Névnapok: Gerda, Martina, Adelgund, Adelgunda, Aminta, Bors, Barsz, Gellért, Gerhárd, Hiacinta, Jácinta, Martinella, Martinka, Orgona, Sziringa, Taciána
Események:
Az erőszakmentesség és a béke iskolai világnapja.
A jódlizás (világ)napja (Yodel For Your Neighbors Day).
1478 – az első feljegyzett harangjáték (Beffroi- harangtorony, Dunkerque, Franciaország északi részén).
1931 – Bemutatják a mozikba Charlie Chaplin Nagyvárosi fények című némafilmjét.
1969 – A The Beatles utolsó nyilvános koncertje az Apple székház tetején, Londonban.
Meghalt Tinódi Lantos Sebestyén (1510?-1556) költő, énekmondó, lantos, a 16. századi magyar epikus költészet jelentős képviselője.
Első fennmaradt műve a Jáson históriája, 1535 és 1539 között keletkezett. 1541-ig Török Bálint szigetvári udvarában élt, művei szerint nagy megbecsülésben. Buda eleste és ura fogságba esése fordulópontot jelentett életében. Ekkor politikai költővé vált. Énekeiben ettől kezdve az egyetértést és a török elleni elszánt küzdelem szükségességét hangoztatta. Kassán telepedett le, családot alapított, és innen járta az országgyűlések, ütközetek színhelyeit, majd tapasztalatait versekbe szedve írta meg. Énekeihez dallamokat is szerzett lantkísérettel, és amikor tehette, elő is adta őket. A vitézek gyakran csak az ő énekeiből értesülhettek hitelesen a távolabbi országrészek egy-egy nevezetes eseményéről. Olyan krónikásként kell értékelni, aki verses formában dolgozta fel korának történelmi eseményeit elsősorban hitelességre és nem művészi értékek közvetítésére törekedve. Történetíróként Tinódit lényegesen előkelőbb hely illeti a magyar irodalomban, mint költőként. Lényegében teljes egészében feldolgozta Magyarország 1541 és 1552 közötti történelmét.
Meghalt Czóbel Béla (1883–1976) Kossuth-díjas avantgárd festőművész, grafikus, kiváló művész.
A kezdeti, nagybányai naturalizmust követően igen gyorsan – lényegében a mozgalom születésével egyidőben – kötődött a fauvizmushoz, az akkori legmodernebb párizsi irányzathoz, későbbiek folyamán festészete a német expresszionizmushoz közeledett. 1906 között Nagybányán Iványi-Grünwald Béla tanítványa volt. 1902-ben és 1903-ban a müncheni akadémián, majd 1903-tól Párizsban a Julian Akadémián tanult. 1906-tól a francia fauves-okkal együtt szerepelt ugyanott és a Függetlenek Szalonjában. 1908 márciusában önálló kiállítása nyílt Berthe Weill Galériájában. Az első világháború idején menekülnie kellett Franciaországból, 1925-ben visszaköltözött Franciaországba. 1931-től mind gyakrabban járt haza, a nyarakat rendszeresen a hatvani kastélyban töltötte. 1940-ben tért vissza véglegesen Magyarországra és Szentendrén telepedett le. A második világháború után is rendszeresen állított ki külföldön. Témaválasztása nagyon gazdag és egyben hagyományos, önarcképeket, arcképeket, aktokat, tájképeket, városrészeket, enteriőröket, csendéleteket festett, szemlélete 20. századi, stílusa modern, mely az euroatlanti kultúra élvonalába emeli (Ülő paraszt, Párizsi enteriőr, Szentendrei Vénusz).
Meghalt Nagy László (F. Nagy László, 1925–1978) Kossuth-díjas költő, műfordító, grafikus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
1946 augusztusában Budapestre utazott. Az Iparművészeti Főiskolán grafikus szakon kezdte meg tanulmányait. 1947-ben átjelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, rajz szakra. Kezdtek megjelenni első versei: előbb egy diákújságban, majd 1947 decemberében a Valóságban. 1948 nyarán eldöntötte, hogy mégis inkább költő lesz, s ősszel a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar–szociológia–filozófia szakra, majd fél év után áttért az orosz szakra, hogy Szergej Jeszenyint fordíthasson. Elismert fiatal költőként kapott ösztöndíjat Bulgáriába, hogy megtanulja a nyelvet és fordítson. 1953 augusztusától 1957 februárjáig a Kisdobos szerkesztője, majd főszerkesztője volt. 1957 elején megszűnt irodalmi állása és évekig műfordításból élt. 1959-től haláláig az Élet és Irodalom képszerkesztője, majd főmunkatársa volt. Nagy László költészetéből már a hatvanas években több mondat, verssor vált szállóigévé (Ki viszi át a szerelmet, Himnusz minden időben, Adjon az Isten).
Meghalt Gerald Durrell (1925-1995) brit zoológus, író.
Az indiai Kalkutta közelében, Dzsamsedpurban született. Miután apja 1928-ban meghalt, családjával hazatért Angliába, majd 1935-ben Korfu szigetére költöztek. Négy évig éltek a szigeten, itt kezdődött egy életen át tartó nagy szerelme a természet világa iránt. Korfui éveire emlékezett regénytrilógiájában (Családom és egyéb állatfajták, Madarak, vadak, rokonok, Istenek kertje) és több novellájában is, sok humorral és öniróniával mutatva be családtagjait, a sziget lakóit és élővilágát. A második világháború alatt ismét Angliában éltek, Gerald pedig egy kisállat-kereskedésben kezdett el dolgozni. Jelentős összeget örökölt 21. születésnapja alkalmából, amit állatok gyűjtésére költött el. Durrell állatgyűjtési és állattartási elképzelései forradalmian új nézeteket tükröztek. Csakis a legjobb minőségű, elérhető ellátást volt hajlandó állatainak biztosítani, soha nem csak a ritka állatfajokat kereste, amelyekért sok pénzt fizettek a gyűjtők, hanem mindegyiket egyformán kívánta védelmezni és bemutatni. A brit állatkertek ezért elhatárolódtak tevékenységétől. 1958-ban rátalált a Jersey Állatparkra, amely ideálisnak bizonyult álmai megvalósítására (Noé bárkáján, A részeg erdő, A hahagáj). ––> Gerald Durrell: A részeg erdő
Megszületett Gene Hackman (1930)
amerikai színész, író. Hat évtizedet átívelő színészi pályafutása alatt két Oscar-díjat, négy Golden Globe-díjat, két BAFTA-díjat és egy Screen Actors Guild-díjat nyert. Beiratkozott a Pasadena Playhouse színiiskolába, de ott nem sok jövőt jósoltak neki. Úgy ítélték meg, hogy az ő és barátja Dustin Hoffman alakításai a leggyatrábbak. A két növendéket teljesen tehetségtelennek tartva pálcát is törtek a fejük felett. De nem adta fel, s New Yorkba költözött, ahol Dustint is elszállásolta. Itt beiratkozott George Morrison iskolájába, hogy folytassa tanulmányait. Hamarosan a Broadway sztárja lett. Nemzetközi hírnevét és első Oscar-jelölését a Bonnie és Clyde epizódszerepével érdemelte ki. Ezután sorra kapta a főszerepeket. Pályája csúcsán azonban váratlanul visszavonult, de két év elteltével rá kellett döbbennie, hogy igazi hobbija mégiscsak a hivatása, a színészet. Jó néhány filmben bizonyította, hogy bármely műfajban megdöbbentően realisztikus alakításokra képes. Az ügyeletes intrikus szerepkörben ő mindig az okot fürkészi, hogy a figura miért viselkedik úgy. Ritka vígjátéki alakításaiban sem mókázással teszi humorossá a figurát (Francia kapcsolat, A híd túl messze van, Szóljatok a köpcösnek!).
Ezen a napon született:
Johann Joachim Quantz (1697-1773)
XVIII. századi zeneszerző és híres fuvolaművész. II. Frigyes porosz király fuvolatanára. 1716 márciusában a drezdai zenekar tagja lett, Bécsben és Rómában képezte tovább magát. 1728-ban már mint fuvolást alkalmazták a királyi kápolna zenekarában. Egy berlini fellépésén figyelt fel rá a leendő II. Frigyes porosz király. A herceget annyira lenyűgözte Quantz fuvolajátéka, hogy elhatározta: fuvola leckéket fog tőle venni.
Adelbert von Chamisso (Louis Charles Adélaïde de Chamissot, 1781-1838)
francia származású német író, botanikus és természettudós. Jóllehet Chamisso anyanyelve a francia volt, halhatatlan műveket sikerült alkotnia a számára idegen német nyelven. Az egyedüli irodalmi díj, amelyet németül író külföldiek számára alapítottak, az ő nevét viseli (Óriások játékszere, Schlemihl Péter csodálatos története, Szemelvények).
Amrita Sérgil (Sérgil Dalma, Amrita Sher-Gil; 1913-1941)
magyar származású indiai festőművésznő. Hazánkban életművét kevésbé ismerik, de Indiában a 20. század egyik legnagyobb modern festőjeként tartják számon, aki Indiában új festészeti irányzatokat hozott létre. A posztimpresszionizmus követői közé tartozott, példaképei Paul Cézanne, Paul Gauguin és Amedeo Modigliani voltak. Művészetére nagyban hatottak gyermekkori magyar élményei, valamint az ázsiai miniatúrafestészet (Falusi piac, Álló akt, A menyasszony ruhája).
Járdányi Pál (1920–1966)
Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, népzenekutató. Gyermekkorától rajongott Bartók Béla és Kodály Zoltán műveiért. 1936-ban felvételt nyert a Zeneakadémiára. zeneakadémiai tanulmányai folytatása mellett – beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajz szakára. 1942-ben diplomázott mind a két helyen. Először zenekritikusként dolgozott. 1948-tól a tudományos akadémia Népzenekutató Csoportjának munkatársa, majd vezetője is volt (Tisza mentén – szimfonikus költemény, Vörösmarty-szimfónia, Borsodi rapszódia).
Bozóky István (1921-2001)
színész, rendező, színigazgató, dramaturg, érdemes művész. Az Országos Egyesületi Színészképző Iskola elvégzése után a Madách Színházban, majd 1945-től a Vígszínházban szerepelt. 1946-ban a Nemzeti Színház, majd ezt követően 1949-től az Ifjúsági Színház színésze volt. 1950-től a Miskolci Déryné Színház, a jelenlegi Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, 1954-től a Madách Színház főrendezője volt. 1956-ban külföldre távozott. Hazatérése után a Madách Színházba került, de az emigráció miatt nem dolgozhatott a fővárosban, így a győri Kisfaludy Színház tagja lett. 1976-tól szabadfoglalkozású színész volt, nem tartozott társulathoz. 1980-ban megbízták a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház alapításával, s négy évig igazgatta a teátrumot.
Tassy Klára (1922–2001)
festő-, képző- és iparművész. 1941–1948 között a Budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1943-ban Nagybányán járt, 1945-ben a tápiószelei művésztelepen dolgozott. 1951-től volt kiállító művész. 1957-től Nagymaroson és Hódmezővásárhelyen dolgozott. 1960-tól a Százados úti művésztelep tagja volt. Festményei és gobelinjei fő témája a természet volt. A lét- és nemlét kérdései, az élet keletkezése, az ember és világa, az űrkérdések foglalkoztatták.
Lukin László (1926-2004)
karnagy, zenei műfordító, középiskolai ének-zene tanár. 1944–1948 között a budapesti Zeneakadémián egyházkarnagyi szakon végzett. 1954-től haláláig vezette az Országos Filharmónia ifjúsági hangversenyeit. 1958 és 1968 között a Muzsika című folyóirat „Tücsökmuzsika” rovatát szerkesztette. 1960-1965 között a Zenélő órák című tévéműsort vezette. Haláláig a Magyar Rádió külső munkatársa is volt.
Vámos László (1928-1996)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, érdemes és kiváló művész. 1950-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán, rögtön azután a Nemzeti Színház rendezője 1952-ig, majd 1955-ig a debreceni Csokonai Nemzeti Színház főrendezője volt. Akkor a budapesti Madách Színházhoz szerződött, ahol 1973-ig rendezett. 1967 és 1980 között az Operettszínház főrendezője, 1982 és 1990 között pedig a Nemzeti Színház művészeti vezetője és főrendezője volt. 1981-ben megválasztották a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkárává, a tisztséget 1990-ig töltötte be.
Vanessa Redgrave (1937)
Oscar- és Golden Globe-díjas díjas angol színésznő. Az 1960-as évek második felében vált nemzetközileg ismert művésszé, aki az új évezredben is aktív művészi tevékenységet folytat filmen és színpadon egyaránt. A színjátszás mellett a közéletben is hallatja hangját: nyíltan kiáll az emberi jogokért. Júlia című filmje jelentette az egyik csúcspontot pályáján: a Lillian Hellman önéletrajzi regényéből készült drámában a címszereplőt formálta meg. Az alakításáért megkapta az Oscar-díjat (Gyilkosság az Orient Expresszen, Mission: Impossible, Deep Impact).
Zsombolyai János (1939-2015)
Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr, egyetemi tanár. 1957–1961 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1961–1966 között a Magyar Televízió operatőre. 1965–1974 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanársegéde, 1974–1980 között adjunktusa, 1980–1997 között egyetemi docense, 1997-től pedig egyetemi tanára. 1966–1975 között a Mafilm játékfilmoperatőre volt. 1975-től rendező-operatőr (Szevasz, Vera!; Kihajolni veszélyes!; A tanú).
Bus Kati (1945-2009?)
színésznő. 1966-ban lépett először kamera elé. 1966–1970 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, utána Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1972–1989 között a Vidám Színpad tagja. 1989-től szabadfoglalkozású színésznő volt (A beszélő köntös, Elcserélt szerelem, Napló gyermekeimnek).
Phil Collins (1951)
hétszeres Grammy-díjas, Oscar- és Golden Globe-díjas angol dobos, énekes, dalszerző, színész. 1967-ben a Melody Maker című lapban felfigyelt egy hirdetésre, amelyben a Genesis együttes dobost keresett. Jelentkezett, a meghallgatás sikerrel járt. A dobolás mellett esetenként énekelt is. 1981-ben Collins kiadta első szólólemezét, a Face Value-t, amely hangos sikert aratott, szólóénekesként ugyanolyan ismertté téve őt magát, mint a Genesis. Ettől kezdve szóló- és Genesis-turnék váltakoztak egészen 1996-ig. Megpróbálkozott a filmezéssel is. 1999-ben a Tarzan You’ll be in my heart című betétdaláért megkapta az Oscar-díjat. Csillaga van a Walk of Fame-en.
Bontovics Kati (1953)
dzsesszénekesnő. Másodikos gimnazista volt, mikor a budai Ifjúsági Parkban benevezett egy tehetségkutató énekversenyre, és meg is nyerte. Ezzel kezdődött pályafutása. 1973-ban beiratkozott a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola dzsessz tanszakának ének részlegére. Tanulmányait 1977-ben végezte el, kitüntetéssel. Siker övezte fellépéseit külföldön is, valamennyi volt szocialista országba és Ausztriába is ellátogatott.
Steven Zaillian (Steven Ernest Bernard Zaillian, 1953)
örmény származású amerikai forgatókönyvíró, filmrendező, filmproducer és vágó. Az 1993-ban bemutatott Schindler listája forgatókönyvével Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjat nyert. További Oscar-jelöléseket kapott az Ébredések, a New York bandái, a Pénzcsináló és Az ír forgatókönyveiért.
Bartók László (1955)
Radnóti-díjas előadóművész, színész, televíziós szerkesztő, műsorvezető, művészi-beszéd oktató. Előadóművészi, színészi és televíziós szerkesztő-műsorvezetői képesítést szerzett. A Szombathelyi Versmondó Stúdiónak alapítója és 12 évig vezetője volt. Színészként a Szombathelyi Ifjúsági Színház tagja és Szombathelyi Színházalapító Társaság alelnöke volt. A vajdasági Szép Szó versmondó műhely alapítója, a Magyar Versmondók Egyesületének alelnöke. Szabadúszó színész, szinkronizál és rendezéssel is foglalkozik, valamint művészi-beszédet is tanít.
Kelly Lynch (1959)
amerikai színésznő, modell. Pályafutását modellként kezdte, majd a filmezés felé fordult. Az 1990-es évek során számos független és hollywoodi produkcióban feltűnt (Koktél, Országúti diszkó, Huncutka).
Mátrai Tamás (1961)
színész. 1984-ben színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Színházban kezdte. 1990-től a budapesti József Attila Színház tagja volt. 1993-tól szabadfoglalkozású színművész.
Thomas Brezina (1963)
osztrák ifjúsági író, forgatókönyvíró és televíziós műsorvezető. Bécsben, valamint Londonban él, illetve dolgozik. Nemcsak könnyed, kalandokat ígérő olvasmányokat ír, hanem ismeretterjesztő kiadványok, tankönyvek szerzője, társszerzője is. Műveit 32 nyelvre fordították le, könyvei még Kínában is nagyon népszerűek. Több népszerű regényéből mozi-, tévéfilm vagy musical készült (A csereboszi, Lánytesók és más földön kívüliek, Titkos rémkönyv).
Christian Bale (1974)
Oscar- és Golden Globe-díjas brit (walesi) színész. 1990-ben gyerekként főszerepet kapott A kincses sziget című kalandfilmben, amiben olyan élő legendák mellett játszhatott, mint Charlton Heston, Christopher Lee és Oliver Reed. A nagyközönség 2000-ben véste az agyába nevét, köszönhetően a Bret Easton Ellis regényéből megfilmesített Amerikai Psychóban nyújtott alakításáért (A harcos, A sötét lovag – Felemelkedés, A tökéletes trükk).
Ezen a napon halt meg:
Francis Poulenc (Francis Jean Marcel Poulenc, 1899-1963)
francia zeneszerző, a Hatok csoportjának tagja. Olivier Messiaen mellett a 20. század második felében egyedül ő örvendett vitathatatlan nemzetközi elismerésnek a francia komponisták közül. Alkotott minden nagyobb műfajban, írt műdalt, kamarazenét, oratóriumot, operát, balettet és zenekari műveket (A karmeliták beszélgetései, Litániák a Fekete Szűzmáriához, Az emberi hang).
Szávai Nándor (Kousz, 1906–1979)
Kossuth-díjas irodalomtörténész, műfordító, gimnáziumi igazgató, 1948 és 1950 között oktatásügyi államtitkár. Esszéket, tanulmányokat írt az irodalom és a neveléstudomány témakörében. Fordította a francia és angol klasszikus és modern írók műveit, főleg szépirodalmat. Minőségigényes színvonalon szolgálta az irodalmi ismeretek terjesztését, a magyar iskolaügyet és a közművelődést.
Pierre Boulle (1912-1994)
francia író, a Híd a Kwai folyón és a A majmok bolygója szerzője. A második világháború kitörésekor behívták a hadseregbe, Francia Indokínában harcolt. A háborúban Peter John Rule álnéven Kínában és Burmában az ellenállási mozgalomnál volt titkosügynök. 1943-ban németpárti csapatok fogták el a Mekong partjánál. Szolgálataiért több kitüntetést is kapott. Később Párizsba költözött, itt írta meg híres regényét, a Híd a Kwai folyónt, amely azonnal világsiker lett. 1963-ban több sikertelen könyv után megjelent A majmok bolygója, ami alapján több film is készült.
Gál Péter (1918-2006)
színész, rendező, színházigazgató. Pályája elején, a második világháború előtt a Független Színpadhoz szerződött. A felszabadulás után előbb a Madách Színház, majd a Belvárosi Színház társulatának tagja volt. 1951-ben a Vidám Színpad alapítója és 1951–1957 között igazgatója. Ezt követően a Magyar Rádió rendezője lett. Ő volt a nagy népszerűségre szert tett szombat esti rádiókabaré létrehozója (Szemüvegesek, Tűzoltó utca 25., Riasztólövés).
(Kiss) Nagy András (1930–1997)
szobrász- és éremművész. 1948-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait, amit 1951-től a Szovjetunióban, a leningrádi Rjepin Akadémián folytatott. 1956-ban tért vissza a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1957-ben diplomázott. Rendszeresen kiállított, elsősorban erőteljesen mintázott szobrairól vált ismertté. Jelentős kisplasztikai munkássága is. A Magyar Nemzeti Bank számára gyakran tervezett emlékérméket.
John Barry (~ Prendergast, 1933-2011)
brit filmzeneszerző. Négy Grammy- és öt Oscar-díjat szerzett műveivel. Nagy népszerűségre tett szert mint a James Bond-filmek zeneszerzője. Munkásságáért A Brit Birodalom Rendje (OBE) kitüntetést is átvehette.
Tar Sándor (1941-2005)
József Attila-díjas író, szociográfus. Több tucatnyi elbeszélése, novellája látott napvilágot, de írt regényeket és szociográfiai munkákat is. Elbeszélései a perifériára szorult emberek sorsát örökítik meg, akiket maga alá gyűrt a kilátástalanság és a nyomor. A rendszerváltozás vesztesei ők: munkanélküliek, kiszolgáltatottak, betegek. Figurái többnyire egyszerű, tanulatlan emberek, ám gyakran ábrázol magasabb végzettséggel rendelkezőket is, akiket a valóság végül rádöbbent erőfeszítéseik haszontalanságára. 1999-ben nyilvánosságra hozta, hogy 1978-tól a III/III-as ügyosztály besúgójaként tevékenykedett (A te országod, A mi utcánk, Az áruló).
Ferencz Zsuzsanna (1943-2010)
író, műfordító. Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett német nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet 1967-ben. A bukaresti rádió magyar adásának egyik szerkesztő-riportere volt, írásait az Utunk, Ifjúmunkás, Igaz Szó, Előre közölte. Novelláiban az asszonysors, a kortárs nők helyzete, erkölcsi problémái foglalkoztatták (Sok a fal, Szoba kiadó, Eszke könyve).
Selmeczi Roland (1969-2008)
színpadi, film- és szinkronszínész. 1993-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ezt követően a Vígszínház társulatához csatlakozott, majd szabadúszóként tevékenykedett. Az egyik legtöbbet foglalkoztatott szinkronszínész volt, számos televíziós sorozat és játékfilm főszereplőjének kölcsönözte magyar hangját. Autóbalesetben vesztette életét.
