Lully: Armide (Versaille-i változat, 1745)
Szerző: Lehotka Ildikó
Fotó: Müpa
A francia és angol zene új utakon haladt a barokk korszakban, és a későbbiekben is kissé eltért Európa többi zeneszerzőinek műveitől. Sajnos sem a francia, sem az angol zene nincs az azt megérdemlő arányban jelen a koncerttermekben, csak a legismertebb művek szólalnak meg esetenként. A francia barokk opera különös, izgalmas műfaj, erre kapott példát a Müpa közönsége.
A Régizene Fesztivál egyik izgalmas programjaként március 2-án Lully Armide című operája hangzott el, neves szereposztásban. Az előadás különlegességeként a Versaille-i változatot hallgatta a közönség, koncertszerű előadásban, François Rebel és François Francœur 1745–46-os, az udvar számára, a királyi ünnepségekre átdolgozott változatát. Vashegyi György neves énekes szólistákat kért fel az előadásra, néhány művészt már hallhattunk itthon.
Lully prológussal induló ötfelvonásos operáját korának egyik remekműveként tartották számon. Manapság is előadják, hiszen zenéje jó, és a női főhős, a címszereplő érzelmi hullámzását jeleníti meg a librettó. Az eredeti művet 1686. február 15-én láthatta először a közönség a párizsi Théâtre du Palais-Royalban. A témát maga XVI. Lajos választotta az udvari zeneszerző számára, de a premieren nem vett részt – Lully egy pikáns (homoszexuális) botrány alanya lett. A mű sikerét azonban nem bizonyítja jobban az, hogy több évadon is műsorra tűzték, és külföldön is játszották. A történet Tasso A megszabadított Jeruzsálem című költeményén alapul, a librettó Philippe Quinault munkája. A műfaj tragédie en musique, és a kor gyakorlata szerint mitológiai tárgyú. Lully utolsó, e műfajban írt operája a francia operakomponálás gyakorlata szerint tánctételek, aire-ek, musette-ek, passacagliák (passacaille) füzére. A kórus gyakran megismétli az adott énekes zenei anyagát, ez is bevett gyakorlat volt. A sivatagban játszódó 3. felvonás mozgalmasabb az előzőeknél, a következő felvonás szörnyábrázolásai remekek.
A Nicolas Sceaux által szerkesztett partitúra alapján bemutatott előadás címszerepét a csodálatos hangú mezzo, Marie-Andrée Bouchard-Lesieur tolmácsolta, hihetetlen szuggesztívan. Korábban hallhattuk Léo Delibes Jean de Neville című https://papiruszportal.hu/2026/01/18/az-elfeledett-jean/ operájában, ott előadása nem győzött meg teljes mértékben. Ez alkalommal minden szempontból nagyszerű volt, az érzelmek változása, a dinamikai, egyéb megoldások szinte láttatták az asszony szerelmét, a bosszúvágyat. Renaud (Rinaldo) szerepében Antonin Rondepierre-t hallottuk. Éneklése kezdetben kissé elfogódott volt, de hamar feloldódott a művész. Judith van Wanroij is ismerős a magyar közönségnek: Lalo Ys királya https://papiruszportal.hu/2024/01/17/ys-kiralya/ darabjában lépett fel. Az Armidában három szerepet is énekelt, meggyőzően. Szintén három karaktert formált meg Gwendoline Blondeel szoprán énekesnő és David Witczak bariton, előbbi csodás pillanatokat szerzett a fuvolakíséretes áriájában. A basszus hangfajú Lysandre Châlon neve és hangja is ismert a magyar közönség számára https://papiruszportal.hu/2026/01/02/racsodalkozas/ .Ez alkalommal szintén megbízhatóan, mindkét szerepét jól tolmácsolta, ahogy az haute cotoure David Tricou, de Floriana Hasler is mindent megtett a jó előadás érdekében.
A korhű hangszereken játszó Orfeo Zenekar hangzása érzékeltette a táncok karakterét, a hosszú előadáson végig szívből játszottak, egy-két pillanat kivételével. A háromfuvolás meghitt szakaszban volt tévesztés, de ez nem volt zavaró. A Purcell Kórusról is csak a legjobbakat lehet írni: hangzásuk mindig tiszta, telt, a dinamikai tartomány minden lehetőségét kihasználták Vashegyi György, az est karmesterének irányítása alatt.
Armida története nem ismeretlen a zeneszerzők körében, hiszen többek között Gluck, Dvorák, vagy Rossini is komponált darabot. A Lully opera https://papiruszportal.hu/2023/03/22/lully-es-a-szerelem-operaban-elmeselve-armida/ . Érdemes meghallgatni a lemezt.
