Névnapok: Árpád, Árpádina, Artúr, Damáz, Dániel, Daniló, Dános, Szabin
Események:
1859 – a Vasárnapi Ujságban megjelenik a magyar sajtóban olvasható első sakkfeladvány, Rozsnyay Mátyás tollából.
1865 – Pesten felavatják a Magyar Tudományos Akadémia épületét.
1926 – Josephine Baker bemutatkozik Amszterdamban.
1946 – Létrejön az ENSZ égisze alatt a Nemzetközi Gyermekbiztonság Alap (UNICEF).
2016 – Bob Dylan helyett Patti Smith veszi át nevében az irodalmi Nobel-díjat.
Meghalt Adam Elsheimer (1578-1620) német festő, a korai barokk festészet sajátos képviselője.
1600-ban Rómába költözött és ott V. Pál pápa hathatós támogatásában részesült egész haláláig. Elsheimer kivétel nélkül bibliai vagy mitológiai tárgyú apró képeket festett. Mindezen ábrázolásokban, – és ebben áll tulajdonképpeni jelentősége – az alakok és az őket környező táj szoros, benső kapcsolatban vannak egymással. Később a kevesebb, nagy alakos, szélesebb távlatú ábrázolásokat részesítette előnyben. Művészete sok tanítványt vonzott római műtermébe, közvetlenül vagy közvetve nagy hatással volt a holland festészet továbbfejlődésére, még magára Rembrandtra is. Késő manierista, kora barokk stílusban festett. Hatásos egyszerűséggel ábrázolt figurális és tájrajzai Rembrandt rajzstílusának közvetett előzményei (Jupiter és Merkur Philemon és Baucisnál, Trója égése, Hajnal).
Megszületett Louis Hector Berlioz (1803–1869) francia romantikus zeneszerző, karmester, író, zenekritikus.
Orvosi tanulmányait félbehagyva tért át a zeneszerzésre. Miután a párizsi konzervatóriumban tanulva, több ízben pályázott sikertelenül a Római Díjra, 1828-ban megrendezte első nyilvános szerzői estjét. 1830-ban, a Fantasztikus szimfónia befejezése után, Szardanapál utolsó éjszakája című kantátájával végre elnyerte az áhított elismerést. Műveinek java programzene, irodalmi eredetű témák feldolgozása, fantáziadús zenei színekkel. Jellemző vonásuk az egységet biztosító visszatérő téma. Elismert karmester volt. Művei nyitányok, szimfóniák, kórusművek, operák, dalok. Meghangszerelte a Rákóczi-indulót, és belefoglalta a Faust elkárhozása című szimfonikus művébe. ––> Az ismeretlen Berlioz
Megszületett Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918–2008) orosz író.
1970-ben François Mauriac javaslatára megkapta az irodalmi Nobel-díjat, de nem utazott el a díjátadásra attól tartva, hogy nem térhet vissza hazájába. a Moszkvai Filozófiai, Irodalmi és Történeti Intézetben irodalmat tanult. A II. világháborúban egy tüzérségi felderítőosztag parancsnokaként részt vett a frontharcokban. Egy gyermekkori barátjának írott levele miatt, melyben bírálta Sztálint, 1945-ben letartóztatták. saját gulagbeli élményeiből merítve írta meg igazán jelentős műveit, amelyek révén már életében klasszikussá vált. 1970-ben François Mauriac javaslatára megkapta az irodalmi Nobel-díjat, de nem utazott el a díjátadásra attól tartva, hogy nem térhet vissza hazájába. 1973-tól 1994-ig élt az Egyesült Államokban, a kanadai határhoz közeli Vermont államban, abban a hitben ment haza, hogy részt vehet az orosz szellemi élet felrázásában (A Gulag szigetcsoport, A pokol tornáca, Orosznak lenni – vagy nem lenni?).
Meghalt Ravi Shankar (1920-2012) háromszoros Grammy-díjas indiai szitárjátékos és zeneszerző.
Az egyik leghíresebb kortárs indiai zenész, aki sokat tett a szitár és a hagyományos indiai zene nyugati megismertetéséért. Munkássága során jelentős zenei személyiségekkel dolgozott együtt, nagy hatást gyakorolt a Beatles, azon belül különösen George Harrison zenei fejlődésére. 1967-ben fellépett a Monterey-i popfesztiválon és Yehudi Menuhinnal közösen Grammy-díjat kapott a West Meets East című közös munkájukért. 1971 augusztusában fellépett a George Harrison által a bangladesi természeti katasztrófák és katonai konfliktus áldozatainak megsegítésére szervezett New York-i koncerten. 1982-ben a Gandhi című film zenéjéért Oscar-díjra is jelölték.
Ezen a napon született:
Joseph Mohr (1792-1848)
pap és költő, aki a Csendes éj kezdetű karácsonyi dal szövegét írta. A hat strófás verset 1816-ban, eredetileg költeménynek szánta. Zenéjét Franz Xaver Gruber német zeneszerző és orgonista 1818-ban szerezte A dal futótűzként terjedt előbb német nyelvterületen, majd világszerte, szövegét 300 nyelvre és dialektusra fordították le, és ma már kétmilliárd ember énekli karácsonykor. ––> Stille Nacht! – a legismertebb karácsonyi ének története
id. Wesselényi Miklós (1750–1809)
erdélyi magyar katona, politikus, főúr, drámaíró, mecénás, a „zsibói bölény”. Felvállalta a magyar erdélyi és magyarországi kultúrélet, valamint a kolozsvári és pesti színházalapítás ügyét, és e színházak felépítéséhez anyagilag is jelentősen hozzájárult. Színdarabokat írt és fordított is. 25 éves korában már kapitány. Szimpatizált a korabeli nemesi reform szabadságeszményeivel. 1791-től 1809-ig állandó tagja volt az erdélyi diétának (rendi országgyűlésnek) az ellenzék (az alkotmánypártiak) padsoraiban (az udvarhűekkel szemben). Művelt volt, Horatiust, Montesquieut, Voltaire-t olvasott. Kedvenc olvasmányai közt volt a Biblia. Bőkezű, különc és szeszélyes főúr volt.
Christian Dietrich Grabbe (1801-1836)
német drámaíró. Georg Büchner mellett Grabbe tekinthető a német dráma egyik legjelentősebb reformátorának. Shakespeare és a Sturm und Drang nagy befolyással voltak rá. Drámáira a gyakori tömegjelenetek és gyors váltások jellemzőek, ami az akkori színpadi technikát legyőzhetetlen akadályok elé állította (Don Juan és Faust, Napóleon avagy a száz nap, Hannibal).
Alfred de Musset (1810–1857)
francia költő, drámaíró, a francia romantika kiemelkedő képviselője. A Victor Hugo köré csoportosult költők közül az egyik legjelentősebb. Műveinek hangvétele sokszor könnyeden ironikus, de elsősorban a szenvedélyes érzelmek és fájdalmak költője. Legszebb lírai költeményeit a George Sand iránti szerelme, majd a szakítás fájdalma ihlette. Prózai főműve A század gyermekének vallomása. Költői főműve az Éjszakák című négyrészes versciklus, drámái közül kiemelkedik a Lorenzacciocímű ötfelvonásos tragédia.
Benkő Kálmán (1824–1890)
színész, író. Mint vándorszínész bejárta Magyarország és Erdély nagy részét. 1848-ban Esztergomban színészkedett, hol első darabját, Jelasich bevonulása Magyarországba, adták elő éppen, midőn az osztrák csapat bevonult a városba, mire ő a Dunán át menekült Komáromba, hol honvéd lett és mint főhadnagy kapitulált. 1857-ben újra szerződtették a pesti nemzeti színházhoz, melynél mint színész és könyvtárnok 29 évig működött; ezután nyugdíjazták, mire budapesti zuglói magányába vonult vissza (Rontó Pál, Vén székely, Vörös csákósok).
Bodzássy István (1887-?)
festőművész. Beiratkozott Balla Frigyes magániskolájába, majd 1907-ben a nagybányai szabadiskola növendéke lett. Itt ismerkedett meg a plein airrel és az impresszionista festészettel. Az első világháborúban orosz fogságba esett; itt portrékat festett. Magyarországra hazatérve Szegeden telepedett le. Hosszabb időt töltött el Apátfalván, majd 1923 januárjában Németországba költözött. Szülőhazájába már nem tért vissza soha (A babiloni vizeknél, Kirándulás, Virágos fák).
Tek Pista (Tek István, 1900?-1973)
szlovén mesemondó, szülőfalujában, Ritkaházán az embereknek a tökmagköpesztéskor, vagy tollfosztáskor gyakran mesélt régi népi meséket, vagy egyéb saját, mesébe illő történeteivel szórakoztatta a falusiakat (A gazdag Márkó, A király körtefája, A cigány és az ördög).
Nagíb Mahfúz (1911-2006)
irodalmi Nobel-díjas egyiptomi író, halálának idején, ő volt az egyetlen arab nyelvű író, aki elnyerte a Nobel-díjat. Központi műve az 1950-es években született Kairó trilógia volt, mintegy 1500 oldalas hatalmas monumentális munka, amely az egyiptomi Júliusi Forradalom előtt befejeződik (Théba harca, Kairó trilógia, Fecsegő a Nílus).
Demján Éva (1912–1987)
Jászai Mari-díjas előadóművész, érdemes művész. Az Országos Színészegyesület színiiskolájában tanult. 1945 után a Pódium Kabaré műsorában szerepelt, illetve országjáró művészként népművelő- és ismeretterjesztő műsorokban lépett fel. 1951-től egy évadot a Vidám Színpadon szerepelt. 1952-től nyugdíjba vonulásáig, 1971-ig az Irodalmi Színpad, illetve a Radnóti Színpad tagja volt.
Carlo Ponti (1912-2007)
olasz filmproducer. 1941-től több mint 140 filmnek volt a producere (Házasság olasz módra; Szigorúan ellenőrzött vonatok; Nagyítás).
Jean Marais (Jean-Alfred Villain-Marais, 1913–1998)
francia színész, filmrendező, író, festő, szobrászművész, fazekas-keramikus, kaszkadőr és újító. Színjátszásórákat hallgatott, 1933-tól kisebb szerepeket kapott különböző filmekben, de karrierje akkor indult igazán el, amikor 1937-ben megismerkedett Jean Cocteau-val. A költő-rendező azonnal beleszeretett a jóképű Marais-ba, és bár a kettejük közötti szerelmi viszony 1949-ben véget ért, még két évtizedig tartott köztük a szoros barátság és munkakapcsolat. A francia újhullám hatvanas évekbeli térhódításáig az első számú francia színésznek számított. Elsősorban kosztümös filmekben játszott, neve sokáig egyet jelentett a romantikus hős figurájával (A púpos, Párizs rejtelmei, Fantomas).
Kovács Gyula (1914-1997?)
színész. 1934-ben végzett Rákosi Szidi színiiskolájában. Fellépett a Király Színházban, majd 1939–40-ben a Fővárosi Operettszínházban játszott. 1953-tól Szegedi Nemzeti Színház, 1959-től a debreceni Csokonai Színházban láthatta a közönség. 1965-től ismét Szegeden lépett színpadra, 1977-től pedig ismét a debreceni színház művésze volt. Mint táncoskomikus lett népszerű, de prózai szerepeket is megformált.
Petress Zsuzsa (1928–2001)
Jászai Mari-díjas színésznő, operettprimadonna, kiváló művész. 1949-ben végezte el a Színiakadémiát, a Fővárosi Operettszínház már utolsó éves korában szerződtette. 1966 és 1968 között több helyen is fellépett, így szerepelt Győrben, Kaposvárott és Miskolcon is. 1974-től az USA-ban élt, alig játszott Magyarországon.
Kulka János (1929–2001)
Európa és Amerika szerte ismert opera és hangverseny karmester, számos kortárs zenemű első interpretálója. 1957-ben emigrált, egy bécsi tanulmányútról nem tért haza. Az enyhülés éveit követően gyakran vendégszerepelt Budapesten is, Az Opera mellett több alkalommal vezényelt a Zeneakadémián. Testamentumában könyv és kottatárát a Zeneakadémiára hagyta.
Jean-Louis Trintignant (1930–2022)
francia színész, filmrendező. 1951-ben debütált a színészi pályán, és a háború utáni korszak egyik legtehetségesebb francia színészének tartották. Pályája elején főként színházban dolgozott, míg az 1950-es évek közepén meg nem kapta első filmszerepét Brigitte Bardot oldalán. Az 1970-es években több filmben is szerepelt, 1983-ban pedig elkészítette első angol nyelvű filmjét, a Tűzvonalbant, Nick Nolte és Gene Hackman oldalán (Előzés, A megalkuvó, Sortűz egy fekete bivalyért).
Rita Moreno (Rosa Dolores Alverio, 1931)
Puerto Ricó-i színésznő. Azon kevés személyek közé tartozik, akik Emmy-díjat, Grammy-díjat, Oscar-díjat és Tony-díjat is nyertek (Testi kapcsolatok, Kerek világ, West Side Story).
Nemeskéri Erika (1943)
irodalomtörténész. 1968-tól az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa. 1975-től a Kézirattár tudományos munkatársa. Kutatási területe a XX. századi magyar irodalom.
Gianni Morandi (1944)
olasz énekes, előadóművész. Az egyik legsikeresebb olasz táncdalénekes, aki karrierje során eddig több mint 50 millió lemezét adták el világszerte (Térden állva jövök hozzád, Cantare, Volare).
Brenda Lee (Brenda Mae Tarpley, 1944)
Grammy életműdíjas amerikai énekesnő, Az 1950-es és az 1960-as években hatalmas népszerűségnek örvendett. Az 1960-as évek elején turnéján az Egyesült Királyságban előzenekara egy akkor alig ismert liverpooli beat együttes volt: a Beatles. Ezekben az években minden más énekesnőnél többször szerepelt a slágerlisták élén, csak Elvis Presley, Ray Charles és a Beatles tudták meghaladni népszerűségét.
Bödőcs Tibor (1982)
Karinthy-gyűrűs humorista, író. Színész szeretett volna lenni, magyartanárnak tanult, de humorista lett. A hazai stand up szcéna egyik meghatározó alakja. Több alkalommal is fellépett a Showder Klubban. A Dumaszínház egyik legtöbb fellépést kapó humoristája lett. Szövegeiben a közélet, a történelem, a kultúra és Búcsúszentlászló kocsmájának történéseit is érinti (Addig se iszik, Mulat a Manézs, Prímszámok hóesésben).
Ezen a napon halt meg:
Bérczy Károly (1821-1867)
író, újságíró, műfordító, szerkesztő, a márciusi ifjak egyike. 1846-ban tagja volt a Tízek Társaságának. Részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. 1854-től a Politikai Újdonságok főmunkatársa volt. Ő indította meg 1857. január 15-én az első magyar nyelvű sportlapot, Lapok a lovászat és vadászat köréből címmel. Madách Imre barátja és első életrajzírója volt. Lírája szentmentális: gyakori témája a halálvágy, a természetbe menekülés, a sorsszerűség. Gazdag szépirodalmi hagyatékából kiemelkednek műfordításai (Bitorlott szerelem, Az őrült nő sziklája, A gyógyult seb).
Pintér István (1831?-1875)
felsőszölnöki bíró, szlovén költő. 1864-ből maradt fenn kéziratos kántorkönyve, amelyben vallásos jellegű népdalokat is gyűjtött. Ezek közül a legrégebbi a Krisztus feltámadt a halálból, amely egy középkori eredetű húsvéti ének volt, s az ún. Stičnai kézirat-ból származik, a 15. századból.
Gaál Ferenc (1860-1906)
zeneszerző, a szabadkai zeneiskola igazgatója. Eleinte önképző módon tanult hangszereken játszani. Nyitrán több nyelvet is elsajátított, így a magyar mellett, beszélt szlovákul, németül, latinul és franciául. 1882-ben kiváló minősítéssel fejezte be a Zeneakadémiát. a szabadkai Szent Teréz-plébániatemplom kórusának és zenekarának karmestere volt. Mivel ez volt akkor az egyetlen szabadkai zenekar, így a színházban a zenés darabokat is ők játszották (Bölcsődal, Merengés Dankó Pista legszebb dalai felett, Suite orosz és cseh-morva dalokból).
Damkó József (1872-1955)
szobrász- és iparművész. Az Iparművészeti Iskolában, Strobl Alajos mesteriskolájában, majd a párizsi Julian Akadémián tanult. Sok épületen láthatóak naturalista stílusú, allegorikus szobrai. Síremléket, egyházi szobrokat, hősi emlékeket, portrékat, terrakotta figurákat is készített (Búsuló kuruc – Kiskunhalas, Kossuth Lajos – Torino, Hősi emlék – Budapest).
Ivan Cankar (1876–1918)
szlovén író, költő, drámaíró, a szlovén irodalom világirodalmi jelentőségű nagysága, a szlovén prózai és drámai nyelv radikális megújítója. Első alkotói korszakában leginkább verseket írt melynek termése például az Erotika című kötet. Mindinkább a próza fele fordult átadván a líra terepét kortársainak. Míg kezdetben lírájában a romantikus hagyományokból merített, prózájában a realista és naturalistából. Ezektől elfordulva a Vinjete kötete már új irányt mutat. Gyakran személyes ihletésű műveket ír, a társadalmi egyenlőtlenség bemutatását tartja szem előtt, majd ismét visszatér a karcolatokhoz. A befelé fordulás, az impresszionizmus és szimbolizmus jellemzik (A szegénysoron, Egy csésze fekete, Egy idealista élete).
Alma Mahler-Werfel (Schindler, 1879-1969)
osztrák zeneszerző, író, a két világháború közötti időszakban a szalonja számos művésznek és egyéb értelmiséginek a találkozóhelye volt (Férjeim, szerelmeim, A hódítás művészete, A fekete özvegy).
Geyer Stefi (1888–1956)
hegedűművésznő. Hegedűtanulmányait Hubay Jenő mesteriskolájában végezte a Zeneakadémián. Klasszikus és romantikus művek előadásával tűnt ki. 1907 májusától közeli kapcsolatban volt Bartók Bélával. Különleges kapcsolatokat ápolt Norvégiával, ahol először 1910-ben jelent meg. Majd 20 évig járt vissza, sokszor akár féléves koncertkörutak miatt, minek során bejárta az országot déltől északig. Hatalmas népszerűségnek örvendett, néhol akár 3000 ember hallgatta játékát, koncertjeit sok ízben többször is meg kellett ismételnie.
Farkas Aladár (1909-1981)
Munkácsy-díjas szobrászművész, érdemes művész. Művészeti tanulmányait az Iparrajziskolában kezdte. Pályáját a munkásmozgalmi tevékenység és a művészi alkotás különös egybefonódása jellemezte. Művészi szemléletét, témavilágát munkás származása, politikai beállítottsága, a mindenkori elnyomottak iránti szolidaritás határozta meg (Felszabadulási emlékmű – Makó, Labdázó fiú – Komló, Hintázó fiú mackóval – Kismaros).
Gera György (1922–1977)
író, műfordító, dramaturg, publicista, műkritikus. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt, majd Mauthausenbe került fogolyként. 1948-ban Budapesten telepedett le. Ezután a MAFILM-nél valamint a Színház és Mozi című lapnál dolgozott. 1971-től haláláig a Könyvvilág szerkesztője volt. Első írásainak szürrealisztikus hangvétele az 1950-es évek „termelési beszámolóinak” politizáló hangjára váltott. Hamarosan szakított a sematizmussal, francia műveltsége, európai tájékozódása szembeállította a kommunista irodalom-politikával (Tisztuló világ, Pokoltánc, Az endogén expedíció).
Ahmadou Kourouma (1927-2003)
elefántcsontparti író, a francia nyelvű afrikai irodalom kiemelkedő alakja. A Függetlenség fényes napjai, számos kritikai utalást tartalmaz a frissen függetlenné vált afrikai kormányokra. Húsz évvel később megjelent második könyve a gyarmati élet egy évszázadának történetét meséli el. Franciaországban minden művét nagy elismeréssel fogadták, hatalmas példányszámban keltek el (Monne, Allah nem köteles…, Amikor megtagadjuk és nemet mondunk).
Giorgio Ardisson (1931-2014)
olasz színész, korának egyik figyelemre méltó színésze volt. Első filmje Mauro Bologninivel készült, az Arrangiatevi! egy olasz komédia, amelyben mellékszereplő volt. Az 1960-as évektől néhány ügynökfilmben tűnt fel. Ekkor, mint az olasz James Bond-ot kezdték emlegetni. Fess és sármos megjelenésén túl nem volt híján a színészi képességeknek. Változatos fogadtatású filmek nem okoztak törést karrierjében, mivel egy rosszul sikerült filmalkotás ellenére is mindig megbízható, karakteres és aktív színész maradt (Mészárlás a Grand Canyonnál, A fekete Zorro, Kegyetlen kobrák).
Angelo Badalamenti (1937–2022)
olasz származású amerikai zeneszerző. Gyermekkorában a dzsessz és az opera vonzotta. Andy Badale álnéven írta zsengéit. Hamarosan a filmzene felé fordult. Kétszer jelölték Golden Globe-díjra. A filmzenék mellett popzenei szerzeményei is vannak (Karácsonyi vakáció, A part , Sztálingrád).
Anne Rice (Howard Allen O’Brien, 1941-2021)
amerikai író. Leginkább a Vámpírkrónikák című sorozatáról ismert. Művei csaknem százmillió példányban keltek el világszerte, ennélfogva a modern kor egyik legolvasottabb szerzője (Interjú a vámpírral, A testtolvaj meséje, A farkasok ajándéka).
Kasztovszky Béla (1942-2016)
Zsoldos Péter-díjas sci-fi-író. A tudományos-fantasztikus irodalommal komolyabban csak az 1970-es évek elején kezdett foglalkozni. Kuczka Péter szerkesztő támogatásával 1982-ben napvilágot látott egy novelláskötete, a Kétszemélyes világ a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatában. Sci-fi tárgyú írásaival azóta is találkozhatnak különböző magazinok lapjain (Fehér kör, Álomutazás – elérhető áron!, A mi konzolunk).
Schütz Ila (1944–2002)
Jászai Mari-díjas színésznő, kiváló művész. 1965–1969 között az Egyetemi Színpad, a Mafilm Filmszínészképző Stúdió tagja volt. 1969-ben szerzett oklevelet a Színiakadémián. Ezt megelőzően amatőr színjátszó volt, valamint szerepelt az Egyetemi Színpadon is. Diplomája megszerzése után egy évadot töltött a Mikroszkóp Színpadnál, 1970-től pedig a Madách Színház művésznője lett (Szemüvegesek, Ismeri a szandi mandit?, Eszterlánc).
Gulyás János (1946-2021)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr, egyetemi tanár. 1961-ben kezdett el filmezéssel foglalkozni, 1970–1974 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és televízió operatőr szakán tanult. 1993–1994 között volt a Magyar Televízió Dokumentum Műsorok Stúdiójának vezetője, és ugyanekkor tanított a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszékén. 1999 után szellemi szabadfoglalkozású rendező, operatőr, vágó, producer. 2006-ban a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett.
Sándor Júlia (1970-2022)
színésznő. Színi tanulmányait az Arany János Színház stúdiójában végezte. 1991-től 2005-ig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatának tagja volt. Játszott a Kisvárdai Várszínházban is. 2006-tól szabadúszó.
