Névnapok: Frigyes, Milán, Jusztin, Arnold, Hedvig, Arnó, Arnót, Kámea, Kamill, Kamilla, Kamilló, Milla, Mirkó, Róbert, Simon, Szabolcs, Zomilla
Események:
1334 – Firenze püspöke megáldja a firenzei székesegyház új harangtornyának alapkövét. A Campanile-t Giotto 
di Bondone művész tervezte, ezért Giotto Campanile-nek is nevezik az építményt.
1723 – Johann Sebastian Bach „Erforsche mich, Gott, und erfahre mein Herz” (Vizsgálj meg Istenem, és ismerd meg a szívemet, BWV 136) című kantátájának első előadása Lipcsében (Szentháromság utáni 8. vasárnapra alcímmel).
1925 – Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető kiadja a Mein Kampfot, eredeti címe Négy és fél év harc a hazugság, butaság és gyávaság ellen volt. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett (fajelmélet, propaganda stb.).
1942 – Heitor Villa-Lobos Chôros No. 6 (zenekarra) és 11 (zongorára és zenekarra) első előadása Rio de Janeiróban, Brazíliában. A Theatro Municipal Szimfonikus Zenekart (Orquestra Sinfonica do Theatro Municipal) a zeneszerző vezényelte.
1966 – a Karlovy Vary filmfesztivál fődíját Kovács András Hideg napok című filmje kapja. A forgatókönyvet Cseres Tibor azonos című regényéből írta. A főbb szerepeket Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Szirtes Ádám, Szilágyi Tibor és Bara Margit játszotta.
2019 – világ egyik legősibb, 1.200 éves mecsetét fedezték fel régészek a dél-izraeli Negev-sivatagban (Negeb), Rahat beduin városában.
Meghalt Caravaggio (Michelangelo Merisi, 1571–1610) itáliai festő, aki korának művészeti elvárásai ellen lázadva vált a manierizmus, valamint a 17. század eleji naturalisztikus ábrázolás iskolateremtő képviselőjévé.
Milánóban volt festőtanonc, majd Rómába ment. Eleinte koldusszegényen nyomorgott, majd egyre több megrendelést kapott, de egyre több botrányba is keveredett. Rendszeres résztvevője volt verekedéseknek, feljelentették becsületsértésért, de egy darabig tehetős és nagy befolyással bíró pártfogói kimentették. Menekülnie kellett és Nápolyba került, ahol szintén ünnepelt festő lett. Később Máltára utazott, ahol felvették a Máltai lovagrendbe, de egy újabb verekedés miatt bebörtönözték. Megszökött és Szicíliába menekült, majd visszatért Nápolyba. Festészetét forradalmian új stílus jellemezte, amely a fény és árnyék kontrasztján alapult. Munkáiban az alak drámai megvilágítása és a mély árnyékok a barokk festészet ismertetőjegyévé váltak (Szent Máté és az angyal, Bűnbánó Magdolna, Szent Péter keresztrefeszítése).
Meghalt Jean-Antoine Watteau (1684–1721) francia festő.
A francia rokokó-festészet egyik jelentős képviselője, fő ihletője a commedia dell’arte, azaz a színházi és az életbeli szerepjátszás. Már korán részletes természettanulmányokat folytatott és nagy figyelemmel vizsgálta a németalföldi mestereket, akik munkásságára később is jelentős hatást gyakoroltak. 1702-ben Párizsba érkezett, eleinte képkereskedőként tartotta fent magát, később elkezdett dekorációfestészetet tanulni. Luxemburgban tanulmányozta Rubens festményeit is, aki különösen színkezelésére volt jelentős hatással (A bohóc, Indulás Cythera szigetéről, Korabeli műkereskedés belülről).
Megszületett Deák-Ébner Lajos (1850-1934) festőművész.
Tanulmányait Münchenben és Párizsban végezte. Itt ismerkedett meg a francia festészettel, aminek hatására Barbizonba költözött. Megismerkedett Paál Lászlóval és Munkácsy Mihállyal, akiknek stílusa meghatározó lett később művészetében. 1874-től több évig a Szolnoki Művésztelep rendszeres lakója, alkotója volt, részt vett a telep megalakításában is. 1890-ben Lotz Károllyal közösen megfestik a Tihanyi apátság freskóit. 1895-1899 közt a Műcsarnok falképeit festette meg. Festészetére jellemző a realisztikus ábrázolásmód, ami főleg a Szolnokon festett képein lelhető fel. A paraszti élet hiteles ábrázolója volt (Hazatérő aratók, Hajóvontatók, Hazatérés a tanyáról).
Megszületett Lehoczky Zsuzsa (1936) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-
díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
1949–1956 között a Szegedi Nemzeti Színházban táncosnő volt. 1956–57-ben a kaposvári Csiky Gergely Színházban játszott. 1957–1962 között ismét a Szegedi Nemzeti Színház tagja lett. 1962 óta a Budapesti Operettszínház művésze. Ének- és tánckészsége, sajátos humora kiválóan érvényesült szubrettszerepekben. Musicalekben és operettekben egyaránt szerepet kapott. Olyan nagy színészekkel játszott együtt, mint például Honthy Hanna, Feleki Kamill, Latabár Kálmán és Rátonyi Róbert.
Ezen a napon született:
Benke József (1781-1855)
színész, színházigazgató, korának legműveltebb színészei közé tartozott. Öt nyelven beszélt, 20 drámafordítást készített és 162 dráma 182 szerepét játszotta el (A theatrum tzélja és haszna, A Nemzeti Játszó Társaság története, A Pesten felállítandó magyar játékszínről).
William Makepeace Thackeray (1811–1863)
viktoriánus angol író. A 19. századi világirodalom egyik legjelentősebb regényírója. A maga korában roppant népszerű művei a kapitalizmus életformájának, erkölcseinek kegyetlen szatírái. Legjelentősebb művének, a Hiúság vásárát tartják. Más művei: A rózsa és a gyűrű, Sznobok könyve, A Newcome család, Pendennis, A nagy Hoggarty gyémánt…
Julius Fučík (1872-1916)
cseh zeneszerző, katonazenekari karmester; a világon legismertebb cirkuszi bevonulási induló, a Gladiátorok bevonulása szerzője. Dvořák tanítványa volt. Osztrák-magyar katonazenekar vezetőjeként mintegy 240 szórakoztató-zenei darabot írt. Zömük közismertté és kedveltté vált. A Florentiner induló a másik híres műve, bár kevesebbet szokták játszani a Gladiátorok bevonulásához képest, mégis rendszeresen előadják és felvételre kerül fúvószenekarok által.
Nathalie Sarraute (Natasa Csernyák, 1900–1999)
orosz származású francia írónő. Írásaiban igyekszik feltárni a ki nem mondottat és a meg nem bántat, hogy így engedjen bepillantást a párbeszéd-mögöttiség világegyetemébe. Remekül leplezi le azokat a bennünk rejlő kis bűncselekményeket, melyek mások beszéde hallatán születnek bennünk. Ezek a csevejek gyakran ártalmatlannak tűnnek, mivel pusztító hatásuk közhelyek, kedvesség és udvariasság mögé vannak rejtve (Martereau, Planetárium, Gyerekkor).
Horusitzky Zoltán (1903–1985)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, zongoraművész, költő. Kodály Zoltán tanítványaként zeneszerzést tanult. Ezzel párhuzamosan a Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi doktorátust is szerzett. 1927–1945 között a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola oktatója, majd 1945–1949 között igazgatója volt. 1937–1944 között a Zene című folyóirat szerkesztője volt, melyben több szakcikke is megjelent. 1946–1968 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított zongorát (Exercices poétiques, A hegy, Fekete város).
Sós Endre (1905-1969)
író, újságíró. Számos könyvet és tanulmányt írt. Tagja volt a Magyar Írószövetségnek és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. Autóbaleset áldozata lett (A szimbolizmus az irodalomban, Zsidók a magyar városokban, Európai fasizmus és antiszemitizmus).
Szentiványi Jenő (1909–1986)
tudományos-fantasztikus és ifjúsági író. Első írásai tizenhét éves korában jelentek meg, riportokat írt a Magyar Cserkész című cserkészlapba, illetve rövidebb novellái jelentek meg különböző kalendáriumokban. 1938-ban Az Est című lap munkatársa lett, közgazdasági témákkal foglalkozott. 1944 őszén illegalitásba vonult. A második világháború után, 1945-től több intézmény sajtófőnöke, különböző lapok szakmai szerkesztője volt. Az 1950-es évek elejétől mint szabadúszó író tevékenykedett (A kőbaltás ember, A görög gálya titka, Tizenkét halálos perc).
Karl Bednarik (1915-2001)
osztrák képzőművész, költő, író, társadalomkritikai elkötelezettségű regények és esszék szerzője. Első jelentős festészeti kiállítása 1946-ban volt, a képzőművészet terén nemcsak festett, hanem épületeket is díszített. Írással is foglalkozott, írásaiban az ausztrofasizmus és a német nemzetiszocializmus ellen egyaránt küzdött, főleg kora társadalmi kérdései foglalkoztatták. Az üzleties életet, s a művészet iránti igényesség hiányát is nehezményezte. Magyar nyelvre nem fordították le írásait.
Thomas Kuhn (1922-1996)
amerikai tudománytörténész és tudományfilozófus, ő vezette be a „paradigmaváltás” fogalmát, amely azóta központi kifejezéssé vált. 1962-es vitatott könyve, A tudományos forradalmak szerkezete, rendkívül befolyásos volt mind akadémiai, mind azon kívüli körökben.
Kurt Masur (1927-2015)
német karmester, az úgynevezett „utolsó régi stílusú maestrók” egyike. 1943–44-ben a Landesmusikschule Breslauban vett zongoraleckéket, amíg az iskolások kénytelenek nem voltak önkéntesen csatlakozni a nemzeti milíciához. 1946-tól 1948-ig folytatta zeneszerzői és zongorastúdiumait a Lipcsei Zene- és Színiakadémián. A kommunista rezsimhez való hozzáállása akkor kezdett megváltozni, amikor 1989-ben Lipcsében letartóztattak egy utcai zenészt. Október 9-én a kommunista Kelet-Németországban csatlakozott a lipcsei kormányellenes tüntetésekhez, ahol az eredménytelen tárgyalások következtében a biztonsági erők végül megtámadták a tüntetőket. 1991-ben a New York-i Filharmonikusok zenei igazgatója lett.
Barkó György (1931)
romániai magyar színész, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja. 1954-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja 1989-ig, amikor is Magyarországra települt. Az 1989-1995 időszakban a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1991-2010 között 22 filmben játszott. Verseket is írt (Sátántangó, Witman fiúk, A titkos háború).
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko (1932-2017)
szovjet-orosz költő. A hruscsovi olvadás korszakában feltűnt fiatal költőnemzedék egyik sztárja volt. Műveit több mint hetven nyelvre fordították le. A Szovjetunióban, majd Oroszországban közel 150 kötete jelent meg. 1991-ben meghívták az Amerikai Egyesült Államokba, hogy Tulsa egyetemén orosz irodalomtörténetet oktasson. Azóta felváltva él a tengerentúlon és Oroszországban. Többször járt Magyarországon, 2009-ben a Pécsi Tudományegyetem díszdoktorává avatták (Rakéták és szekerek, Ébredő város, Majdnem utoljára).
Kertész Ákos (1932-2022)
Kanadában élő Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas író, filmdramaturg. Állami ösztöndíjjal elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-népművelés szakát. 1966-1992 között a Mafilm dramaturgja, forgatókönyv- és dialógusírója volt. Innen ment nyugdíjba 60 évesen. Számos film, tévéfilm forgatókönyvének írója vagy társszerzője. Színpadra írt saját műveit külföldön is bemutatták. Makra című regényét 12 nyelvre fordították le, és 1,2 millió példányban fogyott el a világon. 2012. február 29-én Kanadába távozott és ott menekültstátuszt kért (Sikátor, Makra, Tigrisbunda).
Szabó Zoltán (1936-2022)
művészettörténész, festőművész, pap. Már gyerekkora óta rajongott a művészetért, azon belül is a festészetért. 1965-től 1974-ig Borsa Antal mellett folytatott művészeti tanulmányokat, melynek során restaurálással ismerkedett. Autonóm festészete minden témakört (például táj, csendélet) magába foglal. Írásai az Új Ember című magyar katolikus hetilapban jelentek meg.
Hunter S. Thompson (1937-2005)
amerikai író és újságíró, a gonzó újságírás kiemelkedő alakja. Írásaiból több filmfeldolgozás is készült, legismertebb az 1998-as Félelem és reszketés Las Vegasban. 1965-ben Carey McWilliams, a The Nation szerkesztője felkérte, hogy írjon cikket a Hell’s Angels motoros bandáról. A cikk megjelenése után rengeteg kiadó megkereste, hogy írjon egy egész könyvet. Thompson egy éven át kísérte a motorosokat (Hell’s angels. Vad rege az Angyalokról, Rumnapló, A félelem birodalma).
Paul Verhoeven (1938)
holland filmrendező, forgatókönyvíró és filmproducer. Az 1970-es években hazájában forgatott játékfilmjei nemzetközi figyelmet keltettek, melynek eredményeként a következő két évtizedben Hollywoodban dolgozott. Alkotásai széles műfaji skálát képviselnek. Munkásságának meghatározó témái az erőszak és a szexualitás kapcsolata, valamint az emberi psziché sötét oldalának bemutatása a múltban, a jelenben és a jövőben (Robotzsaru, Elemi ösztön, Csillagközi invázió).
Duray Miklós (1945-2022)
szlovákiai magyar író, politikus. Aktív részvétele a magyar kisebbségnek az asszimilációs intézkedések elleni politikájában 1978-ban kezdődött, amikor megalapította a többek közt a magyar iskolák tervezett felszámolása ellen tiltakozó Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, és ennek 1989 decemberéig szóvivője lett. 1979-ben részt vett a Bibó-emlékkönyv megírásában és felesége közvetítésével kapcsolatba került a Charta 77-tel (Kutyaszorító; Kettős elnyomásban; Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében).
Kolozsvári Grandpierre Miklós (1950)
képzőművész, grafikus, szobrász, festő. 160 szépművészeti könyvet illusztrált, ami mellett kiteljesedett festészete és szobrászművészete is. Művészeti anatómiát adott elő Meiderich-ben valamint rendszeresen tanított az ausztriai Neumark alkotótelepen. Európa után a tengerentúli közönséggel ismertette meg klasszikus képzőművészetből, a reneszánsz szépségéből táplálkozó szürrealista álmok felé hajló művészetét (Tavasz, Európa elrablása, Csábítás).
Forgách András (1952)
József Attila-díjas író, Balázs Béla-díjas forgatókönyvíró, dramaturg, műfordító, egyetemi oktató. 1976–1978 között a kecskeméti Katona József Színházban dolgozott, mint dramaturg. 1978–1980 között a Népszínház, 1980–1984 között pedig a Nemzeti Színház dramaturgja volt. 1984-től szabadfoglalkozású. 1995–1997 között az Új Színház, illetve a Budapesti Kamaraszínház dramaturgja volt. 2010-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanára dramaturg, 2015-től pedig forgatókönyvíró szakon. Novellákat, esszéket, kritikákat, rajzokat publikál (Két dráma, Presszó, Élő kötet nem marad).
Karádi Judit (1952)
színésznő. 1977-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakának operett-musical tagozatát. 1974 –1978 között és 1982-től 1984-ig a Bartók Gyermekszínházban játszott. 1978–1982 között a Szegedi Nemzeti Színház művésze volt. 1984-től 1989-ig a Fővárosi Operettszínház színésznője. Zenés és prózai műfajokban egyaránt otthonos, operettek primadonna és szubrett szerepei mellett opera szerepeket is énekel. 1989 óta Kanadában él.
Hollós Máté (1954)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. 1980-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán. 1990–94: a Magyar Zeneszerzők Egyesülete elnökségi tagja, 1996 óta elnöke. Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület vezetőségének 1999 óta tagja. 2007-től a Hungaroton Music Zrt. vezérigazgatója. Műveit a legtöbb európai országban bemutatták, de az USA-ban és Kanadában is játszották őket.
Bezerédi Zoltán (1955)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező. Első filmszerepét még főiskolásként kapta, azóta is sokat foglalkoztatott filmszínész. A Színművészeti Főiskolán Major Tamás és Székely Gábor tanítványa. Évfolyamtársai – többek között – Básti Juli és Máté Gábor, akikkel együtt szerződött Kaposvárra, a sikeresen újjáalakuló Csiky Gergely Színházhoz. Jelentős, több országos hírnevet, ismeretséget jelentő alakítás mellett sikeres rendező is. Sokoldalúságára jellemző, hogy több darabban koreográfusként is közreműködött. Több mint két évtized után szerződött Budapestre, 2002-ben a Katona József Színházhoz (Banánhéjkeringő, Hippolyt, Egy bolond százat csinál).
Teresa Ann Savoy (1955-2017)
angol színésznő. 1970-es évek közepétől Olaszországban filmezett bő egy évtizeden keresztül. A korszak három ismert botrányfilmjében is fontos szerepeket játszott (Magánbűnök, közerkölcsök; Caligula; A pármai kolostor).
Elizabeth McGovern (Elizabeth Lee McGovern, 1961)
amerikai színésznő, zenész. Legfontosabb filmjei közé tartoznak az Átlagemberek, a Volt egyszer egy Amerika, A szolgálólány meséje, A galamb szárnyai és a Downton Abbey.
Radó Denise (1962)
Jászai Mari-díjas színésznő, rendező, érdemes művsz. Érettségi után felvételizett az ELTE-re és a Színművészeti Akadémiára. Utóbbi helyre másodjára felvételt nyert, 1985-ben végezte el a színész szakot. 1985–2002 között a József Attila, 1991–2007 között párhuzamosan a Gárdonyi Géza Színház tagja is volt. 2002–2004 között a Vidám Színpadnál dolgozott mint művészeti tanácsadó és rendező. 2004 óta szabadúszóként működött. 2007 óta a szolnoki Szigligeti Színház tagja. Főiskolás kora óta szinkronizál is. Volt díszlet- és jelmeztervező, koreográfus. Évekig szinkronrendezőként is dolgozott.
Besenczi Árpád (1965)
Jászai Mari-díjas színész, színházigazgató. 1983-1989 között a Janus Pannonius Tudományegyetem Jogtudományi Karának hallgatója volt; ugyanebben az időszakban a Pécsi Egyetemi Színpadon is fellépett Kulka Jánossal és Lang Györgyivel. 1989-1993 között a Pécsi Nemzeti Színház színésze volt. 1993 óta a József Attila Színház tagja. 2010 óta a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatója (Cha-cha-cha, Üvegtigris, Made in Hungária).
Vin Diesel (Mark Sinclair Vincent, 1967)
amerikai színész, producer és forgatókönyvíró. Szeret a vásznon igazi „keményfiúkat” alakítani, de a drámai szerepek sem állnak messze tőle. A kezdeti nehézségek ellenére mára igazi filmsztárrá nőtte ki magát. Nevét 2001-ben ismerte meg a világ, mikor eljátszotta Dominic Torreto szerepét a Halálos iramban című filmben, ami az illegális, utcai versenyeket helyezte középpontba. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (XXX, Riddick, Bloodshot).
Csík Csaba (1967)
színész, dramaturg, dalszövegíró. 1978–tól a MAFILM és a Magyar Televízió által foglalkoztatott gyermekszínész. Érettségi után színészi tanulmányait a Nemzeti Színház stúdiójában végezte, játszott a Veszprémi Petőfi Színházban, a József Attila Színházban és a Honvéd Kamaraszínházban, majd szabadúszó lett. 1992-től szinkronizál, a Kalocsai Színházban pedig megalakulása óta játszik. Első mesemusical-ét 1993-ban a Harlekin Bábszínház mutatta be, amelyet számos más dramatizáció illetve dalszövegírás követett.
Novák Péter (1970)
színész, énekes, szövegíró, zeneszerző, műsorvezető. 1984–1988 között a Cég együttes tagja volt. 1990–91-ben az Aranyláz együttesben játszott. 1993-tól a Holló Színház tagja. 1994-ben megalapította a Kimnowak nevű zenekarát, ami 2003-ig működött. Számos színházban szerepelt, a Kultúrpart kulturális portál kreatív igazgatója.
Horváth Virgil (1972)
színész. 1990-1994 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1994-1999 között az Új Színház tagja volt, majd 1999-től szabadúszó színész.
Mérai Katalin (1972)
színésznő. 1990-1991-ben a Madách Színház munkatársa volt. 1991-1992 között a Vígszínházban szerepelt, mint táncos. 1992-ben a Budapesti Kamara Színházban volt gyakorlatos színész. 1992-1999 között 7 évig a Kecskeméti Katona József Színház színésze volt. 1999. óta szabadúszó. Filmes karrierje az 1990-es évek elején indult be.
Rétfalvi Tamás (1986)
színész. 2007-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt, ahol 2012-ben diplomázott. 2012–2016 között a Radnóti Színház tagja, majd szabadúszó. 2018–2022 között a Szegedi Nemzeti Színház színésze volt.
Ezen a napon halt meg:
Jane Austen (1775–1817)
angol regényírónő. A korában általános romantika túlzásaival szembefordulva a kritikai realizmus egyik úttörője. Írásaira jellemző a feszes kompozíció és az ironikus látásmód. Főszereplői intelligens, erkölcsileg erős hősnők, akik éles kontrasztban állnak környezetük balgaságával (Büszkeség és balítélet, A mansfieldi kastély, Emma).
Telcs Ede (Teltsch, 1872-1948)
szobrász- és éremművész. 1888-ban Bécsbe hajózott és bejelentkezett Edmund von Hoffmann szobrász műtermébe, aki felismerte tehetségét és később felvette a 16 éves fiút az Akadémiára. Két évi tanulás után az akadémiától 90 forintos ösztöndíjat kapott. 23 évesen Budapesten telepedett le, de előbb egy velencei utazást tett. A háború után családjával együtt 1920-ban Hollandiába költözött. Ott egy barátja ezüstműves gyárának művészeti vezetője lett. Két év után hazajött. A német megszállás alatt viselte a sárga csillagot, de mentesítő iratot kapott, lakásán maradhatott. Az ostrom után megmaradt szobrait, plakettjeit, festményeit, fényképeit és egyéb dokumentumait szülővárosának, Bajának ajándékozta (Hüvelyk Matyi – Baja; Alpár Ignác szobra – Budapest; Kossuth Lajos szobra – Kecskemét).
Witold Maliszewski (1873-1939)
lengyel zeneszerző és zenepedagógus. Ő volt az Odesszai Konzervatórium alapítója és első rektora, valamint a Varsói Konzervatórium jeles professzora. A szentpétervári Konzervatóriumban diplomázott, Rimszkij-Korszakov osztályában. Az 1917-es októberi orosz forradalom után, 1921-ben, a fenyegető bolsevik üldözés elől Lengyelországba emigrált. 1931-től 1939-ig a Varsói Konzervatórium professzora volt. A Szovjetunióban neve tiltólistán szerepelt (Syrena, Vidám nyitány, Missa Pontificalis).
Deésy Alfréd (Kämpf, 1877-1961)
színész, filmrendező, érdemes művész, 77 játékfilmet rendezett. Daltársulatokban játszott 1890 és 1895 között. Színészként 1895-ben Kolozsváron, 1896-ban Lőcsén, 1896 és 1897 között Debrecenben, 1897 és 1898 között pedig Szombathelyen és Székesfehérváron szerepelt. 1910-ben szerződött Debrecenbe, s itt nyitotta meg 1911-ben az Apolló filmszínházat, amelynek igazgatója lett. Első filmszerepe az 1913-ban készült Táncos Mari című némafilmben volt, első rendezése az 1915-ben készült Csak semmi botrányt! című film volt (Bolond Istók, Mágnás Miska, A Noszty fiú esete Tóth Marival).
Luby Margit (1885-1976)
néprajzkutató, tanár. Szülőföldjén, Szatmár megyében, valamint Somogy és Zala megyékben, a Jászságban és a Sárrét környékén gyűjtötte össze a tájegységek néprajzi értékeit; a helyi népszokásokat, paraszti hagyományokat, a pásztorélet fennmaradt hagyományait, népi iparokat, ünnepi szokásokat, melyek máig forrásmunkák ebben a témában (A parasztélet rendje Szatmár megyében, Bába lelte babona, Olyan világ volt…).
Roman Jakobson (Roman Oszipovics Jakobszon, 1896-1982)
orosz származású amerikai filológus, nyelvész. 1926-ban a Prágai Nyelvészkör alapító tagjai között volt. 1933-ban professzori állást kapott Brünnben. 1939-ben a németek bevonulása elől menekülve először Dániába került, majd onnan Norvégiába, illetve Svédországba. 1941-ben meghívták a New York-i francia exil-egyetemre (Hang – jel – vers; A költészet grammatikája; A fordítás tudománya).
Andor Ilona (Adrigán, 1904-1977)
Liszt Ferenc-díjas karnagy, zenepedagógus, kiváló művész. Zongoraművésznek készült, 1927/28-ban zongorát tanított a pécsi Városi Zeneiskolában. 1929-től Budapesten dolgozott: egész élete során egyetlen munkahelyen, a Ranolder Tanítóképző Intézetben. 1948-tól az intézet első karnagya lett, számára a legnagyobb elismerést Kodály Zoltánnak az iskola és a kórus élete iránti odafigyelése jelentette.
Szentkuthy Miklós (Pfisterer, 1908–1988)
Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító, a magyar regényirodalom nagy megújítóinak egyike. 2013-tól a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. 1926-ban országos irodalmi versenyt nyer „A cigány alakja a magyar irodalomban” című dolgozatával. Gazdag kulturális környezetben eltöltött gyerekkora után fiatalkorában bejárta az európai országokat. Első publikációi a Napkeletben jelentek meg (Doktor Haydn, Prae, Varázskert).
Jack Hawkins (1910-1973)
brit (angol) színpadi, film- és televíziós színész, az 1950-es évek egyik legnépszerűbb angol filmszínésze. Főleg katonaszerepeivel vált híressé. Tizenkét évesen, Londonban szerepelt a Where the Rainbow Ends színdarab karácsonyi előadásán, a Holborn Empire színházban. 1928-ban, tizennyolc évesen a New York-i Broadway színházban. A harmincas évektől folyamatosan szerepelt színházakban és ekkor kapta első kis filmszerepeit is. Az 1950-es és 1960-as években a magas, robusztus testalkatú, karakteres arcélű Hawkins igen keresett színész lett a sorozatban gyártott angol háborús és kalandfilmekhez. Tiszteket, parancsnokokat, magas rangú, hatalommal bíró kemény karaktereket alakított (Híd a Kwai folyón, Ben-Hur, Arábiai Lawrence).
Komlós János (1922-1980)
újságíró, kabaréigazgató, humorista, konferanszié, író, kritikus, műfordító, dramaturg. ÁVH vizsgáló-kihallgató, rendőr és kémelhárító tiszt. Kabaré konferansziéként sajátos stílust képviselt: hosszú, nagyívűen felépített, intellektuális gondolatmeneteket mondott, politikai üzenetekkel, kétértelmű poénokkal, fanyar iróniával. Sikerei csúcsán a pártvezetés személyes kapcsolatrendszerében kivételezett kapcsolatok fűzték a Kádár-rendszer kulturális életének nagyhatalmú vezetőjéhez, Aczél Györgyhöz, a körülötte csoportosuló legszűkebb bennfentes értelmiségi körhöz tartozott (Így írunk mi!, A versenyló halála, Csendesek a hajnalok).
Dietmar Schönherr (1926-2014)
osztrák színész, műsorvezető, rendező, író. Több mint 160 filmben játszott, leghíresebb alakítása az Őrjárat a kozmoszban – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai című sci-fi sorozatban Alistair McLane parancsnok (A leghosszabb nap, Old Shatterhand, Go Trabi Go 2).
Csalog Zsolt (1935-1997)
író, szociográfus, szociológus. Középiskolás diákként a nyarakat az illegális katolikus ifjúsági mozgalommal töltötte, az 1956-os forradalom és szabadságharc idején még egyetemistaként fegyverrel harcolt. 1960-ban diplomázott történelem-néprajz-régészet szakon. 1976-ban publikálta első cigány-témájú szociográfiáját. 1982-ben Soros Ösztöndíjjal az USA-ba utazott, a rendszerváltás végleg hazahozta. Az irodalmat és minden más tevékenységét is szolgálatnak tekintette, műveiben nem jellemeket, eseményeket igyekezett ábrázolni, hanem megismerni és megismertetni, megérteni és megértetni próbálta a jelenségeket (Kilenc cigány, Parasztregény, Falak és falromok).
Koltai Tamás (1942-2015)
Jászai Mari-díjas kritikus, dramaturg, újságíró. 1962–1967 között a Madách Színház dramaturgja volt. 1967–1968 között a Pannónia Filmstúdióban dolgozott dramaturgként. 1968–1987 között a Színház című folyóirat munkatársa, 1990-től főszerkesztője. 1988–1990 között a Magyar Televízió színházi és filmszerkesztőség vezetője, 1991–1992 között főmunkatársa volt. A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára volt (Színváltozások, Színről színre, Színház a parcellán).
Halmos Béla (1946-2013)
Széchenyi-díjas népzenész, népzenekutató, hegedűtanár. A magyarországi hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója, a Sebő Együttes egyik alapító tagja, 1990-től a Kalamajka zenekar prímása. A zenetudományok kandidátusaként tanított a Zeneakadémia Népzene tanszékén, a Magyar Művelődési Intézet tudományos főmunkatársa volt. Szabadidejében táncházmozgalmi, társadalmi feladatokat is vállalt. Kiemelkedő szerepe volt abban, hogy 2011 novemberében a magyar táncház módszer fölkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.
Lugosi Lugo László (1953–2021)
fényképész, művészeti szakíró. 1978-tól állítja ki műveit. Az 1970-es években foglalkozott filmmel, fotóval és írással is. Az 1980-as évek közepétől professzionális fotográfus lett az építészeti és műtárgyfényképezés területén.
