Rammstein – Egy ember ég

a papiruszportal.hu archívumából [2005]

Szerző: Mika Róbert

Van, aki a spenótot szereti, valakit ki lehet kergetni vele a világból; van, aki a pacalpörkölt láttán elfordítja a fejét, s olyan is akad, aki mit meg nem adna egy zaftos csülkös-pacalos zónapörköltért. Aki a Rammsteint először hallja, válaszút elé kerül: vagy örökre elűzi még a nevét is a szókincséből, vagy örökre a szívébe zárja. A német együttes tavaly megjelent Reise, reise című albumát mutatja be immár a második kört futva, éppen Franciaországban jár, miután egy hónapos turnéja során német és a brit rajongóit örvendeztette meg legújabb számaival. A túra vége felé, február 27-én Budapestre érkezik a csapat.

Ramstein
Katonai légibázis Németországban.

1988. augusztus 28-án egy légi bemutatón baleset történt, három olasz gép ütközött össze a levegőben, majd a közönség közé vágódva 80 ember halálát okozta. A Ramstein helységnévből ered a zenekar neve, csak hozzáragasztottak még egy „m″ betűt. Az együttes frontemberét, Till Lindemannt, aki képzett pirotechnikus, talán a baleset szomorú látványa ihlette meg. A komor hangú énekes, a sokszor komor hangulatú dalai és a komor hangulatú események egymásra találtak. Az együttes egyébként berlini székhelyű.

Rammstein
Egy ember ég
Rammstein
hússzag terjeng a levegőben
Rammstein
egy gyermek meghal
Rammstein
a Nap süt

Rammstein
egy lángtenger
Rammstein
vér alvad az aszfalton
Rammstein
anyák üvöltenek
Rammstein
a Nap süt

Rammstein
egy tömegsír
Rammstein
nincs menekvés
Rammstein
egy madár sem énekel már
Rammstein
a Nap süt

(Fejk Nikoletta fordítása)

Rammstein
No, ha van nekünk csűrdöngölősünk, ezeknek a németeknek van echte Rammsteinjük. Kőkemények, ütősek, zúzósak. Sokak szerint „industrial rock″. Nem! Ne gondoljanak az Eddára. Ez valami más! Nagyon szólnak.
A Playboyban Charles M. Young, a Rolling Stone magazin kritikusa egyszerűen írta le véleményét: a Metallica a Rammsteinhez képest kismiska… [a Rammsteinnek] több ötlete van, és zeneileg kifinomultabb, mint a Metallica. Az első olyan német együttes volt, amelyet Grammy-díjra jelöltek (1999), pedig kitermeltek már egy Kraftwerket is (még mindig koncertezik, nemrég járt nálunk), és ne feledjük az Eloyt sem. Nemzeti védjegy: egy némettanár apróhirdetésében olvastam, hogy az együttes nevével nyomatékosította a nyelvtanulás szükségességét. A zenekar 1993-ban alakult, s tagjai nem széledtek szét (Flake Lorenz billentyűs később csatlakozott a bandához). Bemutatkozó lemezük sok viszontagság és visszautasítás után 1995-ben jelent meg Herzeleid címmel, ami több európai országban platina lett. Sok neves együttes előzenekarnak hívta meg őket, és látványos show-juk meg is hozta gyümölcsét, Európában egyre többet emlegették a „keletnémet″ bandát mint az egyik legjobb metált játszó együttest. 1996-ban David Lynch filmrendező, akit az együttes fel akart kérni új albuma klipjének forgatására, felfigyelt a Rammsteinre, és a Lost Highway című filmjéhez két számukat is felhasználta betétdalként (Marilyn Manson és David Bowie is az előadók között van). Azóta sem felejtették el őket a filmesek, a Matrix, a Mortal Kombat, a Resident Evil, a Tripla X és a Kutyaszorítóban című filmben is hallhatjuk egy-egy szerzeményüket. A Sehnsucht című lemez viszonylag gyorsan, 1997-ben követte az elsőt. Ezzel jól el is voltak 2001-ig, amikor a Mutter című korongot bocsátották útjára. Mondanom sem kell, hogy egytől egyig platinával honorálták tevékenységüket a kritikus zeneértők. A második és a harmadik lemezük közötti időben sem lazsáltak, olyan koncertet rögzítettek például 1998-ban, mint a Live aus Berlin című (dévédén is megjelent), ma már klasszikusnak mondható bulit (1999-ben adták ki). Egyesek szerint lemezeik dögunalmasak (nem azok!), s a legnagyobb katarzist a koncertek és koncertfelvételeik adják. Jártak az Egyesült Államokban, Japánban, Dél-Amerikában, Ausztráliában, mindenhol nyomot hagyva. Nem is akármilyet! Az Egyesült Államokban valósággal ellopták a show-t az egyik neves főzenekar elől 1997-ben. 1998-ban már önállóan turnéztak az USA-ban, óriási sikerrel, és ahogy lenni szokott, az egyik előadáson le is tartoztatták őket a „szabad″ országban. Dél-Amerikában a Kiss sztárvendégei voltak (1999), és természetesen itt sem maradt el az elismerés.
Egy biztos, aki látta, nem felejti el őket. Nemcsak a zenéjük, hanem a már említett extrém show miatt sem, ami felejthetetlen. Tűzeső, jéghideg kék hátterek, lángcsóvák, petárdák, brillantin-konfetti, szikrazuhatagok, fényorgia és más hatásvadász elemek kísérik a műsorukat. A látványos pirotechnika egészen fantasztikusan festi alá olykor bizarrnak, olykor gótikusnak nevezhető előadásukat. A számokat németül játsszák fel a lemezekre, és nemrég még úgy nyilatkoztak, hogy ezen a gyakorlaton nem változtatnak. Ennek ellenére több tracket angol nyelven hallhattunk eddig is, és a legfrissebb lemezükön már szerepelnek olyan nóták, melyek angolul hangzanak el. Először hallva őket nekem is furcsának tűnt a német előadás (sztereotípia 1), de azóta már megszoktam. Szövegeikben szó sincs nemzetiszocializmusról vagy egyéb állásfoglalásról (sztereotípia 2), ahogy ezt egyesek híresztelik, vagy tudni vélik – kicsit talán punkos. A Rammstein egyébként járt Magyarországon 1998-ban, a Sziget Fesztiválon jó hangulatú bulit csaptak. Reméljük, így lesz ez február 27-én a Papp László Arénában is (a logopédiai gyakorlatba való „Budapest Sport-″ betét agyrém, majdcsak megváltoztatják egyszer a hivatalos elnevezést is).

Az együttes tagjai:

Richard Z. Kruspe-Bernstein (gitár)
Paul Landers (gitár)
Till Lindemann (ének)
Flake Lorenz (billentyűk)
Oliver Riedel (basszusgitár)
Christoph Schneider (dobok)

Diszkográfia:

Herzeleid 1995
Sehnsucht 1997
Live aus Berlin 1999
Mutter 2001
Reise, Reise 2004