1930) világhírű orosz realista festő.
Művei mély lelki átélésről és szociális érzékenységről tanúskodnak. Késői képeivel új stílust teremtett, ami miatt halála után a Szovjetunióban különösen nagy tisztelet övezte a szocialista realizmus művészei között. „Haladó” és „realista” felfogása példát mutatott a fiatal szovjet művésznemzedékek számára. Inaséveit 1857 és 1863 között egy helyi ikonfestőnél, I. M. Bunakovnál töltötte, ahol jártasságot szerzett a portréfestésben is. 1863-ban Szentpétervárra utazott és beiratkozott egy rajziskolába, hamarosan a Művészeti Akadémia hallgatója lett. Műveiből 1924-ben Moszkvában, 1925-ben a leningrádi Állami Orosz Múzeumban jubileumi kiállítást rendeztek, melyen 340 képét láthatta a közönség. Bár hazaköltözhetett volna, többször hívták és a szovjet pártvezetés is megpróbálta rábeszélni, ő nem élt a lehetőséggel. Soha nem tért vissza a szovjetté lett Oroszországba (Rettegett Iván és fia, Hajóvontatók a Volgán, A zaporizzsjai kozákok).
Meghalt Aba-Novák Vilmos (1894–1941) festő, grafikus, a modern magyar festészet egyik legeredetibb és legvitatottabb tehetsége.
Mint freskófestő számos állami és egyházi megbízást teljesített. 1937-ben elnyerte a párizsi világkiállítás, 1940-ben a XXII. velencei biennálé nagydíját. Késői temperafestményeit virtuóz stílusa magába olvasztotta az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvének elemeit. A római iskola legdinamikusabb, legtermékenyebb alkotója a két világháború közti Magyarországon. Kiváló kompozícióteremtő képességgel monumentalitásra törekvő stílusban adott elő, kedvelt témája volt a falusi vásár és a cirkusz világa (Pannonhalma: emlékkápolna: al secco falkép; Székely vásár; Circus).
Meghalt Tony Curtis (Schwartz Bernát, 1925–2010) kétszeres Golden Globe-díjas magyar zsidó származású hollywoodi 
színészlegenda, aki 130 alkotásban szerepelt, szexszimbólum, producer, író.
1959-ben Oscar-díjra jelölték. Családja Magyarországról települt ki az USA-ba. 1943-ban, 18 évesen, bevonult a haditengerészethez, majd a háború után színészként folytatta pályafutását Kaliforniában, az Universal Stúdiónál, ahol rengeteg fantáziát láttak színészi tehetségében. A színészkedésen kívül a lovaglás és a vívás érdekelte. Karrierje kezdetén vette fel a Tony Curtis nevet, amivel később bevonult a filmtörténelembe. Remek humora miatt főként vígjátékokban szerepelt, de a komolyabb hangvételű Spartacusban is remekül helytállt, bizonyítva, hogy sokkal többre is képes. A televízió aranykorában az 1970-es évek elején Roger Moore társaként a The Persuaders című sorozatban alakított nagypályás amerikai üzletembert, aki nem félt verekedésekbe keveredni sem. A sorozat Magyarországon Minden lében két kanál címmel futott. A filmezést később lecserélte a festészetre. Festményei híres galériákban láthatók. Magyar származására büszke volt, többször is Magyarországra látogatott (Van, aki forrón szereti; Verseny a javából; Spartacus). ––> Nem csak habos torta: Hollywood hercege – Tony Curtis életrajza
Ezen a napon született:
François Boucher (1703-1770)
francia festő, a rokokó stílus kiemelkedő képviselője. 1734-ben nagy feltűnést keltett Rinaldo és Amira című festményével, a kép XV. Lajos francia király tetszését is elnyerte, így tagja, később professzora, utóbb rektora lett a Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémiának. Műveivel nagy társasági sikereket aratott. Korai munkái idillikus tájképek és mitológiai témájú festmények voltak, azonban hamarosan az erotika felé fordult. Mestere volt az életképek műfajának is (Diana kiszáll a fürdőből, Szent Péter megpróbál vizen járni, Az őszi pásztorális idill).
Joachim Oppenheim (1832-1891)
rabbi, író. Számos korabeli újságban publikált. Önálló kiadásként csak az 1862-ben Bécsben megjelent Das Tal-Gebet ismert tőle, de gyakran jelentek meg tőle írások a zsidó tudományos folyóiratokban elsősorban héber nyelven.
Felméri Lajos (1840-1894)
író, újságíró, egyetemi rektor. Teológiai főiskola mellett a bölcsészettudományi karon tanult. Több ízben tanulmányúton vesz részt Angliában, Skóciában, előadásokat hallgat német egyetemeken. Megfordul Franciaországban, Svájcban és Észak-Itáliában is. Kolozsvárott kezd hozzá egyre nagyobb ívű tudomány-népszerűsítő munkásságához. Előadásokat tart, a széles olvasóközönségnek szánt folyóiratokban publikál cikkeket, tanulmányokat szülőknek, pedagógusoknak nevelési, közoktatási, szociológiai kérdésekről. Műveiben jól kitapintható az angol és francia filozófusok, pedagógusok és pszichológusok hatása.
Alfred Meebold (1863-1952)
német botanikus, író, antropozófus. Európa legjobb iskoláin és egyetemein tanulhatott. Ismert botanikus volt, új fajok tucatjait fedezte fel. Verseskötetei egész sor olyan költeményt tartalmaznak, amelyek a tündérek és az angyalok közötti úton a növényi lét legrejtelmesebb vonásairól tudósítanak, Életének első 49 esztendejét öleli föl önéletrajza, A szellemhez vezető út, mely sok embernek adott inspirációt, és ad ma is, közel száz esztendővel megjelenése után.
Miguel de Unamuno (1864–1936)
spanyol (baszk) író, költő, filozófus, a Salamancai Egyetem egykori rektora. Munkásságának nagy részét esszék alkotják, ami kedvelt műfaja volt. Egzisztenciális témákról, kultúráról, történelemről és filozófiáról elmélkedett. Versei konkrétak, világosak és egyenesek. Kitűnik gondolatainak mélysége, nyugtalansága, aggályai, az egyént elnyelő szenvedély, a lelki harc. Mottója: gondold az érzést, érezd a gondolatot (Ez aztán a férfi!, A tragikus életérzés, A halál filozófiai megszólításai).
Scheiber Hugó (1873–1950)
festő, a 20. századi magyar avantgárd sajátos képviselője. 1898 és 1900 között az Iparművészeti Főiskolán képezte magát, amelyet azonban nem végzett el. Autodidakta, ösztönös tehetség volt. 1914-ig az impresszionizmus és a plein air hatásáról árulkodó táj- és életképeket, valamint portrékat festett. Az 1910-es években stílusát a német expresszionizmus befolyásolta, így alakította ki új stilizált szín- és formavilágát. Az 1930-as években már az art déco stílusa hatott művészetére, munkáival a modern, nagyvárosi élet esszenciáját ragadta meg.
Bársony Dóra (Bader Dóra Osva, 1888-1972)
opera-énekesnő (mezzoszoprán, alt). Legnagyobb sikereit a komikus alt szerepkörben aratta. Évente száznál több előadásban lépett fel, az „örökös tag” címet is megkapta, de 1939-ben a második zsidótörvény miatt őt is eltávolították, utoljára május 18-án lépett fel. Ezután csak az OMIKE Művészakció keretében szerepelhetett. 1945-ben térhetett vissza az Operába, egyetlen előadáson énekelt még visszavonulásáig, 1947. március 30-án.
Mészáros István (1890-1964)
József Attila-díjas műfordító. A klasszikus lengyel prózát úgy ültette át magyar nyelvre, hogy új magyar mű született munkája nyomán. De ugyanilyen érdeklődéssel fogott hozzá a modern lengyel írók műveinek fordításához, s a mai lengyel írók műveinek tolmácsolásában szintén kiváló eredményeket ért el. Nem véletlen tehát, hogy a Lengyel Pen Club 1959-ben műfordítói díjjal tüntette ki, s méltán tekintették lengyelből fordító társai mesterüknek, mert mindmáig utolérhetetlen nyelvismerete, megbízhatósága, művészi eredményei.
Kertész Erzsébet (1909-2005)
József Attila-díjas írónő. Elsősorban fiataloknak, különösen lányoknak írt regényein, amelyek az emlékezetes csíkos könyvekben jelentek meg, olvasók több generációja nőtt fel. Életrajzi munkái a világ- és a magyar történelem nagy alakjairól szóltak, de kizárólag nőkről. Utolsó kötete saját életrajzi regénye volt, amely csak néhány évvel halála előtt jelent meg Fiút vártak, lány született címmel. Számos elbeszélés és mese szerzője is volt, fordított bolgárból és oroszból egyaránt (Vilma doktorasszony, Szamóca-lányok, A három Róza).
Michelangelo Antonioni (1912-2007)
Oscar-díjas olasz filmrendező és forgatókönyvíró. az olasz és az egyetemes filmművészet egyik legkiemelkedőbb alkotója, Jean-Luc Godard mellett a filmnyelv egyik legjelentékenyebb megújítója. 1980-ban a videotechnika lázában égett, ennek lehetőségeit kutatta. Lelkesedésében ekkor hangzott el híres mondása: „Meghalt a mozi, éljen a videó!” (Nagyítás, A kaland, Vörös sivatag).
Trevor Howard (Trevor Wallace Howard-Smith, 1913-1988)
angol színész. Színházi munkája után nemzetközi ismertségét az 1945-ös Késői találkozás és az 1949-es A harmadik ember című filmdrámákban alakított szerepei hozták meg (Tengeri farkasok, A misszionárius, Gandhi).
Stanley Kramer (Stanley Earl Kramer, 1913–2001)
Golden Globe-díjas amerikai filmrendező és producer. Mint független producer és rendező olyan aktuális társadalmi kérdésekre hívta fel a figyelmet, amelyeket a legtöbb stúdió elkerült. Filmjeiben olyan témák szerepeltek, mint a rasszizmus, a kapzsiság, kreacionizmus, a fasizmus okai és hatásai. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (A megbilincseltek, Aki szelet vet, Ítélet Nürnbergben).
Vajda Dezső (1922–1989)
színész, operaénekes (basszus), érdemes művész. Színi tanulmányait magánúton és részben a Színiakadémián végezte. Pályafutását 1945-től kezdte prózai színészként kezdte. 1949 és 1951 között a debreceni Csokonai Színház művésze volt. 1952-től az Állami Déryné Színházhoz szerződött. Itt, az operatársulat egyik alapító tagja és 1984-ig a jogutód Népszínház vezető magánénekese volt. Többször vendégszerepelt Bécsben is. Drámákban, prózai színészként is nagyszerű volt, illetve operaénekesként, akár komédiázó operabuffoként is.
Zsurzs Éva (Steinhercz, 1925-1997)
Kossuth-díjas filmrendező, érdemes művész. 1950-ben került a Magyar Rádióhoz, az akkor létesült Stúdió osztályra, ahol elsajátította a szakmai ismereteket. 1957-ben alakult meg az MTV, és akkor „átigazolt” a tévéhez. 1962-ben nemzetközi sikert is elért: a Romain Gary kisregénye alapján rendezett Nő a barakkban című film, melyért Palotai Boris a monte-carlói filmfesztiválon Arany Nimfa-díjat kapott a legjobb eredeti forgatókönyvért. Legsikeresebb tévéjátékai A fekete város, A koppányi aga testamentuma, az Abigél – Szabó Magda regényének folytatásos sorozata. Utolsó filmje az 1993-ban készült A csikós volt.
Mialkovszky Erzsébet (1928-1988)
Jászai Mari-díjas jelmeztervező. Jelmeztervező gyakornokként a Nemzeti Színházban tevékenykedett. Jelmeztervezőként 1951-től haláláig a Madách Színház tagja volt. Filmekhez, tv-játékokhoz is készített jelmezterveket.
Mende Gaby (1929-2021)
erdélyi színésznő. Tizenhét éves volt, amikor Marosvásárhelyen Szabó Ernő kezdte felvételire felkészíteni, és szerepeket is kapott. Nem végzett színművészeti főiskolát. 1948-ban szerződött a Székely Színházhoz, és az ötvenes évek közepétől kezdve számos főszerepet játszott. Szerepei között előkelő hölgyek, fölényes dámák, nagyasszonyok voltak, akiket hitelesen elevenített meg. Mindvégig a marosvásárhelyi színház tagja maradt.
Anita Ekberg (1931-2015)
svéd modell, színésznő és szexszimbólum. Tizenéves korában már divatmodellként dolgozott. Howard Hughes, aki akkoriban neves filmrendezőnek számított, azt akarta, hogy változtasson az orrán, a fogain és a nevén, mert túl nehéz kiejteni. Anita nem volt hajlandó megváltoztatni a nevét, mondván: ha híres lesz, akkor az emberek megtanulják kimondani a nevét, ha nem, akkor meg nem számít (Róma csillaga, Az édes élet, A nő hétszer).
Ilia Mihály (1934)
József Attila- és Széchenyi-díjas irodalomtörténész, irodalomkritikus és szerkesztő. A Tiszatáj című szegedi folyóirat története elválaszthatatlan munkásságától. Tagja lett a Magyar Írók Szövetségének, a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak és alapító tagja a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak. Kutatási területe: A Nyugat-mozgalom története, a századelő magyar irodalma és a külföldi magyar irodalom; élő magyar irodalom (Juhász Gyula költészetének motívumairól, Szegediek a holnaposok között, A Nyugat mozgalmától a külföldi magyar irodalomig).
Jerry Lee Lewis (1935-2022)
amerikai zongoraművész, rock and roll-énekes, dalszövegíró és zeneszerző. Beceneve a „Killer” (Gyilkos), melyet utánozhatatlanul egyedi zongorajátékával érdemelt ki. 1986-ban elsőként került be a clevelandi Rock and Roll Hall of Fame büszkeségei közé, olyan rocklegendák mellett, mint Chuck Berry, James Brown, Ray Charles és Elvis Presley. Egyediségéhez őrült színpadi produkciója is hozzájárult, melyben gyakran táncolva játszott, a zongorára ugrott, vagy éppen felgyújtotta azt.
Mylène Demongeot (Marie-Hélène Demongeot, 1935-2022)
francia színésznő. A salemi boszorkányokban nyújtott alakításáért BAFTA-díj a legjobb elsőfilmesnek díjra jelölték, 1958-ban. Az 1960-as években a Fantomas-trilógiában volt látható (Csodálatos világ, Tamás bátya kunyhója, Párizs háztetői).
Borbás Tibor (1942–1995)
Munkácsy-díjas szobrász- és éremművész. Monumentális köztéri munkákat, kisplasztikákat, és érmeket egyaránt készített (Babits Mihály szobra – Esztergom; Kosztolányi Dezső szobra – Budapest; Csillagnézők – Taliándörögd).
Szigethy Gábor (1942)
Kossuth-díjas színháztörténész, rendező, egyetemi tanár. 1967 óta jelennek meg írásai. 1999 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem és Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója (Csongor álma, Reform kor társaink, Múltkóstoló).––> Sorstársaink − Szigethy Gábor reformkori breviáriuma
Jean-Luc Ponty (1942)
francia hegedű-virtuóz és zeneszerző, a legismertebb francia dzsessz-zenészek egyike. 1964-ben az antibes-i dzsesszfesztiválon dzsesszhegedűsként tűnt fel. A modern dzsessz stílusteremtő muzsikusa. Kompozícióiban a dzsessz és az afropop szintézisére törekedett.
Végh Alpár Sándor (1943-2024)
író, újságíró. Több évtizedes riporteri munka után a Magyar Nemzet Köznapló című hétvégi sorozatába írt. Ezt követően a Heti Válasz tárcaírója és publicistája lett. 1988 őszén negyvenöt nap alatt, ezre kilométert megtéve végigjárta az országot, ebből született Legyél vándor! című riportkönyve.
Varga Zoltán (1944)
koreográfus, néptáncoktató, tánccsoport-vezető. 1978-ban elvégezte a Népművelési Intézet művészetoktatói tanfolyamát „B”, majd alkotóművészi munkássága elismeréseként „A” kategóriában is. 1979 és 1981 között a Népművelési Intézet Táncosztályának szakreferense, 1981 és 1991 között a Bartók Béla Táncegyüttes művészeti vezetőjeként és koreográfusaként dolgozott.
Kalmár Márton (1946)
szobrászművész. 1969-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Köztéri alkotásai Szeged, Kiskunmajsa, Medgyesegyháza, Mórahalom, Szank tereit díszítik (Olvasó fiú – Medgyesegyháza; Gyümölcsös lány – Mórahalom; Batthyány Lajos – Szeged).
Miskolczy Ambrus (1947–2023)
Széchenyi-díjas romániai születésű magyar történész, a történettudományok doktora, professor emeritus. Kutatási területe a magyar-román-szász erdélyi együttélés története; a polgárosodás társadalom- és eszmetörténete. Kutatómunkája az erdélyi együttélés problémakörére összpontosul, ideértve a mítoszteremtés eszmetörténeti okait és mikéntjét (Egyház és forradalom, A múlt megszelídítése, A Hunyadi-per).
Koroknay Géza (1948-2013)
színművész, szinkronszínész. Számos film és tévésorozat szereplőinek kölcsönözte hangját, és kisebb szerepeket vállalt sorozatokban. Számtalan alkalommal lehetett hallani a hangját dokumentumfilmek narrátoraként, valamint reklámfilmekben és különböző reklámanyagokban. Az egyik legtöbbet foglalkoztatott szinkronszínész volt (Fekete macska, A korona aranyból van, Labdaálmok).
Theo Jörgensmann (1948)
német dzsesszmuzsikus, klarinétművész és zeneszerző. Az egyik legszakavatottabb modern improvizálója hangszerének. A hangulatos kamara jazzt hard boppal kombinálja. A 80-as, 90-es évektől sokféle „interdiszciplináris” zenei kísérlet résztvevője, zeneszerzéssel, színházi zenével, filmzenével is foglalkozik.
Fekete Gizi (1949)
Jászai Mari-díjas színésznő. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1972–1976 között. 1977-től 1982-ig a Szegedi Nemzeti Színházban játszott. 1982 és 1990 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt. 1990-től ismét a Szegedi Nemzeti Színház tagja (Kenyér és cigaretta, Csillagok változása, Szekszárdi mise).
Gaál Erzsébet (1951-1998)
színésznő, rendező. 1985-től a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja, 1989-tól a színház rendezője volt. 1992-től a József Attila Színház rendezője volt (Nádas Péter: Temetés; Gorkij: Éjjeli menedékhely; Felütés).
Lantos László (Triceps, 1955)
rendező, performer, író. 1987–89 között a Szabadkai Rádió Szép szó című irodalmi műsor szerkesztő-műsorvezetője. 1987–91 között a Szabadkai Íróközösség vezetőségi tagja. Jugoszlávia, Svájc és Románia után 2003 óta Budapesten él. 2006-tól a Zrem Film Stúdió alapítója, forgatókönyvírója és rendezője. 2009 óta a Szépírók Társasága tagja.
Braun András (1967–2015)
festő, az újkonceptuális festészet képviselője. 1989 és 1995 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult festő szakon. 1995 és 1997 között posztgraduális képzésen vett részt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán.
Erika Eleniak (1969)
amerikai színésznő, fotómodell. Az 1970-es években modellkedni kezdett, televíziós reklámokban gyermekruhákat mutatott be. 1982-ben megkapta az első filmszerepét. Leghíresebb szerepe a Baywatch Shauni-ja, de szerepelt többek között az E. T., a földönkívüli és az Úszó erőd című filmekben is.
Seder Gábor (1971)
kárpátaljai születésű magyar színész, szinkronszínész. A Magyar Rádió Gyerekkórusában énekelt, míg lehetett, azt követően a technikum mellett játszott a Harlekin Színpad kereteiben. A minősítő vizsgái után a Gór Nagy Mária Színitanoda, majd az Arany János Színház Stúdió tanulója volt. Rengeteg filmben, rajzfilmben, animében szinkronizált.
Szabó Simon (1979)
színművész. 1995-ben színészként kezdte pályafutását. Testalkatából, orgánumából fakadóan a leggyakrabban olyan szerepekben látható, amelyekben modortalan, suttyó, az erkölcsi szabályoktól kevéssé korlátozott személyeket jelenített meg, akik olykor akár a törvényesség határát súroló, netán azt áthágó cselekedetektől sem riadnak vissza (Moszkva tér, Pappa Pia, Budapest Noir).
Ezen a napon született és halt meg:
Schodelné Klein Rozália (1811-1854)
az első nemzetközileg is jelentős magyar opera-énekesnő (drámai koloratúrszoprán). 1837 tavaszán a Pesti Német Színházban szerepelt, s ezt követően szerződtette az augusztusban nyíló Pesti Magyar Színház. A társulat első számú szopránja lett, noha állandó támadások kereszttüzében állt, vetélytársa volt az énekben kevésbé tehetséges Déryné Széppataki Róza.
Ezen a napon halt meg:
Déryné Széppataki Róza (Schekenbach, 1793–1872)
az első magyar opera-énekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője, aki legnagyobb sikereit énekes szubrettként aratta. A művésznőnek sok rajongója volt, készültek róla portrék, versek, kapott egy ajánlatot egy bécsi operai állásra, amit visszautasított. Bukarestből is kapott meghívólevelet, amelyben közölték, hogy szeretettel várják, és nagy sikerre számíthat. A színésznő ezt az ajánlatot sem fogadhatta el. A Déryné-kultusz akkora volt, hogy öltözködése hatott a korabeli divatra. 1847-ben búcsúzott a színpadtól.
Csurka Péter (1894-1964)
újságíró, író. Első írásai a harmincas évek elején tűntek fel a fővárosi lapokban és folyóiratokban. Novellákat, tárcákat írt, álnéven kis pénzért ponyvákat is írt. Eredeti hangvétele, békési zamatú humora hamarosan népszerűséget szerzett neki (Álomlovag, Eszter, Jegenyék).
Hans Habe (Békessy, 1911-1977)
magyar születésű osztrák író, újságíró. 1920-ban került családjával Bécsbe. Érettségi után, 1931-től a Bécsi Egyetemen német-filológiát, majd Heidelbergben jogot tanult. Újságírói pályája 1929-ben kezdődött Bécsben. Bécsi tudósítója volt magyar lapoknak, gyakran járt Budapesten. 1940-1945 között az USA-ban élt. 1944-ben a Radio Luxemburg és a 12. Amerikai Hadsereg Hangja rádió igazgatója volt. Európába a háború befejezése után mint az amerikai hadsereg sajtótisztje tért vissza (Hárman a határon át, Küldetés, Apák vétke).
Pédery-Hunt Dóra (1913–2008)
szobrász, éremművész. 1937 és 1943 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult díszítőszobrász szakon. 1948 óta Kanadában élt, a Kanadai Királyi Művészeti Akadémia tagja volt. Leginkább éremművészettel foglalkozott.
Bángyörgyi Károly (1916–1980)
Jászai Mari-díjas színész, 1938-ban szerezte diplomáját a Színművészeti Akadémián. 1951 és 1969 között a debreceni Csokonai Színház, 1969 és 1972 között a Szegedi Nemzeti, 1972-től 1977-ig a Békés Megyei Jókai Színház művésze volt. 1977-től újra Debrecenben játszott (Két félidő a pokolban, Jelenidő, Utazás Jakabbal).
Basilides Zoltán (1918-1988)
színész. Operaénekesnek (basszus) készült, a Zeneakadémiát végezte el. 1945-től négy évadon át a Szegedi Nemzeti Színház operatagozatához, majd 1949-től két évadon át a debreceni Csokonai Színház prózai tagozatához tartozott. 1951-ben a Madách Színház társulatához szerződött. 1954-től a Fővárosi Operettszínházban játszott, majd 1955-től haláláig ismét a Madách Színház színésze volt. Megjelenése és hangja főleg erőteljes, nagy természetű figurák megformálására tették alkalmassá. 1953-tól szerepelt filmekben, 1963-tól jelent meg alakja a televízió képernyőjén (Férjhez menni tilos, Szegénylegények, Kapaszkodj a fellegekbe!).
Roy Lichtenstein (1923–1997)
amerikai festő, pop-art művész, aki műveiben a reklámok és képregények stílusát használta fel. Leghíresebb műve az 1963-ban készült Whaam! (A fej – Barcelona; Óriás – Indianapolis; Fej kék árnyékkal).
Helmut Qualtinger (1928-1986)
osztrák színész, író, humorista, előadóművész. 1961-ben a Carl Merz-cel közösen írt Der Herr Karl című egyszemélyes színjátékkal sikerült német nyelvterületen nagy népszerűségre szert tennie. Felületesen nézve Herr Karl szimpatikus, kedves bácsinak tűnik, de a történet folyamán kiderül, hogy alapjaiban véve egy elvtelen opportunista és kiszámíthatatlan köpönyegforgató. Herr Karl figurájával Qualtinger sok ellenséget szerzett hazájában, még halálos fenyegetés is érte. Utolsó szerepként 1986-ban, az Umberto Eco regényéből készült A rózsa neve című filmben Remigio da Varagine nevű szerzetest személyesítette meg Sean Connery oldalán (Fel is út, le is út; A bíró és a hóhér; Mesél a bécsi erdő).
Mialkovszky Erzsébet (1928-1988)
Jászai Mari-díjas jelmeztervező. Jelmeztervező gyakornokként a Nemzeti Színházban tevékenykedett. Jelmeztervezőként 1951-től haláláig a Madách Színház tagja volt. Filmekhez, tv-játékokhoz is készített jelmezterveket.
Víctor Israel (1929-2009)
katalán nemzetiségű spanyol filmszínész. Életműve mintegy 140 különböző filmet tartalmaz. Legkiemelkedőbb darabjai horror- és spagettiwesternfilmek. Kétségtelen, hogy Spanyolország egyik legfontosabb színészei között volt. Életéről dokumentumfilm is készült 2010-ben (Doktor Zsivágó; Frank Mannata igaz története; Zűrzafír, avagy hajsza a kék tapírért).
Otis Rush Jr. (1934-2018)
amerikai balkezes bluesgitáros, énekes-dalszerző. Jellegzetes gitárstílusát lassan hömpölygő hangzás és hosszú hajlított hangjegyek jellemzik. Számos zenészre hatással volt, köztük Michael Bloomfieldre , Peter Greenre és Eric Claptonra. Gazdag, erőteljes tenorhangja volt. 1984- ben beválasztották a Blues Hall of Fame -be, 2015-ben a Rolling Stone magazin az 53. helyre sorolta a 100 legnagyobb gitáros listáján. Az Amerikai Jazz Alapítvány életműdíjjal tüntette ki 2018-ban „egy életre szóló zsenialitásért, és a kitörölhetetlen nyomért amit a blues világában és a zene egyetemes nyelvén hagyott”.
