a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: undercover
Melis Györgyről mindenkinek vannak emlékei, akár szerepeiről, akár a vele készült cikkek, interjúk alapján. Egyike volt azoknak a művészeknek, akit mindenki szeretett, elismert, nem keringtek körülötte szaftos pletykák, nem mondta le előadásait indokolatlanul, aki maga is büszke volt származására, fejkendős, sokszoknyás édesanyját rajongva szerette. A róla szóló, Winkler Gábor által írt könyv operaházi bemutatóján már nem lehetett jelen, reménykedtünk, hogy múló betegségről lehet szó. Az élet könyörtelen, Melis három héttel a megjelenés után már csak az égiek közt lehet jelen. És a sok operarajongó emlékezetében.
Melis György megkerülhetetlen alakja a magyar operajátszásnak, hatvan évig volt a társulat tagja. Neki még megadatott az, hogy hangját fokozatosan terhelték, bár ő maga is nagyon vigyázott, és Moralestől így jutott el a nagy bariton főszerepekig. Olyannyira sikeres volt A sevillai borbély Figaro szerepében, hogy ő maga nem akarta többet énekelni.
Melis Györgyről nem kevés cikk jelent meg, sőt két könyv is, ezek már nem kaphatók. A Magyar Állami Operaház Mesterművésze maga is kacérkodott a gondolattal, hogy ír egy önéletrajzi fogantatású könyvet, Indexem… címmel. A művész sokáig vezette a nevezetes „piros könyvet”, szerepeivel, az előadások időpontjával, megjegyzésekkel, de a könyv eltűnt. Melis egy piros könyvet keresett, de ez egy szürke füzet volt.
Winkler Gábor doktor, Melis egyik csodálója olvasmányos, minden részletre kiterjedő életrajzi könyvet állított össze a művészről személyes beszélgetésekből, korabeli kritikákból, újságcikkekből, illetve szubjektív élmények felidézésével. Az életmű megismerését a művésznek a Tudomány kiadó (mely a nagy sikerű, hihetetlenül aprólékos Barangolás az operák világában köteteit is gondozta) rendelkezésére bocsátott közel 120 képe illusztrálja. Melis életét követhetjük nyomon a Csipkár sortól a nagy operaházakig, a szerepek tükrében. A kisebb szerepektől a nagyobbakig jutást a művész teljesen természetes módon vette, azt is, hogy a Háryban nem csak egyetlen szerepet énekelt. A művész mindig elfogadta kollégáit, a rendezőket, egyetlen kivétel a máig emlékezetes Ljubimov-féle Don Giovanni: egy hét türelmi időt kért, hogy részt vesz-e az előadáson. Mozart zenéje miatt megtette.
Az Operának egy időben több kiváló baritonistája volt, Melis mégsem említ semmiféle rivalizálást, egyetlen pletykaízű mondatot sem találunk a könyvben, pedig biztos tudott volna mesélni. Melist külföldön is elismerték, az angliai kritikák Don Giovanni szerepében az egekig magasztalták. Nem csoda, hisz a hang mellett a délceg, magas termet is lenyűgözte a közönséget. Épp ez a termet volt az, ami miatt Melis csak lemezre énekelte a Rigoletto főszerepét, hiszen hogy nézett volna ki egy közel kétméteres szálfa termetű, de a szerep szerint alacsony, púpos bohóc? Melis azonban nem vágyott külföldi karrierre, ő itthon szeretett élni, édesanyja mozsártörője, a csorba szélű tejfölös csupor mindig emlékeztette az otthonra.
Melist, mint akkoriban mindenkit, a pártba is be akarták léptetni, de Tóth Aladár atyai tanácsai után kikerülte ezt a lépést. Hasonlóan nem jó szemmel nézték, hogy a művész templomokban, zsinagógákban énekel, válasza az volt, hogy Bach a templomban is Bach.
Winkler Gábor nem kevesebbre vállalkozott, hogy Melis Györgyöt mint művészt mutassa be a nagyközönségnek, azt a szorgalmat, elhivatottságot, céltudatosságot, a művészi alázatot, mely egy nagy ívű pálya kiteljesítéséhez kell. Bár a művész magánéletéről csak morzsákat kapunk, de ebből is leszűrhetünk némi adalékot Melis tulajdonságairól, temperamentumáról.
A könyv függeléke tartalmazza Melis György szerepeit, rádió- és lemezfelvételeit, sőt filmszerepeit (néhány képen is láthatjuk Melist). Az olvasók nagy örömére a kiadványhoz CD-melléklet is készült, amely igazi gyöngyszem az érdeklődők számára, hiszen eddig lemezen még meg nem jelent felvételeket tartalmaz. Az utolsó felvétel Arany János Fülemile című verse, mely igazolja, Melis miért is kaphatott számtalan állami kitüntetése mellé Kazinczy-díjat is.
Melis György húsz éve alapított egy díjat, amit minden évben egy tehetséges énekes nyerhet el. Így felvételei mellett a díjban is tovább él.
Winkler Gábor:
Egy élet az operaszínpadon – portré Melis Györgyről
Tudomány Kiadó, Budapest, 2009
Kötött, 216 oldal
ISBN: 9789638194657
Comments on “Egy élet az operaszínpadon – Portré Melis Györgyről”