Svéd Sándor: Operaáriák

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: Lehotka Ildikó

A nagy magyar énekes a most megjelent Hungaroton-lemezen népszerű áriákat énekel. Aki nem ismerte Svéd Sándor művészetét, ezekből a felvételekből képet kaphat arról, miért is lehetett a világ nagy operaházainak, a Staatsopernek, a Scalának, a párizsi, a Buenos Aires-i operának, a londoni Covent Gardennek, a Metnek, nem utolsósorban a magyar operaháznak, a Salzburgi ünnepi játékok ünnepelt, elismert szereplője.
A Rákosi-érában nem engedték a határon túlra, 1956 után külföldön élt. Hangját a Küldök néked egy nápolyi dalt című sláger eléneklése után egy ország ismerte.

A kritikusok a „baritonisták fejedelme”-ként emlegették.

Az áriák szerkesztése szerencsés: a klasszikus korszaktól halad a romantika felé, méghozzá úgy, hogy a két zeneszerző, Mozart és Rossini Figarója itt együtt szerepel. Az átmenet tehát zökkenőmentes a két stíluskorszak között.
Mozart Figaro házassága (a borítón Figaro lakodalma) Se voul ballare kezdetű áriájából hiányzik a recitativo, holott ez készítené elő az ABA formájú áriát. Az a néhány másodperc – a Non più andrai és az előző részlet – bár lemeznyitó számként nagyszerű, nehézkes előadása miatt (rengeteg felvételt tartanak számon, és a gimnáziumi tananyag része is mindkét zene) más darabokat lehetett volna szerepeltetni.
Rossini Largo al factotumja A sevillai (a kísérőfüzetben szevillai) borbélyból szintén egyfajta súlyosságot mutat, ennek ellenére pezseg az ária, Svéd Sándor lubickol a zeneszerző által megírt sikeráriában. A nyelvtörő, pergő szövegmondás az operarészlet végén még nagyobb hatásúvá teszi az interpretációt. A három, zeneileg jól megoldott ária bizonyítja, hogy Svéd Sándort tömör, fajsúlyos hangja nem ezekre a könnyedebb baritont kívánó áriákra predesztinálja.
Rossini Tell Vilmos című operájából a címszereplő áriáját hallhatjuk negyedik számként (Alla sua voce… Resta immobile), melyben az apa fájdalmának végtelen mélységét Svéd Sándor érzékletesen tárja fel. Mintha egy másik dimenzióban járnánk, ahol az össze nem téveszthető, gyönyörű, telt hang végre teljes szépségében megmutatkozik.
Gounod Faustjából a nagyszerű énekes két szerepkört is megszólaltat egy-egy ária erejéig. Valentine és Mephisto áriája közül az utóbbi jobban tükrözi Svéd Sándor karaktermegjelenítését, hangja, annak játéka, sátáni kacaja is jobban érvényesül.
Alfonso áriája (Ma de’ malvagi… Vien, Leonora) Donizetti A kegyencnő című operájából a szerelmes férfi minden reményét, reménytelenségét ábrázolja az énekes felfogásában.
A gyorsabb rész kifejezőbb, mind zeneileg, mind az előadásban. Az operát és egyáltalán Donizetti operáit kevésbé gyakran játsszák, mint ahogy zenetörténetben elfoglalt helyük igazolná, talán nehezek az áriák (különösen Leonóráé, nem is szívesen vállalják a mezzoszopránok), vagy a két olasz romantikus szerző, Verdi és Puccini művei biztosítják a telt házat.
A nagy romantikus operaszerző, Verdi tollából négy részlet is felcsendül: Az első kettő duett; Rigoletto és Sparafucile kettőse a második felvonásból (Quel vecchio maledivami), illetve a Simon Boccanegrából Doge és Fiesco Come fantasima kezdetű duett. Mindkettőben Székely Mihály énekli a basszus szólamot. A két mély férfihang szépen szól együtt, azonban mindkettőjük intonációjában bizonytalanságot, a kezdőhangoknál vaskosságot, erőltetettséget hallunk, talán a nagyon mély érzelmek kifejezésére így találtak módot. A karakterek azonban, mint a cédé szinte összes felvételén, itt is jól megfogottak.
Jago két második felvonásbeli részlete közül a Credo, a Vanne, la tua meta… Credo in un Dio crudel kezdetű áriában a zenekari közreműködés nagyszerű. Jago mocskos lelke, a benne dúló rosszindulat forgatagát az operaház zenekara mintaszerűen ábrázolja, Lukács Miklós irányításával. A másik ária szintén Jago ármánykodó, sötét lelkének zenei tükrözése, az aknamunka tökéletes elvégzését tolmácsolja Svéd Sándor, a részlet által megkívánt visszafogottsággal. Mindkét áriafelvétel az énekes legsikerültebbjei közül való, jól felépített mondanivaló, szép ívű megoldások jellemzik.
A cédét záró három felvétel Wagner Tannhäuser (Wolfram versenydala, Dal az esthajnalcsillaghoz) és A Walkür című operájából hangzik fel. Csak a legnagyobb tisztelettel és csodálattal lehet beszélni ezekről az áriákról. Talán a lemez legszebb felvételeit hallhatjuk, mindhárom számban az énekes és a zenekar együttműködése remekbe szabott, különösen Wotan búcsúja és a tűzvarázs közvetíti a legjobban a wagneri elképzelést, melyben az énekes fajsúlyos, ezen a felvételen acélos hangszíne, formáló ereje a legteljesebben kibontakozik.
Svéd Sándor (Bp., 1906. máj. 28.– Bp., 1979. jún. 9.)

Énektanulmányait Olaszországban két európai hírű énekmester – Mario Sammarco, Riccardo Stracciari – irányításával végezte. 1928-ban mutatkozott be az operaházban Silvio (Leoncavallo: Bajazzók) szerepében. 1928–1936 között az operaház magánénekese volt, közben 1931-ben sikerrel vendégszerepelt Bécsben. 1936-tól a bécsi Staatsoper állandó tagja, 1940–1950 között a New York-i Metropolitan magánénekese volt, de számos alkalommal lépett fel vendégként a milánói Scalában is. 1950–57-ben ismét az operaház magánénekese, 1957-től az európai és az amerikai operaházak ünnepelt vendége. 1957–66-ban évente többször is fellépett Budapesten. Korának egyik legjelentősebb baritonjaként elsősorban Verdi-operákban aratott kimagasló sikereket. Kossuth-díjas (1952), kiváló művész (1951). Főbb szerepei: Luna gróf (Verdi: A trubadúr); Rigoletto (Verdi); Jago (Verdi: Otello); Amonasro (Verdi: Aida); Posa márki (Verdi: Don Carlos); Germont (Verdi: Traviata); Wolfram von Eschenbach (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok); Telramund (Wagner: Lohengrin); Tell Vilmos (Rossini); Escamillo (Bizet: Carmen). http://vmek.niif.hu/02100/02139/html/sz23/350.html
A monó felvételek minősége kívánnivalót hagy maga után (ezt a borítón is jelzik: AAD), de erre magyarázat, hogy a stúdiómunka 1954–55-ben készült, s szerencsére ez csak az első néhány pillanatban zavaró.

A kísérőfüzetben – melyben Retkes Attila tollából elolvashatjuk Svéd Sándor (születési idejét több időpontra teszik) életrajzát – ismét sok hibát találni. A két Verdi-duettben (Rigoletto, Boccanegra) nem az elhangzó szöveget közlik, nincs összekapcsozva, ahol együtt énekelnek, bár ez bevett szokás más kiadóknál, és tegyük hozzá, hasznos is. A közölt áriák szövegébe betűhibák is becsúsztak, Rossini keresztnevét rosszul írták stb. De a legnagyobb baklövés a világhírű bariton, Svéd Sándor nevének magyar és külföldi összevont változata: Alexander Svéd Sándor.
Minden ária a Magyar Állami Operaház zenekara közreműködésével készült, Pless László, Kórodi András, Lukács Miklós, Komor Vilmos, Vaszy Viktor Varga Pál és Hermann Abendroth irányításával. A felvételek eredeti, illetve magyar nyelven készültek.

2005 Hungaroton
AAD monó
Wolfgang Amadeus Mozart
Figaro lakodalma/Le Nozze di Figaro

1. Figaro F-dúr áriája (I. felvonás)/Se voul ballare (Figaro, Act 1) 2’25”
2. Figaro C-dúr áriája (I. felvonás)/Non più andrai (Figaro, Act 1) 3’42”
   Gioacchino Rossini
   A sevillai borbély/Il Barbiere di Siviglia
3. Figaro belépője (I. felvonás)/Largo al factotum (Figaro, Act 1) 5’13”
   Tell Vilmos/Guillaume Tell
4. Tell áriája (III. felvonás)/Alla sua voce… Resta immobile (Tell, Act 3) 3’35”
   Charles Gounod
   Faust
5. Valentin imája (II. felvonás)/Avant de quitter ces lieux (Valentin Act 2) 3’59”
6. Mefisztó szerenádja (IV. felvonás)/Vous qui faites (Méphistophélès, Act 4) 3’18”
   Gaetano Donizetti
   A kegyencnő/La Favorita
7. Alfonso áriája (II. felvonás) Ma de’ malvagi… Vien, Leonora (Alfonso. Act 2) 5’46”
   Giuseppe Verdi
   Rigoletto
8. Rigoletto és Sparafucile kettőse… Quel vecchio maledivami (Duet of Rigoletto and Sparafucile, Act 2) (II. felvonás) 4’19”
   Simon Boccanegra
9. Simon és Fiesco kettőse (III. felvonás) Come fantasima (Duet of Simon and Fiesco, Act 3) 4’56”
   Otello
10. Credo (Jago, II. felvonás/Credo in un Dio crudel (Jago, Act 2) 4’46”
11. Jago álomelbeszélése (II. felvonás)/Era la notte… (Jago, Act 2) 3’12”
    Richard Wagner
    Tannhäuser
12. Wolfram versenydala (II. felvonás)/Blick’ ich umher (Wolfram, Act 2) 4’41”
13. Dal az esthajnalcsillaghoz (Wolfram, III. felvonás )…O du, mein holder Abendstern (Wolfram, Act 3) 5’01
    A Walkür/Die Walküre
14. Wotan búcsúja és tűzvarázs (III. felvonás)Loge hör! Lausche hieher (Wotan, Act 3) 15’59”
    Összidő: 71’33”
    A Magyar Állami Operaház Zenekara
    Vezényel: Pless László (1, 2); Kórodi András (3); Lukács Miklós (4, 9–11); Komor Vilmos (5, 6, 12, 13); Vaszy Viktor (7); Varga Pál (8); Hermann Abendroth (14)
    Olasz (1–4, 7, 10, 11); magyar (5, 6, 8, 9) és német (12–14) nyelven
    Dizájn: Juhász Miklós
    Kísérőfüzet-szerkesztő: Winkler Lajos
    Borító: Svéd Sándor mint Tell Vilmos
    Felvétel ideje: 1954 (5, 6), 1954 (1, 2, 8, 9), 1955 (3, 4, 7, 10–14)
    HCD 32329