Ránki Dezső koncertje a Zeneakadémián
Szerző: Lehotka Ildikó
Fotók: jegy.hu; Darabos György (Zeneakadémia); Wikipedia commons
A Zeneakadémia egyik eseménysorozata a Legendás koncertek visszaidézése. Négy koncerten keresztül hallhatjuk azokat a műveket, amelyek műsorát nagyon neves zongoristák tolmácsolták. Üdítő kezdeményezés, és remek alkalom olyan művészekre visszaemlékezni, mint Thomán István, Cziffra György, Anda Géza, vagy Ránki Dezső. Ránki Dezső december 12-i csodálatos koncertjén voltam.
Thomán István 1919-es koncertjét a Zeneakadémia rektora, Farkas Gábor tolmácsolta októberben, 2016 márciusában Várjon Dénes Anda Géza diplomakoncertjének anyagát, Balázs János Cziffra György 1956-os fellépésének műsorát fogja játszani áprilisban. Egy csepp múltidézés, talán a mai kor szerinti tolmácsolásban, hiszen az előadói gyakorlat – ha lassan is, de változik. Ránki évtizedek óta a legnagyobb zongoristák között van, már karrierje kezdetétől. 1969-ben megnyerte a zwickaui Nemzetközi Schumann Zongoraversenyt, Pernye András már 1970-ben írta, hogy „legnagyobb nevű külföldi zongorista sem kelt nagyobb érdeklődést”. A művész 1973-ban Liszt-díjat kapott, Érdemes Művész, Bartók–Pásztory-, Prima Primissima-díjas, kétszeres Kossuth-díjas. A Zeneakadémia nagyterme megtelt, a jegyek már a koncert előtt jóval elfogytak, maga Ránki művészete garancia volt a sikerre.
Ránki Dezső diplomahangversenyén Haydn-, Schumann-művek, és Liszt monumentális h-moll szonátája szólalt meg. A mostani koncerten ugyancsak Haydn és Schumann egy-egy művét játszotta, ezúttal Beethoven- és Debussy-darabokat választva melléjük. Nyitó darabként egy ritkán hallható variáció-sorozatot hallottunk. Haydn szólózongora művei sajnálatos módon nem képezik a koncertek, lemezfelvételek anyagát. Az 1793-ban komponált, csak 1799-ben megjelent f-moll variációk (Hob XVII/6) néhány zenetudós szerint rendkívüli mű. Érdekessége, hogy egy dúr és egy moll téma képezi a variációsorozat folyamatát. Ránki egy rendkívül átgondolt, a jó értelemben vett egyszerűségre törekvő előadással kezdte a koncertet, a taps után rögtön leült a zongorához és Beethoven 21., C-dúr szonátáját játszotta. A Waldstein melléknevű, Op. 53-as darab a Haydn-művel ellentétben, ismert, a közönség által is kedvelt. A háromtételes szonáta nyitó, kissé kopogós, de piano ütemei, melyek egy hanggal lejjebb megismétlődnek, egyszerre fejezték ki az izgalmat és a várakozást a folytatásra. A zenei anyag kibontása páratlan volt, csodás színeket, dinamikai megoldásokat hallottunk.
A koncert első részében két bécsi klasszikus mester műveit játszotta Ránki, majd a 19-20. század fordulójának és a romantika korának egy-egy alkotása hangzott el. Debussy Gyermekkuckója szintén az a darab, ami ritkán kerül műsorra. A hattételes ciklus nem gyermekek zongoratanulását szolgálja elsősorban, bár hároméves lányának ajánlotta a szerző a következő szavakkal: „Drága kis Chouchou-mnak, édesapja nevében gyengéd bocsánatkéréssel a következőkért”. Elképesztően szép színekkel játszott Ránki, a Hópelyhek tánca finomsága, légiessége vagy a Gollywogg’s Cakewalk vagánysága, ritmikája, az Elefánt bölcsődalának helyenként mélázó hangütése emlékezetes marad. Majd Schumann Humoreszk című Op. 20-as nagylélegzetű kompozíciója szólalt meg. A hét egységből álló darab a zenei kifejezésmódok rendkívüli tárházát kínálja az előadónak és a közönségnek egyaránt. Ránki játéka lenyűgözte a közönséget. A karakterek sorjázása, az atmoszféra-teremtés, a talán ebben a műben hallott legnagyobb forte, a lágyság, az erő, a ritmika minden pillanatban lekötötte a hallgatóság figyelmét. Felejthetetlen koncert volt.
