Donizetti Stuart Máriája az Operaházban
Szerző: Lehotka Ildikó, 2025. június 8.
Fotó: Nagy Attila
Először került Magyarországon színpadra Donizetti operája, a Stuart Mária, az Angol100 sorozat keretén belül. Korábban csak koncertszerűen szólalt meg a nagyszabású, koloratúrákban és heves érzelmekben gazdag opera. Kolonits Klára miatt mentem volna az előadásra, de Sáfár Orsolya énekelte április 14-én a címszerepet. Az operát újra megnéztem április 31-én, az eredetileg kiírt szereposztással – ez volt az utolsó alkalom arra, hogy a művet megnézhessük.
Ami rögtön feltűnt a két előadás között, az a második hőfoka, az énekesek teljesítménye jobbnak érződött. A 14-i esten Balga Gabriella volt az összekötő kapocs, a legkarizmatikusabb énekes (címszereplő ide vagy oda), addig Kolonits Klára bűvkörébe vonta a többieket – és a nézőket.
A rendezés (rendező: Szabó Máté) törekedett a minél változatosabb megoldásokra. Láthattunk az első felvonásban falra mászó embereket, angol és olasz nyelvű táblákat, lassított, néma tapsot a kórustól, később a magasból leereszkedő, fákat jelző oszlopokat. Az oldalfalon egy hajót, mellette sisakokat láthatott a közönség, az italautomata is a díszlet részét képezte. Fő díszletként egy mozgatható lépcsősort álmodott meg Antal Csaba, amely praktikus, jól kihasználható volt, Közlekedni rajta kevésbé. A lépcsőt és a forgóajtószerűséget rozetták díszítették.
Stuart Mária egy nagy ketrecben töltötte élete utolsó perceit, a ketrecen kívülről két bakó mászott fel (nagyon óvatosan). A nagy ketrec, benne Stuart Máriával, megdöntve fel is emelkedett a földről, és piros megvilágítást kapott. A pazar jelmezek és a monumentális jelenetek az előadás fontos részét képezték. Erzsébet piros és zöld ruhája színpompás volt, a páncélt utánzó jelmez kevésbé. Vajon miért kellett a stilizált páncél akkor, mikor nem csatába indul a királynő? Stuart Mária csak a második felvonásban lépett színpadra, láthattunk rajta egy kék ruhát, amelynek a szoknya része áttetsző volt, egy piros, majd a darab végén egy hófehér öltözetet. A kórus szintén szép jelmezeket kapott (jelmeztervező: Füzér Anna).
Az operát, bár mind a zene, mind a cselekmény érzelmi szála izgalmas és emberközelivé hozza az uralkodókat, ritkán szólal meg az operaházakban. A bel canto operákhoz elengedhetetlen egy, esetünkben két énekes, akik képesek a szólamot megfelelően tolmácsolni, ezért nehéz színre vinni a művet. A férfi szereplők kevésbé súlyozottak ebben az operában. Kovács István Talbot szerepét énekelte, meggyőzően, szép hangon. William Cecilként az operastúdiós Balázs Norbertet láttuk-hallottuk, megfelelően, de nem kiemelkedően tolmácsolta a negatív figurát. Juraj Hollý Szymanowsi Roger király című operájában már megismerhette a magyar közönség, remek szerepformálással, énekléssel. Robert Dudleyként kissé modoros előadást nyújtott, de biztos magasságokkal. Hollý magas termete, megjelenése illúziókeltő, talán a szerep még várhatott volna magára. Heiter Melinda Anna Kennedy szerepét kapta. A Kolonits-féle esten jóval erőteljesebbnek hallhattuk, míg Sáfár Orsolya mellett szinte észrevehetetlen volt. Éneklése szép, érző személyt jelenített meg Heiter Melinda.
Balga Gabriella Erzsébet királynőként lépett színpadra. Mindkét előadáson nagyszerű volt, a meglepetés erejével hatott szereplése. Öröm, hogy egy ilyen nehéz szólamot kifejezően, magabiztosan énekelte, melyhez karizmatikus színpadi jelenlét is társult. Balga Gabriella az érzelmek hullámzását mutatta énekhangban és színészi játékában: a kétség, kétkedés, a szerelem, a hatalomvágy kifejeződése jelezte az énekesnő kvalitását.
Sáfár Orsolya énekelte két alkalommal és a főpróbán Stuart Mária szerepét. A szólamnak még érnie kell, véleményem szerint korai volt számára a szerep, bár szépen énekelt, a koloratúrák többé-kevésbé peregtek, de a karizma egyelőre hiányzik. Nem őt éreztük a főszereplőnek, hanem Erzsébetet, és nem azért, mert Erzsébet akarata érvényesült a libretto (és természetesen a történelmi háttér) miatt. Mindenesetre ígéretes Sáfár Orsolya fejlődése. Gounod Faustjában nagyszerű volt az énekesnő. A 16 éves korában királynővé vált, de az operában a halált váró Stuart Mária szólamát az eredeti szereposztásban Kolonits Klára kapta, nem véletlenül. Reloaded című lemezén ékesen bizonyította a bel canto operák iránti vonzódását. A technikai nehézségek számára sohasem jelentettek gondot, érthetetlen, hogy az énekesnőt sokáig mellőzte az Operaház mindenkori vezetése. Alakítása, éneklése emlékezetes marad Stuart Máriaként, tolmácsolása világszínvonalú volt. Rajna Martin (április 14.) és Szennai Kálmán (április 30.) irányította az előadásokat. Jó tempókkal, szép zenei megoldásokkal vezették az előadókat a karmesterek.
