Névnapok: Barnabás, Barangó, Amábel, Balló, Barabás, Barna, Eta, Etelka, Mábel, Mabella, Paula, Pauletta, Paulin, Rexana, Roxán, Roxána, Rozalinda, Tulipán, Vaszília
Események:
1144 – Párizstól északra (Saint-Denis) felszentelik az átépített, gótikus stílusú Szent Denis-székesegyházat amely, 
néhány kivételével, a francia királyok temetkezési helye volt.
1881 – Bedřich Smetana Libuše (cseh fejedelemasszony) című háromfelvonásos történelmi tárgyú „ünnepi” operájának premierje a prágai Nemzeti Színház megnyitóján, az akkori trónörökös, Rudolf főherceg prágai látogatásakor.
1936 – Londonban megnyílik a II. Nemzetközi Szürrealista Kiállítás a New Burlington Galleries-ben. A szervezőbizottság tagjai voltak többek között David Gascoyne, Henry Moore, André Breton, Paul Éluard, Salvador Dalí. Az ismertebb művészek közül Hans Arp, Marcel Duchamp, Max Ernst, Alberto Giacometti, Paul Klee, René Magritte, Joan Miró, Pablo Picasso műveit láthatták az érdeklődők.
1982 – bemutatják a Steven Spielberg rendezte E. T., a földönkívüli amerikai sci-fi filmet. A főszereplők Henry Thomas és Drew Barrymore. A 4 Oscar- és 2 Golden Globe-díjas film a bemutatása után azonnal hatalmas siker 
lett Amerikában és az egész világon.
1990 – Olivia Newton-John (1948-2022) brit-ausztrál, négyszeres Grammy-díjas énekesnő és színésznő, környezetvédő tevékenységéért elnyerte az Egyesült Nemzetek jószolgálati nagykövete tisztet.
1993 – bemutatják a Jurassic Park tudományos-fantasztikus kalandfilmet Steven Spielberg rendezésében, Michael Crichton azonos című regénye alapján. Főszerepben Sam Neill és Jeff Goldblum. Ez az első része a Jurassic Park filmsorozatnak, ami a bemutatkozó hétvégén 502 millió dolláros bevételi rekordot hozott.
2008 – kigyullad és leég leég Erdély legmagasabb, Beszterce főterén álló 76 méter magas templomtornya. A XV. századi evangélikus templomot a besztercei szászok építették.
Megszületett Richard Strauss (Richard Georg Strauss, 1864–1949) a 19. századvég és a 20. század első felének 
német, késő romantikus zeneszerzője.
Főleg szimfonikus programzenéiről, operáiról és dalairól ismert. Kora jelentős karmesterei közé tartozott, a Bajor Állami Operaház és a Berlini Állami Operaház főzeneigazgatója, a Bécsi Operaház igazgatója volt. Az első korai zongorára és énekhangra komponált darabok után, megjelentek nagyobb szabású kompozíciói is, versenyművek illetve egy nagyobb szonáta, egy vonósnégyes, két szimfónia, valamint egy szerenád fúvósokra. A fiatal Strauss romantikus zeneszerzői stílusa közelebb állt Robert Schumannhoz és Brahmshoz, később Wagner stílusa felé fordult, de nagy hatással voltak rá Liszt Ferenc szimfonikus költeményei is. Sikeres szimfonikus költemények után az igazán nagy áttörést a Salome és az Elektra hozta meg. 1919-ben Franz Schalkkal közösen elvállalták a Bécsi Állami Operaház, a Wiener Hofoper vezetését. Támogatta a neves színházi rendező, Max Reinhardt és Hugo von Hofmannsthal által kezdeményezett Salzburgi Ünnepi Játékok elindítását (Halál és megdicsőülés, A rózsalovag, A hallgatag asszony).
Meghalt Tihanyi Lajos (1885–1938) avantgárd festőművész, a MIÉNK, a Nyolcak és a Ma műhely tagja.
Nagybányán festett, de nem tagolódott be az iskolába, a szabad iskolán kívül festett, lényegében autodidakta volt. A magyar avantgárd egyik kiemelkedő alkotója. Stílusa Cézanne-ból indult ki, és kubista irányban haladt. Hatott rá a fauvizmus és az expresszionizmus. Művészetében a tárgyiasság és az analitikus formabontás feszültségeit kutatta. Az 1910-es évek végén ismerkedett meg Kassák Lajossal, aki 1918-ban kiállítást szervezett számára a szalonjában. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahonnan rövidesen Berlinbe költözött, majd Párizsba költözött át. Az ottani művészvilág hamar befogadta. Az analitikus, majd a szintetikus kubizmus jegyeit mutató, 1920 körül készített csendéleteit, portréit és városképeit egyre elvontabb kompozíciók váltották fel, az 1930-as évek elejére eljutott a teljes absztrakcióig (Fürdőzők, Tájkép híddal, Beszélgetők).
Meghalt John Wayne (Marion Robert Morrison, 1907-1979) Oscar-díjas amerikai színész, akit a „The Duke” azaz 
„A herceg” névvel illettek.
Már az 1920-as években szerepelt némafilmekben, még ha színészi tehetségét nem is annyira ismerték el, megjelenése és járása, az akkori western, majd később második világháborús filmekben tette híressé. Ő volt a hős, aki egyedül áll ki és megy harcba az igazságért. Más szerepekben is mint életrajzi filmek, romantikus vígjátékok vagy drámák is látható volt. Az 1940-es évektől egészen az 1970-es évekig tartó munkásságának köszönhetően az Amerikai Egyesült Államok egyik jelképévé vált. Pályája kezdetén (amerikai) futballista volt, miközben a Fox stúdió kelléktárában is dolgozott. Így került kapcsolatba a filmvilággal. Kisebb szerepek után Raoul Walsh rendező neki adta nagyszabású vadnyugati filmeposzának, a Nagy ösvénynek a főszerepét, akkor kapta a John Wayne művésznevet. Élete során 24 díjat, és 16 jelölést kapott. Az Oscar-díjat 1970-ben vehette át A Félszemű című westernfilmben nyújtott alakításáért. filmeket is rendezett (Apacserőd, A félszemű seriff, A mesterlövész).
Megszületett Gene Wilder (Jerome Silberman, 1933-2016) amerikai színházi és filmszínész, rendező, 
forgatókönyvíró és író.
Az Iowa-i egyetemen kommunikációt és színművészetet tanult, majd Bristolban felvették a Bristol Old Vic Theatre School-ba. Színpadon kezdte pályafutását, de már 1967-ben debütált a Bonnie and Clyde című filmben. Első nagyobb szerepe Leopold Bloom volt 1968-ban A producerek című filmben. A producerek kultfilmmé vált a vígjátékok között és a kezdete volt annak a termékeny együttműködésnek, ami közte és Mel Brooks író-rendező között kialakult. 1971-ben Mel Stuart felajánlotta számára a Willy Wonka és a csokoládégyár címszerepét, ami Roald Dahl Charlie és a csokoládégyár regénye alapján készült. Wilder eleinte bizonytalan volt, majd elfogadta a főszerepet. Richard Pryorral, az 1977-ben bemutatott Száguldás gyilkosságokkal című filmbe játszottak először. A páros játékát még több filmben láthattuk 1991-ig. Pryor halála után az Alice csodaországban című filmben és néhány televíziós szereplésével hívta fel magára a figyelmet. 2005-ben megjelentette személyes visszaemlékezéseit Kiss Me Like a Stranger: My Search for Love and Art címmel (Fényes nyergek, Vaklárma, Ifjú Frankenstein).
Ezen a napon született:
Ben Jonson (Benjamin Jonson, 1572?–1637)
angol drámaíró, költő és színész, William Shakespeare kortársa. Flandriában szolgált katonaként, utána Londonban telepedett le és színészként, majd költőként és drámaíróként tevékenykedett. 1598-ban párbajban megölte egy színésztársát, e miatt börtönbe került. 1616-ban díszes fólió méretben jelentette meg addig írt műveit, a drámák szövegét gondosan megszerkesztette, s mindegyik drámához előszót írt. Ezzel az újításával a színdarabot az irodalom rangjára emelte (Volpone, Epigrammák, A gyönyörűség maszkja).
Marics Ferenc (1791-1844?)
szlovén tanító, kántor, egyházi énekek szerzője. Még Felsőszölnökön került kezébe az ún. Ruzsics-kántorkönyv, amit egy ismeretlen Ruzsics nevezetű tanár szerkesztett 1789 körül. Mind Marics, mind Bertalanits lemásolva tovább terjesztették a szlovén nyelvű énekeskönyvet. A másolás járhatott valószínűleg átdolgozással, vagy bővítéssel is.
Julia Margaret Cameron (1815-1879)
brit fotográfus, akit a korabeli hírességekről készített portréi, illetve az Artúr-mondakörről és más legendákról szóló képei tettek híressé. Fotóit két kategóriába sorolhatjuk: szorosan szerkesztett portrékba, és illusztratív allegóriákra, melyek vallási és irodalmi munkákon alapulnak. Főleg az allegorikus munkáin látszik a preraffelita hatás, melyeken távolba meredő tekinteteket, puha mozdulatokat és lágy fényeket láthatunk.
Antoni Grabowski (1857-1921)
lengyel vegyészmérnök és korai eszperantista, aki fordításaival jelentősen befolyásolta az eszperantó, irodalmi nyelv fejlődését. Már egyetemi évei alatt hatalmas érdeklődést mutatott az irodalom iránt, tagja volt a Szláv Irodalmi Szövetségnek. 1887-ben megvásárolta és áttanulmányozta az akkor megjelent könyvet, amiben Zamenhof bemutatta a nyelvtervezetét, amely hamarosan az „eszperantó” néven vált ismertté. Zamenhof és Grabowski tudatában voltak az irodalom szerepének a nyelvek fejlődésében, különösen pedig egy formálódó nyelv esetében, amilyen az eszperantó is.
Kresz Géza (Géza de Kresz, 1882–1959)
hegedűművész. Kanada máig legnagyobbnak tartott vonósnégyese, a Hart House String Quartet egyik megalapítója, Maurice Ravel jó barátja, Bartók Béla első vonósnégyesének amerikai bemutatója.
Keleti László (Kohn, 1904–1972)
színész, érdemes művész. Rákosi Szidi színiiskolájába járt, Kaposvárott kezdte a pályáját. 1938 és 1944 között Londonban, Párizsban, Olaszországban és Dániában élt. Miután 1945-ben hazatért, a Vígszínház, Fővárosi Operettszínház és a Thália Színház tagja volt. Népszerű komikus volt, aki főleg karakterszerepekben, kisebb epizódfigurákban aratott sikert. Számos filmben szerepelt 1929-től fogva (Ez a villa eladó, Állami Áruház, Kár a benzinért).
Ronald Barnes (Ronald Montague Barnes, 1927–1997)
amerikai karillonművész (carilloneur, harangjátékos), zeneszerző és zenetudós. 1963-tól 1975-ig a Washingtoni Nemzeti Katedrális, valamint 1982-től 1995-ös nyugdíjazásáig a Kaliforniai Egyetem karillonosa volt. 56 eredeti kompozíciót és több száz feldolgozást készített. Jelentős szerepe volt a harangjáték elterjedésében az Egyesült Államokban.
Hemző Károly (1928–2012)
fotóművész. Fotólaboránsként dolgozott 1942-től a Hunnia Filmstúdióban, majd nyomdai fényképész és retusőr volt az Athenaeum Nyomdában, 1949 és 1952 között. 1952-től fotóriporterként dolgozott. Tevékenysége rendkívül sokoldalú, készített illusztrációkat, könyveket, művészi kiadványokat a riportok mellett. Lovas könyveivel megújította az állatfényképezést Magyarországon. Kiállításaival és művészi fotóalbumaival nagy hatást tett a kortársakra, számos újító, innovatív eszközt használt a fényképezésben és a fotók prezentálásában is.
Maurer Dóra (1937)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Munkácsy- és Kossuth-díjas grafikus, festő, filmkészítő. A magyar új avantgárd jeles képviselője. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, 2017-től a szervezet elnöke. Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott 1956-61 között. Az 1960-as évek kezdetén pályakezdése organikus és groteszk formákban gazdag rézkarcokkal, fametszetekkel indult. Alkotásai az iróniát és a humort sem nélkülözik. Igen figyelemreméltó művészetpedagógiai és kiállításszervezői tevékenysége is. ––> Ludwig Múzeum: Maurer Dóra – Szűkített életmű
Ráday Mihály (1942–2021)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmoperatőr, rendező, televíziós szerkesztő, a Budapesti Városvédő Egyesület elnöke. Tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmoperatőri, majd az ELTE művészettörténet szakán végezte. 1968 óta folyamatosan a Magyar Televízióban dolgozott, 1979-ben létrehozta hírneves városvédő műsorát Unokáink sem fogják látni… címen, amely a jó és a rossz példák bemutatásával lassanként elérte, hogy az emberek jobban megbecsüljék a műemlékeket és általában az épített örökséget.
Hugh Laurie (1959)
háromszoros Golden Globe-díjas angol színész, humorista, író és zenész. Legismertebb szerepe Dr. Gregory House a Doktor House című televíziós sorozatban. A Brit Birodalom Rendjének birtokosa. Elsősorban komédiasorozatokban vállalt szerepei (Fekete Vipera, Majd a komornyik) tették ismertté. Emellett játékfilmekben is játszott (101 kiskutya).
Pamela Gidley (1965-2018)
amerikai modell, színésznő. Modellként kezdett dolgozni. A New York-i színművészeti akadémián színjátszás tanult, végül Los Angelesbe költözött, és színésznőként kereste kenyerét. 1986-ban vállalta első filmszerepét, azóta számos TV és mozifilmben szerepelt 2006-ig amikor is visszavonult a filmezéstől (Út a pokolba, Maffia!, Mint a szélvész).
Kövesdi László (1967)
színész. 1988-1992 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1992-1993 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja, 1993-1994 között szabadúszó volt. 1994-1995 között a szolnoki Szigligeti Színház színésze, 1995-től ismét szabadúszó. Írással, rendezéssel és szinkronizálással is foglalkozik.
Peter Dinklage (1969)
Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész. 2011-től alakította Tyrion Lannistert a HBO Trónok harca című sorozatában. Alakításáért egyéb díjak és jelölések mellett két Emmy-díjat és egy Golden Globe-díjat vihetett haza, a legjobb férfi mellékszereplőnek járó kategóriákban. Filmekben, televíziós sorozatokban és színpadi darabokban is rendszeresen szerepel.
Joshua Jackson (Joshua Carter Jackson, 1978)
kanadai színész. Még csak kilencéves volt, amikor már reklámokban szerepelt, majd statisztált a MacGyver című sorozatban. Tinédzserként kapta első filmes szerepeit. Korábban is kapott epizódszerepeket mozifilmekben, de csak a független filmesek bíztak rá főszerepeket (Kerge kacsák, Rémségek könyve, Seattle öt napja).
Shia LaBeouf (Shia Saide LaBeouf, 1986)
Emmy-díjas amerikai színész. Karrierjét stand-up comedyvel kezdte, kávéházakban és hasonló helyeken lépett fel. Egy nap látta az egyik barátját szerepelni a Quinn doktornő, a varázsló című sorozatban, és akkor határozta el, hogy színész lesz. Even Stevens (2000) című sorozattal vált ismertté, és alakításáért Daytime Emmy-díjat is kapott (Én, a robot; Transformers; Fékezhetetlen).
Ezen a napon halt meg:
Bayer József Ágost (1821-1864)
honvéd ezredes, történetíró, katonai szakíró. 1843-ban kilépett a császári hadsereg szolgálatából és Berlinben újságíró lett. A március 15-ei forradalom hírére hazatért és jelentkezett a szerveződő honvédségbe. Az aradi haditörvényszék előbb halálra, majd tizennyolc évi várfogságra ítélte. Első költői kísérlete a pesti árvízkárosultak javára Witthauer által kiadott Albumban jelent meg. Némedy József álnéven megírta Buda 1686-os és 1849-es ostromát is. A krími háború idején a Pesti Naplóba írt katonai cikkeket. A magyar szabadságharc megírásával is foglalkozott, de kéziratai elvesztek.
Márkos Albert (1914-1981)
romániai magyar zeneszerző, karnagy, tanár. A Gh. Dima Zeneművészeti Főiskolán a módszertan, zeneelmélet, akusztika, hangszerelés professzora 1946-tól haláláig. Szerepet vállalt a kóruskultúra fejlesztésében karmesterként is. Művein erőteljes népzenei hatás érezhető.
DeForest Kelley (Jackson DeForest Kelley, 1920-1999)
amerikai színész, leghíresebb szerepe Leonard McCoy hajóorvos a Star Trek című sikeres sorozatban és az azt követő hat filmben. Élete hátralévő részében nem is szerepelt túl sok más filmben.
Szöllősy Irén (1920–2011)
Jászai Mari-díjas színész, bábművész, a Állami Bábszínház alapító tagja. Magánúton tanulta a színészmesterséget. Pályáját 1946-ban a Nemzeti Színházban kezdte. Az országos ismertséget a televízió biztosította számára. Generációk ismerhették meg bábművészetét és hangját is, többek között Cicamicaként a Futrinka utca, a Cicavízió, és Takács Bálintként a Zsebtévé sorozatokban.
Ruby Dee (Ruby Ann Wallace, 1922–2014)
Primetime Emmy-díjas amerikai színésznő, költő, drámaíró, forgatókönyvíró, újságíró és polgárjogi aktivista. Az 1960-as évek folyamán politikai töltetű filmekben játszott (A kitüntetés napja, Amerikai gengszter, Titanic).
Fekete Sándor (1927-2001)
író, újságíró, irodalomtörténész, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. 1952–1953-ban az Új Hang szerkesztője, 1951–1956 között a Szabad Nép munkatársa, rovatvezetője, 1952-től a szerkesztőbizottság tagja. 1956-ban az ELTE magyar tanszékének munkatársa. 1957–1958-ban az MTA Irodalomtörténeti Intézetében dolgozott. A forradalom utóvédharcaiban vállalt szerepe és a Hungaricus álnéven megjelent írásai miatt 1959-ben a Mérei-perben 9 évi börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult. Több könyvében foglalkozott a reformkor irodalmával és Petőfi Sándor életével. Szatirikus hangvételű színműveit, vígjátékait több budapesti színház is bemutatta (A márciusi fiatalok, Mezítláb a szentegyházban, Egy bűnös szatíra).
Ornette Coleman (Randolph Denard Ornette Coleman, 1930–2015)
Grammy-életműdíjas amerikai dzsesszzenész, szaxofonos, zeneszerző. Az 1960-as években egyike volt a free jazz megalapítóinak, a kifejezés maga a Free Jazz: A Collective Improvisation című albumáról származik. A Broadway Blues dzsessz-sztenderd lett.
Balogh László (1930–2023)
Munkácsy Mihály-díjas festő, grafikus. 1951–1957 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, 1956-tól kiállító művész. 1957-től tagja a Művészeti Alapnak és a Fiatal Művészek Stúdiójának. 1958–1965 között a szentendrei művésztelep tagja volt. 1962-ben Olaszországban volt tanulmányúton. 1965-től a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja. 1981-ben a Szentendrei Grafikai Műhely alapító tagja volt. Festészeti munkái mellett könyvborítókat, plakátokat, településcímereket készített. Sokoldalúan felkészült grafikus, a színellentétek dinamikus kihasználója.
Lubik Zoltán (1932-1983)
kürtművész, tanár. A budapesti Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, 1957-ben diplomázott. 1954–1983 között a Magyar Állami Operaház zenekarában játszott. 1958–1959 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában oktatott. 1959–1983 között a budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanított. 1964–1965 között Weimarban Karl Biehling mesteriskolájában továbbképezte magát. Hangszerével kapcsolatban intenzív kutatómunkát is végzett. Több cikke, tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban.
Géher István (1940-2012)
költő, műfordító, esszéista, irodalomtörténész, egyetemi tanár, az irodalomtudomány kandidátusa. William Shakespeare munkásságának legnagyobb hírű magyar kutatója, nemzetközi szinten elismert irodalomtörténész. Tudományos munkássága mellett költői és műfordítói munkássága is jelentős, a Műfordítók Egyesületének elnöke volt. Pályája során számos kötete jelent meg (Mondom: szerencséd, Az értelmezés rejtett terei, Minden minden).
Gaál Erzsébet (1951-1998)
színésznő, rendező. 1985-től a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja, 1989-tól a színház rendezője volt. 1992-től a József Attila Színház rendezője volt (Nádas Péter: Temetés; Gorkij: Éjjeli menedékhely; Felütés).
