A Balatonnál – kor és körkép 2009-ben
a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: PP
Tengerünk mára nem sok maradt, de a Balaton kis jóindulattal az. Bár nem sárga és nem savanyú, tényleg a miénk. Másfél hetet töltöttünk a magyar tenger partján, s közben figyeltük (monitoroztuk!), mi az, ami már megüti a nemzetközi mércét, és miben lehetne jobb a balatoni turizmus. A világgazdasági válság hatására jóval kevesebb a turista, főleg a külföldi, mint megszokott, de emiatt a nyaralók nem biztos, hogy bánkódnak.
A magyar tenger a víz, a természet, a bor stb. szerelmeseinek kifogyhatatlan élményforrás, de mi most ezúttal materiális, kézzel fogható irányból próbáljuk megközelíteni a témát: megéri-e 2009-ben a Balatonon nyaralni?
„Ó a régi, ó a Balaton, régi nyarakon, bár nem volt vitorlás hajónk”
A Balaton
Kubassek János: Balaton és a Balaton-felvidék
A tómedence hossza 77 kilométer, legnagyobb szélessége 14, a legkisebb a tihany–szántódi révnél 1,5 kilométer
Partvonala 196 kilométer
Vízfelszíne 596 négyzetkilométer, ezzel megelőzi Közép-Európában a Genfi-tavat is
Sekély vizű, átlagos mélysége 3,3 méter; legmélyebb a „tihanyi-kútnál” (11,5 méter)
Vízmennyisége hozzávetőlegesen 2 milliárd köbméter – a Comói-tóé pl. (vízfelszín 146 négyzetkilométer) 27 milliárd köbméter
Vízgyűjtő területe 5774 négyzetkilométer, átlagosan másodperenként 17 köbméternyi víz ömlik a Balatonba
Legjelentősebb utánpótlását az évi átlag 600 milliméteres csapadék biztosítja
Vízszintingadozás 120–150 milliméter, de 2000-ben 600 millimétert ért el; soha nem volt ilyen alacsony a tó
Vízmennyiségét a Sió-csatorna szabályozza
Tengerszint feletti magassága 104,5 méter
Szálláscsinálás
Ma sincs, de azért sokszor nyaralunk a Balatonnál. Aki időben eldöntötte, hogy idén a dunántúli tó partján nyaral, kis szerencsével jó és olcsó szállást is találhatott a világhálón böngészve. Mi egy déli parti, tágas, nyolcszemélyes, téliesített házat vettünk ki napi 12,5 ezerért – plusz a 18 év felettieknek napi 250 az idegenforgalmi adó (ifa), de ezt senki sem sajnálja, hiszen szemmel láthatóan a tóra, strandra, az úthálózatra, csatornázásra stb. költötték-költik évek óta ezt az összeget. Nagyon sok a kiadó ház, szoba, a kalandvágyók és a nem gyerekekkel érkezők akár kockáztathatnak is: lehet, hogy helyben igen olcsó szállást is ki lehet fogni.
Vízminőség
Az évtizedekkel korábban megszokott vízminőségi kifogás már a múlté, a Balaton vize tiszta, hivatalos kormányszóvivői tájékoztatón elhangzott: „kiváló”, „a balatoni strandok 80 százaléka kapott kiváló minősítést és a tó oxigén- és tápanyagháztartása is megfelelő”, amit évek óta az aktuális miniszterek tettlegesen is bizonyítanak, belekortyolva a tóvízbe. A legtöbben azonban nem ilyen formában vesszük magunkhoz a magyar tenger vizét, hanem fürdőzés, vízi sportolás közben, akaratlanul.
„Az ember strandra jár, mert ragyog az idő”
„Magyarországon összesen 260 nyilvántartásba vett természetes fürdőhely van, amelyből közel 200 található a Balaton partján. Ezeknél a szezon kezdete óta összesen 384 vizsgálatot végeztek az ÁNTSZ munkatársai, az eredmények minden esetben azt mutatták, hogy a strandok vize alkalmas a fürdőzésre.” A hivatalos PR-ízű szöveg ellenére a megállapítások nem csalnak, több strandon megfordulva e szempontból sehol nem tapasztaltunk anomáliát. Örvendetes, hogy nagyon sok az olyan szabad strand, ahol kulturált körülmények között lehet ingyenesen fürdőzni. Egyre több a Kékhullám Zászlót elnyerő fürdőhely („tavaly a balatoni strandok 80 százaléka kapott kiváló minősítést a szezonvégi értékelésen; a legkiválóbbak már a szezonban elnyerhetik a Kékhullám Zászló minősítést, ezt az idén 26 balatoni strandnak és 4 kikötőnek sikerült megszereznie”), s ezeken tiszta vécékkel, öltözőkkel, működő zuhanyzókkal és kiszolgáló épületekkel (pl. csomagmegőrző) szembesül az ember, a füvet nyírják, a sportpályákat gondozzák, veszélyre figyelmeztető táblákat tesznek ki, ha indokolt stb. Tehát ahol jártunk, tényleg úgy tűnt, a strandnak igazi gazdája van, aki rajta tartja a szemét. És hosszú távon megéri az ingyenesség is, hiszen aki nem a jegyre, az másra költi a félretett pénzét, ugyanitt, és nem érzi úgy – mint manapság számos esetben szinte minden szinten –, hogy itt is csak le akarják venni.
A fürdőzők természetesen már nem ilyen fegyelmezettek, a kutyával belépni tilos szabályt például nagyon sokan megszegik, nem ritka a szemetelés, noha tízméterenként helyeztek ki szemetest, amelyben a zsákot naponta ürítik. Vihar esetén is elég sok fürdőzőt láttunk a tóban, a viharjelzések – hiszen több is látható a legtöbb strandról – ellenére.
És persze a legkézenfekvőbb sport még mindig az úszás: a Balaton-átúszás minden évben igazi jeles esemény, idén ugyan a szél miatt egyszer el kellett halasztani, de augusztus 1-jén jó időben 9299-en teljesítették a Balatonboglár és Révfülöp közti 5,2 kilométeres távot. (A nyertes ideje 1 óra 8 perc.)
Nyolc óra szórakozás – és az árak
A boltokban az átlagosnál egy kissé magasabbak az árak, de ezzel nincs semmi baj, hiszen mégiscsak üdülőövezet. Ahol a strandoknál több a büfé és nem egy kézben tartják a vendéglátóegységeket, ott némi verseny is tapasztalható az árakban, de ahol csak egy büfé üzemel, ott néha eleresztik a gyeplőt, s például a „sima” lángos 350-nél kezdődik. Másutt 280-as árral is találkoztunk. A csapolt sör 300-350-ről indul, a fagyi esetében is lehet 130-ért egy jó gombócot kapni, 300 HUF a vattacukor. Némely vendéglátós már arra is figyel, hogy a hét egy vagy több napján zenés műsorral szórakoztassa a vendégeket. Mi egy indiai tánccsoportba botlottunk teljesen véletlenül az egyik este.
Amit továbbra sem értünk sokan: hogy nem lehet kapni élő halat egy ekkora tó mellett mindenütt? A tó déli csücskében például el kell dönteni, Keszthelyre vagy Balatonboglárra menjünk halért, ha levet akarunk főzni!
Kevés a külföldi, ezt többek között az is bizonyítja, hogy euróval a legtöbb boltban, vendéglátóhelyen jócskán a középárfolyam alatt lehet vásárolni.
A Balatonnál természetesen lehet sétahajózni, lehet bérelni különböző közlekedési eszközöket a tóparton. Amin csodálkoztunk, az az évek óta irreális árak tartása bizonyos területeken. A vízibicikli bérleti díja több strandon is egy órára 1800 forint (a csónak is), azaz a napi szállásdíjunk másfélszerese. Nyaralásunk ideje alatt kétszer láttunk vízibiciklizni embereket. Hogy ez kinek éri meg?! Ennyiért mi is kihagytuk, Siófokon viszont vízisíeltünk (persze, hol máshol, mint ahol Bódy Sylvi is…). Fél óra 2700, egy óra 3900-at kóstál, viszont garantált az élvezet, és kezdőknek a vízminőség-ellenőrzés, ha nem is pohárból. Aki teheti, próbálja ki! Profiknak persze vannak kunsztok is, hidak, dobbantó (vagy valami ilyesmi) a majd kilométeres pályán, nekünk nem volt szerencsénk eljutni egész délután a kötélpálya negyedrészéig sem.
A Balatonnál, ha az ember nem cövekel le, számos kulturális programon vehet részt. Diszkók, éjszakai pillangók (úton-útfélen, ha valakinek rájuk fájna a foga) már évtizedekkel ezelőtt is voltak, de újabban egyre több a tartalmas program, koncert, kisebb-nagyobb zenés műsor, bor- és sörfesztivál, a különféle helyi érdekű …napok. Ez jó, bár néhol vissza is élnek vele. Előfordult, hogy Balatongyörökön, ahová a borkóstoláson túl leginkább egy Mini-koncertre mentünk volna, félórás nézelődés, kóstolgatás után vettük észre egy élő fára tűzött kisebb papíron, hogy „a mai programok elmaradnak”. A bejáratnál és a pohárvételnél egy szóval nem említették, hogy az aznapi programok elmaradnak – noha már a nap sütött s a vihar elvonult. Többen bosszúsan távoztunk, sokan csak emiatt ültünk autóba. Ez azonban szerencsére nem általános. Vannak „láthatatlan”, de kitűnő kisebb helyi programok is. Ilyen például a kisvasutazás (erről másutt).
Biztonság
Mint a balatoni kormányszóvivői tájékoztatón elhangzott, „a tó körül a három megye rendőrkapitányságainak feladata, hogy a turizmus egyik alapfeltételét, a közbiztonságot minél magasabb szinten biztosítsák. Ennek érdekében hozták létre a Balatoni Közbiztonsági Koordinációs Bizottságot, amely június elseje és szeptember 15-e között összehangolja a térség rendőri munkáját. A Balatonnál a fokozott rendőri jelenlétnek köszönhetően csaknem 20 százalékkal csökkent a bűncselekmények száma az elmúlt egy évben.” Így volt, nem így volt, az egyszeri ember képtelen eldönteni, a statisztikák pedig azért vannak, hogy kozmetikázzák őket, de… De (sajnos) tényleg sok rendőrt láttunk napközben. A strandtól száz méterre büntettek meg, mert lejárt a zöldkártyám. Méltányosságról, ejnyebejnyéről szó sem volt, nem is küldtek azonnal orvosolni a súlyos hiányosságot, a rakás gyerek ellenére simán feljelentettek – mindez egyszerű állami pénzbehajtás tehát. Ráadásul a zöldkártyásnál rá se néztek az autóra, közel tízezerért – meg a büntetés – fél óra után papírom volt róla, hogy egy évig akármilyen az autóm környezetvédelmi szempontból. De legalább az állam és a szerviz jól járt. Így nehéz lojális, törvénytisztelő állampolgárokat kiművelni. Ugyanaz a páros meg a „tanuló” leendő rendőrtiszt másnap közvetlenül a strand előtt is büntetett. Remélhetőleg a valódi bűnözőkkel sem kesztyűs kézzel bánnak majd, ha rájuk is vadásznának.
„Táguló gyűrűkben konszolidációt hullámzott a szép Balaton
Emlékszem átmentünk Bélatelepről Révfülöpre egy nyári napon”
A magyar tenger tehát konszolidálódott: jó idő esetén ideális terep nemcsak a jól eleresztett külföldi turistáknak, hanem a kisebb pénzű magyar nyaralóknak is. Rossz idő esetén pedig ott a számos kulturális program. A vízminőség jó, kulturáltak és sok helyen ingyenesek a strandok, viszonylag olcsó szállást és élelmiszerárakat is lehet találni, ha valaki keres. Programból pedig nincs hiány: az ingyenes helyi, régiós műsoroktól a fizetős partikig, fesztiválokig vagy akár a Balaton Soundig ki-ki megtalálhatja a magának való szórakozást. Azt tapasztaltuk, hogy némi előzetes – maximum júniusi – virtuális terepszemle után viszonylag olcsón lehet nyaralni a Balatonnál. Azaz a tó remélhetőleg ismét elnyeri méltó helyét a hazai turizmusban: újra az átlag magyar tengere lehet. És akkor még nem is beszéltünk a kézzelfoghatatlanról: a Balaton és a környező táj ezernyi csodájáról.
