Július 26.

Névnapok: Anna, Anikó, Áhim, Anada, Anélia, Anéta, Anett, Anetta, Anettka, Anica, Aniella, Anika, Anilla, Anina, Anita, Anitra, Anka, Annadóra, Annaliza, Annalotti, Annarita, Anneli, Anni, Berill, Joachim, Joáhim, Joakim, Kisanna, Kisó, Nanett, Nanetta, Nina, Ninell, Ninett, Ninetta, Ninon, Panka, Panna, Panni, Penni, Taddeus, Tádé

Események:
1656 – Rembrandt, aki nem élt épp takarékosan, rengeteg műkincset és nyomtatványt vásárolt (általában ritkaságokat), csődöt jelent be. Hitelezői 1657–58-ban elárverezték házát és műgyűjteményét. Ennek ellenére sikeres maradt, művészi hírneve nem csökkent.
1755 – Giacomo Casanovát letartóztatja a velencei állam rettegett titkosrendőrsége. Főleg a „varázslói” tevékenysége okozhatta vesztét, ami után a hírhedt Ólombörtönbe (a Dózse-palota ólomlemezekkel borított cellarésze, Piombi) vetették. Tizenöt hónapi fogság elteltével, hosszas előkészületek után, regényes körülmények között sikerült megszöknie és elmenekülnie.
1878 – Black Bart (Charles E. Boles) utolsó postakocsirablása (Wells Fargo) Kaliforniában, ahol egy széfet tulajdonít el. A törvényen kívüli, stílusáról és kifinomultságáról híres bandita, tőle már megszokott módon, egy gúnyos verset hagy a kifosztott széfben.
1882 – Richard Wagner Parsifal (WWV 111) című háromfelvonásos, utolsó operájának ősbemutatója bayreuthi Festspielhausban, II. Lajos bajor király és az egész udvartartás jelenlétében. Magyarországon először 1914. január 1-jén mutatták be a budapesti Népoperában, a mai Erkel Színház épületében.
1887 – az orosz cári cenzúra engedélyezte a Ludwig Zamenhof lengyel orvos által készített eszperantó tankönyv terjesztését, ez a nap az eszperantó születésnapja.
1933 – a belügyminiszter rendeletben szólította fel a tisztviselőket idegen hangzású nevük magyarosítására.

1973 – Peter Shaffer brit drámaíró Equus című drámájának premierje a londoni Royal National Theatre-ben. A darab narratívájának középpontjában a vallási és rituális áldozati témák állnak. 1977-ben a mű adaptációjában Richard Burton, Peter Firth, Eileen Atkins, Colin Blakely, Joan Plowright és Jenny Agutter játszotta a főbb szerepeket, a filmet Sidney Lumet rendezte.

Megszületett George Bernard Shaw (G. B. Shaw, 1856–1950) Nobel-díjas ír író, drámaíró, zenekritikus.
William Shakespeare után az ő műveit játsszák leggyakrabban az angol nyelvű színházakban. Tanulmányait a dublini Wesley College-ban végezte, majd az 1870-es években Londonba költözött, hogy ott kezdje irodalmi pályafutását. Mielőtt zenekritikusként a Star nevű újságnál első sikereit begyűjtötte volna, már öt regényt is írt. Corno di Bassetto álnév alatt írta zenekritikáit, amiből mellőzte a szakszavakat és az érthetetlen zsargont. Ezek a cikkek még 100 évvel megírásuk után is olyan olvashatók, mint voltak. A háború alatt Shaw nagyon népszerűtlen volt, az első perctől fogva a béke mellett volt. Az 1920-as években fokozatosan a világ egyik legismertebb embere lett, csak Albert Einstein és Mahátma Gandhi vetekedhetett ismertségével. 1925-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat. Sose fogadott el egyébként díjakat, de ezt hosszas vonakodás után átvette (Warrenné mestersége, Caesar és Cleopatra, Pygmalion).

Meghalt Füst Milán (Fürst Milán Konstantin, 1888–1967) Kossuth-díjas író, költő, drámaíró, esztéta.
A magyar szabadvers megteremtője. 2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjai közé választotta. Jogász is, tanár is volt. Tanítványai úgy emlékeznek, hogy egész lelkét adta a pedagógiába, órái lelket-értelmet izgatóak, gondolatébresztőek voltak. A XX. század magyar irodalmának egyik legnagyobb íróművésze, a Nyugat nagy nemzedékének egyik legnagyobb – és a következő nemzedékekre Ady után alighanem a legnagyobb hatású – költője. Szívós kitartással szerzett tudósi színvonalú műveltségét, amelyben jelentékeny helyet foglalt el az antik görög kultúra és a Biblia. Ez a két kulturális világ mindvégig erősen hatott költészetére. Ifjúkorától fogva jó barátja volt Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes. Velük együtt ismerte meg a világirodalom modern törekvéseit. Világnézete tulajdonképpen pesszimista: elkomorította a világban tapasztalható gonoszság, ostobaság, szerencsétlenség. Közben azonban elválasztotta az igazi pesszimistáktól feltétlen emberszeretete, embertisztelete és együttérzése (Változtatnod nem lehet, Szellemek utcája, A Parnasszus felé).

Megszületett Szervátiusz Tibor (1930-2018) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas szobrászművész.
1977-ben kényszerűségből, a Securitate zaklatási miatt áttelepült Magyarországra. Budapesten élt és alkotott haláláig. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán végzett, 1955-ben főiskolai gyakorlatra ment Moldvába, s az ott szerzett élmények igen nagy hatással voltak a művészetére. Már ebben évben faragott csángó portrékat, több száz rajzot is készített a csángó emberekről. 1956-ban kezdte faragni a legendássá vált andezit Adyt, amelyet 13 év után fejezett csak be. A kolozsvári művészeti szövetség Moszkvába és Leningrádba küldte tanulmányútra, ettől kezdve nagyobb erővel fordult a magyarság múltja, őskultúrája felé. Kényszerűségből 1977-ben áttelepül Magyarországra, hamarosan nagy, kőből készült emlékművek sorát alkotta meg (Tamási Áron síremléke – Farkaslaka, 1956-os emlékmű – Budapest, Rózsakerti Madonna).

Megszületett Mick Jagger (Michael Phillip Jagger, 1943) Golden Globe-díjas és többszörös Grammy-díjas angol rock and roll énekes, zenész, színész, dalszerző, producer és üzletember.
A The Rolling Stones énekese. Nem tanult énekelni, kottát sem tudott olvasni. 1962-ben megalakult a Rolling Stones, amely nem csak együttesnek, hanem Jaggernek is egyszerre hírnevet szerzett. Az együttes gyors léptekben tört fel a top listák élére. Jagger pedig, Keith Richards-al karöltve, kőkeményen tartotta a gyeplőt, tartotta össze a csapatot. Személyisége, munkássága egy nemzedékre gyakorolt mély hatást. 2002-ben lovagi címet kapott II. Erzsébet királynőtől. Napjainkban is, ha teheti szívesen jár fellépésekre.

Megszületett Kevin Spacey (Kevin Spacey Fowler, 1959) kétszeres Oscar-díjas amerikai színész, rendező, producer, forgatókönyvíró és énekes.
Színészi pályafutását színpadi színészként kezdte az 1980-as években, majd mellékszereplőként filmekben és a televízió képernyőjén tűnt fel. Színpadi színészként A nagymama soha című darabban nyújtott alakításáért Tony-díjat vehetett át. Az 1990-es évek elején vívta ki a filmkritikusok elismerését: az 1995-ös Közönséges bűnözők című neo-noir stílusú bűnügyi thrillerért megkapta első Oscar-díját legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Életének eddigi legnagyobb sikere az Amerikai szépség című film. A filmben Lester Burnham, a középkorú, életunt üzletembert formálta meg, aki beleszeret a lánya egyik osztálytársába. Alakítása BAFTA-díjat, Golden Globe-jelölést, és a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat eredményezte. 1999 októberében megkapta a csillagát a hollywoodi hírességek sétányán, a Hollywood Walk of Fame-en (Kártyavár, Edison, Szigorúan bizalmas).

Megszületett Sandra Bullock (Sandra Anette Bullock, 1964) Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő, forgatókönyvíró, producer.
Már nyolcéves korában fellépett Nürnbergben, Bécsben és Salzburgban. Az USA-ba való visszatérte után az észak-karolinai Greenville-ben színészetet tanult. A filmvásznon 1987-ben debütált. Az 1990-es évek folyamán romantikus vígjátékokban kapott főszerepeket. 1996-ban a legjobban fizetett színésznők közé emelkedett, amikor hatmillió dollárt kapott a Ha ölni kell című filmben nyújtott alakításáért. 1998-ban rendezett egy félórás kisfilmet, a Making Sandwichest, amelynek nemcsak a rendezője, de forgatókönyvírója és főszereplője is volt. 2010-ben elsőként az Oscar-díjak történetében ugyanazon évben elnyerte az Oscar-díjat és az Arany Málna díjat is. Az amerikai Forbes magazin bejelentette, hogy 2010-ben 56 millió amerikai dolláros jövedelmével ő a világ legjobban kereső színésznője. Filmproducerként számos filmjében közreműködött. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (A hálózat csapdájában, Beépített szépség, Gravitáció).

Ezen a napon született:

Kelemen László (1762-1814)
az első magyar színigazgató és színműíró. Tanult és művelt ifjú, aki közmegbecsülésben részesült, és a vagyonosabb polgári osztálynál is szívesen látott vendég. Látta Európa főbb városainak színházait, tapasztalta a színészet hatását a nemzeti öntudatra. Keserűen tapasztalta a magyar nemzetet szokásaiban, nyelvében, érzésében elidegenedettnek, elmaradottnak. Egy állandó színház alapítása foglalkoztatta, de ezt, többszöri kísérlete ellenére, nem sikerült elérnie.

John Field (1782-1837)
ír származású zeneszerző, korának egyik kiemelkedő hatású zongoristája. Ő volt az első zeneszerző, aki noktürnöket – lírai hangulatú, főleg zongorára írt kisebb karakterdarab nyugodt dallammal és akkordfelbontásos kísérettel. Ezek a darabok nemcsak nagy hatással voltak Frédéric Chopinre, de számos romantikus zeneszerző, mint Felix Mendelssohn-Bartholdy, Robert Schumann, Liszt Ferenc és Edvard Grieg előfutárának is tekinthető.

Franz Xaver Wolfgang Mozart (1791–1844)
osztrák zeneszerző, zongoraművész, Wolfgang Amadeus Mozart fia. Szülővárosában, Bécsben zeneszerzés- és hangszerórákra járt. Később pedagógusként és zeneszerzőként dolgozott. Műveit mára nagyjából elfeledték. Az elvárásoknak, melyek apját állították elé ideálképként, nem tudott megfelelni.

Sbüll Ferenc (Ferànc Šbül, 1825-1864)
magyarországi szlovén katolikus pap és költő. Rendkívül művelt volt, tanulmányozta a latin, francia, görög és német irodalmat. Verseivel közelíteni igyekszik a világirodalmi szintre, s egyfajta „vend Petőfi”-nek is tekinthető. A költeményeket átitatja a hazaszeretet és nemzetének, a magyarországi szlovénség sorvadásának fájdalma. Cikkeket írt a hazafias magyar Religio című lapba. Itt átfogó értekezésekben elemezte a magyar szabadságharcot. A versek mellett írt vallási tárgyú műveket is.

Francesco Cilea (1866-1950)
olasz zeneszerző. Nápolyban végezte felsőfokú zenei tanulmányait, a végzősök legjobbikaként, az intézet hagyományainak megfelelően, 1889-ben lehetőséget kapott egy egész estés opera komponálására (Gina). Első művének sikere után a milánói Sonzogno kiadó életre szóló kiadási szerződést ajánlott neki. A Mascagni és Leoncavallo nevével fémjelzett verizmus követője volt. A verizmust igényes hangszerelése és dallamgazdagsága egyéni színekkel, impresszionista vonásokkal ruházta fel. Néhány zenekari darabot és kamaraművet is írt, de ma elsősorban operaszerzőként tartják számon.

Szergej Alekszandrovics Kuszevickij (1874-1951)
orosz-amerikai nagybőgős és karmester. Moszkvában tanult, kezdetben nagybőgővirtuóz volt, egészen az 1908-as berlini karmesteri debütálásáig. Az elkövetkező években megalapította saját zenekarát. 1924-ben kinevezték a Bostoni Szimfonikusok élére. Olyan nagy nevek nőttek fel irányítása alatt, mint például Leonard Bernstein. A modern zene nagy támogatója volt.

George Grosz (1893–1959)
német képző- és festőművész. Képeit és rajzait hol az állami rend, hol a erkölcs ellen irányuló vétségeknek minősítették, elkobozták, betiltották. Bátor, politikailag nyílt festő volt, ami manapság nemigen jellemző a festőkre. Kompozíciói inkább vonalasan grafikusak, mintsem festőiek. Első képei még szecessziós, expresszionista vonásokat hordoznak. Majd képein megjelenik a futurizmus hatása is. Gyűlölte a kegyetlenséget, és az emberi boldogságról álmodozott (Az utca, Kávéház, Sorozóbizottság).

Aldous Huxley (1894–1963)
brit író, költő és filozófus. Az 1937-től az Egyesült Államokban élt író legismertebb műve a Szép új világ című disztópia, mely 1931-ben íródott majd egy évvel később jelent meg először nyomtatásban. Műveinek gyakori témája volt a társadalom, eszköze a társadalomkritika és a szatíra, de versei, esszéi, bűnügyi témájú regényei és novellái is voltak. Aldous Huxley-t hét különböző évben jelölték irodalmi Nobel-díjra (Az észlelés kapui, A vak Sámson, Nyár a kastélyban).

Gertler Endre (1907-1998)
hegedűművész, tanár. Bartók Bélához művészi és személyes kapcsolat is fűzte. Hatéves korában Budapesten kezdte hegedűtanulmányait, 1925-ben végzett a Zeneakadémia hegedű szakán. A 20. század hegedűirodalmának remekműveit állandóan repertoárján tartotta. Más kortárs zeneszerzőkkel is, mint Igor Stravinsky, Darius Milhaud, Paul Hindemith és Karl Amadeus Hartmann, személyes kapcsolatot ápolt.

Molnár Tibor (1921–1982)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész. 1949-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A Nemzeti Színházhoz szerződött. 1956 novemberében elhagyta az országot, 1959-ben hazatérése után a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. 1962-től a Vígszínház tagja volt. Első filmszerepe az 1948-ban készült Talpalatnyi föld című filmben volt (Szegénylegények, Feldobott kő, Árvácska).

Jason Robards (Jason Nelson Robards, Jr., 1922-2000)
kétszeres Oscar-díjas, Tony-díjas és Emmy-díjas amerikai színész. Eugene O’Neill műveinek kiváló előadója, az 1968-as Volt egyszer egy Vadnyugat című film egyik főszereplője volt. Első nagy sikerét a Broadway-n kezdte, O’Neill Ha eljő a jeges című darabjában aratta, majd ugyancsak a Hosszú út az éjszakába című művében is remekelt. Mindkét szerepet később filmen is eljátszotta. Amikor már elismert színész volt, 37 évesen elvállalta első filmszerepét, Az utazás című filmben, mint magyar szabadságharcos. Pályája csúcsára az 1970-es évek közepén ért fel, amikor két egymást követő évben is megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat (Az elnök emberei, Julia, Philadelphia – Az érinthetetlen).

Blake Edwards (1922-2010)
Oscar-díjas amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, színész. 1955-től filmrendezőként dolgozott. Bár forgatott drámákat, bűnügyi történeteket, mégis főleg a komédia mestere volt. Egyforma biztonsággal élt a szelíd irónia, a feketehumor és a fejtetőre állított burleszk elemeivel. 1991-ben csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en (Verseny a javából, Rózsaszín párduc, Estély habfürdővel).

Tóth István (1923-2016)
fotóművész. Képei négy évtizedes alkotó időszakában 52 ország, több mint 2200 kiállításán szerepeltek. 1970-ben a The Photographic Society of New York éves ranglistáján, Európában az első, a világranglistán a tizenkilencedik helyet foglalta el. 2002-ben 240 képét ajándékozta az Országos Széchényi Könyvtár Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteményének.

Békés Rita (1925–1978)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1949-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Egy évadot játszott a Nemzeti Színházban, majd 1950-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1954-től 1956-ig a pécsi Nemzeti Színház, 1956-tól 1962-ig pedig a József Attila Színház tagja volt. 1962-től haláláig, 1978-ig a Vígszínház tagja volt (Szeressétek Odor Emiliát!, Szerelmesfilm, Az ötödik pecsét).

Stanley Kubrick (1928-1999)
Oscar-díjas amerikai filmrendező és producer, akit a 20. század második felének egyik nagy hatású és innovatív filmkészítőjeként tartanak számon. Kubrick filmjeire, melyeknek többségét irodalmi művekből adaptálta, az újító technikai megoldások, eredeti történetmesélés és szellemesség jellemző (Spartacus, 2001: Űrodüsszeia, Acéllövedék).

Tadeusz Baird (1928-1981)
lengyel zeneszerző és zenepedagógus, nagy tisztelettel adózott a zenei hagyományoknak, egyértelműek a hivatkozásai a régi korok zenéjére, amelyek közül különösen a romantikát, a barokkot és a reneszánszt kedvelte (Ballada a katona csészéjéről, Expressziók hegedűre és zenekarra, Jelenetek csellóra, hárfára és zenekarra).

Helen Mirren (Jelena Vasziljevna Mironova, 1945)
Oscar-díjas és kétszeres Golden Globe-díjas orosz származású brit színpadi és filmszínésznő. A londoni New College of Speech and Drama-ban tanult. 18 éves korában elment a National Youth Theatre meghallgatására, és azonnal fel is vették. Az 1970-es évektől kezdve filmez. Karrierje során három brit uralkodót is megformált, mozifilmekben és televíziós produkciókban egyaránt (Excalibur, Bosszúból jeles, RED).

Faluhelyi Magda (1946-2020)
színésznő. 1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a kecskeméti Katona József Színházban kezdte. 1974-től a Szegedi Nemzeti Színház, 1977-től a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagja volt. 1983-tól a Népszínház színésznője, 1987-től szabadfoglalkozású színművésznő volt. Színházi és filmszínészi tevékenysége mellett szinkronizált is (Jó estét nyár, jó estét szerelem; Három szabólegények, Fehér kócsagok).

Csuha Lajos (1947)
Aase-díjas színész, rockzenész, zeneszerző. A magyar rocktörténet számos nagy pillanatának szereplője, alakítója. Híres szerepei: Jézus Krisztus szupersztár – címszerep, Rómeó és Júlia – Capulet megszemélyesítése. Színházi szerepeit számos audio-, illetve DVD-felvétel őrzi, szinkronizált filmjeinek száma ezer körüli.

Kopasz Tamás (1958)
Munkácsy Mihály-díjas festő-, szobrász- és grafikusművész. Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott 1977-1981 közt. 1993-ban alapította a Mű-Terem Kiállítót, itt működött 1999-ig. A képzőművészet mellett a zene is érdekelte már az 1980-as évek elejétől, alapító tagja a Fineartsmusic kortárszenei együttesnek, és a Tapasztalt Ecsetek formációnak. Egyik létrehozója és szervezője az aUTONÓM zÓNA elektronikus zenei fesztiváloknak.

Jason Statham (Jason Michael Statham, 1967)
angol színész, producer, harcművész, műugró. Legismertebb filmes alakításait ezidáig akciófilmekben nyújtotta. Az 1998-as A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső című filmben ismerte meg a nagyközönség (Blöff, A szállító, The Expendables – A feláldozhatók).

Frédéric Diefenthal (1968)
francia filmszínész és filmproducer. Ismert szerepei között a Taxi filmekből ismert Émilien Coutant-Kerbalec, amivel nemzetközileg is ismertté vált. Emellett színházban is játszik. Karrierje kezdete óta 41 film és 11 sorozat szerepe van, és kettő producer szerep (Belphégor – A Louvre fantomja, Rablópandúrok, Az ideális vő).

Kate Beckinsale (1973)
angol színésznő, modell. Kisebb televíziós szerepeket követően a Sok hűhó semmiért című filmben debütált a mozivásznon, ekkor még az Oxfordi Egyetem hallgatójaként. Ezt követően brit kosztümös drámákban szerepelt, később akciófilmekben szerepelt (Pearl Harbor – Égi háború, Az emlékmás, Underworld filmek).

Vékony Anna (1974)
színésznő. 1992 és 1996 között a békéscsabai színitanház színész hallgatója volt. Pályáját is a Békéscsabai Jókai Színházban kezdte, 2003-ig itt játszott, majd a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 2012-től szabadúszó volt. 2016 óta ismét a Csokonai Nemzeti Színház tagja.

Ezen a napon halt meg:

Fáy András (1786–1864)
író, politikus és nemzetgazda, a magyar reformkor irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik legtevékenyebb alakja, 1837-től 1841-ig a Kisfaludy Társaság igazgatója. A „nemzet mindenese”. 1802-ben jelent meg első verse a Magyar Kurírban, majd versei kéziratban terjedtek, mígnem megjelent első könyve. Az általa írt állatmesék, parabolák, aforizmák, melyekbe életelveit, tanácsait, észrevételeit burkolta, nagyon sok emberi vagy nemzeti gyarlóságot és előítéletet tett nevetségesekké (Hasznos házi jegyzések, A szutyog-falviak Állatmesék).

Bárkány Mária (Adrienne Lecouvreur, 1862-1928)
német(-magyar) drámai színésznő. Szülei könyvkötészetet tanulni Bécsbe küldték, ő azonban színésznek képezte ki magát. Laroche és Sonnenfeld fedezték fel rend­kívüli tehetségét és 15 éves korában már Frankfurtba hívták meg. Itt első fellépésekor már nagy sikert aratott, mint Adrienne Lecouvreur.

Olivia de Havilland (1916-2020)
kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő. A harmincas években kezdett színészettel foglalkozni, első filmszerepét 1935-ben a Alibi Ike című filmben kapta. Öt alkalommal jelölték az Oscarra, 1947-ben a Kisiklott élet című filmért, majd 1950-ben Az örökösnő című filmért el is nyerte a rangos díjat. 104 évesen hunyt el párizsi otthonában, álmában érte a halál (Milliomos szobalány, Elfújta a szél, Airport ’77).

Mentes József (1925-1996)
Jászai Mari- és Aase-díjas színész, érdemes művész, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Pályafutását Miskolcon kezdte 1950-ben, majd 1952-től a Magyar Néphadsereg Színházának művésze volt. 1955-ben elszerződött Szolnokra a Szigligeti Színházhoz, 1956-tól haláláig a Szegedi Nemzeti Színház társulatának megbecsült színművésze volt (Pókfoci, Illetlenek, Ballagás).