Rádiózenekar – Vajda Gergely

a papiruszportal.hu archívumából [2016]

Szerző: szabói

Nem szokványos műsorral, de a szokványosnak tekinthető nyitány – versenymű – szimfónia vonalát követve lépett pódiumra a Rádiózenekar február 3-án a Művészetek Palotájában. Enescu 1. román rapszódiája és Dvorák VII., G-dúr szimfóniája ölelte körül Vajda Gergely Klarinétszimfónia két klarinétra és zenekarra című művét, ősbemutatót élvezhetett a közönség a nagyteremben és a rádiót hallgatva.

A nyitány helyett rövid, de nagyon kedves darabbal indította a Rádiózenekar és Vajda Gergely karmester, az együttes korábbi vezető karmestere a koncertet, Enescu 1. román rapszódiája (Op. 11. no. 1.) a tánckaraktereket sorakoztatja fel. Nem véletlen, hogy a rapszódia a zeneszerző legnépszerűbb művévé vált. A dúsan hangszerelt darab helyenként tüzes, benne a cigányzenéből vett stílusjegyekkel, a cigányprímások díszítésére jellemző virtuóz zenekari állásokkal, megtűzdelve rézfúvós alátámasztással. A fantáziaszerű műben a zenekar tagjainak szólóit is élvezhettük. Nagyon hangulatos, jól kidolgozott, nagy ívű előadást kaptunk, a zárás frenetikus volt.

Vajda Gergely Klarinét Szimfónia két klarinétra és zenekarra című kompozíciója a két szólista, Szepesi János, Varga Gábor és a Rádiózenekar számára készült. A címet a szerző szerint lehet kötőjellel, egybe vagy vesszővel elválasztva is írni, érteni, maga a mű a szerző eddigi legszemélyesebb kompozíciója, melyben személyre szabott szólamok is mutatják Vajda Gergely az együttes tagjaihoz való elköteleződöttségét, személyes kapcsolatát. Ha a műfajt szeretnénk megnevezni, az a szimfónia és a sinfonia concertante között van, a minta Prokofjev Csellószimfóniája. A szerző klarinéthangú szimfonikus műben gondolkodott, olvasom az ismertetőlapon, ennek minden előnyét megmutatta a darabban. A két szólóhangszer egyenrangú, a hangok száma is megegyezik (Handel is nagyon figyelt egy-egy operája során arra, hogy a két rivális női főszereplő ugyanannyi hangot énekeljen). A héttételes mű a megtartja a szimfóniák négy tételét, de hozzáad egy bevezető zenét, köz- és utójátékot.

A mű hangzásvilága változatos, rengeteg karaktert sorakoztat fel a szerző, a hangszerelés, a hangszínek és a kapcsolódó atmoszféra nagyon érdekes. Számos ponton a hallgató bele-belesüpped egy különös világba, máskor játékos, a szerző zenei világa nagyon tág, színes. A két klarinét néha szólisztikus, máskor beleolvad a zenekari anyagba. Nagyon sokrétű, mindenki számára hallgatható darabot kaptunk, kiváló előadásban.

Szünet után Dvorák VIII. szimfóniája hangzott el, a mű nem szerepel annyiszor a koncerteken, mint Az Újvilágból melléknevű, de azért hallhatjuk minden évadban. Korábban azt tartották, hogy messze elmarad a VII. és a IX. szimfónia minőségétől, mára ez megváltozott. Az 1890-ben, Prágában bemutatott mű néhány témájának hangulati elemeivel visszautal a szerző korábbi műveire.

A Rádiózenekar Vajda Gergely irányítása alatt nagyszerűen játszotta a darabot, sodró erejű tolmácsolást hallottunk. Nagyon szép volt a vonósok tónusa, a fafúvósok helyenként karcsú hangja érzékenyen szólalt meg, a szlávos életérzés átjárta a művet. A négy tétel felépítése átgondolt koncepciót takart, a dinamikai megoldások nagyban vitték előre a szimfóniát. Vajda Gergely ez alkalommal is remek műértelmezéseket adott, szép este volt.