„A Dunából meg büdösség jön főfele…”

Interjú Laár András lovaggal

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: Franken Stein

Március 15-e (2006 – a szerk.) elődélutánján a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapták – többek között Baksa Soós János mellett – a KFT zenekar tagjai: Bornai Tibor, Laár András, II. Lengyelfi Miklós, Márton András. Laár András lovagot kérdeztük kitüntetésekről, a KFT-ről, nemrég megjelent könyvéről, világlátásáról és a L’art pour l’art Társulatról.

„A villamosokon rugdalják a holmimat
És leszakadnak mind a gombjaim
A Dunából meg büdösség jön főfele
Nem sikerül kikúrálni magam

Hej-de, nem tudom, mi van velem
De aggódom, nagyon aggódom” (KFT: Nem sikerül kikúrálni magam)

– „Izé… lovon.” Már Micimackó is ízlelgette a kifejezést. Ön nem tervezett vízlépcsőt, nem vezette az átkosban a Nemzeti Bankot, nem vett föl állami kölcsönöket, tehát semmi szégyellnivalója nincs. Ugyanakkor valószínűleg nem hatódik meg a különféle címektől. Vagy igen? Milyen érzés?
– Először nem értettem, hogy mi is akar ez lenni, de miután felhívtam a megadott számot, és ott nagy örömmel közölték, hogy a KFT zenekar munkásságáért adnak lovagi címet, ez valójában tetszett. Egyáltalán nem vagyok militáns alkat, de a „lovag” fogalma a „művészet lovagja” értelmében is használható, gondolva például a trubadúrokra.

– Egy Szuperkoncert nevezetű fesztiválon a hajógyári szigeten a nyolcvanas évek elején – pedig akkor már szép számú rajongótáboruk is volt – még mindig kaptak hideget, meleget. Nehéz volt a kezdet, akkor egy lyukas garast sem tett volna föl senki arra, hogy valaha a KFT – mi az? – ilyen kitüntetést kapjon.
– Igen.

„Buta lány vagy, Elizabeth, ooh, de szép a hajad,
A nyakamról majd ledörzsölöm, ooh, a rúzsodat,
A beszéd nem a te asztalod, de a csípőd bombajó,
Nem is tudom, most mit tegyek, ilyenkor mi a jó.” (KFT: Elizabeth)

– És jöttek a sznobgerjesztő nóták: Macska az úton, Nem sikerül kikúrálni magam, A pénztárcámat, Szép szolidan. Mennyire voltak sikeresek ezek az első (kis- és nagy-) bakelitlemezek?
– Nem egyformán. A bakelitlemezek sikerét nagyban befolyásolta Erdős Péter, a lemezgyári vezéregyéniség, aki nem akarta a KFT-t sikeresebbé tenni, mint amilyen az elkerülhetetlen minimum. Még a Bál az operában – Afrika lemez sem fogyott 40 ezernél több példányban, mert Erdős vezér nem érezte célravezetőnek a zenekar számára az ennél nagyobb anyagi és erkölcsi sikert.

– Ma már könnyű felfedezni a L’art pour l’art Társulat nyelvi, játékos, nyelvijátékos gyökereit a KFT-ben, de sokan annak idején felháborodtak Valérián (meg a Műcsarnokon) és Elizabeten.
– Hát erre mit mondjak?

– Már akkor többször egymás után lépett föl a KFT és a GM49. Hogyan találtak egymásra Galla Miklóssal?
– Közös próbahelyünk volt egy ideig. Miklós akkor még az Ikarusz együttessel zenélt, én pedig a KFT-vel. Összebarátkoztunk, elkezdtünk együtt is gondolkozni, a GM49-nek legalább 3 szöveget írtam.

„Loptunk egy robotembert,
De láttuk, hogy nem jó a kedve.
A lámpái sötéten égnek,
És oly szomorú a lelke.
Levettük róla a homlokfedelet,
És betápláltunk egy programmenetet.
A szimpátia szuperprogramot,
Azóta jó fej, mindig mosolyog.” (GM49: Lopott robot)

– Sokan azóta is hiányolják a társulatból Gallát, bár a L’art pour l’art megtartotta népszerűségét, míg a Holló Színház talán kevésbé. Mi vezetett a szakításhoz?
– Ez egy sajnálatos dolog. Mindnyájan nagyot csalódtunk Miklós „ügyvezető igazgatói” tevékenységében.

– A Jaffa Kiadónál megjelent kötetében lesújtó véleményt fogalmaz meg mai politikusainkról. A díjra felterjesztők vajon ismerik ezen munkásságát?
– Nem tudom, de nem is ezért kaptam a díjat.

„A politikusok mind
jönnek-mennek,
sétafikálnak.

Csiszatolják a járdát
idétlen cipőikkel.

De még ők is sóbálvánnyá
merevednek,
ha meglátják:
mekkorát kakiltam.” (A politikusok mind. Laár pour l’art, Jaffa, 2005)

– A megszokott abszurd humor, a kívülről fújt és kevésbé ismert versikék mellett a könyvben (A Bókember és a jógi) számos komoly írás is olvasható. Mi a legnagyobb baj ma a világban, az emberek gondolkodásában?
– A legnagyobb baj, hogy a három méreg, a gyűlölet, a vágy és a tompaság akadálytalanul hömpölyög át az emberiség tudatán, anélkül, hogy a méreg-hömpölygésben fuldokló emberek látnák, hogy épp ettől szenvednek.

– Mi lehet a kiút a mindent elborítani és eltiporni látszó globális fogyasztói társadalomból?
– A kollektív megvilágosodás, amely mindenkiben külön-külön végbemegy.

„Hiszen kiolthatatlanul él bennünk a Kezdetek Kezdetének Tündér-ragyogása, és mi csak elveszettségünkben nem találjuk, de bömbölve röhögve oda igyekszünk vissza, vagy előrefelé – itt a dolgok vége felé mindegy is –, csak mindegyikünk legyen már végre az, aki: Egy Ember!” (A szépség szentséges rendje és az abszurd humor szentségtelen rendetlensége – részlet. Laár pour l’art, Jaffa, 2005)

– A figurát látva sokszor az jár az eszemben, hogy az egyszeri Besenyők vajon felismerik-e önnön korlátoltságukat? Vagy van-e testvérük, aki a bajuszuk alá dörgöli?
– Én bízom mindenkiben, aki hajlandó magát észrevenni. Az önkritika kulcsfontosságú. Ugyanakkor tudni kell, hogy nem mindenki azért jött ide az életbe, hogy átlássa, miben is vesz részt. Vannak például darazsak. Ezek nagyon darázsszerűek. A pókok másmilyenek, nem lehet tőlük elvárni, hogy döngicséljenek egy csupor méz körül. A darázs viszont nem szeret egy háló közepén ringatózni a fülledt sarokban. Ugyanígy bizonyos emberi lények tényleg örömüket lelik a gyilkolásban. Mások, mint például én, viszolyognak más szenvedésének látványától, de még a tudatától is. Az ember sokféle, sok-irányultságú lény.

– Most érkeztek haza erdélyi körútjukról. Sikerük volt?
– Igen. Meghatóan nagy szeretet vett körül minket.

„Megint önről írok,
kedves Viktor Ügó!
Lelkemben változott
a mözgató rügó.” (Vers Viktor Ügó mellett – részlet. Laár pour l’art, Jaffa, 2005)

– Vitt magával elegendő vegi eleséget?
– Igen, rutinosan becsomagoltunk egy jó adag ezt-azt, amiből aztán még haza is hoztunk. Kimagasló volt a vendéglátók figyelmessége vegi-téren is.

– Mekkora befogadótábora lehet a társulat nyelvi, abszurd humorának a határon kívül, ahol önhibáján kívül nem mindenki értheti a legfinomabb nyelvi rezdüléseket, tréfákat?
– Nem tapasztaltam értetlenséget egyik magyarlakta vidéken sem, ahol eddig megfordult a társulat.

– Min dolgozik most Laár András lovag szólóban, KFT-zenészként és társulati tagként?
– A L’art pour l’art épp az elmúlt napokban mutatta be új estjét, címe: Hófehérke és a svéd törpe. A Budapest Bábszínházban megtekinthető. Ezzel egy időben befejeztem egy színházi zenét: Guy Foissy Öbölből vödörbe című darabjához komponáltam három dalt és aláfestő zenéket. A komédia a Budaörsi Játékszínben megy. Próbálunk a Tantra Magyar zenekarral, amely spirituális töltetű dalokat játszik. A KFT, és a L’art pour l’art Társulat is jubileumra készül, a zenekar 25 éves, a társulat 20. Lemezek, koncertek, dévédékiadványok esedékesek. A KFT még az idén egy új albummal rukkol elő.