Névnapok: Konrád, Abelárd, Adolár, Anasztáz, Anzelm, Anzelma, Kurt, Simeon, Zekő, Zelma, Zelmira, Zsombor
Események:
1104 – a franciaországi Ste Madeleine Vezelay apátság felszentelése, amely a román stílusú építészet remeke és fontos zarándokhely.
1782 – az óvodák napja (Friedrich Fröbel német pedagógus és óvoda alapító születésének emlékére).
1818 – Bécsben bemutatják Franz Grillparzer osztrák író, drámaíró és költő Sapphó című szomorújátékát.
1852 – a bölcsődék napja Magyarországon (a Kalap utcában megnyitják az ország első bölcsődéjét).
1862 – a Budai Népszínházban mutatták be az első magyar operettet, A szerelmes kántor című egyfelvonásost, szerzője Allaga Géza (szövegkönyv: Bényei István).
1894 – Londonban bemutatják George Bernard Shaw első sikeres drámáját Fegyver és vitéz címmel.
1920 – John Galsworthy A csalás (The Skin Game) című drámájának premierje Londonban (1931-ben Alfred Hitchcock rendezett filmet a műből).
1925 – Londonban bemutatják Noël Coward egyik első vígjátékát a Bukott angyalokat (a női szereplők laza erkölcsei miatt először megtagadták tőle a mű előadását).
1930 – az Erich Maria Remarque regénye alapján készült, Nyugaton a helyzet változatlan című amerikai film bemutatója (rendező: Lewis Milestone).
1931 – ezen a napon költözött a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár a jelenlegi épületébe (volt Wenckheim-palota).
1971 – a koppenhágai Királyi Könyvtárban őrzött eredeti, Edda-énekeket (is) tartalmazó Codex Reguis-t (Konungsbók) visszaadják Izlandnak (a „Királyi könyv”-et 1643-ban fedezték fel, 1662-ben került Dániába).
1989 – Kr.u. 900-ra teszik az ún. Laguna-i rézfelirat (Laguna Copperplate) keletkezését, amit a Fülöp-szigeteki Lumbang folyó medrében találtak (1992-ben Anthon Postma holland antropológus fejtette meg a feliratot).
1991 – Franck Goddio francia régész felfedezi az 1600-ban elsüllyedt San Diego holland galleon roncsait a Fülöp-szigeteki Fortune Island mellett.
1993 – a Walker, a texasi kopó akciósorozat debütál a CBS-en, Chuck Norris főszereplésével.
1997 – Gerard O’Neill űrfizikus, Krafft Ehricke rakétával foglalkozó kutató-tudós és Timothy Leary író-pszichológus mellett Gene Roddenberry, a Star Trek univerzum megálmodójának hamvai is helyet kaptak azokban a kis kapszulákban, amelyek hat évig a föld körül keringtek, majd a légkörben elégve megsemmisültek.
Meghalt Jean Racine (1639–1699) francia író, drámaíró.
A franciák nagy századának klasszicista drámaírója Pierre Corneille és Molière mellett. A hagyomány szerint összebarátkozott kortárs írókkal, köztük La Fontaine, Molière, Boileau. La Fontaine, a nagy mesélő feleségéhez távoli rokonság is kötötte. Korán elkezdett drámákat írni, de első darabjait visszautasították, nem adták elő. Kezdetben Molière színházában kerültek előadásra művei és hamarosan a Bourgogne-palotában játszó királyi társulathozvitte át Nagy Sándorról írt regényes drámáját, a női főszereplőjével együtt. Molière ezek után nem állt többé szóba vele. Sikerei miatt Molière, de főleg Pierre Corneille hívei körében számos irigye akadt, megindultak az irodalmi “pengeváltások”, sőt dehonesztáló mendemondákkal is igyekeztek jó hírnevét befeketíteni. 1667-től 1674-ig bezárólag szinte minden évben írt egy sikeres drámát. Darabjai Franciaországban mind a mai napig népszerűek (Phaedra, Eszter, Britannicus).
Meghalt ifj. Wesselényi Miklós báró (1796–1850) író, politikus, akadémikus, az „árvízi hajós”.
1821–22-ben Széchenyi István társaságában hosszabb utazást tett Franciaországban és Angliában. Visszatértük után az országgyűlési főrendű ellenzék vezérei lettek. Részt vett a Kaszinó megalapításában, javaslatot tett magyar színház felállítására és létrehozta az első vívókört. Az 1830-as pozsonyi diétán már a felsőtábla tagjaként, a reformmozgalom elismert vezetőjeként tündökölt. 1831-ben írott, de csak két évvel később, külföldön megjelent Balítéletekről című műve az udvar, a jottányi változtatást sem engedő Metternich kancellár célpontjává tették. Birtokát képező falvaiban, példát mutatva, elengedte a robotot és a dézsma nagy részét. Elsőként szabadította fel parasztjait a jobbágyság alól, saját költségén taníttatta őket. 1834. decemberi nagykárolyi megyegyűlésen elmondott beszéde miatt, melyben igen élesen bírálta a kormányzatot az úrbéri reformok elbuktatásáért, perbe fogták és 3 év börtönre ítélték. 1838-ban a pesti árvízben életeket mentett, ezért az árvízi hajós nevet kapta.
Megszületett Egressy Béni (Galambos Benjámin, 1814–1851) zeneszerző, szövegíró, színész.
1833-ban Mezőcsáton iskolamesterséget vállalt; ez időből valók zsoltártanulmányai, melyekhez később mint színész is visszatért. A színészi pályán tanult meg franciául, olaszul és németül. A hangjegytant csak hírből ismerte; ezért éjjel-nappal tanult, tenorrá akarta magát kiképezni és valódi művelt színésszé. 1838-ban Olaszországba ment, hogy énekelni tanuljon. 1843-ban került a pesti Nemzeti Színházba, karénekesként. Már 1840-től foglalkozott zeneszerzéssel, ő volt Petőfi Sándor verseinek első megzenésítője és számos népies műdal szerzője. Legnagyobb sikerét Vörösmarty Mihály Szózat című versének megzenésítésével aratta, amelyet 1843-ban mutattak be a Nemzeti Színházban. Foglalkozott színművek, operaszövegek írásával és fordításával is. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, Kápolnánál meg is sebesült. A szabadságharc leverése után Klapka György menlevelével szabadult és visszatért a színpadra. Összesen 47 zeneművet írt, melyek közül 35 jelent meg nyomtatásban. Magyarra fordított 50-nél több színdarabot és 19 operaszöveget (Klapka-induló, Kossuth-nóta, Hull a levél a fáról).
Meghalt Mark Twain (Samuel Langhorne Clemens, 1835–1910) amerikai író, újságíró, humorista.
Olyan ír–angol felmenőkkel rendelkezett, akik már a függetlenségi háború előtt letelepedtek az Újvilágban. 13 éves volt amikor a Missouri Courier-nél kezdett dolgozni. Később a bátyja újságjánál dolgozott. 1855-től Clemens St. Louisban élt, és egy folyami gőzhajón dolgozott. A Mark Twain álneve egy folyami hajós szakkifejezésből ered, helyesen írva mark two, és a mélységmérő rúdon a második vonást jelentette. A szélesebb körű elismerést az 1865-ben megjelent Jim Smiley és ugró békája történet hozta meg. Ezután profi előadóként járta az országot és New York-i lapoknak kezdett írni. 1874-ben Mark Twain egy Remington írógépet vásárolt, és a Tom Sawyer kalandjai volt az első olyan könyv a világon, amelynek a kéziratát az író írógéppel készítette. 1891-ben Európába utazott, ahol kilenc évet maradt. Mark Twain ünnepelt hírességként halt meg, életműve sok amerikai íróra nagy hatással volt (Koldus és királyfi, Egy jenki Arthur király udvarában, Huckleberry Finn kalandjai).
Megszületett Anthony Quinn (Antonio Rodolfo Oaxaca Quinn, 1915-2001) mexikói származású kétszeres Oscar-díjas amerikai színész, producer, filmrendező, tiszteletbeli görög állampolgár.
Tanulmányait az Egyesült Államokban végezte, majd itt is diplomázott. Színészet is elkezdett foglalkozni és kisebb darabokban kapott szerepeket. Folyamatosan csiszolgatta tehetségét, amelynek idővel meg is lett az eredménye, hiszen 1936-ban már a kamerák elé léphetett és 1947-ben már a Broadwayen játszott egészen 1950-ig. Az ötvenes években gyakorlatilag berobbant a neve a köztudatba. 1952-ben ugyanis az Elia Kazan által rendezett Viva Zapata!-ban nyújtott olyan pazar alakítást, a főszerepet játszó Marlon Brando mellett, hogy az Amerikai Filmakadémia Oscar-díjjal jutalmazta a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Ezek után már csak úgy záporoztak rá a jobbnál jobb szerepek. 1964-ben jött a talán legismertebb szerepe, a Zorba, a görög, melyben a főhős megformálásáért a legjobb férfi főszereplő kategóriában jelölte őt az Akadémia és külön érdekesség, hogy Görögországban annyira nagyra tartották a színészt ezen játékáért, hogy jutalmul megkapta a görög állampolgárságot (Arábiai Lawrence, Navarone ágyúi, Az utolsó akcióhős).
Ezen a napon született:
Ulrich von Hutten (1488-1523)
a németországi humanizmus képviselője, a reformáció egyik úttörője. Atyja kívánságára a paviai és bolognai egyetemekre ment a jogtudományt tanulni. Itt töltött egyetemi évei alatt már ismertté vált, mint több gúnyoros tartalmú költemény szerzője. 1517-ben visszatért Németországba, számos gyalázó és gúnyoló iratot adott ki Ulrik, württembergi herceg ellen. A Zürichi-tó egyik szigetén szegényen, a szabadság diadalába vetett reményén kívül, mindenkitől elhagyatva halt meg (A világszemlélők, Trinitas romana).
Ludovico Carracci (1555–1619)
itáliai korabarokk festő, rézmetsző és nyomdász. Műveit spirituális érzelmek, széles gesztusok, villódzó fények, erőteljes hangulati elemek uralják. Különösen a manierista freskóművészet fűződik nevéhez. Egyedülálló módon támogatta a XVI. század végének úgynevezett bolognai iskoláját, 1585 körül unokatestvéreivel megalapították az úgynevezett eklektikus festőakadémiát. Tanítványait a természet és az emberek viselkedésének megfigyelésére ösztönözte.
Gaál György (1783-1855)
író, könyvtáros, mesekutató, műfordító. Már ifjú korában nagy érdekkel és figyelemmel viseltetett a nép szokásai, adomái, meséi s példabeszédei iránt. Kismartonban Eszterházy herceg jószágigazgatásánál nyert alkalmazást. A már akkor nagy olvasottságú, terjedelmes nyelvismeretű ifjú feltűnt a hercegnek, ki belátta, hogy Gaal nem ily foglalkozásra termett; azért 1808-ban a Bécsbe áttett könyvtára mellé őrnek, és 1811-ben könyvtárnoknak nevezte ki.
Táncsics Mihály (Mihajlo Stančić, 1799-1884)
író, publicista. Gimnáziumi tanulmányai mellett házi-tanítóskodott. Jogi tanulmányait nem fejezte be, érdeklődése az irodalom és a magyar nyelvészet felé fordult. Nyelvészeti kérdéseket taglaló munkáit erős kritika fogadta, nagy kelendőségnek örvendtek azonban számos kiadást megért tankönyvei. 1836-tól megjelent irányregényeiben és cikkeiben a polgári átalakulás programját népszerűsítette. 1847-ben sajtóvétség, valamint izgatás vádjával elítélték. Budai börtönéből 1848. március 15-én szabadította ki a pesti nép és a forradalmi ifjúság. 1860-ban egy március 15-i tüntetés szervezéséért elfogták és 15 évre ítélték. A kiegyezést követő általános amnesztia révén 1867-ben, szinte már teljesen vakon szabadult (A magyar nyelv; Nép szava, isten szava; A sajtószabadságról).
Charlotte Brontë (1816-1855)
angol regényíró, a Brontë nővérek egyike. Első regényét, Az angoltanár néven jelent meg, visszautasította az a kiadó, amelyik Emily és Anne regényeit, az Üvöltő szeleket és az Agnes Greyt elfogadta. Második regénye, a Jane Eyre azonban nagy sikert aratott. A regény nem kis részben önéletrajzi ihletésű (Shirley, Villette, Emma).
Edwin S. Porter (1870-1941)
amerikai filmrendező, producer. 1896-ban került munkakapcsolatba Edisonnal. 1909-ben megalapította a Defender Picturest. 1912-ben csatlakozott Adolf Zukorhoz, akivel megalapították a Famous Players in Famous Playst, a Paramount Pictures elődjét. 1916-ig rendezés mellett és helyett gyártással foglalkozik, később pedig részt vett a hangos- és színes film készítésével foglalkozó kísérletekben.
Somogyváry Gyula (Freissberger, Gyula diák, 1895-1953)
író, újságíró. 13 évesen jelent meg első írása nyomtatásban egy vidéki lapban. A hangjáték műfajának magyar elnevezője és magyarországi meghonosítója. Az 1920-as évek elején Gyula diák néven verseket, később történelmi és világháborús regényeket, színműveket írt, némi németellenes éllel. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak. Gömbös hívének számított. Náciellenes megnyilvánulásai miatt két nappal Magyarország német megszállása után, 1944-ben a németek letartóztatták és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. 1950-ben betiltották minden művét, majd budai lakásán az ÁVO letartóztatta és Kistarcsára internálta (A város meg a sárkány, Virágzik a mandula, A fejedelem stafétája).
Gál Sándor (Goldarbeiter, 1901-1966)
színész, érdemes művész. Pályáját operett-bonvivánként kezdte, majd fokozatosan jeles karakterszínésszé érett. Ösztöndíjjal végezte el Rákosi Szidi színésziskoláját. 1917-ben Nagykőrösön kezdte pályáját. 1919-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba, amelynek a későbbiekben is aktív harcosa maradt. 1941 után a zsidótörvények miatt nem szerepelhetett. 1946-ban a Vígszínházban, 1950–51-ben a Vidám Színház, 1951–1959 között a Madách Színház, 1959-től a Vidám Színpad tagja volt.
Alistair MacLean (Alistair Stuart MacLean, 1922-1987)
skót író, elsősorban II. világháborús regényeivel vált híressé, mint például a Navarone ágyúi, vagy a Kémek a Sasfészekben. Ian Stuart álnéven is írt. 1941-ben csatlakozik a Royal Navy-hoz. A II. világháborús tengeri ütközetekben, elsősorban Norvégia környékén, majd a Földközi-tengeri ütközetekben, Krétánál harcolt, ahol meg is sérült. 1945-ben a Távol-keletre vezényelték. Még egyetemista korában jelent meg első regénye, a HMS Ulysses (Őfelsége hadihajója), melyet egy pályázatra írt (A Halál-folyó, A vírus, Halál a Forma 1-en).
Holl Béla (1922-1997)
piarista szerzetes, irodalomtörténész. 1944-től latin és magyar szakos egyetemi hallgató volt. Az egyetemet befejezve doktori disszertációját 1948-ban Alszeghy Zsoltnál írta „A magyar legenda a XVIII. században” címmel. 1951-től a váci egyházmegyében volt többfelé káplán, míg 1956 szeptemberében püspöki könyv- és levéltárossá nem nevezték ki. Akkoriban jelentek meg első publikációi (Régi Magyarországi Nyomtatványok, A kétszáz éves váci könyv, Régi Magyar Költők Tára).
Beney Zsuzsa (1930-2006)
költő, író, esszéista, tüdőgyógyász szakorvos. első verseskötete, a Tűzföld 1972-ben jelent meg, Weöres Sándor bevezetőjével. Írt verselemzést gyerekeknek, Nyitva van az aranykapu címmel, első esszékötete Ikertanulmányok címmel látott napvilágot, későbbi tanulmányai sokat segítettek József Attila művészetének mélyebb megértésében. 1987-ben megjelent Napló, előtte és utána című regénye a biztos halál tudatában átélt élet lélektanát kutatja. 1993-tól az irodalomtudományok kandidátusa. Szerteágazó irodalmi munkássága mellett 70 éves koráig tüdőgyógyász szakorvosként dolgozott. Lírájának központi témája a fájdalom, foglalkoztatta a tükröződés, a lét és nemlét, a paradoxonok működésmódja, versbe ágyazhatósága (Cérnahangra, Két parton, Möbius-szalag). ––> Zsuzsa néni
Charles Grodin (1935-2021)
amerikai színész. A Miami University-n tanult, azonban tanulmányait félbeszakította, hogy a színészettel foglalkozhasson. Az 1960-as években tévésorozatokban tűnt fel. Jelentősebb hírnévre az 1972-es The Heartbreak Kid című filmben játszott címszerepével tett szert, alakításáért a Golden Globe-díjat is megkapta (Hárman a slamasztikában, A piros ruhás nő, Ideggyogyó).
Pünkösti Árpád (1936-2014)
író, újságíró, szociográfus. 1954-től 1959-ig a Veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatója volt. Ösztöndíjat kapott a Magyarország Felfedezése sorozattól és a Soros Alapítványtól. 1979-ben a veszprémi tv-fesztiválon az Ellentétek című filmje a zsűri és a közönség díját is elnyerte.
Csire Gabriella (1938)
romániai magyar író, gyermekíró. A Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát. Művei 1969 óta látnak napvilágot önálló kötetekben és antológiákban. Az évek során készített, sajtóban közölt, illetőleg tévé- és rádióban elhangzott interjúk, valamint a köteteit bemutató recenziók tanúsága szerint a romániai magyar gyermekirodalom egyik jeles képviselője. 1990–92 között a Cimbora című gyermeklap főszerkesztője volt. Szerkesztői, újságírói tevékenysége mellett karcolatokat, novellákat, meséket és szabad verseket közölt.
Hollósi Frigyes (Weininger Frigyes, 1941-2012)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. A legtöbbet foglalkoztatott magyar színészek és szinkronszínészek egyike volt. Azok közé tartozott, akiket első próbálkozásra felvettek a főiskolára, ahonnan az első rostavizsga, egy félév után kirostálták. 1962-ben a szolnoki Szigligeti Színháznál kapott tanulási-bizonyítási lehetőséget. Tizennyolc évad, nyolcvannyolc bemutató tapasztalatainak birtokában elköszönt a Szigligeti Színháztól. Nemzeti és Katona József Színházak a következő állomások. Az országos ismertséget az 1982-ben forgatott Cha-Cha-Cha című film hozta meg számára. Sűrűn foglalkoztatta a televízió is. A láthatatlan világban, a rádióban, szinkronban és a hangoskönyvek birodalmában is sok feladatot kapott (Dögkeselyű, Szamba, A temetetlen halott).
Bachman Zoltán (1945-2015)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Ybl Miklós-díjas magyar építész, Pécs építészetének és örökségvédelmének meghatározó alakja, a helyi építészképzés atyja. Mióta 1972-ben elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem Műemlékvédelmi Szakmérnöki tagozatát, 1982-ben pedig doktorátusát is az ipari műemlékvédelem témájában szerezte, a magyar örökségvédelem elismert szereplője lett. Kétségtelenül legismertebb alkotása a római kori Sopianae, azaz a mai Pécs IV. századi temetőjének kiépítése és látogathatóvá tétele.
Andie MacDowell (1958)
amerikai színésznő. A Szex, hazugság, videó főszerepe Arany Glóbusz jelölést eredményezett. Amerika-szerte ismert és sikeres modell volt, amikor megkapta első szerepét a Tarzan legendája című filmben, melyben Jane-t alakította (Négy esküvő és egy temetés, Idétlen időkig, Hudson Hawk).
James McAvoy (James Andrew McAvoy, 1979)
BAFTA-díjas skót színész. Első filmes szerepe David Hayman The Near Room című filmjében volt 1995-ben, de 2003-ig főként televíziós szereplései voltak. A nemzetközi ismertség szele először a Steven Spielberg és Tom Hanks produceri kezei alatt készült Az elit alakulat című minisorozat egyik szerepével érintette meg (Az utolsó skót király, Az utolsó állomás, X-Men sorozat).
Robbie Amell (Robert Patrick Amell IV, 1988)
kanadai-amerikai színész és producer.16 éves korában elkezdett kisebb szerepeket játszani különféle középiskolai darabokban. Jelenleg a Nickelodeon egyik sikeres színésze (Scooby-Doo, A bébiszitter, A kaptár – Raccoon City visszavár).
Nagy Marcell (1991)
operatőr, színész, fotográfus. Évekig járt Földessy Margit drámastúdiójába. 12 évesen megkapta Köves Gyuri szerepét a Sorstalanság című Koltai Lajos által rendezett filmben. Érettségi után színészetet szeretett volna tanulni, de nem vették fel a színművészeti főiskolára. 2009–2011 között a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen fotográfiát tanult, 2010–2017 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt, ahol előbb kameraman, majd filmoperatőr diplomát szerzett.
Ezen a napon halt meg:
Urházy György (1823-1873)
újságíró, író, országgyűlési képviselő, honvédtiszt, az MTA tagja. 1842-ben az Erdélyi Hiradó munkatársa lett. 1848-as forradalom kitörésekor Kolozsváron, az erdélyi kormányszéknél volt fogalmazó. Részt vett Bem József erdélyi hadjáratában. A fegyverletétel után édesanyja rokonaihoz, Tokajba menekült, a felelősségre vonást így sikerült elkerülnie. A szabadságharc után korának egyik legtekintélyesebb külpolitikai újságírójává vált (Unió, Keleti képek, Világkrónika).
Szamossy Elek (1826-1888)
festőművész, litográfus. 1848-49-ben a szabadságharc alatt az Erdélyben szerveződött 15. Mátyás huszárezredben harcolt. Első mestere a bécsi Karl Rahl volt, de csak rövid ideig. 1855 és 1859 között Velencében dolgozott, majd a békésgyulai kastélyban portrékat festett. Ő fedezte fel Munkácsy Mihály tehetségét. Később Budapestre költözött, itt is több portrét festett.
Balogh Melanie (1837-1861)
költőnő. Kitűnő képzettségű nő, a társaságok egyik dísze volt. Különösen kedvelte a szépművészeteket; költemények írásával, zenével, rajzzal és tánccal is foglalkozott. Kéziratban maradt hátra egy kötetnyi költeménye.
Baditz Ottó (1849-1936)
festőművész. Az 1860-as évek második felében a Pozsonyi Jogakadémia hallgatója volt, egyúttal Sopronban Steinacker Károlytól festészetet tanult. 1870-től két évig a bécsi képzőművészeti akadémián, majd a müncheni képzőművészeti akadémián tanult. 1872-től 1890-ig Münchenben élt. Az akadémia elvégzése után saját műtermet nyitott. Pályája kezdetén elsősorban akadémikus stílusú népies tárgyú életképei tették ismertté. Pályája késői szakaszára erősen hatott Munkácsy Mihály művészete (Bánat, Kihallgatás, Asszonyok a börtönben).
Sándor Böske (1901-1992)
színésznő, érdemes művész. Rákosi Szidi színésziskolájában tanult, majd az Andrássy úti Színházhoz került. Ezt követően különböző fővárosi magánszínházakban lépett fel kisebb drámai szerepekben. 1945 és 1951 között a Pécsi Nemzeti, 1951-től pedig az Állami Faluszínház, a későbbi Állami Déryné Színház tagja volt egészen nyugdíjba vonulásáig. Mint nyugdíjas, a Katona József Színházban lépett fel (Rafinált bűnösök, Égigérő fű, Az aranyember).
Lükő Gábor (Becker, 1909-2001)
Kossuth-díjas néprajzkutató, szociálpszichológus. Több könyvet írt, fő műve a néprajzi tárgyú A magyar lélek formái című (A moldvai csángók, Zenei anyanyelvünk, Hortobágyi pásztorművészet).
Gáti József (1915-1998)
színész, a Színház- és Filmművészeti Főiskola beszéd- és színészmesterség tanára. 1934-ben végzett a Színi Akadémián. 1936–37-ben a Pécsi Nemzeti Színház, 1938–1940 között a Thália Kamaraszínház tagja. 1945-től a Vígszínházban, 1949-től a Magyar Rádió színtársulatában, 1950-től az Úttörő Színházban, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházában, 1957-től a Petőfi és a Jókai Színházban, 1959-től a Nemzeti Színházban, 1984–85-ben ismét a Vígszínházban szerepelt. Letisztult stílus jellemezte előadóművészetét. 1965-ben jelent meg A versmondás című könyve, amely az elsők között volt, amikhez hanglemezt mellékeltek az elméleti ismeretek mellé (Díszmagyar, A nagyrozsdási eset, Te rongyos élet).
Palásti Pál (1929–2007)
a Magyar Rádió és a televízió zenei rendezője, szerkesztője, a Magyar Televízió örökös tagja. A zene és az irodalom szeretetét még otthonról hozta, nagy szorgalommal tett szert széleskörű ismeretekre. Szinte minden zenei műfajban otthonosan mozgott, polihisztora volt szakmájának. A nemzetközi hírnevet Szabó István Oscar-díjas filmjében, a Mephistóban való közreműködése hozta meg számára (Egy lócsiszár virágvasárnapja, A falu jegyzője, Kreutzer szonáta).
Nina Simone (1933-2003)
amerikai énekesnő, zongorista, emberjogi aktivista. Mint énekes, dalszerző, zongoraművész, egyaránt kiemelkedőt alkotott. Művelte a klasszikus zenét, énekelt és játszott dzsesszt, bluest, soult, folkot, R&B-, gospel- és popdalokat, és sanzont is. Több mint 50 albuma jelent meg.
Ken Kercheval (1935–2019)
amerikai színész. Magyarországon főként a Dallas című televíziós sorozatból ismert, ő alakította Cliff Barnes-t. A Chamberlain-Hunt Academy Neighborhood Playhouse Színházi Iskola növendéke volt.
Markó Iván (1947-2022)
Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, balettigazgató. Budapesten, az Állami Balett Intézetben végzett, 1967-ben. A Magyar Állami Operaház tagja, 1971-ben pedig magántáncosa lett. 1972-től 1979-ig a világhírű francia koreográfus Maurice Béjartnak Brüsszelben működő társulatának „A XX. század balettjé”-nek volt vezető szólistája. 1991 nyarán szabadfoglalkozású művész lett, s 1992-ig a jeruzsálemi Rubin Akadémia balettmestere és koreográfusa, 1993-tól Bécsben, Párizsban és Sydneyben volt vendégkoreográfus.
Prince (Prince Rogers Nelson, 1958-2016)
Oscar-, Golden Globe- és hétszeres Grammy-díjas amerikai zenész, énekes és dalszövegíró, több mint három évtizedig volt meghatározó alakja a popzenének. Zenéje innovatív volt, több stílust kevert, mint a funk, az R&B, a latin, a country, a rock, a new wave, a klasszikus zene, a soul, a szintipop, a pszichedelikus zene, a pop, a jazz, és a hiphop. Legfontosabb alakja volt a Minneapolis sound-nak, az 1970-es években felvirágzott funk-rock alműfajnak. Minden idők egyik legtermékenyebb előadója volt, 39 stúdióalbumot adott ki karrierje során (Purple Rain, Let’s Go Crazy, Black Sweat).
