A Trio Lorraine Desmarais Live Club Soda és
a Jessica Jones Quartet Nod című lemeze
(a papiruszportal.hu archívumából [2008])
Szerző: Czékus Mihály
Lorraine Desmarais-nek eddig kilenc saját lemeze jelent meg, de emellett számos albumon szerepel vendégművészként. A Live Club Soda című album a tavalyi évben látott napvilágot. Jessica Jones amerikai származású zeneszerző, zongorista és szaxofonos. Jelenleg is a zenei világ fővárosában, New Yorkban él. Az óceánon túl igen népszerű együttesének Nod című lemeze a negyedik sorban.
Trio Lorraine Desmarais: Live Club Soda
A kanadai származású komponista-előadó, Lorraine Desmarais zenei karrierjének az 1984-es Yamaha-díj (Montréal International Jazz Festival) megnyerése adott hatalmas lökést. Ez egyrészt nemzetközi ismertséget hozott a számára, másrészt elindított egy díjlavinát is (1986-ban a Great Jazz Piano American Competition első díja; 1991-ben a „legjobb komponista” a Vision című albumáért; 2002-ben Oscar Peterson-díj, 2005-ben a Elles jazzent címmel futó koncertjéért a legjobb produkciónak járó Prix Opus elismerés és szintén abban az évben Women of Distinction díj; 2006-ban Félix-; 2007-ben André Gagnon-díj). Desmarais zenei sokoldalúságát többek között az is jól mutatja, hogy számos film zenéje köthető a nevéhez, valamint más előadók számára is komponál (pl. a Sonata for Flute and Pianót [1995] a Lise Daoust – Louise Bessette kettős számára írta).
A Live Club Soda tartalma első ránézésre megtévesztőnek tűnik, hogy a korongon csak hét kompozíció kapott helyet, azonban ha jobban utánanézünk, akkor kiderül, hogy az összműsoridő több mint egy óra, vagyis muzsikusok bőven kaptak időt a kifejtős játékhoz. A repertoárban szereplő művek többségét az előadók jegyzik szerzőként is. De hallhatunk olyan különlegességeket is, mint a Kagome Kagome, ami egy tradicionális japán dal, melyet Tiger Okoshi dzsesszesített.
Koncertfelvétel lévén – a stúdió steril környezetéből kiszabadulva – érezhető, hogy Desmarais igazán a közönségnek játszik. Az élő adás atmoszférája semmivel sem pótolható, a kis ezüstkorong mégis kísérletet tesz arra, hogy felvillantson egy ízt, egy illatot az „akkor és ott”-ból.
Desmarais-ék produkciója biztos ritmusú muzsika, nagyon él minden hangszer, változatos az előadás, még a nyugodtabb részeken sem ül el a hangulat. A trombita és a zongora összjátéka kitűnő, előbbi hangszer levegős és nagyon életszerű, utóbbi telt és szépen csengő. Tiger Okoshi trombitajátéka annyira életszerű, hogy a hallgató szinte az arcbőrén érzi a hangszerből kiáramló levegő által keltett szellőt. Természetesen a többi muzsikust is dicséret illeti.
Összességében elmondható, hogy egy finom és ízléses lemezt kaptunk, ami a dzsessz iránti alázatról és szeretetről árulkodik. Az ilyen albumot fel lehet és fel is kell fedezni, könnyen azonosulni lehet az általa keltett hangulattal.
Közreműködnek: Lorraine Desmarais – zongora, Tiger Okoshi – trombita, Michel Cusso – gitár, Frédéric Alarie – nagybőgő és Camil Bélisle – dobok.
Analekta Records (Kanada), 2007
Jessica Jones Quartet: Nod
A lemez talán egy kicsit családi vállalkozásnak is tekinthető, mivel a kvartettnek tagja a férj, a szaxofonista Tony Jones, valamint vendégművészként a gyerekei is szerepet kapnak az albumon. Levi Jones a Happiness Isben, Candance Jones pedig a These Foolish Thingsben énekel. A korong az egyik vendégművész, Connie Crothers post bop szerzeményével, a Bird’s Worlddel kezdődik, amelyben – az együttest kiegészítve – zongorázik is. A folytatásban a Jackie McLean hard bop melódia, a Little Melonae Tony Jones-féle átirata következik. A Jessica Jones által komponált Waynopolisban a Wayne Shorter zenei világgal találkozunk.
Az albumot a Platform Shoes – Apocalypse című saját szerzemény zárja, amelyben helyet kap napjaink közkedvelt stílusa, a rap is. Az utolsó számban – talán egy kicsit meglepő módon – az együttes dobosa, Derrek Phillips rapénekesként debütál.
Az album alkotói a szerzeményekben eltérő generációkat és stílusokat gyúrnak egésszé, a szvingtől a bopig, a free-től a hiphopig. A hangszeres és énekhagyományok, a kötött formák és az improvizációk kellő eredetiséget kölcsönöznek, és biztosítják a kohéziót az album elejétől a végéig.
A Jones család életszemléletét és zenei gondolkodását – saját bevallásuk szerint – az albumon három szám tükrözi igazán. Mégpedig a Little Melanoe, a Happiness és a These Foolish Things. Nyilvánvalóan nem véletlenül esett a szerzők/előadók választása ezekre a szerzeményekre, hiszen az utóbbi kettő igazi családi dal.
A kvartettállandó tagjai: Jessica Jones – tenorszaxofon és zongora, Tony Jones – tenorszaxofon, Derrek Phillips – ütőhyngszerek és Ken Filiano – nagybőgő.
New Artist Records (USA)