a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: terminator
Rendhagyó könyvbemutatót tartottak a Szimpla kertben a szerzők, valamint az Alexandra Kiadó. Az Alexandrától nem áll távol a formabontás, tavaly tavasszal a Pódiumon Tamás Jenő könyvét Szepsy István borász mutatta be, és mindketten meggyőző bizonyítékokat is felsorakoztattak szakértelmük mellett. Cserna-Szabó András és Darida Benedek zsírúj kötete, „A macskajaj regénye 52 recepttel”, 33+1 fejezetben meséli el a másnaposság világtörténetét. Mielőtt bárki elhamarkodott ítéletet alkotna, s kijelentené, hogy ez a könyv csak a szerzők mindennapos foglalatosságáról, a berúgásról szól, ki kell ábrándítanunk.
Nem így van.
Ez a könyv nem a szerzők mindennapos foglalatosságáról, a berúgásról szól, hanem a szerzők mindennapos foglalatosságáról, a berúgásról és irodalmi, művészeti vetületeiről.
Főúr, egy Szimplát!
A Szimpla kert nem szimpla hely, hallottam már róla ugyan, de mégis másnak képzeltem. A bérházudvarból kialakított ivó a maga lepukkant retró stílusával, csupasz, festett, kiplagátozott falaival, régimódi bútordarabjaival valóban hangulatos. Vagy harmincéves, már akkor is kocsmai minimálfelszerelésnek számító asztaloknál és székeken főleg fiatalok ülnek, jegyzeteik, tankönyveik, laptopjuk fölé hajolva. Az olcsóbbik csapolt sör, az 1862-ben alapított gyár névviselő zászlóssöre 430-ba kerül, tehát a környék hasonló vendéglátó-ipari egységeinek áraihoz idomul. A viszonylag nagy udvar végében kisebb színpad áll, ahol időnként zenés előadások zajlanak, mint június 11-én délután is. A fal mellett álló shaker stílusosan az egyik fejezet (Az öreg halász és a tengernyi Daiquirí) főhősének kedvenc, hordószámra fogyasztott italával fogad: „Daiquirí Speciál Hemingway papa módra”, s gondoskodik róla, hogy később többen lime-kórosan hagyják el a kertet. A kellő bemelegítés(ek) után körbenéztem, s a pultok mellett az épületből helyiségeket kihasító szórakozóhelyen eldugott, szerelmespároknak megfelelő zugokat – itt nem is volt illő fényképezni –, biciklitárolót, csocsózó részt stb. is találtam. Tehát mind a nagy közös kocsmai tablónak, mind a szórakozásnak, tanulásnak, az intimebb összebújásnak megfelelő terepe lehet.
A katzenjammerológia kézikönyve – Bográcsos, debreceni korhelyleves pulykából
És a főzésnek. Már majdnem készen volt a Csokonai szellemében – „megterhelt és heves / Gyomrunknak új erőt ád a korhel-leves” – összeállított bográcsos étek, amelynek ősmagyar jellegét hangsúlyozták a szerzők, hiszen tárkonytól a sárgarépáig számos zöldséget, fűszert dolgoztak bele, paprikát azonban nem. Csokonairól olvashatjuk egyébként a kötetben, hogy a Czeizel Endre által vizsgált 21 költőgéniusz szeszesital-fogyasztási listáján hol a mértékletes, hol a mértéktelen jelző illett rá (négyelemű skála, a további jellemzők: absztinencia, abúzus). A „hivatásos vendég” (Szerb Antal megállapítása) főleg cimborális társaságba keveredve erősítette a mértéktelenül ivók táborát. Az érdekes táblázat – s ez is igazolja, hogy milyen alapos tanulmányok előzhették meg a szerzők munkáját – öt szempontból mérlegeli költőinket: az előbbi jellemzőn kívül a dohányzást, kávé-/tea-, kábítószer-fogyasztást és a sportot/mozgást vette figyelembe. A cívisváros költője abúzusjellegűen dohányzott, „mértéktelenül” sportolt (ez gonosz megállapítás, négyes metró, intercity sehol), és kérdéses kávé- és teafogyasztása. A pálmát a 21 költő közül Ady Bandi vinné el, aki a mozgást tekintve absztinens volt, ám a többi szempontból a maximumot nyújtotta, abúzusjellegűen fogyasztott.
Visszatérve a könyvbemutatóra, a szimpatikus szerzők röviden beszéltek a témában elért eredményeikről, kutatásuk igen nagy merítéséről és szinte lehetetlen átláthatóságáról, valamint arról is, hogy tovább folytatják ezen emberpróbáló tevékenységüket, további hat fejezeten dolgoznak éjt-nappallá téve, s a kötet megfelelő fogyása esetén (el) kibővített könyvvel rukkolnának elő karácsonyra.
Szóba került a számmisztika, miszerint a „nagyok” általában 39 és 42 éves korukban itták halálra magukat, akinek ez nem sikerült, az pedig önnön kezivel vetett véget életének. Örömmel nyugtázták, hogy van még néhány jó évük (Cserna 33, Darida 37 éves). A számmisztikához tartozik, hogy a képi mivoltában is ízlésesen összeállított kötetet – archív felvételek, képeslapok, plakátok, műalkotások reprodukciói stb. – Banga Ferenc is illusztrálta, természetesen három rajzzal.
A bemutatón Kárász Zénó olvasott fel egy fejezetet (A skieni hattyú és az élet vize) a könyvből, a 161 centis és neves katzenjammerológus Henrik Ibsenről szólót, aki többek közt Magyarországon is behatóan ismerkedett (1891) az éppen játszott színpadi művekkel és a gasztronómia magyar gyöngyszemeivel, „cimbizett kicsit a lábadozó Jókaival”, minden bizonnyal az általa oly kedvelt tokajit hörpölgetve. A viking „harag mestere” volt az első Cserna-Szabó szerint, aki a nyíltszíni hányást irodalmi műben ábrázolta (A vadkacsa). A könyvbemutatón a betétek arra is kellettek, hogy az étek végső formáját, ízvilágát elnyerje. A muzikális fejezetben (Tercel a Kaszás) témánk kutatói a cefréző zenészeket vették számba E. T. A. Hoffmanntól és Brian Jonestól John Bonhamen és Hacsaturjánon keresztül Jimi Hendrixig és Muszorgszkijig. Utóbbi életművéből Huszár Anita énekesnő adott elő darabokat Oberfrank Péter zongorakíséretével (többek között a Részeg fajdkakas [?] vagy valami hasonló húzócímű zeneszámot, már nem emlékszem a Hemingway-koktél sűrű kortyolgatása miatt).
A korhelyleves valóban jól sikerült, bár tányér és kanál nehezen került elő, de a végén az is lett és szentesi kovászos-csípős savanyúság is.
A recipe (azért ezt választottuk, mert már kipróbáltuk, a copyrightoldalon ugyanis egy kezdőket kicsit visszafogó megállapítás olvasható: „A kötetben szereplő ételek és italok közül némelyik emberi fogyasztásra alkalmatlan…”):
Debreceni „korhel-leves” pulykából Vitéz Mihály módra
1 kg pulykaaprólék (nyak, láb, zúza, máj, szív)
Só
Karikára vágott debreceni (ízlés szerint)
2 nagyobb sárgarépa
1 petrezselyemgyökér
1-1 kisebb zeller és karalábé
40 dkg savanyú káposzta
4 dkg vaj vagy főzőmargarin
3 dl tejföl
1 csokor friss kapor (apróra vágva)
Csípős mustár
Frissen őrölt bors
Némi cukor
Löttyintésnyi tárkonyecet
Friss petrezselyem
A kötetben a szerzők lenyűgöző témaismeretről tesznek tanúbizonyságot. Nem elégednek meg azzal, hogy Szokratésztől Douglas Adamsig tekintik át a katzenjammerológia kultúrhistóriáját, a jövő vizslatásával is foglalatoskodnak: a másnaposságért felelős gén felfedezését is szorgalmazzák. Egy földrajzi és időrendi szesztúra borgőzös állomásait mutatják meg a stúdiumban jártas és a másnaposságot messziről – Banga Ferenc-i meredező hátszőrrel – méregető laikus közönségnek irodalmi kalauzolással. Olyan irodalmi ínyencségek is a kötetbe kerültek, amelyekről noha tudtak korábbi kutatók is, ám ilyen-olyan okból nem fértek bele egy-egy tudományos értekezésbe. Ezúttal most megtörtént. Több hasznos melléklete is van a kötetnek, a tudományosságot tovább erősítendő: név- és kocsmamutató (Cambridge helyszínként ebben is vinné a pálmát), valamint hányózacskó.
A szerzők
Cserna-Szabó András
- március 9-én születtem Szentesen, napra pontosan 40 évvel Jurij Gagarin világra jötte után. Édesanyám szerint gyerekkoromban „hős, szovjet katona” szerettem volna lenni, pedig sose altattak vodkás kenyérrel. Nem tudom, az életemet hol rontottam én el, de factum a factum: gyáva, magyar, katonai szolgálatra alkalmatlan felnőtté cseperedtem. Középiskolai tanulmányaimat a Szamárdelelő Csárdában végeztem a 2+1 lagzizenekar zenei aláfestése közepette, majd szüleim budapesti egyetemi tanulmányokra adták fejem – így a következő öt évben délelőttönként gyakran snóblizhattam kukásokkal a Móricz Zsigmond körtéri Egri Tanszék pincehelyiségében. Ebben a borozóban jutott tudomásomra az is, hogy az írók sokáig alhatnak – s én abban a szent minutumban ezt a rögös pályát választottam.
Darida Benedek
- október 4-én születtem Szentesen, napra pontosan 400 évvel Pázmány Péter világra jötte után. Első otthonom a Baross utcában volt, nagyjából félúton az Aranykalász („Toklász”) nevű műintézmény, illetve a szentesi resti között; utóbbi vendéglátóipari egységben a családi legendárium szerint puszta tejfoggal haraptam szilánkká a bordázott falú vizespoharakat a vasárnapi ebédek alkalmával. Életem eddigi legkeményebb másnapossága katonakoromban, Sedlec-Podboranyban taglózott le – azon a reggelen arra ébredtem, hogy három T–55-ös harckocsi lángol fekvőhelyemtől mintegy húszméternyi távolságra (a Varsói Szerződés utolsó közös hadgyakorlatán vettem éppen részt). Azóta nem iszom bárszentmihályfalvai bort, és az incidenst követően a VSZ is villámgyorsan megszűnt.
Cserna-Szabó András – Darida Benedek:
Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan
Alexandra, Pécs, 2007
Kartonált, 256 oldal
Felelős szerkesztő: Halász Gábor
Szöveggondozás: Király Levente
Kötetterv: Hársfai László
3 illusztráció: Banga Ferenc
Nyomás: Kinizsi Nyomda
ISBN: 9789633702475
