a papiruszportal.hu archívumából [2013]
Szerző: Szabó Ildikó
Szerencsére ritkán fordul elő, hogy egy koncertet lemondani kényszerül az előadó, ez történt március 9-én, a Festetics-palota hangulatos Tükörtermében Igor Levit váratlan betegsége miatt ifj. Balázs János lépett fel. A műsor is változott, eredetileg Xenakisz-, Beethoven-, Liszt- és Prokofjev-darabok szólaltak volna meg (impozáns felépítésű volt a program, ezért is esett Levit estjére a választásom), ehelyett Beethovent és Liszteket hallhattunk, valamint Schubertet és Chopint.
Csak délben értesülhetett a közönség az előadó- és műsorváltozásról, ennek ellenére megtelt a gyönyörű terem, ezeknek a koncerteknek szinte családias a hangulatuk (A zongora sorozat hangversenyét tartották meg). Nehéz helyzetben van a művész, hiszen más előadót, műveket vár a közönség, pillanatok alatt kell megválasztani a programot, úgy, hogy valamiféle kapcsolódás mégiscsak lehessen az előre meghirdetettel. Ifj. Balázs János következő nap gyerekeknek tartott előadást, ez sem könnyítette meg a beugrását, a koncertet megmentette, a közönség élvezte játékát.
A fiatal, több versenyen helyezést elérő ifj. Balázs János két Schubert-művel kezdte koncertjét, elsőként a B-dúr impromptu (op. 142.) szólalt meg, kissé félszegen, ez betudható az izgalomnak, a váratlan helyzetnek. Előadásában soknak éreztem a pedált a darab elején, és nem is tűnt igazán kifejezőnek a kezdés, mintha bemelegítés lett volna. A moll jellegű középrésznél azonban magára (és a műre) talált a fiatal művész, a forte szakasz nagyon jól szólalt meg. Schubert zongoraművei közül az egyik legismertebb az Asz-dúr impromptu (op. 90.), nehéz újat mondani a darabról, csak ritka esetben valósul ez meg. Kellemes előadást hallottunk, figyelemre méltó középrésszel.
Chopin két műve zárta az első részt, az Asz-dúr balladát kifejezetten jónak éreztem, a ritmus olyan volt, mintha a korabeli szalonok óráinak ketyegését imitálta volna ifj. Balázs János, és ebben a műben is a forték imponálóan hatottak. Szintén a forték tetszettek az Andante spianato et Grande Polonaise-ben, a polonéz szakaszban. A nyitó Andante karakterét lágyabbnak érezné az ember, a basszus is mintha túlsúlyba került volna, a második rész ritmikája pontosan, határozottan szólalt meg.
Szünet után Beethoven op. 13-as, Karl Lichnowskynak ajánlott c-moll szonátája hangzott el, a Pathetique-szonáta szintén rendkívül kedvelt, jól felépített darab. Méltóságosan nyílt meg a szonáta, a lassú bevezetés egyenesen vezetett az Allegro molto e con brióhoz. A gyors szakasz szabdaltnak tűnt a sok apró cezúra miatt, a belső szólamok nem voltak minden esetben vezetve. A csodálatos Asz-dúr tételnél szebbet nem sokat írt Beethoven, a hangnem, a dallam is varázslatos. Ifj. Balázs János érzésem szerint a mű bensőségességét nem adta át a hallgatóságnak, hangosnak is találtam a tétel egyes szakaszait, hiányzott az a bensőséges, időtlenséget kifejező megvalósítás, ami az ABA formájú Adagio cantabilében rejlik. A visszatérés triolás belső szólamai kacéran szóltak, nem illettek bele a folyamatba, a záró Rondó előadása azonban tetszett.
Liszt három darabja zárta az estét, ezekben a művekben teljesedett ki a fiatal művész. Liszt A Villa d’Este szökőkútjai a Zarándokévek III. ciklusának leggyakrabban játszott műve, valahol Ravel Szökőkútjának elődeként tekinthetünk a zsánerképre. Ifj. Balázs János tolmácsolásában egy hangulatos, virtuóz művet hallottunk, viszonylag kevés dinamikával, mintha egy óriási vízesést jelenített volna meg, a pianókat itt is hiányoltam. Verdi–Liszt Rigoletto-parafrázisa szintén a virtuóz kategóriába tartozik, ahogy a koncertet záró XIV. magyar rapszódia is, ifj. Balázs János mindkét sikerdarabot vehemensen, értően játszotta, érzésvilága ezekre a művekre predesztinálja. Mindkét műben a nagy forték dominálnak a technikailag igencsak erőpróbáló megoldások mellett, mindkettőt meg is kapta a közönség (helyenként kopogásokkal). Öröm volt hallani a Szentirmai dallamára írt rapszódia karakán-kemény ritmusát, a cimbalomszerű effektusokat (sose hallottam még ennyire kifejezően), a feszültséget, az egyes témákra való rávezetést. Az est legjobb előadását nyújtotta a fiatal zongoraművész.
2013. március 9., Festetics-palota