Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok
(a papiruszportal.hu archívumából [2010])
Szerző: szabói
Többszörösen díjnyertes könyvet adott ki a szegedi Könyvmolyképző, melynek a története viszonylag egyszerű, egy kis elszigetelt településen kezdődik, Kanadában. Kanada sok mindent felidéz az emberben, talán legerősebben az aranyásók nehéz és kilátástalan életét, küzdelmét, Alaszkát, másoknak az óceánt, a kultúrát. Az Európától távoli helyszínen játszódó regény a kiadó Arany pöttyös könyvek sorozatában jelent meg, „lebilincsel”, olvashatjuk a puha hátfedél alján.
A cím sokat sejtet, Stef Penney nem bízta a véletlenre a címadást. 1867-ben vagyunk, Caulfieldben, ahol Mrs. Ross szomszédját holtan találja, a kicsit sánta kereskedő, magányos prémvadász megskalpolva, átvágott nyakkal fekszik az ágyán. Nem kevésbé érdektelen az a tény, hogy két lány tűnt el néhány éve, egyik kirándulásuk alkalmával, csak a harmadik ért haza. Szintén meghalt egy férfi, megfulladt, a falu csak orvosnak hívta, bár nem volt az. Végül eltűnik Mrs. Ross fia, az örökbefogadott Francis. A regény mégsem a bűnügyi szálat erősíti, inkább a belső történéseket, a főszereplő, Mrs. Ross segítségével. Sok a rejtély, melyeknek egy része nincs alaposan kibogozva a kötetben, és kevés a cselekmény, a szerző viszont olyan, teljesen lényegtelen részletekkel foglalkozik, melyek nemhogy mellékszálnak nem illenek be, de alaposan félreviszik a regényt.
A Gyengéd, mint a farkasok stílusa miatt zsebelhetett be díjakat, és gondolom, a helyszín különlegessége is közrejátszhatott benne (Jack London után szabadon). Nagyon szépek a tájleírások, „lenyűgöző”-ek, ezt is kiemelték a hátsó borítón a Guradian (így szerepel) kritikájából. Természetesen manapság minden kiadó arra törekszik, hogy minél nagyobb példányszámban adja el a könyveit, szinte nincs olyan regény a reklámokkal fenntartott országokban, mely ne nyert volna díjat. A brit szerző könyve lassúdad, ami nem igazán jellemző Joseph Conrad óta, ami nagyon izgalmas, viszont ezt a mély hömpölygést rengeteg dolog zavarja meg: feleslegesen ismerteti meg az olvasót Line és Espen szerelmével, Line eltűnt férjével, a Knox család tagjaival, vagy adott egy csonttáblácska, mely úgy vész el, hogy igazából nem derül fény az ábrák-írás értelmére. A sok mellékszál, mellékszereplő teljesen feleslegesnek tűnik, akkor is, ha filmszerű képek sorozata a cél.
A nyomozás folyamatáról keveset tudunk meg, a kereskedelmi társaságok lényege csak a jól ismert egyéb regényekből ismert számunkra, a szerző azért bele-belecsippent, a kietlen, elhagyatott, de az események szempontjából nagyon fontos helyszín szereplői közül is kevéssé sikerült kiválasztani azokat, akiket érdemes lenne közelebb hozni az olvasóhoz. Kevés szót szentel az író a főszereplő Mrs. Ross legbelső érzéseinek, férjéről sem tudunk meg sokat, viszont bőven kapjuk az adalékot a nő bolondokházabeli kezeléséről, viszonyáról az igazgatóval stb. Sok tévútra vezető szál van tehát, az igazán fontosak nincsenek kiemelve, mellérendelés mellérendelés mellett sorakozik, nincsen(ek) stabil pont(ok), ahol az események igazán kitörhetnének. A helyszínek köré csoportosítás is szűkös, hiszen a rettenetes vándorlás után az olvasónak (és a szereplőknek is) fontos a biztonság érzése. Ugyanígy a jellemek kibontása is esetleges, gyakran hosszú és semmitmondó, nem értjük a különleges nevű indián újságírót sem, miért kapott helyet a regényben, ahogy Nepapanees (bár őt megölik, de ezért kár volt a figurát, a nevet kitalálni), hacsak a rasszizmust erőltető téma miatt nem. Ha már rasszizmus, akkor a homoszexualitás is ide kell kerüljön, mindenből egy keveset – gondolta az elsőkönyves író.
És végül a cím értelmére is csak egy mondattal utal a szerző. Ide illett volna egy részletesebb leírás a farkasok szokásairól, összefoglalva, nem széttöredezve, a regény egy-egy pontjára beillesztve.
Az elbeszélés énregény, azonban meg-megszakítva mások által gondolt-képzelt adalékokkal, néha kizökkenünk a ritmusból emiatt. Kibontásra várt volna a főszereplő – meg kell jegyezni, a fiáé jobb – és a Jammet meggyilkolásával vádolt, börtönbe csukott Parker szinte ki nem mondott szerelme, kettejük vándorlása, kutatás Francis után bőven adott volna alkalmat erre, és egy szerelmi szál hatásos is.
A fordítás átlagos, a szöveggondozás viszont nem állja ki az idők próbáját. A szokásos vesszőhibák mellett maradtak elírások, a prémeket rejtő kunyhó éveinek száma, értelmetlen mondatok, szóismétlések.
Mindent összevetve, a vaskos kötet érdekesnek mondható. Ha bátran meghúzták volna, adtak volna tippeket az írónak, igen jó regény születhetett volna belőle.
Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok
Könyvmolyképző, Szeged, 2009
Arany pöttyös könyvek sorozat
Kartonált, 535 oldal
Fordította Bosnyák Viktória
ISBN: 9789632451411
